Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-16 / 88. szám
MAGYARORSZÁG PEST MEGYE1 HÍRLAP 1993. ÁPRILIS 16.. FENTEK Ahol szó és kép találkozik Bizottsági ülések Egy kiállítás elé Elutasított megyei pályázók Mint a népmesében, úgy teremtődött ez a kiállítás.* Úgy teremtődött már az első is, egy esztendővel ezelőtt, Óbudán, az aquincumi romkert háta megett: megalakult a Magyar Újságírók Közössége, tető sehol a fejünk fölött, árva krajcár nélkül a sublótfiók, s jött Macskássy Izolda. Hozott két tucatnyi festményt. „A tiétek!” A képek elkeltek három-négy nap alatt, lett írógép, pénz levelezésre, fizetés az adminisztrátornak. Senki nem kérdezte akkor, senki, csak egy képzőművész: ha már olyan szépen beszéltetek az alakuló közgyűléseteken a sajtószabadságról és a sajtótisztességről, nem vesztek-e bele, a reátok zúduló támadások előtt, a szegény ember árvaságába? Miközben az Andrássy úti fényes palotában nagyokat kacagnak rajtatok... Jött most egy erdélyi születésű ember, egy makói nyugdíjas mezőgazdász, Banák János naív festő, megszólította Terebesi Éva újságírót, a MÚK tagját, s adta a festményeit. Adta utána Simon László a diófából faragott Pilinszky-fejet, adta a rézkarcokat a Gödöllőn alkotó Remsey Flóra, Remsey Iván, Remsey Gábor, adta az olajfestményeket Bőd László, Serényi H. Zsigmond, Tardi Sándor, adta az akvarelleket Ló'rincz Ferenc, a rajzokat Fiié Sarolta — aki itt, a megnyitó szavak után Ady-, és Petőfi-verseket mond majd —, adta a Madaras-sorozatot Jánosi András. „Legyen a tiétek!” Legyen az első esztendejét betöltött Magyar Újságírók Közösségéé. A vonzódás, a barátság, a szövetség-keresés írástudók és képzőművészek között nem újkeletű találmány. Valamikor, a századelőn, a két világháború között írók, újságírók, festők, grafikusok, szobrászok, építészek együtt ültek a kávéházi asztaloknál, együtt ültek a nyomtatott szóval és a képi szóval beszélők. Tudtak mit mondani egymásnak — igazán egymással tudtak beszélni. Mostanság inkább már csak figyelünk egymásra. De azért figyelünk. Számunkra, akik jó egy esztendeje kezet adtunk egymásnak, hogy tollal, mikrofonnal dolgozunk Magyarország erkölcsi újjáépítéséért, melengető érzés tudni: vannak barátaink, akik nem hagynak bennünket egyedül. Vannak művészbarátaink, akik felerősítik képi szóval azt, amit mi nyomtatott szóval, élő szóval akarunk elmondani. Itt, ezek a művek ugyanarról beszélnek, amiről beszorított helyzetünkben mi is, újságírók, írók szólni igyekszünk: szépségről, szeretetről, jóságról. Hitről és reménységről. Kedves Barátaink! Adakoztok... Pedig megesik, hogy a vászonra, a festékre, a képkeretre való is hiányzik. Nehéz időket élünk. Mégis adtok. Amit most hoztatok ide a Gellért Szállóba, ajándékotok a magyar újságíróké lesz. A magyarságukat, hazaszeretetüket vállaló újságíróké. Ezek a festmények, akvarellek, rézkarcok művészetet szerető honpolgárokra, mecénásokra találva az állás nélkül maradt, munkanélkülivé lett újságírókat segítik majd — a mindennapi megélhetésben. Sajnos, abban. A magyar sajtótörténetbe beíródik ez a — valóban népmeséi gesztus. Népmeséi... De hát oly korban élünk, amikor naponta fel kell emlegetnünk a hamuba sült pogácsát és a tarisznyát vállára akasztó legkisebb fiút. Oly korban élünk, amikor megsokasodott hétfejű sárkányok fújják a tüzet — ám a legkisebb fiúnak mégis útra kell kelnie. Köszönjük a hamuba sült pogácsát. Kosa Csaba A Magyar Újságírók Közösségének elnöke * A kiállítás egy hétig tekinthető meg. Képek vásárolhatók a MÚK- iroda közvetítésével. (Bp. VII., Csengery u. 1. Tel.: 121-7030) A magyar katonadiplomácia aktuális kérdéseiről tájékoztatták tegnap az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának tagjait. Az előadó, Hajdú László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium nemzetközi főosztályának vezetője elmondta: a hadsereg nem folytat önálló külpolitikát, hanem a Külügyminisztériummal együttműködve dolgozik. Kijelentette: Magyarország távlati célja a teljes körű tagság az Észak-Atlanti Szövetség szervezetében. Addig, amíg ez megvalósulhat, a társult tagságra kell törekedni, amelyet a NATO 1949-es alapszabálya lehetővé tesz. Az ezredes leszögezte: jó lenne, ha a hagyományos fegyverzetcsökkentésről szóló megegyezések Kis-Jugoszláviára is vonatkoznának, mivel egyelőre erre az államra nem kötelezőek a határozatok. Amennyiben az Országgyűlés megtárgyalja és elfogadja, ez év július 1-jétől hatályba léphet a behozott kőolaj- és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló törvény. Az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága csütörtöki ülésén a törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokat tárgyalta meg, majd Böröcz István (36-ok) önálló indítványát a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvény módosításáról, amit egyhangúlag támogatott. Remélhetőleg már a jövő héten elnyeri végleges formáját az oktatási törvény tervezete, és a kormány elé kerülhet — tudhatták meg az oktatási bizottság tagjai Dobos Krisztina művelődési államtitkártól. Csúcs László, a Magyar Rádió alelnöke „A szürkék uralma és a szürke hallgatóság, avagy: Mikor és kik szállták meg a rádiót?” címmel nyilatkozatot adott közre. .Akaratom és kívánságom ellenére — a januári támadások után — immár másodszorra a sajtó nagyobb részének kigúnyolt, megalázott botrányhőse lettem” — kezdődik a nyilatkozat, majd Csúcs László emlékeztet arra: „az év elején a média bizonyos irányzatú (elfogultságú) meghatározó ereje, valamint a két médium-elnök több meat bizalmi, kitűnően javadalmazott munkatársa ritkán tapasztalható, de tetten érhető kereszteshadjáratot kezdett a kormányzat és személyem ellen... Személyesen most megint előtérbe kerültem, talán azért, mert egyesek úgy vélik, hogy programom megvalósításában haladok előre... és április 26-án életbe léptetjük az új műsorrendet. A sajtó — különösen a Népszabadság Rászvénytársaság családja, a névadó lap és a Kritika — megint a gyanúsítgatások, a rágalmak, az inszinuációk mérgezett nyilaival kezdett lövöldözni. Lévai Júliának a rádió megszállásáról szóló kétrészes (rádió) történelem-hamisító tanulmányára még nem válaszoltam volna, Gálik Mihálynak e témával kapcsolatos, a hazugságot füllentéssel pontosító dolgozatát a mellébeszélés példájának könyveltem el. Közben és azután néhány cikk bosz-Lakásügyi politika az önkormányzatok és az egyedi épületek szintjén — ezzel a címmel tette közzé legfrisseb jelentését az Emberek, Információk, Közösségek (PIC) elnevezésű angol vállalat. Patrick Gardner, a cég magyarországi képviselője az Országgyűlés Szociális, Egészségügyi és Családvédelmi Bizottsága előtt ismertette a lakásügyi tanácsadással foglalkozó cég magyarországi tapasztalatait. A lakásügy jelenleg hazánkban számos problémával küzd, amelyek jelentős része a lakások tulajdonváltásával, illetve a lakások, épületek karbantartásával függ össze. Ami a lakáselidegenítési programot illeti, némely önkormányzat már szinte teljes egészében értékesítette lakásállományát (például a tatabányai), míg mások (Szeged vagy Vác) ez ideig alig adtak el lakásaikból. * Az Országgyűlési Társadalmi Szervezetek Költségvetési Támogatását Koordináló Bizottsága tegnapi ülésén a szakDizottságok által elutasított pályázatokat vizsgálta felül és tett javaslatokat hiánypótlásra. így pár pályázat visszakerült az elfogadhatók közé. Az elutasított pályázatok nagy része nem felelt meg a pályázati szabályzat alapvető követelményeinek, mely szerint csak társadalmi szervezetként működő egyesületek szélesebb régiókra kiható tevékenységei finanszírozhatók. A politikai, valamint a nagyobb pénzösszegű támogatottságot élvező szervezetek nem kaphatják meg a jóváhagyást a pályázati céltámogatásszús derültséget és derűs bosszúságot váltott ki belőlem — Magyar Hírlap, Beszélő — míg azután kissé késve kezembe került egy otromba rágalomgyűjtemény, egy stílustalan pamflet-paródia-utánzat utánzata a Kritika áprilisi számából. Ezt a nívótlan, elemi iskolai dolgozatot, feltételezem, sem a Diószegi-, sem a Pándi-, sem a Szerdahelyi-féle Kriüka nem közölte volna le. Mindegy: megjelent. Mindenesetre megállapíthatjuk: az utóbbi hetek publikációi — szerzőik szándéka ellenére, attól függetlenül — néhány lényeges dologról egyértelműen tanúskodnak. Mindenekelőtt arról, hogy bizonyos körök, csoportok kezdik elveszíteni az őket soha meg nem illető érdekeltségi, befolyásolási lehetőségeiket, a rádióban (és a televízióban).” A továbbiakban Csúcs László rámutat: ,A Gombár-rádióban a parlamentáris demokráciától, a művészeü alkotásoktól idegen, azt megcsúfoló értékrendszert honosított meg az a félszáz munkatárs, aki a kulcsműsorok zömét készítette. Ez ma már rádióstörténeti (és pénzügyi) tény. Mint ahogyan tény az is (lásd: Gallupp-felmérések), hogy csökkent a rádió hallgatottsága: a határokon kívül élő magyarok alig jutottak a rádió segítségével értékhez, annál inkább politikai bűzbombákhoz: a rádiósok — mindenekelőtt a műszakiak — zöme kiszolgáltatottá vált.” ra. Sajnos az elutasított pályázók közt található a leányfalui Vadkacsa Gyermek Víziflotta Egyesület és a gödöllői 1029-es Teleki Blanka Cserkészcsapat. Második napirendi pontként az értelmi fogyatékosok szervezeteinek sürgőssé vált támogatását tárgyalták. b. b. j. Már nem kapunk, növekszünk! A Gazdaságkutató RT. elnök-vezérigazgatója szerint — mint azt a televízióban nyilatkozta — a választások előtt gyorsabb növekedés várható, azaz bővülni fognak a szociális kiadások, tágítja a kormány a beruházást ét hitelezési kedvezmények körét, s a privatizáció az osztogatás elemeivel bővül. Az elnök-vezérigazgató eme kijelentései természetesen azt igyekeznek alátámasztani, hogy a kormány megpróbálja magát népszerűsíteni a széles tömegek előtt, akik az urnákhoz majd eme bővítések, emelkedések és osztogatások tudatában járulnak majd. A tömeg vélhetőleg azzal honorálja eme kormányzati nagylelkűséget, hogy a koalíciós pártokra adja voksait. Az elnök-vezérigazgató űr nyilatkozatával nyilvánvalóan sugallja, hogy a következőkben mindaz ami majd javuló, fejlődő tendenciát mutat, az egyszerűen egy választási fogás, azaz a kampány része. Az érzésem szerint már az ellenzék kampányába tartozó nyilatkozatot némiképp cáfolja az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának szakértői véleménye, amely nem zárja ki, hogy Magyarországon már az idén háromszázalékos növekedés várható. Nem tartom lehetségesnek, hogy az ENSZ égisze alatt működő szakemberek bármiféle politikai, választási kampány részesei lettek volna, amikor ezt a ránk nézve egészen kedvező jelentésüket megírták. Az ember fejébe szöget üt, hogy vajon a Gazdaságkutató RT. jeles szakemberei arra esküdtek-e fel, hogy az ENSZ gazdasági szakembereivel szemben borút árasszanak, s eredményeinket oly módon ideologizálják meg, amelyekre a magyar ember azt mondja: „Aha, milyen rafinált ez a kormány”. És van oka rá, mert a szocializmus évtizedei alatt megtanulta, hogy április 4-e előtt metrót, május 1-je előtt új ABC-áruházat, a választások előtt meg tán még egy pár főtt virslit is kapott... (Vödrös) A Regnum Ez a címe annak a dokumentumfilmnek, amelyet a minap láthattunk a tévében. Kevesen emlékeznek ma már a Regnum Marianum ligetszéli templomára, mely az uralomra jutó baloldal ateista programjának esett áldozatul, akkoriban, amikor Rákosi Mátyás, Sztálin legjobb magyar tanítványa regnált szegény hazánkban. De nemcsak a templom kövei estek áldozatul a „progressziónak”, hanem ugyanez a sors várt a regnumosok ifjúsági szervezetére is. A kommunista kurzus „szelíd” dühe — melyet négy évtized alatt három perrel igyekeztek levezetni — oly kitartó odaadással forrt, hogy még 1989-ben is működött a titkosszolgálat kontrollja. Pedig akkor már évtizedek óta szabadon utazhattak bárhova az úgynevezett „demokratikus ellenzék” vezérei. A lerombolt templomba, amíg állt, önként, saját elhatározásból jártak a hívek, a helyét is magába foglaló felvonulási térre a diktatúra ereje terelte a megfélemlített polgárokat. Hogy éltessék a véreskezű pártvezéreket, akik szétverték szervezeteiket, szétkergették papjaikat, megcsúfolták ideáljaikat. A Regnum azonban tovább élt. Illegálisan. Dacolva veszéllyel, büntetéssel, börtönnel. Mert e bátor lelkű papok és ifjak nem evilági parancsoknak engedelmeskedtek, hanem isteni megbízatásból az örökkévalóság üzenetét, az evangéliumot vitték el az egyre üresedő lelkű magyar ifjúságnak. Az egyik „elítélt" pap elmesélte, hogy a vád szerint ők keresztény elitet akartak kinevelni. „Ha politikai elitre gondolnak — válaszolta vádlóinak, akkor nem igaz a vád. ” (Tegyük hozzá, sajnos, mert különben sokkal jobban állnánk ma!) „A keresztény elit meg szószaporítás. Mert ha valaki keresztény, akkor már elit! ” Igen tanulságos volt ez a film. Kár, hogy régi tévés szokás szerint, éjjel sugározták. Jó lenne egyszer megismételni nappal, hogy minél többen megismerjék azt a mennyei erőt, amely meghátráltatta a legyó'zhetetlennek látszó ateista „progressziót". Török Bálint Csúcs László a rágalmakról Mérgezett nyilakkal