Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-19 / 90. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 19., HÉTFŐ 7 A népdal anyanyelvérol — Dévai Nagy Kamillával Csoda történik, amikor énekel — Huszonöt éve vagy a pályán. És mitsem változtál: ugyanolyan karcsún, tele életkedvvel, kirobbanó energiával... Hogyan csinálod? Nem fáradsz el, nem unod soha? — Hát igen, ezt már mások is kérdezték. Tudod, háromféle anyagból „gyúrtak” engem. Az egyik egy agyonverhetetlen optimizmussal, humonal, mosollyal átitatott lény: ez a nagymamám. Az édesanyámtól meg a művészetek iránti fogékonyságomat, az önemésztést és a befelé fordulást örököltem. Igen mélyen van egy belsó magom, ahova nagyon nehéz beférközni. Kifelé tényleg nyitott vagyok, de ez a belső énem három csonthéj mögött rejtőzik, és sokat szenvedett... A harmadik részemet pedig az édesapámtól örököltem: a kitartást, munkabírást, akaratot, sokszor makacsságot, az önmagámmal szembeni kérlelhetetlenséget. Mindez együtt adja az életerőmet. De azért persze elfáradok, sokszor nehezen indulok útnak, főleg a vidéki fellépések fárasztóak. (Pedig vidéken. Pest megyében kezdtem pályámat.) De mindig erőt ad az a sok szeretet, amit az emberektől kapok, akik várnak, hívnak, kíváncsiak rám... Persze most már jó lenne egy kicsit megpihenni, feltöltődni. De az a helyzet, hogy anyagilag a két válásommal nagyon rosszul jártam. Például mindkétszer otthagytam a lakást is. Úgyhogy ezért sem pihenhetek, nem ülhetek meg ennek a huszonöt évnek a babérkoszorúján, mert egyszerűen hétköznapi anyagi gondjaim vannak, mint annyi más embernek. Huszonöt év alatt gyakorlatilag semmit sem gyűjtöttem magamnak, még ékszereim sincsenek. És néha megriadok: mi lesz, ha holnap nincs előadás? — Az éneklés a legfontosabb az életedben? — Igen, de más vonatkozásban a család is ugyanolyan fontos. Két nagy fiam van, a nagyobbik már színművészeti főiskolás. És mindhárom páromnak vannak gyerekei, akik szintén anyjuknak tekintettek, én pedig szeretettel neveltem őket. A harmadik páromat Erdélyben ismertem meg, egy fellépésemen. Ő számítógépekkel foglalkozik, de érti és szereti a művészetet. — Meséltél róla, de kérted, hogy ne írjam meg, milyen nagy csalódás volt a második házasságod. — Igen. Nem kellett volna elválnom gyermekeim apjától, az első férjemtől. De nagyon beleszerettem valakibe, és én nem szeretem a zavaros helyzeteket, mellékutakat. Amikor aztán egyedül maradtam a gyerekeimmel, arra gondoltam, hogy most már csak nekik élek, meg verseket írok, szobrokat csinálok, faragok... És akkor, erre a nehezen meglelt egyedüllét boldogságára jött a harmadik társammal való találkozás boldogsága. Most már több mint két éve vagyunk együtt. — Sokfelé jártál szerte a világban, és azt hallottam, minden ország nyelvén énekelsz egy-egy dalt. — Huszonkilenc nyelven tudok dalokat... És azon is igyekszem, hogy lehetőleg tökéletes kiejtéssel énekeljek, tehát megkeresek valakit, aki az illető ország szülötte, és az segít a helyes kiejtés elsajátításában. Tudod, amíg ki nem megyek a színpadra, embertelenül izgulok, de amikor elkezdek énekelni, mintha valami csoda történne, olyan boldogság tölt el... Ez így van, amióta csak énekelek. Eöry Éva Őrbottyáni számvetés Matematikusok versenye Fót a vendéglátó Nemzetközi Barokk / Enekverseny Az I. Nemzetközi Barokk Énekverseny magyar résztvevői számára pénteken megkezdődtek az előselejtezők. A Barokk év alkalmából az Art XXI. Művészetpártoló Alapítvány rendezésében szeptember 1-jétől 5-éig Budapest és Fót ad otthont a versenynek. Azok, akik a kétnapos rostán továbbjutnak, szeptember 1-jén és 2-án a Régi Zeneakadémián mutathatják be tudásukat. A verseny középdöntőjét, a döntőt és a díjkiosztó ünnepséget szeptember 3-ától 5-éig rendezik meg. Ezek színhelye a fóti református stílusú plébániatemplom lesz. A zsűri elnöke Hamari Júlia, a Stuttgarti Zeneakadémia professzora, az Art XXI. Művészetpártoló Alapítvány elnöke. Kvassay Jenőről, a magyar vízügyi szolgálat megszervezőjéről méltán tételezheti fel bárki, hogy jó matematikus volt. Tiszteletére róla elnevezett matematikai versenyt szerveznek minden évben az őrbottyáni pedagógusok. A község szülöttjének tartják itt a soroksári Duna-ág csatomázóját, a csepeli szabadkikötő építtetőjét. Azt a tudós férfiút, akiről ugyan a Magyar Életrajzi Lexikon azt úja, hogy Budán született 1850-ben, s a dokumentum szerint ott hunyt el 1919-ben. Ám ez semmit sem változtat azon, hogy a nemzet számára maradandót alkotó mérnöknek ne legyen akkora kultusza a Gödöllő-domság több mint 4 ezer lakosú falujában. Öt évvel ezelőtt még csak egymás közt versengtek a negyedik osztálytól felfelé tartó évfolyamok legjobbjai. Utána kiskörzetivé bővítették ve-Kultúránk nagykövetei A művelődési és közoktatási miniszter által adományozott „Pro Hungarica Culturae” kulturális díjat adott át Szörényi László, római magyar nagykövet Roberto Ruspantinak, az udinei egyetem magyar professzorának. Hasonló kitüntetést vett át Eördögh István pap, a Propaganda Fide (a vatikáni hitterjesztő intézet) levéltárosa, egyháztörténész, akinek nemrég jelent meg „A román expanzionizmus eredete Erdélyben” című könyve, vatikáni levéltári iratokban követve nyomon Erdély 1916—20 közötti eseményeit. Végül posztumusz „Pro Hungarica”-díjat adott át a nagykövet a 11 éve elhunyt Tóth László professzor családjának. télkedésüket, s már a szomszédok is részt vettek az asztal melletti számcsatákban. A színvonal vonzotta a távolabbiakat, jöttek még a vonzáskörzet központját jelentő Vácról is. Ebben az évben 19 település iskolájából jelentették be részvételüket a számok barátai. Ez legalább 110 általános iskolás kemény fejtörő munkáját, kellemesen izgalmas versenyét jelenti a ma kezdődő vetélkedőn. Mint Kereskényi János, az iskola igazgatója elmondta: A verseny alkalmára ajándékokról is gondoskodtak. Erre a rendezvények célját szolgáló alapítványból teremtették meg a pénzügyi alapokat. Az Őrbottyánban működő Gombos Miklós mester, a sevillai magyar harangok öntője kis csengőket ajándékoz a nyerteseknek. K. T. I. Vass Lajos kései kitüntetése Vass Lajos SZOT- és Erkeldíjas zeneszerzőnek, karnagynak, a Vasas Művészegyüttes művészeti vezetőjének, megyénk kórusmozgalma hajdani támogatójának életútja elismeréseként, a miniszterelnök előterjesztésére Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta. Vass Lajost súlyos betegsége megakadályozta abban, hogy a kitüntetést átvegye. Az azóta elhunyt zeneszerzőnek adományozott elismerést nemrég özvegye vette át Fekete György kultuszminisztériumi helyettes államtitkártól. A szívünk A magyar nyelv hete... A magyar nyelv... „Mely nyelv merne versenyezni véled?” Ezt a kérdést Petőfi persze nem a nyelvhez, hanem a természethez intézi, nem a nyelvről, hanem a természetről szól A Tisza című versében, ahol ez elhangzik, így, „Mely nyelv merne...” csupa e-vel, már-már mekegésként, éppen nem nyelvünk szépségét bizonyítva. S mit olvashatunk a sokak által a magyar nyelv legnagyobb művészének, legnagyobb tudósának tartott Arany Jánosnál? Egy mondatot „amilyen nincs is”, mert így szól: „Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd...” Miféle kicsavart sorrendje ez a szavaknak? És mégis, és ezért... Miket lehet e nyelvvel, és milyen különös, és milyen más! Elgondolkodtunk-e már azon, miért ragaszkodunk olyan makacsul nevünk szavainak sorrendjéhez — tehát elöl a családnév, aztán a személynév —, itt, Európában, ahol rajtunk kívül mindenki más fordítva használja? Mint a kínaiak, dobog tőle mondta nekem valaki nemrég Ausztráliában, azoknak ilyen még a nevük sorrendje... Igen, mert mi is Ázsiából jöttünk, húztam ki magam büszkén. Az illető csodálkozott: miért kell erre büszkének lenni? Hozzájuk sokáig be sem engedték az ázsiaiakat... Talán a nyelvünk őrzött meg, biztosan az „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után”, a makacs ragaszkodás a nyelvhez hogy még mindig itt vagyunk, még mindig azok vagyunk, itt Európában egy kicsi Ázsia, magához húzva-vonva mind, akiknek nem kéne hozzánk tartozniuk, nem kéne azt mondaniuk, én is magyar vagyok, de különcök, búsak, vágyakozók, mindig mást akarnak, mint amit szabad, amit megengednek, amit lehet. Kitekert, szabálytalan mondatokat akarnak, lehetetlen, sosem képzelt szavakat, utánozhatatlan hangsúlyokat, olyanokat, amilyenek nincsenek is, nem is ejthetők ki, csak a szívünk dobog tőle, csak a torkunk szorul belé. Nádudvari Anna Alsónémedi tárlat Fába faragott emberismeret György Balázs polgármester és Zsin Géza iskolaigazgató közösen nyitották meg Varga Zoltán fafaragó művész kiállítását Az anyag — esetünkben a fa — többféle célt szolgálhat. Jelen van a mindennapi életünkben egyszerű használati tárgyként, ám hozzáértő kezek maradandó, művészi alkotásokká formálják. Nyilván ezt akarta érzékeltetni az a gúlába rakott hasábfa, ami Varga Zoltán fafaragó művész kiállításán fogadta a belépőt. A nyers fa, mely nemrég még zöldellt, s madarak röpködtek az ágain. Aztán beljebb lépve részesei lehettünk annak az élménynek, mi mindenre alkalmas a holt anyag, miként lesz kifejezője, közvetítője egy tehetséges művészember lelki rezdüléseinek. Varga Zoltánnak — a vésőt kezelő művészetén túl — van egy másik adottsága is. Az emberi esendőség és gyakorióság megfigyelése, s ennek karikírozása. Az Alsónémediben kiállított szobrai többségén ezt figyelhettük meg. A kapzsiságot, a mohóságot, az álszent farizeuskodást ragadja meg legtöbbször, azokat a vonásokat, amelyek akár a jóság és szeretet, egyidősek az emberrel. Varga bölcs humorral helyezi elénk a tükröt. S aki nemcsak elrohan, hanem el is töpreng a szobrokat nézve, megérti a művész mondanivalóját. Ilyenek (is) vagyunk, a világ így teljes, De talán még teljesebb és szebb volna e gyarlóságok nélkül. Az alsónémedi kiállítás megszervezése a helyi önkormányzat és a Széchenyi István Általános Iskola tantestületének közös érdeme, s az egyhetes látogatottság azt bizonyítja, ma már a vidék is fogékony a képzőművészet értékei iránt. (gyé) Karikaturista tárlata Dunakeszin Balogh Lajos ismert karikaturista kiállítása nyílik meg ma délután 6 órakor a dunakeszi Gárdonyi Galériában (Fő út 143.). A Kaposváron született művész Budapesten él. A Művészeti Alap tagja, 1990-től a Ludas Matyi című lap szerkesztőségében dolgozik. Jelen kiállítását Szuhay Balázs, az említett lap főszerkesztője nyitja meg. A rajzok május 10-éig tekinthetők meg. (Mellékelten a karikaturista egyik kiállított munkája látható.)
