Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-07 / 81. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. ÁPRILIS 7.. SZERDA i Bosznia egy éve Szarajevó romtenger Clinton átlépte a Rubicont Éppen egy éve, hogy Szarajevóban elszabadult a pokol. A dátum egyébként szimbolikus érvényű: 1944-ben ezen a napon vonultak be a partizánok a boszniai fővárosba. Annak idején még egy új és testvéri világot ígértek a második világháború romjain. Mára az ígéretekből semmi sem teljesült: nemzeti gyűlöletek sosem látott szörnyűséget okoztak, az évtizedekig rejtegetett bosszúvágy felszínre tört. Szarajevóban kedden, az évforduló napján összeültek a három boszniai nemzet katonai vezetői, de aligha tudnak megegyezni fontosabb kérdésekben. A boszniai szerb parlament -— bár most utólag Belgrádban szépíteni próbálják a határozatot — kategorikusan elvetette a rendezési javaslatot. Helyette kétoldalú tárgyalást javasolt, amibe a köztársasági vezetés nem egyezhetett bele, s amit Izetbegovic el-Holtan találták hétfőn párizsi lakásában Philippe Habért újságíró-politológust, Párizs polgármestere, a választásokon győztes Tömörülés a Köztársaságért párt elnöke, Jacques Chirac vejét. Az első jelentések azt közölték, hogy öngyilkos lett, agyonlőtte magát, később azonban cáfolták ezt a hírt. Hivatalos rendőrségi közleményt a késő esti órákig nem adtak ki halálának okáról. Habért a konzervatív irányzatú Le Figaro című lap politikai tanulmányi nők azon nyomban el is utasított. Ezzel kudarcot vallott az ENSZ összes eddigi békéltetése, Cyrus Vance, a fáradhatatlan közvetítő is feladta, s leköszönt tisztségéről, helyét Stoltenberg norvég külügyminiszter veszi át, de ő is csak annyit tudott mondani terveiről, hogy nem akarta visszautasítani a tisztséget, mert különben élete végéig lelkiismeretfurdalása lett volna. A háborúért a legnagyobb felelősséggel nyilvánvalóan a szerbek tartoznak, hiszen az ő kezükben van a régió egyetlen valóban ütőképes hadserege. A felelősségben azonban osztozni kell. A horvátok csöndben elfoglalták Bosznia csaknem harmadát, s döntő pillanatokban hagytál cserben muzulmán szövetségeseiket. Sőt egy valójában sosem cáfolt feltételezés szerint Tudjman horvát elnök és Slobodan Milosecsoportját vezette, és konzultáns volt a legnagyobb francia kereskedelmi televízió, a TF-1 politikai mű: sorainál is. A revolverrel elkövetett öngyilkosság hírét késő délután tették először közzé, később azonban mind a család, mind a rendőrség cáfolta ezt, kijelentve, hogy a testen nem találtak külsérelmi nyomot, s a halál okát csak a boncolás után tudják pontosan megállapítani. A lakásban nem került elő búcsúlevél sem, így nem tudni, hogy valóban öngyilvic szerb vezető már két éve megállapodott Bosznia felosztásában. Nagy felelősség hárul azonban a nyugati hatalmakra, hiszen átgondolt stratégia nélkül, s a pillanatnyi kényszereknek engedve próbáltak békét teremteni, s szükségszerűen kudarcot vallottak. Most sem történik más, miután a szerb parlament minden fenyegetőzés dacára elvetette a Vance—Owen tervet, Washingtonban nem sietnek beváltani a komor jóslatokat, hanem a tervet akarják módosítani. Boszniában közben egyre több a menekült, az üszkös rom, a halott. A háború egy éve alatt közel kétmillióan váltak hajléktalanná, kétszázezer a halottak száma, Szarajevó egyetlen romtenger. A Száva mentén eltűntek a minaretek, szaporodtak a tömegsírok, s a háborúnak még nincs vége. kosságról van-e szó, vagy eddig ismeretlen okból hirtelen halál következett volna be. Habért mindössze 34 éves volt, és a múlt év szeptemberében házasodott össze a francia politikus leányával, Claude-dal, aki egyben apja munkatársa is. A fiatal újságíró aktívan vett részt a választási hadjáratban, s az elmúlt napokban fáradtságról panaszkodott, gyógyszereket is szedett, de holtteste közelében nem találtak gyógyszereket sem. Észt nyilatkozat Oroszország a teljes és feltétel nélküli csapatkivonás halogatásával kísérletet tesz arra, hogy ismét ellenőrzése alá vonja a balti államokat — állapítja meg az észt külügyminisztérium közleménye. A nyilatkozat Borisz Jelcin orosz elnöknek a Vancouvert csúcstalálkozó utáni sajtóértekezleten elhangzott kijelentésére reagál, miszerint a lettországi és észtországi csapatok kivonásának folytatása attól függ, hogy miként alakul ezekben az országokban az orosz anyanyelvűek helyzete. A nyilatkozat megalapozatlannak minősíti az orosz nemzetiségűek emberi jogainak megsértésére vonatkozó moszkvai vádakat. Felidézi az ENSZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet és az Európa Tanács szakértőinek értékelését, amely szerint Észtország alkotmánya és törvényei összhangban állnak a nemzetközi normákkal. A dokumentum emlékeztet rá, hogy még mindig Tallinnban állomásozik a 144. orosz gépesített lövészhadosztály, orosz lehallgatóállomások, a paldiszki támaszponton pedig két atomreaktor működik. Ezek olyan veszélyt jelentenek Észtország biztonságára nézve, hogy jelenlétükkel megbékélni lehetetlen. A nyilatkozat ezért követeli az orosz csapatoknak a múlt évi helsinki Éurópai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet határozatával összhangban álló gyors, szervezett és teljes kivonását. Közli, hogy Észtország bármenynyire szeretné is támogatni az orosz demokratikus erőket, erre csak akkor kerülhet sor, ha az orosz demokraták tiszteletben tartanak minden, általuk vállalt nemzetközi kötelezettséget. A Clinton—Jelcin csúcstalálkozóval kezdetét vette az a nemzetközi folyamat, amelyben a Nyugat egésze fogja Oroszországot átfogó és nagy összegű támogatásban részesíteni. A Vancouvert csúcstalálkozó tehát nemcsak a kétoldalú amerikai—orosz kapcsolatok szempontjából volt döntő fontosságú — írja a Japan Times tegnapi vezércikkében. A japán lap ugyan megjegyzi, hogy az 1,6 milliárd dolláros támogatás jelentős része (900 millió dollár) áruvásárlási hitel, továbbá, hogy a támogatási csomag nem tartalmaz új összegeket, hiszen azokra Washington már korábban ígéretet tett, Clinton kiállása mégis fontos üzenet a hét ipari ország vezetőinek. Felszólítás arra, hogy a jelcini reformok megmentése sürgős segítséget igényel. — Clinton átlépte a Rubicont, és így tett Mijadzava japán kormányfő is, aki bátorítást kapott az amerikai elnöktől, amikor az támogatásá-Az idei év első három hónapjában Németország keleti határain közel 13 ezer illegális határátlépőt fogtak el. Tavaly egész évben 30 ezer embert fogtak el a zöld határon, a lefülelt embercsempészek száma pedig 218 volt. Ezt a Die Welt című bonni napilap közölte a keleti határőrség berlini központjára hivatkozva. A lap értesülése szerint a megnövekedett feladatok miatt megerősítik a keleti határőrizeti szerveket, de ez egyelőre csupán annyit jelent, hogy még több írnokot alkalmaznak: ötvenen máris szolgálatba léptek. Április 15-ével újabb kétszáz kisegíban részesítette Japán területi igényét Oroszországgal szemben — olvasható a Japan Times-ban. Az újság szerint Jelcin olyan helyzetbe hozta a Heteket, hogy azoknak nincs más választásuk, mint az ő támogatása. — A Nyugatnak ezt hasonló kaliberű orosz vezető hiányában meg kell tennie, mégha a vállalkozás óriási kockázattal is jár — olvasható a lapban. A Jomiuri Simbun szerint is jelentős hatást gyakorol az amerikai álláspont a világ és a hét vezető ország magatartására. Japán legnagyobb példányszámú napilapja emellett mintegy Japán eddigi, Oroszország melletti visszafogottabb kiállása indokaként említi meg azt, hogy az Egyesült Államok nemzeti érdekeit is mérlegelve járult hozzá a segélycsomaghoz. Az Oroszországgal való együttműködés egyben közös érdeke a nyugati demokráciáknak és Japánnak is. tő munkatársat vesznek fel, június elsején további 300-350-et. Mindez valószínűleg összefügg azzal, hogy Németország szigorítani fogja menekült-befogadási gyakorlatát. A biztonságosnak minősített harmadik országba már a határról visszaküldhető az illető, s ilyen országnak számít Csehország és Lengyelország is. A készülő szigorításokkal magyarázható, hogy az év első három hónapjában tovább növekedett a Németországba áramló menedéket keresők száma: mindenki megpróbálja kihasználni a kapuzárás előtti utolsó pillanatot. Öngyilkos lett Chirac veje? Német keleti határok Szigorított befogadás VÉLEMÉNY A kockacukor és a cukortartó Hetek óta hordozom magammal a folyóiratot, munkahelyre be, munkahelyről haza. Szívemnek kedves száma februárban jelent meg, s egy beszélgetés is található benne. Egy ma már elegáns, joviális úr, Mr. Youri Handler, alias Jurij Gendler, Jurij Lvovics nyilatkozik egy magyar újságírónak. Mr. Handler a Szabadság Rádió New York-i részlegének igazgatója, valamikor szovjet jogász volt, szovjet koncentrációs táborok lakója, a hetvenes évek elején változtatott hazát. Hetek, sőt immáron hónapok óta forgatom a folyóiratot, újra és újra beleolvasok a Mr. Handlerrel készült beszélgetésbe, s ujjam, tekintetem akarva-akaratlanul egy bekezdés szavainál állapodik meg. Ott, ahol Mr. Handler, mint Jurij, egyik gyermekkori élményét beszéli el. Leningrádban a háború végétől egészen 1952-ig — emlékezik Jurij — elképesztő mennyiségű amerikai filmet játszottak, talán mert Sztálin nagyon szerette ezeket. Döbbenetes hatással voltak rájuk, fiatal srácokra, valósággal habzsolták egy ismeretlen, szilárd, „eszméletlenül” vonzó világ üzenetét. így folytatódik azután az emlékezés: „Míg élek, el nem felejtem például azt a jelenetet (az egyik filmben), amikor a nyári szünetben gazdag bácsikájához utazó amerikai iskolás lányt az unokafivére meghívja egy kávéházba. Üldögélnek a csésze kávé mellett, szövődik a szerelem, irtó izgalmas az egész, én azonban képtelen voltam a cselekményre figyelni, mert a fiú megkérdezte a lányt: kérsz cukrot? Ó, hogyne, mondta a lány, és hanyagul vett egyet az asztalon lévő cukortartóból, és a cukortartó ott maradt, érti, egészen egyszerűen ott hagyták az asztalon! Tátva maradt szájjal, letaglózva figyeltem és észrevettem, hogy ebben a kávéházban minden egyes asztalon van egy teli cukortartó, és mindenki annyit s akkor vesz belőle, amennyit és amikor csak akar!” ...S a többi cukor és a cukortartó ottmarad az asztalon, senki nem markol bele és senki nem teszi zsebre cukrostul és mindenestül, a cukortartót sem! S az asztalterítő is ottmarad az asztalon... Hát ez az a bekezdés, amelyhez oly gyakran visszatér a tekintetem, és Jurijnak ez az az emléke, amelytől hetek óta szabadulni nem tudok, s valószínűleg nem is akarok. Része mindennapjaimnak, gondolataimnak. Előttem a jelenet. Jurij vagyok magam is, ott ülök a moziban, s próbálom az ő szemével nézni azt az érthetetlen világot, amelynek olyan távoli, olyan felfoghatatlan a gazdagsága és még inkább a szokásai, az erkölcse. Ahogy számolgatom, nagyjából egyidős vagyok Jurijjal, így abból a (gyermek)korból magam is őrzök emlékeket. Apró mozzanatokat, köznapi tárgyak sziluettjeit, szót sem érdemlő jelentéktelenségeket. Míg élek, nem felejtem el például —- igaz, ez az emlék Jurijénál pár évvel korábbi lehet — falunkban a Hangya Szövetkezetét, pontosabban annak csöppnyi kis üzletét, amely a gyerek számára varázslatos dolgokkal volt tele. Én medvecukorért jártam rendszeresen oda. Mindig azt mondta a boltos, ott a nagy üvegtál, vegyek ki belőle anynyi medvecukrot, amennyi a fillérjeimért jár. S közben nem nézett oda, minek is tette volna, hátul rendezte a polcon a dobozokat, az üvegeket. Amikor a háború jött, költöztünk keletről nyugat felé, s míg élek, nem felejtem el a dunántúli kisvárosban a Katula zöldséges pazar kis boltját. Vékony háncsládákban rakta ki a járdára a gyümölcsöket; mérhetetlen mennyiségben kínálták az almák, a körték és a narancsok magukat. Abban az időben pikkelyes volt a zsemlye, és nagy fehér papírzacskóban adta a tíz deka selyemcukrot a kereskedő. Én ilyen apróságokra emlékszem azokból az időkből, illetve a néhány évvel korábbiakból, kedves Jurij, s talán ezért szorul össze a szívem, ahogy most az emlékezését olvasom. Nem mondja ki, de minden szavában benne van: valamitől megfosztották valakik, s vannak az életben dolgok, amelyek soha semmivel nem pótolhatók. Nem tudom, így utólag vigasztalja-e az önt, hogy — későbbi szavaival élve — a szovjet osztályerkölcs engem, minket is utolért. Nekünk is volt otthon cukortartónk, virágos mintás, öblös hasú, amelyet a háború napjaiban, míg a pincéből feljöttünk, valaki elemeit. (Deregán Gábor)
