Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 21., SZERDA Melyik nyelv a legszebb? Barangolás Abasártól Zebegényig Anyanyelvűnk ünnepének első napján két új kötet is he­ver az asztalomon — Szilá­gyi Ferenc munkái majdnem egy időben láttak napvilá­got: a Fejtsünk siót! a Tan­­könyvkiadónál, A magyar szókincs regénye pedig a Csokonai Kiadónál Debre­cenben. Az ember azt hinné, hogy szó lesz a két könyvről a magyar nyelv hetének vala­melyik rendezvényén, de a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat, amely Pest me­gyében a programot szervez­te, sajnálatos módon megfe­ledkezett a kitűnő nyelvész­ről, holott a jelentős ese­ménysorozat „gyermek- és iskolaközeli” jelszóval in­dult. Már a kötetek címe és a kiadóik is jelzik a tartalmat. Anyanyelvűnk több ezer éves történetét dolgozzák fel szórakoztató módon — kisis­kolásoknak is élvezhetőén. A most harmadik kiadást megért A magyar szókincs regénye című kötetet nem is Magyarországon indította út­jára a szerző: először az ame­rikai magyarság clevelandi rádiójában, Dús László „Nemzetek rádiója” soroza­tában hangzott el. (A buda­pesti rádióban készült felvé­teleket a műsorexport osz­tály küldte ki hangszala­gon.) Igen nagy hiányt pó­tolt kinn ez a munka, Dús László könyvalakban is ki akarta adatni, hogy hallgató­it megajándékozza vele. Vol­taképpen az ő anyagi támo­gatásával jelenhetett meg itt­hon az első kiadás. A másodikat pedig (a rá­diótulajdonos és az akkor még New Yorkban tevékeny­kedő Püski Sándor jóvoltá­ból) a nyugati magyarság szintén megismerhette, de a szomszédos országokba alig-alig juthatott el. Most, hogy a határok úgy-ahogy megnyíltak, talán remélhet­jük, hogy ott is megismerhe­tik a magyarok a harmadik kiadásból anyanyelvűnk évezredes históriáját. Szilágyi Ferenc munkáját főleg nekik szánta és szimbo­likusan nekik is dedikálta. Nem csupán a magyar szó­kincs rétegeit ismerhetjük meg belőle; a finnugor hal szótól a török borjún keresz­tül a nyelvújítás hasznos cso­dabogaráig; a rovátkolt ba­­rom-ból összeépült rovar-ig (amely az éppen kétszáz éve született Bugát Pál szóalko­tása), a maszek-ig, a hobbi­ig, hanem azt is megtudhat­juk például, hogy hány szó van a magyar nyelvben, me­lyik a tíz legszebb magyar szavunk — Kosztolányi De­zső és a szerző szerint —, és melyik nyelv a legszebb a vi­lágon. A Fejtsünk szót! anyagá­nak egy része — bár ez a kö­tet is történetileg tekinti át a magyar szókincset — kisebb szórakoztató mozaikokból épül fel. A kenu szavunktól a mokaszin-ig — indián ere­detű szavainktól — a pepita bikiniig. (Ez utóbbi nem más, mint tulajdonnévből, Pepita de Ortega táncosnő nevéből — aki kockás sálat viselt fellépéseikor — lett közszó.) A nagy érdeklődésre szá­mot tartó utolsó rész az Aba­sártól Zebegényig alcímet vi­seli. (Barangolás földrajzi neveink rengetegében). Eb­ben is rendszerezetten a név­adás típusainak megfelelően találja meg az olvasó olyan neveink eredetét, mint példá­ul Balaton, Füred (aminek semmi köze a fürdőhöz és a fürdik-hez: eredetileg Fül­jed volt), Leányfalu, Pilis vagy Pannonhalma. A kötet hasznos kiad­vány, a gyerek megtudhatja, hogy anyanyelve, melyet minden percben használ, hol helyezkedik el a világ térké­pén, a nyelvek rengetegé­ben. S most, amikor idegen nyelveket is tanulnak, meg­látják az összefüggéseket egyes nyelvek és nyelvcsalá­dok között; azt például, hogy a magyar kocsi és az angol coach azonos eredetű szó (ezúttal mi adtuk „köl­csön” az angoloknak), vagy hogy az elemózsia és az ala­mizsna egy tőről sarjadt, akárcsak a kunyhó, a kohó és a kukta. Hogy miért nem kapott szót a szerző a magyar nyelv hete műsorában? Talán mert két könyve is megjelent erre az alkalomra. Igaz, ma már inkább irodalomtörténész­ként, Csokonai-kutatóként is­merik a nyelvészként indult Szilágyi ferencet. Paizs De­zső keze alatt kezdte a pá­lyát, aki valamikor Ceglé­den is tanított, és meg is fej­tette a város nevének erede­tét: egy fűzfafajtát jelentő cegle, cigié szóból. Fel is hívtam Cegléd pol­gármesterét, Mácz Istvánt, hogy pótolja a mulasztást, és fogadja a jeles eseményen a könyveket és szerzőjét. így Szilágyi Ferenc a záróünnep­ségen dedikálja a város pol­gárainak alkalomhoz illő kö­teteit, a diákok nem kis örö­mére. Ónody Éva Szilágyi Ferenc FEJTSÜNK SZÓT! Megyei résztvevő a Mozart-versenyen Esztergom, Duna Múzeum Törökbálinti művész tárlata Hadik Gyula szobrászművész zömmel kisplasztikákat tartal­mazó kiállítását rendezik meg ma délután 5 órakor az esztergo­mi Duna Múzeum (Kölcsey Ferenc utcai) épületében. A Tö­rökbálinton élő és alkotó művész legutóbbi, Zsámbékon meg­rendezett tárlatán látható volt annak a Jüliánus barátot ábrázo­ló kő-fémszobornak a mása, amely — köztéri szoborként — Esztergom egy parkjában látható. A ma nyíló esztergomi ren­dezvényt Mucsi András művészettörténész nyitja meg. (A kiál­lítás május 25-éig tart nyitva.) Báthory Júlia kiállítása Az IBM Magyarország lesz 1993-ban a Magyar Állami Hangversenyzenekar főszponzo­ra. A megállapodás ünnepélyes aláírása alkalmából tartottak saj­tótájékoztatót a Zeneművészeti Főiskolán. Az IBM és az ÁHZ együttmű­ködése keretében ősszel négy koncertből álló közös Mozart­­bérletet szerveznek a Zeneakadé­mia nagytermében. Az első há­rom koncert egyben fiatal zongo­raművészek versenye is lesz — tudtuk meg Straub Elektől, az IBM Magyarország vezérigazga­tójától. A verseny szervezési költségeire közel egymillió fo­rintot ajánlanak fel. A zenekar munkájához 2,5 millió forinttal járulnak hozzá. Megállapodásuk egyelőre csak erre az évre szól. Az IBM támogatásával még színvonalasabb munkát végez­het a megváltozott kulturális helyzetben versenyre kényszerí­­tett zenekarunk — mondta Lu­kács Ervin, az ÁHZ zeneigazga­tója. Kifejezte reményét, hogy koncertjeik megfelelő reklámot jelentenek majd támogatóiknak. Nagy Bálint, az IBM reklám­igazgatója az ÁHZ-val közös Mozart-bérletükről és a hangver­senyek keretében rendezett ver­senyről számolt be. A verseny az első három hangversenyen — október 14-én és 28-án, vala­mint november 26-án — zajlik. Szólistái a Zeneakadémia tava­lyi Mozart-versenyének nyerte­sei — a váci Bogányi Gergely, Pataki Imre, és Biziák Dóra — lesznek. A nyolcvan-, ötven-, il­letve harmincezer forintos díjak­ról az öttagú zsűri, valamint egy-egy szavazattal a zenekar és a közönség dönt. A záróhangver­seny, egyben az ünnepélyes díj­kiosztás december 6-án, Mozart halálának évfordulóján lesz. A Requiem előadásával záruló hangversenyt Erdélyi Miklós ve­zényli, közreműködője Franki Péter zongoraművész lesz. A bérleteket májusban kezdik áru­sítani. (d. v. s.) Báthory Júlia művészete a ma­gyar és az egyetemes kultúra szerves részét képezi. Külön öröm, hogy körünkben kö­szönthetjük a ma is fiatalos frissességű művésznőt, aki gazdag életművét tárja e kiállí­tással a nagyközönség elé. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Fekete György, a művelő­dési tárca helyettes államtitká­ra Báthory Júlia Párizs—Bu­dapest című kiállítását nem­rég az Iparművészeti Múzeum­ban. A 92 éves művésznő ezt követően vette át a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadé­mia tagsági oklevelét. A repre­zentatív tárlaton Báthory Júlia üvegplasztikáit, pannóit és pannóterveit, vázáit, gyertya­tartóit, tálkáit, poharait láthat­ják az érdeklődők. Báthory Jú­lia művészetét az üvegcsiszo­lás, vésés, homokfúvás techni­káinak bravúros ismerete jel­lemzi. A kiállítás anyagát a művésznő családja, egyházi gyűjtemények és más intézmé­nyek, illetőleg az Iparművé­szeti Múzeum bocsátotta ren­delkezésre. Fehéren fekete — színezve Eredetileg fekete-fehér, de ké­sőbb kémiai eljárásokkal szí­nezett fotókat mutatott be a nagyközönség előtt Vázsonyi Béla, a Forte cég vegyészmér­nöke Budapesten, a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem aulájában. A művészi színvonalú ké­peket készítő — bár magát amatőrnek valló — Vázsonyi Béla egy még nem elterjedt, s talán sokak által nem is is­mert technikával varázsolja színessé képeit, melyeket fe­kete-fehér fotópapírra készít. Ennek érdekessége az, hogy az egyes színeket, s azok ár­nyalatait nem utólag viszi fel ecsettel, hanem ezeket egyfaj­ta vegyszeres fürdőben kap­ják meg a fotók. A kiállító hangsúlyozta annak jelentősé­gét, hogy bár a Colorvir nevű oldat francia gyártmányú, de a felvételek egy nem erre a célra készült, a boltokban is forgalmazott polietilén bevo­natú Fortespeed papírra ké­szültek. Azaz a magyar fotó­papír legalább olyan jó minő­ségű, sokoldalú, s olyan jól megállja a helyét, mint nyu­gati társai. Vázsonyi Béla az eljárás je­lentőségét abban látja, hogy ezzel a technikával készülhet­nek finom színezésű, művé­szi képek, de a reklámszak­ma is alkalmazhatja, hiszen éppígy elérhetők a plakátok­hoz szükséges harsány, rikító színek is. Vázsonyi Béla sze­rint ez is bizonyítja, hogy nincs kiveszőben a fekete-fe­hér fotózás, ugyanis ebben az eljárásban jóval nagyobb le­hetőségek rejlenek, mint a színes fényképezésben. A kiállítást — amely még ma kilenc és tizennyolc óra között megtekinthető a Nagyvárad tér 4. szám alatt — Bizaglich Jenő, a Magyar Amatőr Fotósok Országos Szövetségének elnöke nyitot­ta meg. N. L. Vácott nyílt meg a rendezvénysorozat Sajtónyelvében él a nemzet? NÜtt A magyar nyelv hete jjgg/ országos ünnepi ren­­kW'fÉ’ dezvényeihez méltó ~ szavakat kellene most felsorakoztatni. Ha nem is köl­tői szépségű gondolatokat, mert hiszen az újságírás nem épp a szépirodalomhoz tartozik. Nem is szakirodalom, bár mindegyik­ből merít egy keveset. Vala­hogy így fogalmazott Grétsy László tanár, a népszerű nyel­vész, az ELTE Tanárképző Főis­kolai Karának tanszékvezetője a Vácott hétfő este megrende­zett ünnepi megnyitón. A Bartók Béla Zeneiskola nagytermében Lázár Tibor, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pest Megyei Egyesüle­te ügyvezető elnöke mutatta be, a házigazdák nevében Bar­­tos Ferenc polgármester kö­szöntötte a vendégeket — köz­tük Katona Tamás miniszterel­nökségi államtitkárt, a válasz­tókörzet országgyűlési képvise­lőjét, Inczédy Jánost, a Pest Megyei Közgyűlés elnökét, Vígh Károly történészt, a TIT országos alelnökét, a Pest Me­gyei Egyesület elnökét, Piróth Esztert, a TIT Szövetségi Iro­da igazgatóját. Katona Tamás ünnepi beszé­dében közvetlen hangon szólt a közönséghez, elsősorban a diá­kokhoz, arra figyelmeztetve őket, hogy a nyelv éles fegyver, a fiatalok maguknak csiszolják, fejlesztik jövőjük érdekében. Emlékeztetett arra is, miszerint a nemzeti nyelv ügye, a nyelv­újítás mindig együtt járt a politi­kai haladással. Sajnos, a politika el szokta rontani a nyelveket. A szónok bizonyító példákat sorolt fel az előző negyven év terhére, ami­kor a felelősség elkerülését szolgáló szürke, lelketlen hiva­talos nyelv uralkodott el az or­szágban. Pedig, mint azt máxlly­­lyés Gyula is megállapította, s gondolatait az alkalomra ki­adott programfüzet is idézte: „A magyar nyelv természeté­nél fogva az egyszerűséget, vi­lágosságot kívánja.” Igaz mondás, hogy nyelvé­ben él a nemzet. Ez már Grétsy László témája Volt, aki előadása kezdetén a szállóige eredetét is feltárta hallgatósága előtt, mégpedig Kővári László, múlt századi jeles történész Székely hazáról című könyvé­nek Laborfalva című fejezeté­ből olvasva fel egy részletet, melynek utolsó sorai szerint: „Színészet által terjed a nyelv. Nyelvében él a nemzet.” Ezek után az előadó az Anyanyelv­ápolók Szövetségéhez és a me­gyei egyesületnek címezve tet­te fel a kérdést: Sajtónyelvében él-e a nem­zet? Természetesen él — vála­szolta rá határozottan a nyel­vész, de azt is hozzátette, hogy „biz’ nem valami szépen”. Elő­ször is a mai sajtó helyesírása csapnivaló — jelentette ki. Eb­ben része van a számítógépek alkalmazásának is. Ez a magya­rázat azonban nem mentség. — Vannak olyan közlemé­nyek — hangoztatta —, ame­lyek szerzői bizonyos szójelen­tésekkel nincsenek tisztában. Túl gyakran használnak ide­gen szavakat, gyakran hibásan írják azokat, sok a szótévesz­tés. Pedig tudhatnák: nehéz el­hinni, hogy interjú készült a „néhai elnökkel”; a kontraktus nem azonos a kontaktussal; a karakterjellem szó egyszerre jelenti ugyaanazt, idegenül és magyar nyelven. Ugyanúgy hi­bás szókapcsolat a lábpedál; a veterán akkor is idős, ha azt külön nem jelezzük, a fadesz­ka meg egyszerűen komikus. A sajtóban még mindig gya­kori a hivatalos stílus, az utób­bi években pedig eluralkodott a durva hang — hangzott a hi­bák felsorolása. Ám kapott a magyar újság­írás jó pontokat is. Például a mind több, szellemes címe­kért, a kor új fogalmait kifeje­ző szóalkotásokért. Az előadás után a Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola diákjai és tanárai ma­gyar zeneszerzők műveit adták elő. Közreműködött Kovács István színművész. K. T. I.

Next

/
Thumbnails
Contents