Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. ÁPRILIS 17., SZOMBAT 9 „Ne félj, én vagyok” Jelenések könyve 1, 17-18. Mitől fél az ember általában? Háborútól, gazdasági helyzettől, családi, munkahelyi konfliktusoktól, beteg­ségtől és így tovább. Pedig ha végiggondoljuk, ezek csupa olyan dolgok, amelyeket az ember saját maga is meg tudna oldani. Egyetlen pillanat van, amikor a legbölcsebbek is tehetetlenek, az Istennel való talál­kozás élménye. A Szentírásban többször olvashatnak ilyen eseményről. Különböző korban, különböző he­lyen, különböző emberek élték át, mégis mindegyik­nek van egy közös vonása: a félelem. Jézus születését angyal jövendöli meg a mezőn lévő pásztoroknak, akik borzasztóan megijednek. Simon Péter, a kérges tenyerű és szívű halász döbbenten roskad Jézus lába elé a csodálatos halfogás után, és csak ennyit tud ki­nyögni: „távozz tőlem Uram, mert bűnös vagyok”, Saul lihegve üldözi Krisztus követőit a damaszkuszi úton, mikor megjelenik neki a feltámadott Jézus. Az eredmény: félelem. János látomásban találkozik a megdicsőült Úrral, s amikor meglátja, lába elé esik, mint egy halott. Miért a félelem? Mert az Isten szent­sége és az ember gyarlósága között húzódó szakadé­kot az ember nem tudja áthidalni. De nem is kell ne­ki. Hiszen a történetek másik közös vonása az, hogy az Úr mindig így szól: „ne félj". Ő nem azért jött, hogy a megrepedt nádszálat eltörje, az alig pislogó mécsest kioltsa. Erről ismerjük fel Őt a hétköznapok­ban is, mint a „rövidlátó" Emmausi tanítványok, a kenyér megtöréséről. Önmaga szétosztásáról. Ezért tehát: „ne félj". Tamásy Zoltán evangélikus lelkész Csővár Ferences nővérek Székelyudvarhelyen A város f(»terén áll a patinás barokk ferences templom. Falán emléktábla: „P. Fábián Bernardin 1652—1710 és P. Kálmándi Ferenc 1650—1710 legelső udvarhelyi házfőnökök emlékezetére, akik az 1710-ben dúló pestis­­járványkor az udvarhelyi haldoklókat hősi helytállás­sal szolgálva, maguk is egymást követve a pestis áldoza­tai lettek, mint a szeretet vértanúi 1710. június 6-án és július 23-án.” Poraik a felső templom bejárata előtt pi­hennek. Megemlékeznek még Lakatos István csíki főes­peresről, aki a kolostor és a templom kertjét adomá­nyozta Szent Ferenc rendjének. A templomhoz simuló kolos­torépület kapuján csönge­tek. Szürke ruhás apáca nyit ajtót. Bevezet a társalgóba. Nemsokára belép a házfő­­nöknő, Écsy Gudilla és a né­met újoncmester, Hiltrud Ba­­umer. A hajdani férfirend he­lyébe a ferences harmadren­di apácák telepedtek. Ez ma Erdély egyetlen működő ko­lostora, a nők körében. Ha­marosan megtudom, hogy ők azért harmadrendiek, mert az első rend a férfiaké, a másodrend a clarisszáké (ők a szemlélődök), a har­madrend pedig az apácáké és a világi segítőké. Alapítá­suk éve 1855, az anyaház a németországi Mallersdorf­­ban van. így hívják őket: a Szent Családról nevezett fe­rences nővérek. 1864-ben jöttek Erdélybe Batthyány Júlia grófnő kérésére, Nagy­szebenben nyílt meg az első rendházuk. Innen teijeszked­­tek Szamosújvárra, Vulkán­ba, Brassóba, Marosvásár­helyre. — Miért a férfi rendház­ban nyitották meg az első új zárdájukat? — érdeklődöm. — Kevesen vannak a ba­rátok — mondja mater Écsy Gudilla —, több zárdá­juk van, amit nem tudnak betelepíteni. Mi így itt gyűj­töttük össze a szétszórt rendtársainkat. A 15 apáca 60-85 év közötti. Van há­rom novíciánk és hat jelöl­tünk. Fél év alatt lesznek a jelöltekből novíciák. — A főnöknő életútja ho­gyan alakult? — Tanítónői a végzettsé­gem. A rend szilágysom­­lyói házának iskolájában ta­nítottam a szétszóratásig. Majd a lupényi kórház labo­ránsnője voltam a fizikoterá­pián. Nyugdíjba mentem, s 1991-ben jöttem ide meg­nyitni a házat. Hiltrud Baumer nővér szintén tanítónő. Idáig a mallersdorfi anyaházban szolgált. Ott kórház, öregek menhelye és iskola is műkö­dik 750 nővér munkájával. Itt Székelyudvarhelyen az újoncokkal foglalkozik Hilt­rud nővér. Szívesen ven­nék, ha nqmetet tanítana a városi iskolákban, de erre nem ér rá. — Valójában mivel fog­lalkozik a rend? — Betegápolással, szegé­nyek gondozásával — mondja a házfőnöknő—ősz­szel nyitottuk meg az óvo­dánkat. Fiatal testvéreink közül többen is elmentek a 3 éves betegápolási iskolá­ba tanulni. Bővítjük a rend­házat, ha befejeződik az építkezés, megnyitjuk a kis árvaházunkat is. Most a vá­rosban családoknál gondoz­zák kis neveltjeinket. Atányi László A szokolyai református gyülekezet Legfontosabb a fiatalok megnyerése Molnár Zsigmond, Szoko­­lya református lelkipásztora 1990. májusa óta végzi szol­gálatát az ezerhétszáz lako­sú börzsönyi faluban. A fia­tal lelkész Erdélyben szüle­tett, ott végezte el a Bethlen Gábor Szakmunkásképző Is­kolát. Mivel a lelkészi mun­kára érzett elhivatottságot, csak rövid ideig dolgozott a szakmájában. A kolozsvári református teológia tanulóé­vei után a marosvásárhelyi Vártemplomban kapott se­­gédlelkészi állást. Később egy másik helybéli gyüleke­zetben szolgált még fél évet, majd magyar állampol­gárságú feleségét követve áttelepült. Először Hajdúbö­szörménybe hívták segíteni. 1990 elején Csuka Tamás váci református lelkésszel Szokolyára ment szolgálni, ahol akkor nem volt állan­dó vezetője a nyájnak. Ami­kor a dombtetőn meglátta a templomot, felesége fülébe súgta: „Ez a mi templo­munk!” Hamarosan be is költöztek Mányoki Adám ma parókiaként szolgáló szülőházába. A parókia dolgozószobá­jában a lelkésszel, vendégé­vel, Kövesdi Kis Ferenc ma­rosvásárhelyi költő-tanárral együtt hárman beszélget­tünk, míg a szomszéd szobá­ban két kisfiút, Ambrust és Mátyást a lelkész felesége, Erzsébet épp ágyba fektet­te. Molnár Zsigmond el­mondta, hogy névlegesen ezer tagja van a gyülekezet­nek, s ő azért dolgozik, azért imádkozik, hogy egy­re többen éljenek valóban keresztyéni életet. Ennek a munkának legfontosabb ré­sze szerinte a fiatalok neve­lése, az idősebbek ugyanis az elmúlt évek során némi­leg elfásultak. Az ifjúságot viszont el tudja hívni közös programokra, ahol együtt játszanak, zenélnek és éne­kelnek. Sokat van együtt ve­lük, mert a jó közösség ar­ról ismerszik meg, hogy nem csupán az egyházi ün­nepeken, vagy istentisztele­teken van együtt, hanem máskor is. Molnár Zsigmond nem akar lemondani román ál­lampolgárságáról, így köny­­nyebben járhat haza szülő­földjére, és építgetheti a testvérgyülekezeti kapcso­latokat. Szerinte ugyanis ennek nagy jelentősége van, mert a távol élő hit­testvérek példája erőt ad­hat ahhoz, hogy valódi kö­zösséggé formálódjanak. A lelkész a gyülekezet ré­vén a falu lelki, kulturális fejlődéséért is kész mun­kálkodni. Hasznosnak tart­ja az együttműködést más felekezetekkel, és azt vall­ja, hogyha szépen beszé­lünk, akkor az anyanyel­vűnkkel is nevelhetünk. Maga is törekszik erre. Még a kolozsvári Alma Materben megnyert egy versmondó versenyt. Szeretné, hogy újra a gyü­lekezeté legyen a ma üre­sen álló egykori református iskola. Ott egy nagyobb kö­zösségi termet lehetne kiala­kítani, mint a mostani és he­lyet kaphatna benne néhány vitrin is. Ezekben bemutat­hatnák az egyházközség tu­lajdonában lévő régi tárgya­kat és nyomtatványokat. Legjobban azonban azt sze­retné, ha az emberek szemé­lyesen is bátran fordulná­nak hozzá. Aki valamilyen problémájával felkeresi, azt a maga közvetlenségével arra buzdítja, hogy a pilla­natnyi problémáinál is töb­bet mondjon el az életéről. Ez a feltétele annak, hogy a Biblia üzenetével segíteni tudjon nekik. Ribáry Zoltán A cím nem A. Huxley ismert könyvét idézi meg, ellenkező­leg: Gál Péter tanulmánykö­tetének címe, a New Age és a keresztény hit, nem utópiát, hanem a ma valóságát boncol­ja a hit szemszögéből. (Meg­jelent a Lámpás Kiadó gondo­zásában). A szerző igyekszik meg­győzni az olvasót, hogy a New Age, azaz Új Korszak képviselői szelíden, tudomá­nyosnak tetsző alapossággal vetik meg lábukat a különbö­ző országokban — így ha­zánkban is —, jól leplezve eredeti, egyetlen célkitűzésü­ket: a kereszténység megsem­misítését. Az irracionális kultúra ter­jedése mögött szervezett irá­nyítás húzódik meg. Cél, hogy' az emberek elhiggyék: ők maguk az istenek! Isten egyenlő az energiával, erő-Szép új vei, értelemmel, tudással. Is­ten univerzális szellemi irá­nyultságú és „minden dolgok egysége” — tanítják. Egyfaj­ta világvalláskeverék-hitet képviselnek, de „titkos agy­mosással” a politika porond­jára is betörnek. Gál Péter a szabadkőmű­vességben látja előrevetődni a New Age árnyékát; fő gon­dolatait pedig a Teozófiai Társaság fogalmazványaiban fedezte fel, konkrétan: a ke­reszténység eltörlését a föld színéről. Az antropozófia ké­sőbb „szellemfilozófiával” kí­vánta a modem világ szemlé­letét lerakni; ennek lényege: „Az az igazság, amit te akarsz!” A New Age útját a keleti tanok egyengetik, egyebek világ? között a Bahai-vallás, a Krishna-mozgalom; a szek­ták vezetői azonban gazdasá­gi-hatalmi centrumokat is fel­építenek. Serkentik a tömege­ket: szerezzenek emberfölötti képességeket, hiszen a szu­­permeneké a világ! Aki nem ilyen, az aberrált — hirdetik. A kötet hasábjain ár. Ko­vács Gábor lelkipásztor-teo­lógus felteszi a kérdést: ki­nek áll érdekében, hogy elhi­tesse: a közönséges tudat­szintnél egy emelettel mé­lyebben már minden tökéle­tesen rendben van?! Ki az a Disznófejű Agy-Úr? Kik a Tanácsadók? — kérdi. És így felel: „Ezek nem Isten angyalai. A burkolt démo­nizmus útját járják hazai kö­vetőik is.” A New Age tudománynak nevezi az eddig titkos, okkult világképet és praxist, amely elmebajt is okozhat. A világ­egyesülés totális rendszere pe­dig diktatúrába torkolhat. A könyv szerint a New Age mo­dem boszorkányság, mágia, kirívó hatalom és sikervágy, magamutogató, anyagias jel­legű; a környezet és mások feletti uralom könnyű meg­szerzését ígéri. A Gonosz a világosság an­gyalaként próbálgatja Isten je­leit, csodáit utánozni. A Szen­tírás szerint is képes nagy és megtévesztő jeleket végbevin­ni (Jel. 13,13.), ám „gyümöl­cseiről ismeritek fel őket” — mondta az Úr. New Age nem megoldás, hanem menekülés. Meg­oldást az Úr adja szá­munkra... (ágoston)

Next

/
Thumbnails
Contents