Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-16 / 88. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 16., PÉNTEK 7 Ahol a faluszépítők holnapra gondolnak Népfőiskola és ® Veszélyre figyelmeztetnek a galgahévízi Kodály Zoltán Közművelődési Ház előcsarnoké kában: a színházterem bejárata fölött bontják a falat. Tatarozás? Nem egészen — tudom meg Bankó Lászlótól, a ház igazgatójától. Galgahévíz népi együttese a zászlóval. „Az ifjúság számára példát jelentő közösségekben nem szűkölködik e vidék...” — A színházterem még elfogadható állapotban van. Csak odafönt építkezünk, irodákat alakítunk ki a Galgahévízi Jóléti Szolgálati Alapítvány számára, mely vállalkozások segítésével, munkahelyek kialakításával foglalkozik. Kultúra, közélet, gazdaság... Bankó Lászlóval beszélgetve úgy tűnik, Galgahévízen minden szorosan összefügg. Mintha minden tevékenységüknek az lenne az elsődleges célja, hogy a falu közösségi életét erősítse. Hagyomány is ez, művelődési házukat 1954-ben a falu lakói „kalákában” építették, az anyagi alapot pedig népi együttesüknek Budapesten a Városi Színházban rendezett versenyen való jó szereplése szolgáltatta hozzá. Közösségben élni szép A falu népi együttese most is működik; eleven, sikeres. A felnőttek mellett gyerekek is szerepelnek benne, számukra a művelődési házban tartott próbákon kívül az iskolában is vezet népitánc-foglalkozásokat Széphalminé Benedek Krisztina. Hogy az ifjúságot ráébreszszék, miszerint közösségben élni szép, igen fontosnak tartják. Nemrégen jelentős összegű támogatást nyertek az Országos Szerencsejáték Alap pályázatán, s a pénzt elsősorban gyermek és ifjúsági közösségek létrehozására kívánják fordítani. Hogy milyen sikerrel jár majd a kezdeményezésük, melyet a Budaörsön működő, Berki Éva vezette „Tinta” — Tizenéves Tanácsadó — segítségével indítanak el, még nem tudható. Kísérlet. De a kísérletek adják a legtöbb tanulságot. Egy idő elteltével tapasztalataikról módszertani füzetekben számolnak majd be. A gyerekek számára példát jelentő, de kézzel fogható segítséget is nyújtó felnőtt közösségekben nem szűkölködik Galgahévíz. A már említett népi együttesen kívül jónéhány szervezetet felsorol Bankó László. A helytörténeti klubot Erősvári Pál már nyugalmazott magyar—történelem szakos tanár vezeti. Önálló, tevékeny a nyugdíjasklub, vezetői a következők: Gyetván János, Hajdú József, Lukács Mihály, Mészáros Vendel, Péli Miklósné és Száraz János. Kulturális csoportként is működnek, énekkaruk nemrégen Munkácson és Ungváron szerepelt. Népfőiskola és faluünnep A Faluszépítő Egyesület — elnöke Pintér Mihály — legközelebbi terve a falu főterének kialakítása és a régi temető rendbehozatala, parkosítása. Lukács Árpád felajánlotta, hogy zenélőkutat készít. A gyerekek számára tavalyelőtt tábort szerveztek a közeli tó partján, szövést, fafaragást tanulhattak ott a felnőttektől, a tábor záróünnepére műsorral készültek. Tavaly ugyancsak a Faluszépítő Egyesület segítségével Németországba utaztak nyelvtanulásra. A Galgamenti Népfőiskola 1989 óta működik a faluban, anyagi háttere a Szent András Alapítvány, vezetője Orosz Katalin pszichológus, aki igyekszik olyan embereket meghívni, akiktől valóban van mit tanulni. Makovecz Imrét.., Összejöveteleiken beszélhessék ki magukat az emberek, ez az elképzelése. Ő készítette a pályázatot, mellyel a gyermek és ifjúsági közösségek létrehozására kértek és kaptak támogatást. Minden mindennel összefügg. S ez az összefüggés talán az 1991-től évente megrendezett faluünnepen, melyet július harmadik hétvégéjén tartanak, mutatkozik meg leginkább. 1991-ben, az első faluünnepen szentelték fel a község zászlaját. Ilyenkor találkoznak a ma is Galgahévízen élők és az onnét elszármazottak. De távoli vendégeket is várnak, 1991-ben Franciaországból érkeztek hozzájuk, tavaly Németországból, Passauból. Népi együttesük ottani fellépése előzte meg vagy követte ezeket a látogatásokat. Idei vendégeik Kikindáról jönnek, mely helységgel már tizenkét éve ápolják a kapcsolatot. Trianoni feszület... A faluünnep jó alkalmat ad arra, hogy bemutassák értékeiket. Tavaly Péli Ferencné Száraz Rozália kézimunkáiból rendeztek kiállítást és a sportegyesület 50 éves jubileumáról emlékeztek meg. Az idén Bolbás János mutatja be munkáit, fafaragásait, tűzzománcait. A trianoni feszületet, a szökőkúttervet. Fafaragásai azért is jelentősek, mert ő még ismeri, mi az eredeti galgahévízi, mi volt jellemző azokra a faragványokra, melyeket itt az épületek díszítésénél, használati tárgyak készítésénél alkalmaztak. Talán a vezetésével megvalósulhatna egy tűzzománcszakkör gyerekek számára. .. A gyerekek... Csak ők folytassák, amit nagyszüleik, szüleik elkezdtek. Nádudvari Anna Petőfi tanára volt Aszódon Korén István emlékezete A magyar pedagógiatörténet kiválóságainak a sorában lenne Koren István helye. Nem azért, mert — szerencséjére — három esztendőn át lehetett Petőfi Sándor tanára, hanem azért, mert hatalmas tudásával, hihetetlen szorgalmával és munkabírásával, kiváló pedagógiai adottságaival két iskolában: az aszódi evangélikus latin iskolában és a szarvasi főgimnáziumban ötven (!) éven át nemzedékek sorát tanította alázatos szerénységgel tudásra, emberségre, becsületre. Domonyban született (1805. december 21-én), .Selmecbányán, majd Pozsonyban folytatta tanulmányait. Itt elvégezte a teológiát, közben zenei képzésben is részesült. Kiváló pianista, orgonista vált belőle Klein Henriknél, aki egyébként Liszt Ferencnek is tanára volt. Évekig magántanár az Osztroluczky-családnál, ahol megtanult franciául és áttanulmányozta az akkori gimnáziumi tananyagot, és pedagógiai önképzést is folytatott. A hat nyelvben járatos, teológiát végzett, kiváló zongorista és felkészült pedagógus külföldi egyetemen szerette volna továbbképezni magát, ám útlevélkérelmét elutasították. így Besztercebányán, a fiúiskolában vállalt munkát, majd elfogadta az aszódi evangélikus egyház 1833. november 19-én keltezett meghívólevelét és 1834. januárjában elfoglalta az aszódi latin iskola tanári és egyben segédlelkészi állását. Az elkövetkező 23 esztendő az 1728-tól működő középiskolának a legkiemelkedőbb korszaka volt, a szakirodalom az akkori schola latinát Koren iskolájának nevezi. A diáklétszám jelentősen megnövekedett, az oktatás-nevelés színvonala emelkedett, a kiváló tanár ifjúsági könyvtárat hozott létre, ahol magyar, latin és német nyelvű könyvek között válogathattak az olvasni vágyók. Az aszódi evangélikus nyelvtani iskola a Pest megyei evangélikus esperesség támogatását élvező országos hírű középiskolává emelkedett. Az öt, alkalmanként hat osztályba sorolt, 50-60 diákot egymaga Koren tanította, mégpedig úgy, hogy az idősebb diákokat bevonta a kisebbek kikérdezésébe, segítésébe, irányításába. A hiányzó tankönyveket jegyzetekkel, saját maga készítette táblákkal és segédeszközökkel pótolta. Midezek közben levelezett a gyermekek szüleivel, gondoskodott a tanulók elszállásolásáról, végezte segédlelkészi teendőit, sőt, magánórákon zongorázni tanította a diákjait és a francia nyelv alapjaiba is ő vezette be a tanulni vágyókat (Petőfi is Aszódon kezdett franciául tanulni!) Koren Aszódon alapított családot. Egyre népesedő családjának (hat gyermeke született a Galga menti városban!) a gondja, a szépen fejlődő iskolának egyre több problémája mindmind az ő vállaira nehezedett. Az osztrák abszolutizmus iskolapolitikája és a némely aszódi ellenségének az aknamunkája arra kényszerítette, hogy 1856-ban elhagyja szeretett Aszódját, édes gyermekét: a latin iskolát. Szarvasra, a főgimnáziumba hívták meg tanárnak, ahol még sok évtizedig, a tőle megszokott színvonalon és munkabírással végezte munkáját. Szarvasi meghívásakor így írtak róla: „Mi szívből üdvözöljük a megválasztottat, mert benne nemcsak az evangélikus egyház igen kitűnő lelkészt, hanem társadalmunk is kiváló tagot, a nemzeti ügy pedig kitűnő előharcost nyert. ” Nyugdíjba 78 éves korában ment. Életéből visszamaradó 10 évét csendes visszavonultságban élte le Szarvason, itt érte a halál — száz évvel ezelőtt — 1893. április 17-én. A. I. A magyar kórusokat képviselhettük A IV. budapesti > &S nemzetközi kórusversenyen — erről röviden beszámoltunk lapunk hasábjain — a ceglédi Kossuth Gimnázium leánykara és kamarakórusa aranydiplomát kapott. Ennek ürügyén beszélgettünk Soltészáé Lédeczi Judittal. — Miféle kritérium alapján lehetett indulni? — Előzőleg be kellett küldeni egy hanganyagot — kazettán — és az eddigi eredményeinkre is kíváncsiak voltak. Ezek szerint döntötte el egy nemzetközi bizottság, hogy kit hív meg. — Hogyan bonyolították le a versenyt? — Tizenöt ország, hatvanhárom énekkara — köztük huszonkét magyar együttes — vehetett részt a versengésben. A és B kategóriában — ami a magasabb követelményt jelezte — lehetett a zsűri elé lépni. Mi az előbbit választottuk. Ugyanakkor igen nagy bátorságra vallott, hogy a leánykar mellett beneveztük a kamarakórusunkat is. Az utóbbit egy hónappal a megméretés előtt alakítottuk meg. Voltaképpen nem helyezést, hanem diplomát szerezhettek a kómsok — aranyat nyolcvanöt, ezüstöt hetvenöt pont felett. A végén kilenc kategóriagyőztes énekkarnak adatott meg az, hogy részt vehet a nagydíjas versenyben, — Képletesen szólva: önöket a „mennybe menesztették”... — Valóban. A leánykarunk és a kamarakórusunk aranydiplomát szerzett a nemzetközi zsűrinél. Amikor előadtuk Kocsár: Oh, havas erdő némasága című művét, percekig zúgott a vastaps. Felemelő érzés volt és megtiszteltetés, hogy a nagydíjért folytatott küzdelemben mi képviselhettük a magyar kóruskultúrát. Annál is inkább, mert mi csak egy sima gimnáziumi leánykar vagyunk. E néhány nap alatt akaratlanul is a honi zenei élet középpontjába, reflektorfénybe kerültünk. Végül a tizenkét tagú zsűri — ekkor már nem pontozott — egy remek svéd énekkart talált a legjobbnak. Talán nem veszi szerénytelenségnek, büszkék vagyunk, mert — bár külföldön is kaptunk néhány elismerést — ez eddig a legnagyobb sikerünk. Ebben sokat segített az a hatnyolc egykori tagunk, akik lelkesen visszajártak, és egyetemi tanulmányaik mellett vállalták a kemény próbákat. f. f. Illyésre emlékeztek Illyés Gyula halálának 10. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget tartottak az író szülőházának helyét jelölő kopjafánál Pálfa-Rácegresen. a Tolna megyei pusztán szerdán. A pálfai önkormányzat és a községben alakult Illyés Gyula emlékbizottság által szervezett megemlékezésen a szomszédos falvakból érkezett iskolásgyermekek adtak verses-énekes műsort. Üj sei-fi magazin „Android” címmel új tudományos fantasztikus magazin jelenik meg a napokban. A szerkesztők szándékaik szerint az új havilap bemutatja majd a sci-fi különböző irányait, műfajait. Preyer Hugó főszerkesztő leszögezte: nem minden scifi, ami annak látszik. A magazin egyik feladata éppen az lesz, hogy tisztázza a magyar olvasó előtt az igazi sciencefiction fogalmát. A jövőnkkel kapcsolatos elképzeléseket felvonultató, és elsősorban hazai alkotók írásait közlő Android első száma tízezer példányban lát napvilágot. Magyarország legrégebbi oklevelei A legrégebbi magyar okleveleket és okiratokat gyűjtötte össze Diplomata Hungáriáé Antiquissima című most megjelent könyvében Györffy György akadémikus, az MTA Magyar Őstörténeti Bizottságának elnöke. A kódex az 1000—1131 közötti időszak történetét bemutató iratokat foglalja magában. A kultúrtörténeti értékű alkotás szerzője a világ számos könyvtárában és levéltárában kutatva — több évtizedes munkával — gyűjtötte össze a történészek számára hiánypótló mű anyagát. A legrégebbi magyarországi és Magyarországra vonatkozó okleveleket korábban — 1829-ben — Fejér György adta ki. Szent István korától a XII. századig terjedő időszakra azonban annyi új dokumentum került elő az elmúlt másfél évszázadban, hogy halaszthatatlanná vált a szövegek új, teljes kiadása. A műhöz Boronkai Iván írt latin nyelvű kísérőszöveget. Ezáltal a külföldi középkorkutatók is jobban megismerhetik Szent István, Szent László és Könyves Kálmán korának írásos hagyatékát. A második kötet megjelenése az ezredfordulóra várható.
