Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-20 / 91. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. ÁPRILIS 20.. KEDD § A fák nem tudnak várni a kilátóig. Onnan a híres Nász-A cél a hagyományok ápolása Nemzetiségi kör Taksonyban A tájház egyik szobája, amelybe már néhány bútor is került 'ÜK' A Föld napját először négy évvel ezelőtt ren(pf dezték meg a világ városaiban — mondja Bíró György, Vác önkormányzatának környezetvédelmi vezetője. Az évente ismétlődő folytatás idén is április 22-én lesz. de azt nem akarják egyetlen napra korlátozni. A fák ugyanis nem várhatnak. Belőlük pedig többet is el akarnak ültetni a város területén. Az első akcióra a deákvári városrészben került sor, ahol pótolták a kiszáradt, tönkrement, vagy tönkretett fákat. Bíró György úgy tapasztalta, hogy főleg a fiatalabb korosztályi érdeklik a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések. Most is rájuk számítanak leginkább a rendezvények alkalmával. Ez persze nem mond ellent annak, hogy várják a város minden polgárát. A szakember úgy véli: a faültetés több egy alkalmi kertészkedésnél. Az ember maradandó emléket állít, alkotóképessége bizonyságaként. Az általános iskolásokra gondolva, az idén is megrendezik a környezetvédelmi vetélkedőt. A verseny legjobbjait dí-Ha döcögve is, de újból elindult a királyréti kisvonat sok természetbarát gyönyörűségére. Hogy meddig tart a nagy öröm, azt senki nem tudja megmondani, mert még most sem létezik egy egységes elképzelés a kisvasút üzemeltetési költségeinek biztosítására. Annak örülni lehet, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium három hónapra magára vállalta a Kismaros és Királyrét között ingázó Állami Erdei Vasút üzemeltetésének költségeit, ám a megoldás csak időleges. Tudni kell azt is, hogy az Ipoly-vidéki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság egymaga hoszszú távon nem vállalhatja, és nem is vállalja a kisvasút működtetését. mert csődhelyzetben van. Az idén szeretnék megszervezni a kisvasút fennállásának századik évfordulóját, több társadalmi szervezet is szívügyének tekinti az esemény méltó megünneplését, de ha nem sikerül egységes tervet kidolgozni, akkor minden bizonytalanná válik, jazzák, és sok élményt nyújtó környezetvédelmi tábort is rendeznek a számukra. Április 24-e lesz a napja annak a zsákos hegyi túrának. amikor a résztvevők felkaptatnak a 650 méter magas Naszály-hegy tetejére, egészen mint annak a bizonyos kutyának á vacsorája. Itt nem csupán nosztalgiáról van szó, vagy arról, hogy néhány természetkedvelőnek ez lenne a mániája. Itt ezer meg ezer kisiskolásnak az' utaztatásáról van szó, meg arról, hogy nemzeti értékünket nem szabad veszni hagyni. Moldova óta tudjuk, hogy akit megcsapott a mozdony füstje, az nehezen válik meg a vasúttól. így vagyunk ezzel mi fiatal és idősödő emberek is, mert úgy ragaszkodunk a kisvasúihoz, mint fiatalságunk szép emlékeihez. Most csupán csak annyit kéne kezdeményezni, hogy üljenek egy asztal mellé mindazoknak az intézményeknek és szervezeteknek a jó szándékú képviselői, akik hajlandók lennének némi pénzösszeggel hozzájárulni a kisvasút továbbéltetéséhez. Gondolunk itt elsősorban a Környezetvédelmi és az Országos Idegenforgalmi Alapra, valamint Pest megye közgyűlésére, hiszen ők eddig sem zárkóztak el a segítségadástól. P. J. nep-banangba vezet az ütjük. Megnézik a hegytetőn képződött mészkő tavat, aztán ismét leereszkednek a Vác felé vezető szerpentinre. Útközben tavaszi nagytakarítást tartanak, eltávolítva a hulladékot, szemetet. Bíró György olyan szelektív hulladékgyűjtést is tervez Vác néhány pontján elhelyezett konténerekkel, amelyekben külön tárolható a színes és a fehér üveg, valamint a papír. A környezetre, termőföldre káros elemek, akkumlátorok összegyűjtése végett a Radnóti úton és a Kölcsey úti ABC-áruház mellett helyeznek ki olyan speciális tárolókat, melyek megtelve végül az aszódi veszélyeshulladék-tárolóba kerülnek. Bíró György bízik a közel egy hónaposra tervezett program népszerűségében, a közönség megértő támogatásában. K. T. I. Károlyi István Gyermekközpont lesz a neve a Fóti Gyermekvárosnak. A névadó ünnepséget és a sajtótájékoztatót április 23-án tartják az intézményben, ahol a vendégek között megjelenik az egykori birtokos Károlyi-család tagja, a külföldről hazalátogató Károlyi Borbála grófnő. Délután két órára várják a névadó ünnepi gyűlésre Göncz Árpád köztársasági elnököt, majd az esti órákban hangverseny kezdődik a fóti székesegyházban, melyet az Amerikai Magyar Kulturális Egyesület szervez, s a diplomáciai testületek képviselői is meghívást kaptak rá. A névváltoztatás a már egy idő óta tartó folyamatos átalakulást is jelzi az intézményben. A kollégiumi rendszerről áttértek a lakásotthonos megoldásra, ami azt jelenti, hogy 8-10 gyerek él és ellátmányból gazdálkodik önálló körülmények között. Ezt a nevelők pedagógiai módszerként alkalmazzák, hogy a köznapi élet viszonyaihoz készítsék fel a fiatalokat. Az 1914—20 közötti években a Károlyiak jóvoltából Foton az akkor hatezer lelkes községben olyan szociálipolitika valósult meg, amire talán a korabeli Európa nyugati felén sem volt még példa. Taksony, Szentimre út 80. Fehér falú, takaros porta, a Karika család otthona. De ennél jóval több. A három esztendeje alakult Taksonyi Svábok Dunamenti Baráti Köre összejöveteleinek színhelye. Ottjártunkkor éppen az Ifjú Zenebarátok próbáltak, pontosabban Szegvári Lívia. Falusi Barbara. Schiller Aló, Repka Judit, Sticker Gréta, Lary Anita és Spencz Balázs. A zenészek száma ennél jóval több, három korcsoportban ismerkedhetnek meg a gyerekek a különböző hangszerekkel. — Fontos a zene — mesélte Karika Agnes, a Baráti Kör egyik vezetője. — Amikor elindult ez az egész, az volt a célunk, hogy felelevenítsük a régi hagyományokat, megőrizzük és továbbadjuk a fiataloknak. Ennek egyik jelentős része a zene, az ének, a tánc elsajátítása. Ebben nagy segítségünk Huffnáger Aladár, aki olyan tanár, hogy e pár év alatt szinte valamennyi gyereknél elérte azt, hogy megtanult kéthárom hangszeren is játszani. Bemutatkoztunk már községi rendezvényeken, felléptünk a szomszédos településeken, és igen nagy sikerünk volt Henfenfeldben, a németországi testvérközségünkben. Amikor először jártunk a fiatalokkal együtt Németországban, többen feltették a kérdést, nem árt-e meg ez a gyerekeknek? Kiegyensúlyozottak maradnak-e azután, ha láthatták azt a nagy „tökéletességet”. Nem ártott. Olyan szemmel néztek körül, hogy mi az, amit hazahozhatnak, és megvalósíthatnak. Ott, az alig másfélezres lélekszámú községben is számos zenekar és tánccsoport működik, ez pedig tovább növelte bennük azt az igényt, hogy legyenek nekünk is ilyen közösségeink. Néhány igen ismert együttes alakult már ki azóta e zenei körből. Taksonynak rajtunk kívül van férfi- és asszonykórusa, korábban ők adtak elő sváb dalokat is. A gyerekeken taksonyi népviselet, a lányokon sötétkék, sötétlila ruha, fekete csipkével, köténnyel. A férfiak fehér inget, csizmanadrágot hordtak, nyáron papucsot, télen csizwmw9 n ■ •»? inát. Fejedelmi szálláshely volt Taksony, feltehetően 931—948 között — sorolták a gyerekek községük múltját. A török hódítás során elnéptelenedett a település, az első kilenc sváb család 1711 -ben talált itt otthonra. Állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoztak. Még két alkalommal telepedtek be német ajkúak, a legkésőbb érkezőknek már nem jutott kellő minőségű föld, így ők kosárfonással kezdtek el foglalkozni. Ez Taksony legősibb mestersége, e hagyományt is szeretné újjáéleszteni a Baráti Kör. A múlt ismerete, a hagyományok ápolása mellett nagy súlyt helyeznek a nyelvoktatásra. Már az óvodások is ismerkedhetnek — persze még játékos szinten — a némettel, az oktatás az általános iskola alsó tagozatán is folytatódik. Mindez ráépül az otthonról hozott tudásra, hiszen a községben sok nemzetiségi család él. — Jó ideje felmerült az a gondolat — vette át a szót Karika Ágnes —, hogy kellene a találkozóinkhoz egy hely, ahol a rendezvények, a próbák is megoldhatók. Ez kiegészült azzal az óhajunkkal, hogy meg kellene őriznünk a régi tárgyi emlékeket. így jött az ötlet, legyen egy élő tájházunk. Az önkormányzat segített abban, hogy megvásárolt egy kétszáz esztendős parasztházat, amelynek felújítási munkálatai idén kezdődnek meg. Ebben szeretnénk majd segíteni, mert úgy véljük, társadalmi munkára is szükség lesz, s így hamarabb is készülne el. Reméljük, ez évben már meg is nyithatjuk a tájházat. Gyűjtjük a régi tárgyakat, eszközöket, bútorokat. Akinek a birtokában vannak még ilyenek, és szeretné, ha helyet kapna a tájházban, felajánlását szívesen elfogadjuk. A nevét is feltüntetjük az adományozónak. A Baráti Kör nem zárt, nemcsak svábok csatlakozhatnak hozzánk. Jelenleg is vannak olyan tagjaink, akik a közösség hangulatát, szellemét találják meg nálunk. Úgy tervezzük, hogy a tájház is nyitott lesz, a községben lévő más szervezetek, kulturális csoportok is igénybe vehetik majd. Úgy tűnik, hogy a hatvan tagú kör eddigi eredményeivel elégedett lehet. Pedig erről még nincs szó. A svábokban még ma is él a félelem, sokuknak fájó emlék a kitelepítés. De az itt maradottaknak sem volt tanácsos anyanyelvükön megszólalniuk annyi időn át, hogy a jelenlegi változások sem zökkentették ki őket abból az érzésből, jobb, ha nem vállalják nemzetiségüket. A rendezvényekre sokan eljönnek, a munkába már kevesebben kapcsolódnak be. Talán oldódik ez a félelem, végre a feledés boríthatja a múltat. A gyerekek, akik most ismerkednek nemzetiségi múltjukkal, szokásaikkal, már természetesnek élik meg azt, hogy ők mások. Magyarországi svábok. De azért — ahogy az egyik dalban is megfogalmazták — szívük magyar. A nyelvük német. J. Sz. I. Bíró György rajzai Pénz nélkül nem lesz centenárium r Segítsünk a kisvasút gondjain Névadó Foton K. T. I. Az Ifjú Zenebarátok tagjai próba közben Vimola Károly felvételei
