Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-29 / 99. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 29.. CSÜTÖRTÖK Egyedül pedagógusainkban bízhatunk? Nyelvünket magunk alakítjuk Jövendő pedagógusokat kalauzolt anyanyelvűnk titkainak forrás vidékére a nyelvész, író és tanár-újságíró Bor Ambrus a zsámbéki tanítóképzőben rendezett nyelvheti előadásán. A legérintettebbeket a szülők mellett —ahogy az író fogalmazott —, akik vállán a tiszta magyar nyelv megőrzésének felelőssége nyugszik. Bencze Lóránt nyelvész, a tanítóképző főigazgatója a hallgatók bevonásával keresett választ arra: durvul-e nyelvünk, és kellőképpen élünk-e gazdag eszköztárával. Megszívlelendő mozzanat volt: Szent Jeromos 1400 évvel ezelőtti írásaiból vett idézeteket a közönség — teljes joggal — a mai szélsőséges sajtóviták résztvevőinek tulajdonította. Pedig nyelve nem durva, csak a feszülő indulatokat erőteljes képekkel fejezi ki. így mai nyelvünk sem minden esetben durva — hárította el a gyakori vádakat a főigazgató —, ha érték van mögötte, ha jogos düh fejeződik ki benne. S hogy kellőképpen vagyunk-e tudatában annak, hogy a nyelvi megfogalmazás közlést hordozó tényező? A tények szerint nem. Legalábbis ez derült ki, amikor kormánypárti lapok címeit a hallgatók rendre ellenzéki tollnokok szüleményeinek tulajdonították. És ezt is joggal. E felelőtlenséget nemcsak ostobaságnak, de erkölcstelennek is ítélte Bencze Lóránt, majd bőséges példákkal illusztrálta, hogyan lehet visszaélni a nyelvi eszközökkel: az általánosítással, a magánvélemény kiemelő szórendű idézésével. Az újság, de főképpen a Rádió és a Televízió — hangsúlyozta — ma elsődleges vélemény- és ízlésalakító eszköz. A leendő tanítókat értő „olvasókká” kell nevelni. Végül jelezte: alapjaiban nem romlott meg nyelvünk, legfeljebb mindenkit túlharsognak azok, akik hibás emberségüket hibás nyelven fejezik ki. Bor Ambrus, a neves író vitába szállt Bencze Lóránttal. Bőséges példákkal illusztrált, szellemes előadásában kifejtette: az anyanyelvet a beszélők milliói alakítják, s mert az elmúlt negyven év torzulásai alapos kárt tettek az emberben, súlyosan károsult az anyanyelv is. A teljes névtelenítés, a felelősség elmosása miatt például megszűnt a mondatokban az alany, a világos ragozott állítmány „X. Y. intézkedik” helyett „intézkedés történt”-et használunk. A hierarchikus társadalomszerkezet miatt az alá- és fölérendelő igekötők sokasága hígította fel nyelvünket. A mindent elárasztó hazugság miatt az egyértelmű szavak helyét a túlképzett formájú kifejezések vették át. A jog” helyét például a „jogosítvány” — Grósz Károly eme szörnyszüleménye. A világos tények kimondása helyett a körülményes dagályosság. Bor Ambrus még számos példával bizonyította: siratnivalóan és alapjaiban romlott meg nyelvünk. S mert a nemzet nem érzi, hogy „nyelvében él”, s nem ,tudar tosítja ápolásának fontosságát, egyedül a tanárokban lehet bízni: a tiszta és szép nyelv megtanításával tanítványaiból jó gazdákat nevelnek a nemzetfenntartó örökség ápolására. Osztovits Agnes tanár-újságíró arra, a magyar nyelv esélyeit mindenképp rontó gyakorlatra hívta fel a figyelmet, amely az idegen szavak és a tudálékos szakkifejezések eluralkodásából adódik. Sokunkat fosztanak így meg a megértés lehetőségétől, és azt a látszatot keltik, mintha „magasabb rendű lények” lennének — és az olvasók... alacsonyabb rendűek. Az előadások témáit a hallgatók a délutáni üléseken beszélték meg á vendégek és főigazgatójuk közreműködésével. D. Veszelszky Sára wmammmmmmssmmsm A TÁNC VILÁGNAPJA A tánc velünk él. Mint a nappalok és éjszakák, mint a levegő, amit belélegzünk, vagy mint a táplálék, amit az életünk fenntartására nap mint nap magunkhoz veszünk. Hajlamosak vagyunk azonban arra, hogy a táncot csupán társas szórakozásnak, kellemes időtöltésnek tekintsük. Pedig a tánc ennél sokkal több: az emberi kultúra fontos része. Ősidők kezdete óta az ember segítője akkor is, ha vallási szerepe volt, akkor is, ha az ember mágikus erejében bízva akart a természet erői fölé kerekedni, akkor is, ha csupán egy-egy kisebb közösségnek adott összefogó erőt. A civilizált világ racionális embere ma kétféle módon él a tánccal. Egyrészt szórakozik vele, szavak nélkül „beszél'' a másik emberrel vagy a nem táncoló szemlélővel, másrészt színházi műfajként műveli, a tánc segítségével a legbensőségesebb emberi érzelmeket, gondolatokat közvetítve a nézőközönség felé. • A tánc nyelve rendkívül gazdag népek és korok szerint, s a színpadi értelmezése és színpadi irányzatai szerint is nagy gazdagsággal hír. A tánc léte fontos éltetőerő a sok gonddal-bajjal küszködő világunkban, erőt ad a jövőért vívandó kemény harcainkban. Erőt ad sajátos megtisztító erejénél fogva is. Ma, a tánc világnapján gondolnunk kel! a tánc „papjaira" és „papnőire", a táncosokra, akik teljes szellemi és fizikai képességüket latba vetve, nap mint nap szolgálják a hivatásukat, sokszor nagyon szerény elismerés mellett. De gondoljunk arra a milliós táborra is, a néptánca- . sokra, akik sajátosan magyar kultúrát adnak tovább — táncházainkban — egyik generációtól a másikig. Jó volna. hogy a tánc ünnepe is hozzájárulna a tánc értékeinek teljes felismeréséhez, azok méltó megbecsüléséhez. (t. s.) Szentendrei nyár 1993 Beszéd és személyiség Mit szól hozzá, tanár úr?! Elkészült a Szentendrei nyár kulturális rendezvénysorozat ez évi programja. A művelődési tárca, a helyi önkormányzat és az Art 20 művészetpártoló alapítvány finanszírozásában idén az eddigieknél is gazdagabb lesz a kínálat. A programok sora június 26-án kezdődik. a Bihari Néptáncegyüttes gyermekművészei lépnek fel a városháza udvarán. Á Fő téren felállított alkalmi színpadon július 2-án kezdődik az évad: a Független Színpad adja elő Pikko herceg és Jutka Perzsi mulatságos históriáját. A Barcsay Múzeum udvarán rendszeresen.dzsesszegyüttesek adnak koncertet, míg más múzeumok kertjében komolyzenei hangversenyeket rendeznek. Kiemelkedő eseménynek ígérkezik, hogy a Nosztalgia Kávéházban estéről estére Hamari Júlia beszélget majd operahírességekkel. A rendezők — a tavalyihoz hasonlóan — hozzávetőleg 20 ezer vendéget várnak az augusztus 22-ig tartó programokra. Vác felé autózva, látott-e az országút mellett cégtáblákat? Mit szól az anglomán elnevezésű címekhez, kft.-nevekhez? — kérdeztük váci előadása végén Grétsy László nyelvésztől. — Ezen az útvonalon nem láttam, bár tudom, hogy vannak ilyenek. Budapesten épp eleget látok. Nem örülök neki, bár megtiltani sem lehet. Igaz, van egy olyan rendelet, amelyik 1987-ben vagy 88-ban jelent meg, és tulajdonképpen mindmáig tiltja az idegen szavaknak üzletek cégtábláin való feltüntetését. Sajnos ennek nem lehet érvényt szerezni. Átalakult közben a struktúra, most már az önkormányzatok adják az engedélyt, a rendeletek érvényüket vesztik. A vállalkozónak azzal kellene számolnia, hogy ő Magyarországon van, magyar vásárlókra számíthat. Szerintem így rossz lóra tesz. Teljes egészében valamiféle sznobizmus, valamiféle nyugatimádat következtében gondolja úgy, hogy amit látott egy amerikai vagy egy francia vagy német útja alkalmával, azt kell alkalmaznia itthon. Megvallom, nevetségesnek találom. Nem hiszem, hogy üzletileg ez megéri. Inkább a gazdaságosság érve az, amit én itt előhozok. Azt gondolom, hogy hosszú távon rosszul jár az olyan üzletember, aki megpróbál egy „echt” angolszász vagy amerikai üzletet létrehozni Magyarországon. — Kisiskolásaink, fiataljaink szókincse rettenetesen szegényesnek látszik. Szokványszavaik, hogy valami tök jó, állati klassz, ami helyett nem ismernek más fogalmakat. Vajon milyen hatással lesz ez személyiségük fejlődésére? Értelmi, érzelmi világukra?-—Az a helyzet, hogy a tök, az atomi, a baromi, a haláli és még néhány valóban eluralkodik a fiatalok nyelvében. Mint a felnőttekében a borzasztó, mert nekik is megvannak a kedvenc szavaik. Attól én nem félek, hogy ez visszahatna a fiatalok lelkivilágára vagy személyiségük fejlődésére. Megvan a tematikai színességük. Sok minden érdekli őket. Rájuk zúdul egy csomó ismeretanyag, csak túl fiatalok ahhoz, hogy mindez kellőképpen leülepedjen bennük. De megmarad. Nem butábbak a mai fiatalok, mint az előző nemzedék. Többet tudnak, mint mi annak idején. Tapasztalni ugyan némi érzelmi beszűkülést, de ez szerintem nem a nyelvi műveltséggel függ öszsze. Abban bízom, hogy nem ez lesz jellemző az ifjúságra. Azt hiszem, hogy most is több a felvett, látszatszokás abban, amiről beszélünk. Egy-egy fiatallal társalogva kiderül, hogy másként gondolja a dolgokat, mint amikor divatosan viselkedik. Olyankor így beszél: Jössz csörögni? Pedig szeretné magát sokkal szebben kifejezni. Nem szabad túl rosszat gondolni a látszat alapján. Kovács T. István Andrássy Kurta János tárlata Cegléden A müveket nem lehet elnémítani A Ceglédi Galériában április 27-én nyitották meg Andrássy Kurta János szobrászművész kiállítását. (A tárlatnyitó beszédet Kádár Zoltán mú'veló'déstörténész mondta.) Több mint fél évszázaddal ezelőtt — 1942-ben —jelent meg az első idegennyelvű méltató tanulmány a harmincesztendős szobrászművész munkásságáról. Itthon már húszévesen bemutatkozott a Műcsarnokban, 1938-ban és 1940-ben a Tamás Galériában is szerepelt. 1940-ben felállították főművét, gróf Széchenyi Istvánt ábrázoló szobrát Balatonfüreden. A Menekülő asszony — amelynek kicsinyített változata a ceglédi kiállításon is látható — a háborúellenes művészi kiállítás remekműve. A Menekülő asszony, avagy a Háború (1940.). A szobrot 1942-ben állították fel Nyíregyháza főterén. A vulkanikus kőzetet — amit Erdélyből hozatott a művész — nem fogta a golyó, ezért a város lakói vallásos hittel legendát építettek köréje. 1960-ban azzal az indokkal távolították el a helyéről, hogy „kelet felől menekül”. Jelenleg Nyíregyházán, a megyei kórház szülészeti osztálya előtt áll. A II. világégést követő évtizedekben súlyos emberi megaláztatások . közt készültek szobrai. A Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállítása is bizonyította, hogy nagy formátumú, lenyűgöző művészegyéniség, aki a népi-nemzeti hagyományokat az európai szobrászat legjobb formateremtő értékeivel tudja egyeztetni. Erről vall az a kiemelkedő értékű gyűjtemény, amelyet a mester Sárospatak városának adományozott. Andrássy Kurta a monumentális szobrászatban és a kisplasztikában egyaránt jelentős művek alkotója, kitűnő portréművész és remek grafikus. A magyar nép szobrászata című nagyszabású tanulmánya pedig — amit a Révai-féle kultúrpolitika indexre tett — olyan felfedezése népünk rejtett értékeinek, mint például Erdélyi Zsuzsa népi imádságokról szóló kiadványa. A nemzeti múlt és a hagyomány iránti érdeklődése történelmi témákra is ihlette. Ősmagyarokat ábrázoló szobrai miatt az úgynevezett turánisták közé sorolták; archaizáló hajlamát, nemzettudatát, népe iránti felelősségérzetét szélsőséges nacionalizmusnak minősítették. Műveinek Cegléden látható bemutatása is cáfolja a sokféle hamis vélekedést. íme, néhány cím a kiállított szobrok közül: Leány virággal, Győztes, Szabó Dezső. Danaidák. Keresztle feszítés, Hadirokkant, Forradalom stb. Plakettek: Pieta. Tehenes asszony, Sinka István. Az ismeretlen Rákóczi. Festmények, rajzok: Önarcmás, Parasztféifi, Parasztasszony. Bánkódó, Család... Összesen hatvankét alkotás. Az elfogulatlan szemlélő felfedezheti a művész szándékainak emelkedettségét, indulatos szellemének higgadt kikristályosodását és szobrászi tehetségének sokoldalúságát. Andrássy Kurta János munkássága jelentős tényezője a magyar nemzeti művészetnek. (A tárlat május 10-ig tekinthető meg a ceglédi Kossuth Művelődési Központban — hétfő kivételével naponta 10—18 óráig, szombat—vasárnap 8—12-ig.) (odv)
