Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-28 / 98. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 28., SZERDA SZÍNPAD A két Bolyai Vácott Németh László A két Bolyai című történelmi drámáját játszotta az Evangélium Színház hétfőn este Vácott a művelődési házban. Igazolva, hogy betartja vállalt feladatát: a szakrális művek mellett a korszakos magyar drámák műsoron tartását. A két Bolyai Németh László egyik legsokrétűbb drámája. Konfliktusainak mindegyikéből külön darabot lehetne írni. Szembesülünk a világ fejlődésétől elzárt, a XIX., század harmincas éveinek Erdélye és a korszellemet messze meghaladó zseni összeütközésével. A művelt nyugaton élő Gauss és a Bolyaiak konfliktusával. Aztán az egykor zseninek induló apa, Farkas és fia, János összeütközésével. Az enciklopédikus műveltségű, a társaságban közkedvelt Farkas sikerületlen pályáját ugyanis fiában akarja sikerre vinni, kiteljesíteni. De amikor törekvései kövtkeztében a fiú túlnő mesterén, és röpke évek alatt nagyobbat alkot, mint apja egész életében, az apát irigység keríti hatalmába. Érzelmét még csak fokozza, hogy az öregségébe vigaszt hozó fiatal lányba, Orbán Rózába. fia is beleszeret, és ő kerül ki diadalmasan kettőjük versengéséből. Ebben az önéletrajzi ihletettségtől túlfűtött darabban Németh László annyi mindent elmond még a nagy nevelő szerepéről, az öregségről, a házasságról, a magányról és a magányból való kétségbeesett menekülésről. Es mindezt egyetlen színhelyen: a tudományt szimbolizáló táblával és néhány meghitt bútordarabbal berendezett, puritán dolgozószobában. Modem drámát írt Németh László, amelyben alig van cselekmény: a drámai fejlődés az egymásnak feszülő érzelmek és gondolatok között zajlik. A szellemi párviadal Németh László veretes, kifejező, metaforákkal teli, aforizmatikus tömörségű nyelvezetében végig feszült figyelemre készteti a nézőt. A darab leghálásabb — mert leginkább önéletrajzi ihletésű — szerepe kétségkívül az apáé, Bolyai Farkasé. Magas műveltsége és szerteágazó érdeklődése miatt a legszentebben, a matematikában nem éri el kiképző célját. Fia eredményeit látva már későn döbben rá elvesztegetett lehetőségeire, s fájdalmát az öregségére való rádöbbenés, a szeretett lány elvesztése és a tény, hogy bálványként dédelgetett fia más, mint amilyennek hitte, még csak fokozza. Vívódásait, fiával szemben haraggá, sőt gyűlöletté fokozódó érzelmeit, gyengeségeit Bitskei Tibor megrázóan közvetíti a színpadon. Szép orgánumával és kifinomult dikciójával a Németh László-i nyelvet viszi diadalra. O. Szabó István a fiú szerepében Bitskei mellett haloványnak hat. Egy lobogó zsenit nem lehet ilyen „kardotnyelt” merevséggel, ilyen szűkös színészi eszköztárral ábrázolni. Ebből a merevségből O. Szabó István csak a végső kétségbeesésig eljutó János ábrázolásakor tör ki. Forgács Szilvia hitelesen alakítja a drámaíró számára láthatóan kedves szerepet: a két férfi életébe melegséget hozó hamvas és kedves Orbán Róza alakját. Simon György szépen formálja a zseniségtől nem háborgatott, a vidéki sorsba süppedő és nyugvó, érző embernek megmaradt testvér, Bolyai Antal alakját. (Veszelszky) Forgács Szilvia (Orbán Róza szerepében) és O. Szabó István (Bolyai János szerepében) Díjazott helytörténeti dolgozat Lacházáról A társasélet színhelye volt... Ligetben találja magát az ember a kiskunlacházi temető egyik kapuján bemenve. Fák, bokrok, magas fű, az út egyik oldalán emelkedő. Sírdombok nincsenek, csak régi sírkövek a sok zöld között. Nemegyszer ágakat kell félrehajtani előlük, ha böngészni akarjuk régies stílusú, kopott felirataikat. Képek és gondolatok a kiskunlacházi református temetőről című pályamunkájával ért el helyezést Földvári Zsuzsanna — aki a ráckevei önkormányzat munkatársa és a kiskunlacházi önkormányzat képviselője — a Lakitelek Alapítvány helytörténeti pályázatán. — Mi indította arra, hogy témájául a temetó't válassza? — Kettős indíttatású az érdeklődésem a helytörténet, ezen belül a temetők története iránt. Egyrészt otthonról hoztam, másrészt a gimnáziumban keltették fel. A ráckevei Ady Endre Gimnáziumban a honismereti szakkör tagja voltam. Eleinte a szőlőműveléssel foglalkoztam, de ismerve a kiskunlacházi temetőt, hamarosan megfogott ez a téma. Még abban az időben a ceglédi múzeum helytörténeti pályázatára temetőről írott pályamunkát küldtem. Édesapám sokat segített. Ő bognármester volt, kopjafákat is készített. Kaptam tőle kicsinyített kopjafát. Eljött velem temetőkbe, Kunszentmiklósra, Majosházára, Aporkára... — Milyenek voltak a felkeresett temetők? — A majosházi, áporkai, makádi temetőbe egy erdélyi származású mester készített kopjafákat — ezek nagyon díszesek. Makádon még festik is őket, ezek a legszebbek. Lacházán nem volt kialakult, jellegzetes stílus, itt csak cakkozták a kopjafákat. Apunak az tetszett: vésővel apró cakkok. Meg fűzfát vésett rájuk. Nem annyira a díszítés, inkább a sírkövek feliratai voltak számomra tanulságosak, leírtuk, értelmeztük őket. De ezek a szövegek is nagyon egyszerűek, a legszükségesebbet közliik. Nekem, aki ismeri az itteni családokat, mégis talán többet mondanak, mint egy idegennek. — Milyen változásokat élt meg a kiskunlacházi temető? — Nagyon sokat. Eredetileg nem is ott volt, ahol most. A Duna-parti úton volt, két kilométerre a mostani helyétől. Az 1741-es nagy árvíz után telepítették beljebb, távolabbra a folyótól. A szép síremlékeket elhozták. Tehát ahol a régi síremlékek vannak, nem is temető, hanem emlékhely. Nagy családok voltak itt, híres famíliák, s ha maradtak leszármazottak, most is van hol megemlékezniük egy-egy szál virággal... A kopj áfás sírhelyek eldugottabb helyen vannak, távolabb az úttól, fák, bokrok között megbújva. Kezelni kéne őket, hogy ne pusztuljanak. Védetté kéne nyilvánítani azt az egész temetőrészt a Műemlék Felügyelőséggel, de nem tudom, találok-e ennek megvalósításához partnert. — És a „működő” temető? Arra mi a jellemző Kiskunlacházán? — Már nagyon zsúfolt. Tervezzük, hogy új temetőt nyitunk. Most úgy választanak sírhelyet: itt van egy luk, ide temetünk. Nem rendezett a sze-Kopjafa métlerakás sem a temetőben, azt hiszem, zárt konténerek elhelyezésével lehetne megoldani. Kivágják a fákat, kopaszodik a terület. Nagy kőlapokkal fedik a sírokat, mert a hozzátartozók egyre kevésbé érnek rá gondozni. Régen a temető a társasélet színhelye is volt, ott találkoztak, beszélgettek az emberek. Ma ez megszűnőben. A síremlékek is egyre jellegtelenebbek. Már nem különül el a katolikus és a református temető, és egységesen sírlapokat, fejtáblákat alkalmaznak. Kopjafákat már nem készítenek, se igény nincs rá, se olyan kézműves, aki értene hozzá. Mégse, a mostani viszonyok között se kéne lemondani arról, hogy megszépítsük szeretteink sírhelyét. Ha valaki kézbe venné a rendezést... Most fiatal református lelkész került Kiskunlacházára; reménykedem, hogy a temetőben is új rendet vezet be. — Megkérdeztem, miért az érdeklődése a temetők iránt. Most megérkezem: miért az irántuk való szeretete? — Sokan csodálkoztak már: miért foglalkozom ezzel a szerintük komor dologgal. De hát a temető tele van madárral, ott napsütés van, virágok. Nem a komorságát kell észrevenni, hanem a szépségét. Mindnyájan majd oda kerülünk. Most örömet jelentett számomra, hogy egy kis figyelmet kapott a munkám, a pályázat elbírásála során szakemberek foglalkoztak vele. Különben magamnak nagyon nehéz felmérni, mit ér, ér-e valamit, amit csinálok. Nincs a közelemben olyan, akitől bírálatot kérhetnék, akinek a biztatása önbizalmat adna. Nádudvari Anna Ki mit tud? A komolyzene hiánycikk? Dabasi vetélkedő Kétnapos vetélkedőt szervezett nemrég a dabasi, Kossuth Lajos nevét viselő művelődési központ azoknak a tanulóknak a részére, akik vers- vagy prózamondásban, valamint színjátszásban elhivatottságot éreztek Dabason és környékén. A meghirdetett versenyre 102 diák és 12 színjátszócsoport jelentkezett. 18 alsó tagozatos és 14 felső tagozatos vers- illetve mesemondót díjazott a zsűri (a névsort lapunk 9. oldalán találja meg az érdeklődő); a színjátszók közül a Weöres Sándor gyermekszínjátszó találkozóra továbbjutott az inárcsi együttes, valamint a szigetszentmiklósi Buratinó-csoport. Ismét indul a Gyermekbarát V . Csaknem félévszázados szünet után újra indul a Gyermekbarát című lap — egyelőre nyolc oldalon —, a Csakazértis című lap mellékleteként. A későbbiekben azt szeretnék, ha a lapot 1-2 havonta közreadhatnák, mert a jelenlegi pénzügyi helyzetük várhatóan csak négy szám kiadását teszi lehetővé évente. A sajtótájékoztatón Dinnyés József előadóművész, a Gyermekbarát Mozgalom alapító tagja elmondta: nyáron ingyen fellépéseket vállal gyermektáborokban és nevelőotthonokban. A ceglédi Kossuth Művelődési Központ színháztermében rendezték meg a Pest megyei Ki mit tud? második döntőjét. A tét igen komoly volt: az országos televíziós előválogatóba-jutás. —- Mintegy hetven együttes és szólista bizonyította a zsűrinek, elég tehetséges ahhoz, hogy a szigorúbb megmérettetés próbáját is kiállja. A művészjelöltek egy része (erről beszámoltunk lapunk hasábjain) Százhalombattán lépett közönség elé. Cegléden Plangár Judit műsorvezető négy kategóriában —- vers- és prózamondás, népdal-népzene, komolyzene, néptánc — harmincöt együttest és előadót szólított a világot jelentő deszkákra. A négy órán át tartó igényes, színvonalas versengés alapritmusát a Tápiómente néptáncegyüttes adta meg feszes tempójú produkciójával. S a dramaturgia íratlan szabályai szerint sem lehetett volna szebb ívet kitalálni ennek az egész műsornak. Méltó volt a befejezés is, a GATE néptáncegyüttes látványos, lendületes előadása. S természetesen a nyitó- és zárószám közt színpadra lépő valamennyi szereplő megcsillantotta tehetségét. Valóban kellemes perceket szerzett a közönségnek — a teljesség igénye nélkül — Káté Lilla versmondásával, a Pántlika együttes perlekedő, vidám éneklésével, Révész Rita énekes drámai megjelenítésével, Szabó István Róbert humorista szellemes szövegével, a GATE kamaraegyüttes kemény, szép mozgású táncával, a Fix Stimm népzenei együttes remek muzikalitásával, az Unbenannt együttes tiszta éneklésével. A döntő utáni értékeléskor Kiss László, A Versmondók Országos Egyesületének elnöke rámutatott, a versmondók igen szépen oldották meg a feladatukat. Ám nem elég a költeményben lévő gondolatot meglelni és felmutatni. Ezekbe be kell csempészni az előadó személyiségét is. Fehér Anikó népdalénekes szintén azt kifogásolta, hogy kevés csupán egy-egy népzenei felvételt lemásolni. Lényeges a képzett hang, s a dalok mondanivalójának átélése. Noseda Tibor, a Pest Megyei Szimfonikusok karnagya, zsűrielnök sajnálattal állapította meg, hogy csupán néhány versenyző képviselte a komolyzenét. Holott a megye zeneiskoláiban nagyszerű az oktatás. Ám a növendékek távol maradnak e versengéstől. A komolyzenei énekesek produkciója kapcsán megjegyezte, fontos, hogy valaki színpadképes legyen. Ahogy lényeges a zongorakíséret színvonala is. Előfordulhat, hogy épp az utóbbi rontja le egy előadás értékét. Vásárhelyi László koreográfus akként vélekedett, hogy az országos átlaghoz képest — más megyék versenyeihez viszonyítva — Pest megye néptáncegyüttesei magas színvonalat teljesítettek. A zsűri a következő döntést hozta: Vers- és prózamondásban Magyar Károly (Érd) első, Káté Lilla (Abony) második és Varga Lívia (Szigetszentmiklós) harmadik lett. A népdal-népzene kategória győztese a Fix Stimm együttes (Aszód), a Pántlika együttes (Bugyi) a második, Raffael Henrietta (Bugyi) a harmadik helyen végzett. A komolyzene műfajában az igen dekoratív Ró'cze Bernadette énekest (Ráckeve) látta a zsűri a legjobbnak. Koltai Judit énekes (Gödöllő) második, míg Szontagh Márton csellista (Budaörs) harmadik lett. A néptáncegyüttesek mindhárom helyén két-két csoport osztozott. Élső lett a Kéve (Ráckeve) és a GATE (Gödöllő), második a Tápiómente (Nagykáta) és a Forrás (Százhalombatta), harmadik pedig a GATE kamara és a Kákái fiú néptáncegyüttes (Kóka). Békés József, az MTV képviselője a felsorolt győzteseken kívül meghívta az országos televíziós előválogatóba az Unbenannt együttest (Szigetújfalu) és Balogh Krisztiánt (Kerepestarcsa). f. f.
