Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. ÁPRILIS 21., SZERDA Népszavazás után Új Olaszország születik Új Olaszország születik — ezzel a vastag betűs főcím­mel üdvözölte tegnap a Cor­­riere della Sera az egész saj­tóban egyöntetűen történel­minek minősített népszava­zási eredményt: a majdnem 83 százalékos támogatást a többségi választási rend be­vezetése mellett. Az olasz szenátus helyeinek 75 száza­lékát ezután egyéni válasz­tókerületekben többségi sza­vazással töltik be. Ez a je­lenlegi pártok többségének eltűnését eredményezi, a pártalkukra épülő olasz poli­tikai rendszer gyökeres megváltozását. A líra és a tőzsde kiugró árfolyam-emelkedéssel rea­gált a népszavazás eredmé­nyére. Giuliano Amato mi­niszterelnök szerdán a parla­ment elé áll, hogy benyújt­sa lemondását, mivel úgy látja, „a kormány munkája végéhez érkezett”. A parla­menti vitától függ, milyen új kormány alakítására ad megbízást Scalfaro köztár­sasági elnök. A La Republica vezércik­ke rámutat: „Eddig a fennál­ló hatalmi rendszer fokoza­tos összeomlásának lehet­tünk tanúi, most megkez­dődhet az újjáépítés,.. Az igen szavazatok özöne elte­meti a régi rendszert, és megnyitja az utat valami új felépítése előtt.” Az II Gior­­nale szerint „megszületett a második köztársaság”. A L’Unita véleménye: „Az igenek özöne megváltoztat­ja Olaszország arculatát.” Egyedül a kommunista párt nem örül, s .jobboldali hullám előretörésének” tu­lajdonítja a szavazási ered­ményt, amelyben mindenki más a változás igényét és szükségét látja. A szenátusi szavazás mel­lett az igen győzött valameny­­nyi többi népszavazásra fel­tett kérdésben is. így eltöröl­ték a kábítószerfogyasztás büntethetőségét, a pártok ál­lami költségvetési támogatá­sát, megszüntettek három minisztériumot (állami vál­lalatok, mezőgazdasági, ide­genforgalmi), megszűnik a bankvezetők kormányzati kinevézése és az egészség­­ügyi hálózat környezetvédel­mi hatósági jogköre. A kedden hajnalban köz­zétett hivatalos végered­mény szerint a szavazók 82,7 százaléka szavazott igennel a választási reform­ra. Orosz intés Andrej Kozirev orosz kül­ügyminiszter keményen fi­gyelmeztette a nyugati kor­mányokat, hogy ne fontol­gassanak katonai beavatko­zást Boszniában. A BBC-nek nyilatkozva azt mondta, hogy a szerb utánpótlási vonalak ellen elképzelt légitámadások a gyakorlatban értelmetle­nek, másfelől éretlen do­log a mohamedánok fel­fegyverzéséről beszélni. Úgy vélte, az orosz nyo­másnak tudható be, hogy a szerbek nem foglalták el Srebrenicát. — A szerbek­nek meg kell érteniük, hogy túl messzire men­nek, de a többi félnek is ru­galmasságot kell tanúsíta­nia és el kell ismerni a szerbek egyes aggodalma­it és érdekeit — mondta Kozirev a BBC munkatár­sának. Jelcin elfoglalt Elhalasztott kormányülés Elhalasztották az orosz kor­mány ülését, amelyre erede­tileg április 22-én került vol­na sor — jelentették be Moszkvában kedden. A ta­nácskozás új időpontja ápri­lis 29. Anatolij Kraszikov, az el­nöki sajtószolgálat főnöke elmondta: a halasztás elsőd­leges oka az, hogy Borisz Jelcin elnök — tekintettel a népszavazási kampányra — rendkívül elfoglalt. Az orosz államfő zsúfolt moszk­vai programja miatt egy nap­pal ugyancsak elhalasztotta — csütörtökről péntekre tet­te át — egyik vidéki útját Izsevszk városába. Az elhalasztott kormányü­lés napirendjén az első ne­gyedévi gazdasági eredmé­nyek értékelése és a gazdasá­gi reform továbbvitelének kérdései szerepeltek volna. Emellett a meghívott regio­nális vezetők és a parlamen­ti képviselők részvételével a kormány megvitatta volna regionális politikájának alap­elveit. Oroszország sorsdöntő népszava­zás előtt áll, így érthető, ha a világ közvéleménye most ismét elsősor­ban Moszkva felé fordul. E népsza­vazáson hosszabb vagy rövidebb időre eldőlhet ugyanis az a rendkí­vül kiélezett hatalmi harc, amely­nek drámai fejleményeit az elmúlt hetekben világszerte oly nagy ag­godalommal kísértük figyelemmel. A tét igen jelentős. Nem csupán Jelcin elnöki hatalmának megmen­téséről, avagy megdöntéséről van szó, hanem sokkal többről: volta­képpen az orosz demokratikus megújulás és a reformok folyta­tása forog kockán. Vagyis az dőlhet el e mostani népszavazá­son és az ezt követő hetekben, hónapokban, hogy Oroszor­szág — Jelcin vezetésével — tovább haladhat-e a demokrati­kus fejlődés útján, vagy egy tragikus fordulattal visszazuhan egy kommunista vagy posztkommunista diktatúrába. Egy ilyen visszarendeződésnek pedig, jól tudjuk, beláthatatlanul súlyos következményei lehetnek, nemcsak Oroszországban, hanem az egész térségben, sőt a világpolitikában is. Nem véletlen, hogy a válság kirobbanásakor szinte az egész demokratikus világ állam- és kormányfői egyöntetűen kiálltak Jelcin és az orosz demokrácia megmentése érdekében. A nyu­gati világ vezetői csaknem egyszerre mozdultak meg, hogy fel­lépésükkel megakadályozzák Jelcin megbuktatását. Ezzel az egységes kiállással sikerült elérni, hogy a népképviselők kong­resszusán, a konzervatív erők nyomása ellenére, ne mentsék fel mégse az elnököt, ami akkor akár polgárháborúhoz is ve­zethetett volna. S ha rákényszerítette is a kongresszus Jelcinre a számára előnytelenül kiírt, kétséges kimenetelű népszava­zást, az elnök esélyeit óriási mértékben megnövelte a legna­gyobb tőkés államok vezetőinek ezt követően Vancouverben, majd Tokióban felajánlott, összesen több mint 43 milliárd dol­láros segélycsomagja. Ez a tekintélyes támogatás ugyanis kife­jezetten Jelcin reformjainak és az általa vezetett demokratikus kibontakozásnak a megsegítését szolgálja. Ma még nem tudjuk, hogy ez a tetemes pénzügyi-gazdasági segélyprogram milyen mértékben képes segíteni Oroszország Csak nyelvi akadályok vannak Társulási szerződés Technikai nehézségek akadá­lyozzák egyelőre azt, hogy Fran­ciaország ratifikálja Magyaror­szág és az Európai Közösség tár­sulási szerveződését. A minisztérium képviselője elmondotta: ahhoz, hogy az eljá­rás megkezdődjék, megfelelő francia szöveget kell az illetékes szervek rendelkezésére bocsáta­ni. A brüsszeli bizottság ez ideig még nem készítette el a francia jogi nyelvnek megfelelő fordí­tást az eredetileg angol és ma­gyar nyelven elkészült szerző­désből, az eddig rendelkezésre bocsátott változat ugyanis nem felel meg a francia jog által al­kalmazott formáknak. Ahogy a bizottságtól megér­kezik a hiteles szöveg, akkor az haladéktalanul a francia alkot­mánytanács elé kerül, amelynek meg kell vizsgálnia, összhang­ban van-e a szerződés a francia alkotmánnyal. Ha a válasz igen­lő, — s ez minden bizonnyal így lesz —, akkor előbb a kor­mánynak kell a ratifikálás napi­rendre tűzését javasolni a tör­vényhozásnak, majd mindkét háznak el kell fogadnia azt. VÉLEMÉNY Demokrácia vagy talpraállásában. Azt viszont már most megjósolhatjuk, hogy ha Jelcinnek sikerül megnyernie a népszavazást, s ezzel a ha­talmát és az orosz demokráciát egyszerre megerősítheti — eb­ben döntő része lesz a demokratikus világ, főként a nyugati ha­talmak és Japán Jelcin melletti egységes fellépésének. Azokban a drámai napokban, amikor Jelcin és az orosz de­mokrácia közvetlen veszélybe került, a nyugati államok veze­tői mellett Közép-Európa új, demokratikus kormányai is elsők között foglaltak állást Jelcin és a kibontakozó orosz demokrá­cia mellett. Különösen Vaclav Havel cseh elnök és Antall Jó­zsef miniszterelnök, illetve a magyar kormány határozott kiál­lását kell kiemelnünk. Amennyire örvendetes volt a Nyugat és Közép-Európa ve­zetőinek Jelcint támogató állásfoglalása, segítőkészsége, oly­annyira elgondolkodtatott sokakat a volt szocialista országok egyes baloldali politikusainak, ismert személyiségeinek — egészen más véleményt tükröző — nyilatkozata. így például Horn Gyula szocialista párti elnök az orosz drá­ma legválságosabb napjaiban így nyilatkozott egyik napila­punknak: „Nem hiszek benne, hogy egyedül Jelcin volna az oroszországi demokrácia letéteményese. Más demokratikus erők is léteznek az országban, legfeljebb más eszközökkel akarják megvalósítani céljukat.” Óvatos, ám fölöttébb elgon­dolkodtató nyilatkozat — Magyarország egyik miniszterel­nök-jelöltjétől. (Horn Gyula persze már nemegyszer tévedett politikai helyzetmegítélésében. Például akkor, amikor a dél­szláv válság kezdetén az egységes Jugoszlávia mellett tört lán­dzsát. Amiről már tudjuk, hogy súlyos hiba volt.) Ennél lényegesen továbbment a Népszabadságnak nyilatko­zó Krausz Tamás történész, aki — szintén a válság legdráma­ibb napjaiban — a Nyugatot és egybqn a magyar kormányt is nyíltan megbírálta azért, mert úgymond „egyoldalúan elköte­lezte magát Jelcin mellett”. (Már az interjú címe is elárulta a nyilatkozó szándékát: „A Nyugat téved orosz védenceivel”. Krausz Tamás kétségkívül erősen elfogult Jelcinnel szem­ben. Ezt világosan kifejezte az elnökről adott szélsőséges jel­lemzése. Szerinte Jelcin csak egy „régimódi sztálinista appa-Szigorúan ellenőrzött hajók Tavaly november óta mint­egy 9 ezer kereskedelmi ha­jót ellenőriztek a NATO és a Nyugat-európai Unió hajói az Adriai-tenger déli részén — adta hírül a Balgarszka Armija című szófiai napilap. Az újság az olasz haditen­gerészet parancsnokára hi­vatkozva közölt részleteket a „Kis-Jugoszláviával” szembeni embargó tengeri ellenőrzéséről. Ezek szerint a NATO és a NYEU 8-8 ha­jója tavaly novembertől az év áprilisának elejéig mint­egy 9 ezer vízi járművet el­lenőrzött az Adrián. A leg­több esetben rádiókapcsola­tot létesítettek a kereskedel­mi hajókkal, 520 esetben a tengeren ellenőrizték a rako­mányt, míg 130 vízi jármű­vet olaszországi kikötőkbe , kísértek alaposabb ellenőr­zés végett. Kelet-európai országok Rugalmasabb segélypolitika A kelet-közép-európai orszá­gok sikere rendkívül fontos, hiszen ha ezekben az álla­mokban eredményes az átala­kítás, az például szolgál majd a békés átmenetre Oroszor­szágnak, Ukrajnának is. Er­ről beszélt a képviselőház ille­tékes testületé előtt Robert Hutchings, a külügyminiszté­rium segélyekért felelős veze­tője. Merészebb, rugalma­sabb segélypolitikára van szükség Közép-Kelet-Európá­­ban, hiszen ezekben az orszá­gokban alapvető változások zajlanak le, azok kimenetele lényegében nem látható elő­re: a demokrácia bámulatos mértékben teret nyert, de még nincs biztosítva — mondta. A kelet-közép-európai or­szágoknak az új pénzügyi év­ben nyújtandó, 400 millió dolláros amerikai támogatás összegében az ideihez hason­ló, de a gyakorlatban alacso­nyabb, miután abból az eddi­gi hat állam (köztük Magyar­ország) mellett immár a há­rom balti ország is részesedik. Hutchings, aki a Bush-kor­­mány idején a nemzetbiztonsá­gi tanácsban foglalkozott tér­ségünk kérdéseivel és azok el­ismert szakértője, hangoztat­ta: országonként jobban meg­tervezik, az érintett kormá­nyokkal fokozottan összehan­golják a segítséget, hogy az hatékonyabb legyen. Kiemelt szerepet kap az államigazga­tás reformja és a környezetvé­delem. A segélyek anyagi forrásai­ról döntő képviselőházi-testü­let egyidejűleg hallgatta meg Hutchingsot és Strobe Talbott nagykövetet, az orosz kérdé­sek (és segélyek) különmegbí­­zottját. A Kongresszus figyel­mének irányát mutatja, hogy a kétórás meghallgatáson ér­demben csak Oroszország ke­rült szóba, Hutchings beveze­tő nyilatkozata után egyetlen kérdést sem kapott a képvise­lőktől, akik csak az orosz hely­zetre voltak kíváncsiak. visszarendeződés rátcsík, akit a hatalmon kívül soha semmi nem érdekelt”. E vé­leménynek persze semmi köze nincs a valósághoz. Annál inkább megdöbbentett, hogy a Népszabadság éppen az orosz válság legkritikusabb napjaiban(l) ilyen feltűnően nagy te­ret szentelt Krausz Tamás nyíltan Jelcint támadó véleményének. Aligha lehet ez véletlen. Miként nyilván az sem véletlen, hogy a Népszabadság az idézett interjú alatt, mindjárt egy nagyobb port­réban mutatta be Alekszandr Ruckoj alelnököt mint „a jövő em­berét”, aki röviddel előtte fordult szembe Jelcinnel. Egy másik napilapunknak adott telefoninteijúban megszólalt aztán Fejtő Ferenc, a Franciaországban élő neves baloldali író-tör­ténész is. Korántsem Jelcin védelmében. Ő csupán megnyugtatni igyekezett a hazai közvéleményt, mondván: , Jelcin esetleges bu­kása nem jelentené a sztálinizmus restaurálását Oroszország­ban”. Szerinte ha Jelcint félreállítanák, s helyette Ruckoj venné át a hatalmat, „ebben az esetben egy reformkommunista, a 60-as évtized magyar új gazdasági mechanizmusával rokonítható politi­kai irányvonal érvényesülne”. Jelcin után, ez bizony visszarendeződés lenne a javából. Jelcin bukása ugyanis — amint egyik liberális politikai elemzőnk is rá­mutatott — minden bizonnyal „dominó módjára megindítaná ezt a folyamatot”. Jellemző, hogy Tóth Miklós, a Munkáspárt szóvivője is abban bízik, hogy „egy korszerű baloldali erő képes megtalálni a ki­utat” Oroszországban. „Mi annak örülnénk — nyilatkozta —, ha a baloldali erők megerősödésével gyorsan megoldódna a válság.” Ámde hogy értsük ezt a „gyors megoldást”? Miféle „korszerű baloldali erő”-ben reménykedhet annak a pártnak a szóvivője, amelynek magabiztos elnöke annak idején oly lelkesen üdvözöl­te Janajevék erőszakos szélsőbaloldali hatalomátvételét?... Bízzunk benne, hogy a népszavazás eredménye rácáfol a balol­dal reményeire, s csak megerősíti Jelcin elnöki hatalmát és ezzel együtt az orosz demokrácia kibontakozását." Vass László

Next

/
Thumbnails
Contents