Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24 / 95. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 24. SZOMBAT Portrévázlat Bágyoni Attiláról A falukutatástól az országos színpadig A véletlenszerű találkozások, mondják, szülik a tartós barátságokat. így hozott össze a sors engem is Bágyoni Attilával, az akkor már Budakeszin élő orvossal. Létrejött tehát egy újabb szellemi — és bizony, gyakran anyagi — forró drót-kapcsolat közöttünk, azaz Kolozsvár és Budakeszi között, mint megannyi abban a terhes időszakban, amelyet a „hátizsákoló határátkelők” idejeként könyvelt el azóta a világ. Ha élne, április 20-án lett volna 65 éves. Kunszentmiklóson született — tudjuk meg feleségétől —-, a színészet bűvöletében élő szülők első gyerekeként, aztán Lajosmizse és Kecskemét következett, ahol a piarista gimnáziumban érettségizett. Úgy tűnik, mind a színpadhoz való családi kötődés, mind pedig a komoly iskolák meghozták a maguk eredményét. Honvédkollégistaként szerzett orvosi diplomát a szegedi, majd a fővárosi egyetemeken. Egyik novellájának (Csuka a címe) hősét, egy ’56-os kamaszforradalmárt a hekusok vallatják tetteiről. Valószínű Bágyoni Attilának, a fiatal honvédorvosnak — Csongrádon — ugyancsak megvoltak a maga tapasztalatai ilyen vonatkozásban is. Nemrég hallottam a családtagoktól, hogy bizony sokszor rákérdeztek illetékesek ’56-os csongrádi múltjára, amiért aztán rövidesen (1957-ben) le is szereltették az akkor már inkább írással foglalatoskodó (és rangjától megfosztott) főhadnagyot. Ezek a megpróbáltatással terhes évek tulajdonképpen ráállítják Bágyoni Attilát arra a két vonalon futó pályára, amelyen ritka erkölcsi és művészi adottságait kamatoztatni fogja szűk környezete és a társadalom számára. Körzeti ötvösként a forradalom utáni vidéki Magyarország szociálisegészségügyi helyzetének a felmérésébe fog bele; íróként pedig a felgyülemlett, de szakmai szinten az épp konszolidálódni készülő kommunista rendszerben ki nem mondható(!) indulatokat-érzéseket próbálta színpadi munkákban megragadni... mintegy a színfalak mögött. A Szigetszentmiklóson megtelepedett Bágyoni Attila abba az ottani alternatív pályákat kereső értelmiségi csapatba kerül, amelynek szellemi irányítói közé a tragikus halált halt Kocsis László grafikusművész is tartozott — több más társával egyetemben. A nap minden órájában (később ilyen címmel sorozatot indít a Tiikör-ben) betegei között lévő szigetszentmiklósi orvos szociográfiai felmérésbe kezd: Valkó község egészségügyi-szociális helyzetét elemzi (megjelent az Egészségügyi Felvilágosítás 1966-os számában), később a vidéki gyermektársadalom táplálkozási rendellenességeit vázolja külön tanulmányban — a hajdani népi írók, falukutatók módján, ámde alapos szakmai hozzáértéssel. Később megjelent kötetei valamiképpen ezt a vonulatot erősítik munkásságában. Ismeretterjesztő, de erősen kritikai hangú és a Kádárrendszer álszemérmességére mit sem adó orvos-író a látszat-jólét Magyarországát láttatja, fedi fel annak rákfenéit: az elgyökértelendő vidék fiai-lányai úgy vallanak ezekben a mélyriportokban, hogy közben az ellenükben épülő rendszer embertelenségéről húzzák le a leplet. (Néhány könyveim: Az egészséges élet, 1968; Szex, szerelem, család, 1974.; A szenvedélyek rabságában, 1982.; A szerelem ébredésétől a harmóniáig, 1984... ez utóbbi orosz nyelven is megjelent — és nem véletlenül tavaly.) Érdekes módon írói munkásságát a közéletinek mondható tevékenysége valamelyest háttérbe szorította. Szigetszentmiklósi időszakában írja meg a Botiár című színpadi játékot — a gyorsított iparosítás embertelen időszakának a kisemberéről. Az az idő, amikor mindenkihez bekopognak, hivatlan, mindenkire rákérdeznek. apját, anyját, vagyonát és maradék szellemét kutatgatják. A hős, Botiár Sándor e világ áldozata. A Szegedi Nemzeti Színházban teltházzal játszották a darabot kerek egy évadon át. Komor István rendezésében. 1967-ben II. díjat nyer Emberek közt egyedid című drámájával; ezt követte a Déryné Színházban egyetlen előadást megért Tojástánc, amelyet a hatalom másnap levesz a műsorról. Az író Bágyoni Attila valahol ezekben az években torpan meg, valószínűleg egészségi állapota is közrejátszott ebben. De más is: röviddel barátjának, Kocsis Lászlónak a halálát követően Budakeszin telepszik meg — innen jár be munkahelyére, az Országos Egészségnevelési Intézetbe 1985-ben bekövetkezett haláláig. Post-mortem Pápai Páriz Emlékéremmel jutalmazták. Bágyoni Szabó István Az amatőr művészetek ünnepnapjai #A Ki mit tud? vetélkedősorozat életrehívói a Magyar Televízió, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Budapest főváros önkormányzata, Gödöllő város önkormányzata, a Közép-Európai Nemzetközi Bank Rt. A leendő tv-nyilvánosság bűvöletében elfeledkeztek arról, hogy anyagi eszközöket biztosítsanak a vetélkedősorozat első, nélkülözhetetlen kiválasztó szintjeinek megrendezésére. Feltehetően múltbéli tapasztalataikra támaszkodva nem vették észre, hogy milyen mértékben megváltozott a közművelődés intézményhálózatának szervezete, hogy megszűntek a hierarchikus kapcsolatok, hogy a megyei és regionális feladatok ellátására az intézmények költségvetése nem tartalmaz forrásokat, megváltozott a megyei művelődési központok szerepe és ezzel együtt megváltoztak a költségvetési feltételek is. A kiírók kérését és a vetélkedősorozat megrendezésének feladatát Pest Megye Önkormányzata a Pest Megyei Közművelődési Információs Központra bízta és -— belátva a fentieket — a vetélkedősorozat megrendezésére, propagálására az intézmény éves költségvetésébe forrásokat helyezett el. 28 önkormányzatot, illetve művelődési házat kértünk föl körzeti találkozók megszervezésére, jelentkezések összegyűjtésére. Közel 670 művészjelölt, kb. 350 produkcióval lépett föl az első kiválasztó szintet jelentő körzeti találkozókon — melyekről a Pest Megyei Hírlap annak idején beszámolókat, tudósításokat közölt. A 28 helyszín közül 17 helyen gyűlt össze elégséges számú jelentkező. Gödöllőn annyi, hogy három „selejtezőt kellett tartani. Sikeres találkozót, az amatőr művészetek egy-egy helyi ünnepét sikerült megrendezni Cegléden, Nagykátán, Nagykőrösön, Kerepestarcsán, háromszor Gödöllőn, Dabason, Vecsésen, Gyálon, Érden, Budaörsön, Szigetszentmiklóson, Ráckevén, Szentendrén, Veresegyházán, Dunakeszin és Vácott. Kiugróan magas volt a jelentkezők száma — következésképp a vetélkedő színvonala — Gödöllőn, Érden és Dabason, ahol az önkormányzatok évek óta rendszeresen, önerőből biztosítanak bemutatkozási lehetőséget az ifjú amatőr művészek számára. Az első forduló zsűrijeinek — melyekben egyaránt helyet foglaltak országos és helyi tekintéllyel bíró szakemberek — az volt a feladata, hogy valóban „selejtezzenek”. Ezt tették, tehát a következő, immár regionális szintű találkozókon népes és színvonalas „mezőnyök” gyűltek össze. Cegléd, Százhalombatta, Monor, Vác és Gödöllő már valódi gálakülsőségek között vállalkozott a színvonalas műsorok összeállítására és megrendezésére. Mind az öt helyszínen — az azonos követelmények és a döntő egységes színvonala érdekében — ugyanaz a zsűri döntött kb. 170 produkció „sorsáról”. A zsűri szigorú volt, mégis — mindannyiunk örömére — az előzetes számításoknál lényegesen töb produkciót juttatott a döntőbe. Pest megye nagy megye, az amatőr művészetek terén, hagyományainak megfelelően még mindig „nagyhatalom”, így két nap, két helyszínen kerül megrendezésre a Ki mit tud? Pest megyei döntője. Április 24-én, a mai napon Százhalombattán találkoznak egymással elsősorban a dzsessz, pop-rock, táncdal és musical, valamint a vokális és hangszeres-, a modem tánc kategóriában döntőbe jutottak; míg a néptánc, népdal, valamint a humor kategóriában szereplők holnap, április 25-én Cegléden állnak a zsűri és a közönség elé. Nagy András László A megyei döntőbe jutottak névsorát lapunk 10. oldalán közöljük m mmmmm - m «mal MDF-akadémia Klebersberg a magyar középosztályért A legfontosabb feladatnak a magyar középosztály problémájának megoldását tartotta Klebersberg Kunó, a XX. század egyik legjelentősebb kultuszminisztere — fejtegette Tőkéczi László művelődéstörténész a politikusról tartott előadásában csütörtök este az MDF-akamédián. Az akkori magyar középosztály problémájának lényege: az első világháború és a trianoni tragédia után nem volt versenyképes az új, jelentős mértékben nem magyar eredetű középosztállyal szemben. Félő volt, hogy ha a régi magyar középosztály tagjainak gondjai tartóssá válnak, akkor a szélsőjobb felé sodródnak, s a vagyonok újrafelosztását követelik. E réteg tagjai ugyanis márcsak azért sem lehettek versenyképesek, mert nem álltak a rendelkezésükre anyagi javak, mivel hivatalnoki fizetéseik alacsonyak voltak. S persze azért sem, mert nem rendelkeztek a kornak megfelelő műveltséggel. A megerősödött magyar középosztály tagjainak a nép közül kellett volna kikerülnie Klebersberg elképzelései szerint. Nem egyes tehetségek kiemelésére gondolt elsősorban, hanem az alsó népréteg felemelésére, s középosztálylyá válására. Közülük válogatódon volna aztán ki az országot irányító 4-5 ezer ember, vagyis az elitek elitje. Célja elérése érdekében Klebersberg széles körű népiskola, közkönyvtári hálózatot építtetettek ki, középiskolákat, egyetemeket alapíttatottak. Elképzelésének véghezvitele természetesen hatalmas összegeket igényelt: minisztersége idején tárcája a költségvetési kiadások oldalán mindig az első három között szerepelt. Ellenfelei — elsősorban a szélsőjobb — úgy ítélték meg, hogy a klebersbergi kultúrpolitika pazarló. Ő azonban — jó politikai érzékkel — tervei keresztülverekedésekor mindig az utódállamokkal szembeni magyar kultúrfölényre hivatkozott. Ez természetesen nemcsak taktikai húzás volt a politikus részéről: úgy gondolta, hogy a szélesebb körű magyar műveltséggel az országnak a Nyugat elismerését is sikerül kivívnia. E tekintetben azonban naivnak bizonyult: kétségtelenné vált ugyanis, hogy a nyugati értékrendben nem a műveltség áll az első he-A kékszakállú párizsi bemutatója előtt Marton Éva A párizsi lapok előzetes híradásai szerint a zenei évad egyik legjelentősebb eseménye volt a Chatelet Színház tegnapi premierje: a Bartókciklus keretében bemutatott A kékszakállú herceg vára. A címszerepben a Budapesti Állami Operaház művésze, Airizer Csaba lépett fel, Judit szerepét a világhírű magyar mezzoszoprán, Marton Éva énekelte. — Ez a város Ady Endre városa, de egyúttal Bartók Béláé is, aki többször szerepelt Párizsban. Párizs mindig közeli állt a magyar irodalomhoz és a zenéhez is — monnyilatkozata dotta a világjáró énekesnő a bemutató előtt. — Az, hogy most magyar énekesek adják majd elő A kékszakállú herceg várát, nagy esemény. Számomra azonban különösen fontos, hogy ez nemzetközi produkció. Ha csak magyar előadást láthatnának Párizsban, akkor az „nagyon magyar” lenne. A mű azonban egyetemes értékű, ki kell nőnie abból, hogy csak egy országé legyen. így tudunk valami újat mondani azoknak, akik meghallgatnak, így tudjuk kivinni Bartók operáját a világba, s ez nagyon nagy jelentőségű dolog. Magyar Rigoletto Izraelben A Magyar Állami Operaház április 26-tól 29-ig Izraelben, a Beitshean-i Fesztiválon vendégszerepei. A négy estén Verdi Rigoletto című operáját adják elő. Astrid Vamay hetvenöt éves Holnap ünnepli 75. születésnapját a világ operaszínpadainak egyik nagy drámai szopránja, a magyar származású Astrid Vamay. A Bayreuthi Ünnepi Játékok csaknem két évtizede ünnepelt csillaga ma is meggyőző erővel alakít drámai hősnőket, mint például legutóbb a Borisz Godunov dajkáját a Bajor Állami Operaházban. A magyar énekescsaládba Stockholmban született Astrid Ibolyka Maria Vamay az Egyesült Államokban kezdte énekesi pályafutását, ahová a család 1920-ban kivándorolt. 1941-ben beugrással került a New York-i Metropolitan színpadára — a megbetegedett Lotte Lehmann helyett Sieglindét énekelte A walkürben. Rövid időn belül elismert Wagner-énekesként tartották számon, de nagy sikerrel lépett fel más operákban is. 1955-ben, tanárának és egyben férjének, Hermann Weigertnek halála után végleg Európába költözött és Münchenben települt le, ahol 1970 óta második nemzetközi karrierjének éveit éli. Gazdagabb, sötétebb hangja ugyanis lehetővé teszi, hogy olyan Strauss-szerepeket is énekeljen, mint a Salome Herodias-a vagy Az árnyék nélküli asszony dajkája. Színpadi fellépései mellett — mind a mai napig — rendszeresen oktatja a Bajor Állami Operaház fiatal énekeseit. Szacsvay Varga Ferenc: Toscanini. (A művész nemrég állította ki munkáit a Gazdagréti Közösségi Ház galériájában)
