Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-26 / 96. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS 26.. HÉTFŐ Új név, változó tartalommal A német nagykövet Ceglédbercelen Károlyi Gyermekközpont A történelmi Károlyi család egykori birtokán, az 1957-ben alakult fóti Gyermekvárosban 5 ezer növendéket neveltek fel az elmúlt harmincöt év alatt. Az intézmény neve az állami nevelés szimbólumának is szá­mított. Tegnaptól kezdve a bir­tokalapító, templométípő, egy­kori megyei főispán Károlyi István nevét vette fel a család­tól külön élő gyermekek ottho­na. A Károlyi István Gyermek­­központ egyben tartalmi válto­zást, új nevelési koncepciót is jelent. Erről beszélt a tegnap délelőtti sajtótájékoztatón Csáky László, a gyermekköz­pont igazgatója. Az előző gyermekvárosi rendszer a teljes gondoskodást jelentette egy olyan területen, melyen a társadalomtól külön élnek a gyermekek. Az étke­zéstől a postai ellátásig min­dennel kiszolgálva, 3—18 éves korig. Az eltelt időben vi­szont bebizonyosodott, hogy ez a bármennyire is humánus módszer nem alkalmas a fel­nőttkori életre való felkészítés­re. Az intézetből kikerülve nem tudnak önállóan élni. A változás most abban áll, hogy a gyermekek nem otthonban, hanem lakásokban élnek, havi ellátmányból önállóan gondos­kodnak magukról, egymásról, mint a családban szokás. A ha­marosan megszülető törvényi feltételek alapján a jövőben közalapítványi intézménnyé alakulna át a gyermekközpont. Ettől a módszertől azt várják, hogy sikeresebben készítsék fel az életre azokat a növendé­keket, akikre még így is több megpróbáltatás vár tizennyolc éves koruk után. Hiszen sokan nem ismerik szüleiket, család­jukat, az albérletüket csak há­rom hónapig tudja fizetni az alma mater. Itt hozzászoktak az őszinteséghez, a becsületes­séghez. Az életben könnyen becsaphatok, mert hiszéke­nyek, őszinték. — Nem mondhatunk le ar­ról. hogy a felnőttkorban is kapjanak segítséget ezek az emberek — mondta Csáky László, majd dr. Németh Lász­ló a Családsegítő Központ kép­viseletében ismertette a gyer­mek- és ifjúságvédelem e spe­ciális gondjait, tennivalóit. A tájékoztatón felszólalt Pálfalvy Sándor Beáta, az Amerikai Magyar Környezetvédelmi és Kulturális Társaság elnöke, aki testületé nevében az angol nyelv és a mezőgazdasági okta­tás támogatását helyezte kilá­tásba. A tájékoztatón részt vettek és életükről, Károlyi István szociális intézkedéseiről, törté­nelmi szerepéről is beszéltek a család hazalátogató tagjai. így Károlyi Borbála és Károlyi László a feleségével, valamint Károlyi Antal felesége. A délutáni névadó ünnep­ség védnökeként megjelent az eseményen Göncz Arpádné, a Magyar Köztársaság elnöké­nek felesége. Az Amerikai— Magyar Környezetvédelmi és Kulturális Társaság este hang­versenyt rendezett a fóti kated­­rálisban, melyben a diplomá­ciai testületek tagjai is részt vettek. k. r. i. Jövőre két kötetben az év fotói Országos találkozó Vácott Ä A magyarországi fo­il» tóklubok vezetőinek rendeztek találkozót szombat délelőtt a váci MTESZ-székházban. A közel ötven hazai szervezet közül húszán éltek azzal a le­hetőséggel, hogy közös esz­mecserén beszéljék meg Az év fotói 1993 című fotóalbum kiadását. A résztvevőket meg­ajándékozták az 1992. évi azonos című éves tartalmú kötettel, melyben többek kö­zött lapunk munkatársa, Vi­­mola Károly fotóriporter: Munkahely című alkotását is felfedezhettük. — A múlt évi kiadásnak az a hibája — mondta a házi­gazda szerepét betöltő Kocsis Iván, a váci Dunakanyar Fo­tóklub elnöke —, hogy nem az Év riportfotói címet kapta, többnyire ugyanis riportfotók jelentek meg a könyvben, s hiányoznak az időálló mű­­vészfelvételek. — A találkozón, amelyen részt vett Bizaglich Jenő, <f Magyar Amatőr Fotóklubok és Szakkörök Szövetsége el­nöke, Szarvasi Imre alelnök, ott volt Tarján Miklós, a Peli­kán Kiadó igazgatója is. Kér­désünkre válaszolva csatlako­zott Kocsis Iván véleményé­hez, s annak a meggyőződésé­nek adott hangot, amiben ké­sőbb a jelenlévőkkel meg is állapodtak. A magyarországi fotográfusok legjobb munkái­nak bemutatása céljából jövő­re kétkötetes évkönyv jelenik meg. Az egyik tartalmát az ideihez hasonló szempontok szerint válogatják. A másik­ban múvészfotók jelennek majd meg. A meglehetősen drága, pár forint híján ezer forintba kerü­lő könyvet tavaly önköltsége­sen adták ki, pusztán 1 millió forint reklámbevétel kellett hozzá. Ezt úgy tudják elérni, hogy például a kilencvenhár­­mas kiadáshoz is hozzájárul­nak a kötet szereplői, akik a befizetett összeg ellenében könyvet kapnak. A találkozó alkalmával tá­jékoztatót tartott munkatársai közreműködésével Radácsi János, a Forte Fotokémiai Rt. termékmenedzsere. A gyár új termékei közt bemu­tatta a Santest elnevezésű UW emulziós anyagot, amely napfény hatására színe­­ződve mutatja meg, hogy al­kalmazója milyen hosszú ide­ig napozhat egészségkároso­dás nélkül. A Polywarmton változtatható graduációjú, barna tónusú, különféle ke­ménységűre hívható fotópa­pír. Az úgynevezett Múzeum­­weight anyag a kartonhoz ha­sonló, felhasználásának célja, hogy a szállított képek ne gyűrődjenek, ne rongálódja­nak. k. t. i. Hazánk jó úton jár (Folytatás az I. oldalról) Mizsei Béla, az FKGP 36-ok országgyűlési képvise­lője megjegyezte: közülük egyesek azt mondták, hogy fel kell rúgni a koalíciót. Ám harminchatan rádöbbentek ar­ra, hogy ez óriási anarchiát okozna, amit el akartak kerül­ni. A képviselő érintette azt is, hogy a tulajdonviszonyok rendezése után — ha sok em­ber visszakapja a földjét — áttérhetünk olyan növények termesztésére, amelyek mun­kaigényesek, amelyeket a né­metek szívesen vásárolnak meg tőlünk. Alexander Arnot köszöne­tét mondott a szívélyes fogad­tatásért és a kulturális műso­rért. Majd azzal folytatta, hogy az a sors, amely a né­met kisebbségnek jutott a II. világháború után, arra késztet­te, hogy koszorújával lerója kegyeletét az áldozatok em­lékművénél. Fájdalmas, hogy sokakat elhurcoltak a község­ből. S nagyon örült, hogy kö­zülük néhányukkal megismer­kedhetett. A továbbiakban "hangsúlyozta, fontos, hogy a múltat nem feledve németek és magyarok egy jobb jövőért közösen munkálkodjunk. Majd a nagykövet kitért az európai békére is, amelynek egyik feltétele, hogy a nemze­ti kisebbségek megőrizhes­sék identitásukat. S az is lé­nyeges, hogy egyik nép se tö­rekedjék hatalomra a másik felett. A diplomata a későbbi­ekben rámutatott, hogy bizo­nyos értelemben a két nem­zet hasonló cipőben jár. Né­metország keleti részén is túl kell jutni a kommunizmus okozta nehézségeken. A de­mokrácia nem színházi elő­adás: fent a színpadon a poli­tikusok, lent a nézőtéren a nép. A polgároknak is felelős­séggel kell gondolkodni, cse­lekedni. Végezetül a nagykö­vet kijelentette, Németország nem hagyja magára Magyar­­országot az elképzelések meg­valósításában. Á barátság és a kapcsolatok szilárd alapo­kon állnak. S azt kívánta a ceglédbercelieknek, hogy ápolt faluik modernizálásá­ban minél jobban haladjanak. Alexander Arnot készségesen adott interjút lapunknak a zsú­folt program után. — A nemzeti kisebbségek sorsa kiemelten fontos az anyaországnak. Ön ma jó né­hány német ajkú emberrel be­szélgetett. Benyomásai alap­ján megnyugtatónak érzi-e helyzetüket? — Meggyőződésem, hogy a német kisebbség Magyaror­szágon és ezen belül Cegléd­bercelen is nyugodtan élhet, békében dolgozhat. Az itteni kisebbség különböző tájszólá­sokban németül beszél a mai napig. Igaz, többen említet­ték nekem, hogy sokan el­vesztették a nyelvet, s akad­tak szép számmal, akiknek a nevüket kényszerből meg kel­lett változtatni. Magyaror­szág és Németország szoro­san együttműködik, hogy a kisebbségek identitását meg­erősítse. A magyar parlament ezt kívánja elősegíteni a leen­dő kisebbségi törvénnyel. En­nek ellenére még számos te­endő van. Meg kell valósíta­ni a magyarországi kisebbsé­gek nemzetiségi nyelvű okta­tását. Ezért is örülök annak, hogy Ceglédbercelen néhány éve már minden osztályban — sőt az óvodában is — né­metet tanítanak. — Nagyszerűek a német— magyar gazdasági és egyéb kapcsolatok. Van-e fehér folt, ahol még lehetne mit fejleszte­ni? — Valóban, rendkívül sok­félék és sikeresek az együtt­működések. Ám a legjobb kapcsolatokat is lehet fejlesz­teni. Bevallom, most nehe­zemre esne bármelyiket is megnevezni. — Közülünk sokan egy ki­csit sötéten látják a helyzetün­ket. A kívülállók pedig opti­mistán vélekednek. Ön né­hány éve itt él közöttünk. Mit sugallnak a tapasztalatai? — Igaza van, hogy a kívül­állók optimistábban látják az itteni helyzetet. Mindenkit biztatnék, vegyenek példát a külhoniaktól. Hiszen Magyar­­ország messzebbre jutott a fejlődésben a környező orszá­goknál. Önök sikeresen fog­ják megtenni azt az utat, amit elképzeltek. F. F. Tápió menti baráti körök Összefogással az értékek megmentéséért Szombaton rendezték meg Tápiószentmártonban a Tá­pió menti települések baráti köreinek második találkozó­ját. A régióban a tápiószelei Blaskovich Múzeum Baráti Körének kezdeményezésére tavaly elindult „civil” össze­fogás — a polgármesterek alkalmi együttműködésén túl — az összekötő' kapocs szerepét igyekszik elvállalni. A házigazdák nevében a fenti eket emelte ki megnyitójában Kollár János, a szentmártoni baráti kör egyik vezetője és az általános iskola igazgató­­helyettese. Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója, a Pest Megyei Közgyűlés tanácsnoka, a Tá­pió vidékkel szomszédos, egyben rokon mikrotáj, a Gál ga mente régészeti, történel­mi, néprajzi értékeinek feltá­rásáról, kutatásáról tartott elő­adást. A Galgavidék említett tájmúzeuma megalapításától, 1958-tól napjainkig tudomá­nyos alkotóműhellyé nőtte ki magát. Körülötte valóságos hálózat alakult ki: falumúzeu­mot hoztak létre Dányban, Galgamácsán, Ikiadón, Zsám­­békon, Túrán és Vétségén. A rendszeres kutatómunka ered­ményeként számtalan könyv, tanulmány jelent meg a táj­egység értékeiről. Az előadó szólt a készülő Pest megyei monográfiáról, amelynek első kötetet a kezdetektől 1686-ig dolgozza fel átfogó­an megyénk múltját, keretet és szakmai támpontokat adva ezzel a helyi kisrégiók, tele­pülések, intézmények történe­tének kutatásához. Az első kötet egyébként a világkiállí­tás előtt, 1996-ban jelenik meg. Gócsáné Móró Csilla, a tápiószelei Blaskovich Múze­um igazgatója a hallottak alapján úgy vélekedett, hogy a Tápió-vidék ez irányú mun­kája, a kiadványok mennyisé­ge messze elmarad a szom­szédokétól és saját lehetősé­geitől is, fel kellene gyorsíta­ni a folyamatot. Dusek László tanár, a Tá­pió-vidék kutatója a kis táj természeti ás társadalmi föld­rajzának néhány összefüggé­sét elemezte előadásában. Megállapította: ez a kisrégió Pest megye olyan „belső pe­remvidéke”, mint a Börzsöny vagy Cegléd környéke Cse­nt övei. Mikebudával. Ezeken a területeken sokáig műkö­dött a „költségvetési buldó­zer" ,azaz a megye kiemelt vá­rosaihoz képest ide alig-alig jutott valami pénz a „nagy ka­lapból”. Nem véletlen, hogy a fővároshoz való közelsége ellenére errefelé a hatvanas évektől egészen az utóbbi idő­kig — ugyan eltérő mérték­ben — csökkent a népesség. Meglepően elmaradott infra­struktúra— például a telefon­helyzet — és a középfokú ok­tatási intézményrendszer is foghíjas. Ehhez kapcsolódott véleményével Bori János ta­nár Tápióbicskéről, aki sze­rint „rejtett migráció” tapasz­talható, azaz a szakképzett emberek elvándorolnak s he­lyettük a nagyvárosból szoci­álisan hátrányos, iskolázatlan családok telepednek le. Val­ter János Tápiószecsőről egyenesen Pest megye Nyír­ségének mondta a térséget, miközben szorgalmazta a fa­lusi turizmus ügyében való összefogást. Fóti András, a Budapesti Természetvédelmi Igazgató­ság osztályvezetője a Tápió­­vidék természeti értékeit emelte ki: a szikes pusztá­kon, természetes mocsarak­ban, pusztai tölgyesekben több mint félszáz védett nö­vényfaj él, közülük sok — mint a lápi csalán, fátyolos nőszirom — alig található már meg más vidékeken. Ezért az itteni természetvédel­mi területeket — a farmosi nádast és szikes legelőt, Nagykáta Il-es tározót és a Tápió—Hajtó-melléket — a tápiósági Nagyréttel, szent­­mártonkátai homokbuckás­sal, tápiógyörgyei legelővel és a farmosi Rekettyéssel ki­bővítve tájvédelmi körzetté szeretnék nyilváníttatni, ami­hez várják a helybéli termé­szetvédők segítségét. Urbán Sándor, a Magyar Madártani és természetvédelmi Egyesü­let Jász-Nagykun-Szolnok megyei titkára a közelmúlt­ban készített filmfelvételeken mutatta be a vidék növény és állatvilágnank több közfigyel­met érdemlő ékességeit. Á ba­ráti körök segítségével helyi természetvédő csoportok megalakítását szorgalmazta. A találkozó résztvevői a ré­gió településeit bemutató ké­peslapkiállítás megvalósítá­sát tervezték el. A „Tájak, ko­rok, múzeumok” kiadványso­rozatban pedig szeretnék megjelentetni a Tápió-vidék műemlékei és látnivalói című füzetet. (tóth) Cserkész-akadályverseny A Szigetszentmiklóson megrendezett György-napi cser­kész környezetvédelmi akadályversenyen a mendei Juli­­anus barát cserkészcsapat egyik őrse az ötödik állomá­son növény- és állatismeretből bizonyítja tudását. Az ösz­­szesítésben harmadik helyezést értek el, remélik jövőre elvihetik a vándorkupát. Kriskó Zoltán felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents