Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS 15.. CSÜTÖRTÖK Szeretet prózában elbeszélve Vannak már ilyen fiatalok Ahogy a polgármester látja Jogos félelem Apajon Ma jár le az apaji Duna Farm Kft.-re kiírt pályáztatás határideje, a pályázók ajánlatait az elkövetkező' napokban értékeli az Állami Vagyonügynökség igazgató tanácsa. A volt Kiskunsági Állami Gazdaság jövőjével kapcsolatban, az apaji önkormányzat is jelezte ama szándékát, hogy hajlandó a Duna Farm Kft.üzemeltetésére. Egy tagban tehát nem decentralizált formában, amitől a helyi lakosság ódzkodik. Mert szerintük a gazdaság felaprózása növeli a munkanélküliség veszélyét. Tegnap telefonon kerestük Hubay Adóm polgármestert — aki agronómus —, tőle megtudakolni, kaptak-e választ az ÁVÜ-től az általuk elküldött levélre. — Nem kaptunk, amit annak tulajdonítunk, hogy az ÁVÜ nem tekint bennünket anyagilag komoly partnernek. Úgy tudom, április 17-én bontják fel a pályázatokat, majd hosszú időre eldöntik, hogy ki vagy kik lesznek az urak az apaji pusztán. Laskaszú'rövel vizet merni — Tegyük fel, az utolsó pillanatban az AVÜ mégis úgy dönt, eleget tesz az önök kérésének. Mit kezdenének ezzel a hatalmas, de az ön szavai szerint lerágott birtokcsontvázzal? — Amikor a levelemet megírtam, nem ismertem olyan mélységeiben a gazdaság pénzügyi és műszaki helyzetét, mint jelenleg. Vagyis szorult helyzetbe kerülnék, ha az ÁVÜ szavamon fogna. Mindazonáltal vállalnánk. — Birtokosként vagy bérlőként? — A föld maradjon állami tulajdonban, mi csak a kezelői jogot gyakorolnánk. — Ön reformokról beszélt a falufórumon. Mit ért ezalatt, hogyan kezdene hozzá? — Az ősi, jól bevált termelési mód visszaállításával. Ennek a lényege a kémiai alapanyagok fokozatos kiszorítása, viszszatérés a szervestrágyához. Ma már mindenki tudja a műtrágyák hátrányát. Elsavanyítják a talajt, mely ezáltal jó néhány növényi kártevő táptalaja lesz. Például a fuzálium gombáé, ami emberre, állatra egyaránt veszélyes. Növekedésgátló hatása van. A fuzáliumfertőzött takarmánnyal történő sertés- és szarvasmarha-nevelés olyan, mintha laskaszűrővel mernénk a vizet a folyóból. Kész ráfizetés. Szerencsére emberi fogyasztásra nem kerülhet, mert a fuzáliumos búzának jellegzetes színe van, tehát eleve nem veszik meg a terményátvevők. — Mekkora ez a gazdaság valójában? — Jelenleg hétezer hektárnyi úgymond mezőgazdaságra alkalmas területe van. Ebből a valóságban maximum háromnégyezer hektár alkalmas növénytermesztésre. A többit csak erőlködéssel, nagy ráfizetéssel művelték. Ez egyik oka, amiért a gazdaság tönkrement. — Milyen sorsot szánna a termelésre alkalmatlan háromezer hektárnak? — A 15 aranykoronán aluli földeket gyepesíteném, legeltetésre és szénatermesztésre állítanám be. Erre épülne rá egy korszerű tehenészet, mely megoldaná a szervestrágya-gondot. Ehhez kapcsolódna az intenzív árpa- és búzatermesztés. Az árpa szalmája kiváló téli takarmány, a búzaszalma viszont alkalmas alomnak, ebből lesz a legkiválóbb trágya. Mezőgazdászként soha nem voltam híve a hígtrágya-módszernek. Mert a hígtrágya — akármilyen gondosan is tárolják -— beszivárog a talajba, elnitrátosítja a vizet. Emellett a hígtrágya kezelése, tárolása szerfölött költséges, növeli a termékek önköltségi árát. Zöldség helyett apróvadat — A szervestrágyával visszaállítható a ' talajok biológiai egyensúlya? — Visszaáll a normális humusztartalom s ezáltal a talaj biológiai élete. Megjelennek újra a giliszták, amit a kemikáliák kiöltek a talajból. A szervestrágya humusszá bomlása jótékonyan befolyásolja a talaj vízmegtartó képességét, s ezáltal csökken az aszálykár. Ez különösen egy olyan térségben létfontosságú, mint Apaj. Mert kevés a felszíni, természetes víz, mely alkalmas öntözésre. A kutak fúrása viszont megint csak költséges. Ezért döbbentem meg, amikor az angolok zöldségtermesztésre akartak berendezkedni, aminek sem hagyománya, sem feltétele nincs Ápajon. Ezt szóvá is tettem, de éppúgy nem vették figyelembe, mint azt a javaslatomat, hogy a mezőgazdaságra alkalmatlan terület egy részét bokrosítani, bozótosítani kell, s ráállni az apróvad szaporítására. Kis befektetéssel két-három év alatt visszaszoknának az itt otthonos költőmadarak, elszaporodna a nyúl, fácán, fürj, meg a kiveszőben lévő túzok. A fél Európa idejárna vadászni, fellendülne az idegenforgalom, s ezáltal a lakosság jövedelme is. Munkát a helyieknek — A Duna Farm Kft.-nek van szakembergárdája, akiknek — egyes vélemények szerint — nem kis része volt a tönkremenésben. Ezeket átvenné vagy szélnek eresztené őket? — Kényes kérdés. Nem szeretném felesleges támadásoknak kitenni magamat, annál is inkább, mert vajmi kevés a valószínűsége, hogy ránk bízzák a gazdaság üzemeltetését. Maradjunk annyiban: a stábot megreformálnánk oly módon, hogy ők maguk mondják meg, ki alkalmatlan a rábízott munkára. Ezektől megválnánk. A felügyelet jogát az önkormányzat gyakorolná, beleértve azt is, hogy mindenekelőtt a helyi lakosságnak biztosítsanak munkát. Ezt azért mondom, mert az angolok „vendégszereplése” során elhangzott olyan fenyegetőzés, ha az apajiak sokat ugrálnak, török vendégmunkásokat hoznak a helyükbe. Igaz, erre a jelenlegi törvények nem adnak lehetőséget, de a törvények gyakran változnak. Az pedig végleg nem volna jó, ha az itt élők világgá mennének, s idegenek népesítenék be az apaji pusztát. Nem titok, a lakosság ettől fél leginkább. Matula Gy. Oszkár SMég március végén ' Turányik Attila tizen) nyolc éves diák kezdeményezésére szervezte meg a Váci Egyházmegyei Karitász a délvidéki háború áldozatai mellett tüntető, gyertyagyújtási akciót. Az elszánt fiatalember ott állt két napig társaival a Széchenyi utca forgatagában. Kicsit csípős volt az idő, fújt a hideg szél. A pénzadományból élelmet vásároltak, hogy aztán útnak indítsák Délnek a szállítmányokat. Fél évvel ezelőtt ő szervezte meg és most irányítja falujában, Vácrátóton a Karitasz helyi csoportját. — Sajátos munka ez — bizonygatja. — Vidéken nem anynyira szegények az emberek. Mindenkinek van lakása, élelme. Másféle segítségre szorulnak ott a helybeliek. Mi az egészségnevelést tartjuk fontosnak. Ilyesfajta előadásokat szervezünk, videofilmeket vetítünk, de tervezzük a szintén fontosnak tartott vallási filmek vetítését is. Turányik Attila két évvel ezelőtt a Máltai Szeretetszolgálat keretében szervezte meg huszonöt iskola mozgalmát. A tavalyi akció eredménye már 200 élelmiszercsomag volt, amit menekülttáborokba juttattak el. Ekkor már 80 iskola növendékei gyűjtöttek fejenként 10-10 forintokat, s a végeredmény 100 ezer forint volt. Ennek a programnak, amiből Attila hagyományt szeretne teremteni, Diákok az életért — volt a címe. Amikor a családi gyökerek felől érdeklődöm, kiderül, a szülők, a kömyzete ugyanolyan hétköznapi módon él, mint bárki más. A pályaválasztás véletlen volt, de aztán beleszeretett, az érettségi után egészségügyi főiskolán akar továbbtanulni, hogy diplomás ápoló lehessen. Erről a siófoki „Józsi nővér” jut eszembe, aki egykor nyaralásunk idején ügyes mozdulattal szedte ki a halszálkát ijedt kislányunk torkából. Pénzt a világért se fogadott volna el. Hát vannak még ilyen emberek — ámuldoztunk akkor. De Attila is megérdemel már most egy diplomát emberségből. Amint hallom, a váci kórház híresen súlyos osztályára, a „hármas beire" jár a szabadidejében. Ott fekszenek a magatehetetlen és családjuktól is magukra hagyott betegek. Akik, így mondja ő: inkontinensek. Ki kell vinni, ki kell mosni a lepedőt, tisztába kell tenni a beteget. Ez ilyen hivatás. És hangot, emberi szót is kívánnak ők, beszélgetni is kell velük ott, ahol csak ágyak vannak, dísztelenek és már sárgák a fehér mésszel bevont falak. A kevés beszédű, csendes modorú, vékony termetű fiatalember csak erről szól bővebben, Meg a szeretetről, amiről nem beszélni kell, mint ahogy mostanában oly sokan tesszük, hanem cselekedni. Életmódját firtató óvatos kérdésemre azt válaszolja: — Éppen olyan fiatal vagyok, mint más. Én is elmegyek a diszkóba, szórakozom, ha jut rá időm. Vallásos vagyok, de nem viszem túlzásba. A szeretetet inkább, gyakorlom mintsem beszélek róla. Kovács T. István Morvát parlamenti küldöttség Tökölön Mesic nemzetközi összefogást sürget (Folytatás az I. oldalról) Ha Európában valamennyi nemzet a saját kulturális életét élheti, teljesen mindeggyé válik, hogy ki melyik oldalán él a határnak. Éppen ezért érthetetlen Szerbia magatartása. E látogatásnak is az a célja, hogy nemzetközi öszszefogást sürgessen a háború mielőbbi befejezése érdekében. * A látogatás alkalmából interjút kértünk Stjepan Mesictől, a Horvát Köztársaság Száborának elnökétől. — A horvát parlamenti küldöttség megbeszéléseket folytatott a Magyarországi Horvátok Demokratikus Szövetségének elnökségi tagjaival. A találkozó után hogyan ítéli meg, milyen a magyarországi horvátok helyzete, hogyan tudják kultúrájukat, identitásukat megőrizni? — Magyarország megtesz mindent annak érdekében, hogy a horvátok ápolhassák nyelvüket, és kulturális hagyományaikat. Nem hallottam kifogásokat, de úgy vélem, a távlatok majd csak most nyílnak meg a horvát kisebbség előtt. Ami Horvátországot illeti, azt gondolom, a háború ellenére is kulturális téren sok mindent tehetnénk — főleg a művelődési intézmények — a határainkon kívül élő, s köztük a magyarországi horvátokért. De az itt élő horvát közösség részéről is nagyobb kezdeményezőkészségre lenne szükség. Éppen ezekről a kérdésekről tárgyaltunk a Magyarországi Horvátok Demokratikus Szövetségében. — Magyarország és Horvátország együttműködése évszázadokon át harmonikusnak volt mondható. Ma mit jelent a két ország számára ez a kapcsolat? — Horvátország számára Magyarország a legbarátibb országok egyike. Ezt az is bizonyítja, hogy amikor Jugoszlávia megszűnt létezni, Magyarország az elsők között ismerte el Horvátországot. Jók a gazdasági kapcsolataink, elégedettek vagyunk a két ország együttműködésével. A horvát és a magyar vállalatok között egyre sokrétűbb kapcsolat alakul ki. A legnagyobb ezek közül a magyar határtól az Adriaitengerig húzódó autópálya megépítése lesz, és akkor gyakorlatilag a horvát kikötők magyar kikötőkké is válnak, mivel ez lesz Magyarország legrövidebb útja az Adriai-tengerig. A parlamentben folytatott megbeszéléseink során az is elhangzott, hogy a Magyarországon élő horvátok közössége összekötő kapocs, híd a két ország között, a horvátországi magyarok pedig a híd másik pillérét jelentik. —Az infláció, a munkanélküliség mennyire súlytja a horvát gazdaságot? — Az infláció meglehetősen nagy, ez volt az oka a kormányváltozásnak is. Az új kormány fő feladata az infláció leküzdése, és Horvátország összes gazdasági kapacitásának mozgósítása a lehetőségek kihasználása érdekében. Lehetővé kell tenni a külföldi tőke bejövetelét, növelni kell a foglalkoztatottak számát és az életszínvonalat. Sokan élnek a létminimum határán, s ennek főleg a háború az oka, az, hogy az igen jól felszerelt szerb hadsereggel kellett szembeszállnunk. Ez az ország valamennyi lakosától nagy lemondást igényelt. A munkanélküliek száma több mint százezer, ez Horvátország lakosságához viszonyítva igen nagy. A nehézségeket az is növeli, hogy az országban igen magas azoknak a száma, akik a foglalkoztatottakból élnek. — Rendeződött-e már a jugoszláv államadóság kérdése, tudják-e már, mekkora teher hárul Horvátországra ? — Még nem oldódott meg ez a probléma, mert Szerbia nem akar ebben együttműködni. Milosevics azt szeretné, hogy az adósságokat Horvátország vállalja. Ebbe mi nem egyezhetünk bele és nyilvánvalóan nemzetközi segítségre lesz szükség, hogy megegyezésre jussunk. — A NATO katonai repülőgépei hétfőn megkezdték a járőrözést Bosznia-Hercegovina légterében, hogy érvényt szerezzenek az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt repülési tilalomnak Hogyan fogadta ezt Horvátország? — Ezzel az akcióval a világ országai most először bizonyítják, hogy valóban úgy gondolják, föl kell lépni a szerbek ellen. Szerbiának át kell élnie a katonai és a politikai vereség sokkját. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha teljes lesz az összefogás a szerbek ellen, hogy az abszurd t i KAMATOZÓ JEGY Stjepan Mesic, a Horvát Köztársaság Száborának elnöke: A Magyarországon élő horvátok közössége összekötő kapocs, híd a két ország között és értelmetlen háború végre befejeződjön. —Az Ön véleménye szerint a Kis-Jugoszlávia ellen tervezett újabb ENSZ-szankciók elfogadása hozzásegíthet-e a békekötéshez? — Ez csak egy kis lépés a béke felé, amely bár jelentős, semmiképpen sem lesz elég. Úgy gondolom, Szerbia és Horvátország, valamint Szerbia és Bosznia-Hercegovina közé nemzetközi erőket kell telepíteni, amelyek erőszakkal is megállítják a szerbek beavatkozását. — Krajina területileg Horvátországhoz tartozik de az ott élő szerb lakosság ezt nem hajlandó elfogadni. Mi a megoldás? — A krajinai szerbek ugyanolyanok, mint a gradicskai horvátok Ausztriában, vagy a Ma-Kricskovics Antal felvétele gyarországon élő horvátok. Egy népréteg nem kérheti az önállóságot, nem alakíthat államot az államban. Fejlesztheti kultúráját, de nem változtathatja meg a határokat. Miként a Magyarországon élő horvátok lojális állampolgárai a magyar államnak, úgy a szerbeknek is lojálisaknak kell lenni Horvátországgal szemben. — Végezetül árulja el, a horvátok lakta magyarországi települések közül miért éppen Tökölt választotta látogatása helyszínéül? — Tököl többnemzetiségű település, és itt az emberek igen jó kapcsolatokat építettek ki egymással. Az, ahogyan itt megvalósul a többféle nép együttélése, példa lehet mások számára is. Halász Csilla