Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-14 / 86. szám
is PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS 14., SZERDA A törvény szellemisége Nagy tárcsán a helyi vállalkozót segítik Legfontosabb az érdekeltek megegyezése Íiv A falusi lakosság döntő többsége hosszú ideje a Rjfe földkérdéssel van elfoglalva. Korábban leginíP kább a kárpótlás érdekelte az embereket, ma viszont a részarány-tulajdonosok földjét tulajdonba adó földkiadó bizottságok munkájával foglalkoznak. Szerkesztőségünket is sokan megkeresik kérdéseikkel. Tunyogi Andrással, a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetőjével azokról a problémákról beszélgettünk, amelyek olvasóinkat is foglalkoztatják. — A földkiadó bizottságokat a részarány-tulajdonosok közgyűlése a törvényben előírt feltételek mellett választotta meg. Arra viszont nincs jogszabályi rendelkezés, mi történik akkor, ha a bizottsági tagok kilépnek. — A földkiadó bizottságok megalakítására azért volt szükség, hogy valóban a tulajdonosok döntsék el egymás között, ki hol kapja meg a földet. Amikor a bizottsági tagokat megválasztották az operatív feladatok ellátására, mi azt javasoltuk, hogy válasszanak póttagokat is, mivel minden bizottságban előfordul, hogy egyes tagjai kiválnak. Valóban nincs arra pillanatnyilag jogi szabályozás, mi történik akkor, ha egy bizottsági tag lemond. A bizottság a tagok kétharmadának jelenlétében határozatképes, ha anynyian kilépnek, hogy nincs meg ez a kétharmad és nincsenek póttagok, akkor valóban gond van. A földügy mindig a legnehezebb ügyek egyike volt, amióta jogi szabályozás létezik. De nem lehet olyan törvényt alkotni, amely minden eshetőségre tartalmaz jogi megoldást. Sokan elfelejtik, hogy a törvénynek van egy betű szerinti része és egy szellemisége. A mai, földdel kapcsolatos törvények azt sugallják, hogy a legfontosabb tényező az érdekeltek megegyezése. A kompromiszszumkeresésnek nagyon sok lehetősége van. A békesség megfizethetetlen dolog. Mérlegelni kell tehát, hol van a tűrőképesség határa. Azt tudom javasolni, hogy amit a törvény radikálisan nem oldott meg, próbálják meg az emberek egymás között, esetleg közvetítőkkel megoldani, hiszen ezt a módszert a nagypolitikában is alkalmazzák. Már sok ügyben sikerült eredményesen eljárni, az a tapasztalatom, hogy az esetek nagy többségében lehet kompromisszumot találni. — A Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal vállal-e közvetítői feladatot? — Úgy gondolom, hogy ez minden állami szervezetnek beletartozik a tevékenységébe. Nyilvánvaló, hogy ha segítséget kérnek tőlünk, megpróbálunk megoldási lehetőséget találni. Ez persze nem mindig sikerül, de mindent megteszünk, hogy közelítsük az álláspontokat. Érdekütköztetések esetén a helyszínre is elmegyünk. — Többen azt kifogásolják, hogy a szövetkezet vezetőségi tagját beválasztották a földkiadó bizottságba. — A törvény nem tiltja, hogy a szövetkezet tisztségviselője bizottsági tag legyen. Viszont mi korábban felhívtuk a részarány-tulajdonosok figyelmét arra, hogy a szövetkezet tisztségviselőjének a szövetkezettel szemben is felelőssége van. Ha ennek ellenére őbenne bíztak meg az emberek, joguk volt megválasztani. A tulajdonosi közösségnek tudnia kellett, hogy akit megválasztottak. az milyen döntést fog majd hozni. Tudomásul kell venni azt is, hogy van egy döntési mechanizmus, és a jelenlévők többsége választotta meg a bizottsági tagokat. — A földkiadó bizottságokról szóló törvény megjelenése előtt a szövetkezet kiadhatta a részaránytulajdonokat. Köteles-e a bizottság formai és tartalmi követelmény szerint ezeket a részarányszerződéseket felülvizsgálni? — A korábbi szabályozás szerint a tulajdonosi megosztást a szövetkezet közgyűlése határozta meg. Ezt sokan vitatták, mivel ez egy eszmei tulajdonosi közösség volt, ahol a szövetkezet is lehetett a használó, a tulajdonosok pedig szövetkezeti és nem szövetkezeti tagok voltak. Országgyűlési képviselők, jogtudósok vetették fel, hogy a tulajdonosi közösség megszüntetéséről, pontos meghatározásáról azok jogosultak dönteni, akik tulajdonosok, ez nem szövetkezeti belügy. Ezért született a törvény, és ezért kellett a földkiadó bizottságokat létrehozni. De vannak helyek, ahol a részaránytulajdonok kiadását előbb végigvitték, a korábbi értelmezés szerint. Ha megtörtént a földhivatali bejegyzés, akkor ez már lezártnak tekinthető. Ahol viszont még nem volt földhivatali bejegyzés, az folyamatos ügynek minősül. Ezeket az ügyeket a bizottság jogosult megvizsgálni, módosíthatja, de ha úgy ítéli meg, hogy helyes volt az eljárás, tudomásul vehető a korábbi döntés. — Várhatóan lesznek emberek, akik nem fogják majd elfogadni a földkiadó bizottság határozatát. Ok mit tehetnek? — A törvény szerint akinek a földkiadó bizottság határozata jogát vagy jogos érdekét sérti, az fellebbezhet. A fellebbezést a földművelésügyi hivatalnak kell címezni, de a földkiadó bizottsághoz kell eljuttatni. A bizottság saját véleményével együtt továbbítja a fellebbezést a földművelésügyi hivatalhoz. A hivatal csupán azt vizsgálja, törvényes volt-e az eljárás, ha nem, akkor a bizottság határozatát megsemmisíti. ha igen. a fellebbezést elutasítja. Aki ezután is úgy véli. hogy a döntés a számára nem elfogadható, az illetékes helyi bíróságtól kérheti a határozat felülvizsgálatát. Legkritikusabb lehet itt a földet terhelő költségek megállapítása, ezt a bíróság megváltoztathatja. Javaslom a szövetkezeteknek, hogy nagyon pontos, megalapozott, támadhatatlan adatokat közöljenek, ha állami támogatást kapott valaki, akkor azzal csökkenteni kell a költségeket. Célszerű bizonyos fokú mérsékletet tanúsítani, hogy elkerülhetők legyenek a több hónapos viták. — Egyesek a részaránytulajdonosi aranykoronákat potom pénzért megvásárolják. Mi a véleménye erről a szakembernek? — Ez óriási probléma, az emberek ma még nem látják, hogy a föld értéke növekedni fog. Hihetetlen összegeket lehet hallani, nevetséges áron adják el egyesek a földjüket. Azt tudom tanácsolni mindenkinek, várja meg, amíg tulajdonába kerül a föld, és tartsa azt meg. Nem kell elsietni az értékesítést. mert a föld később sokkal többet fog érni, különösen Pest megyében. Kár lenne elkótyavetyélni, ne menjenek bele az emberek ilyen üzletekbe. — Sok probléma van a föld körül. Mit gondol, hogy lehetne elkerülni a konfliktu' sokat? — Az egész magyar mezőgazdasági átalakulásnak az volt a hibája, hogy nem tájékoztatták kellőképpen az embereket. A konfliktusokat csak úgy lehet elkerülni, ha őszintén beszélünk és előre felvilágosítást adunk ezekről a kérdésekről. A nyílt, előremutató beszédet a magyar emberek mindig tudták értékelni. Most például tudatni kell mindenkivel, hogy bár a földkiadó bizottság kijelöli a földet, a birtokhatár a kimérés, a mérnöki munka során még változhat. Egyébként nem csak gondok vannak, inkább arról van szó, hogy túl nagy hangot kap a probléma. Nagyon sok helyen tudják az emberek, mit hogyan kell csinálni. Öreg bácsik kerülnek elő, akik még emlékeznek, kinek hol volt a földje, és értenek mindent. Egyes településeken rég nem látott hangulatban próbálnak egyezkedni az emberek, papíron rajzolgatják, melyik földterület kié lesz. Megvan bennük a készség a megegyezésre. Halász Csilla Elbukik, aki túl sokat akar Ahogyan az országban is végbeyBÜt ment a rendszerváltozás, úgy ért VS meg bennem is az elhatározás: nekein is mást kell csinálnom. Emlékezik vissza a két és fél évvel ezeló'tti döntés meghozatala körüli álmatlan éjszakáira a nagvtarcsai Ősz Gyula, akiről ma már elmondható: jó lóra tett. Péksége maximális kihasználtsággal dolgozik, s szakemberekkel és gépekkel is kialakított csatornázó és üzemeltető' Bt-jével a település vízgondjainak megoldásában pályázatot nyert. Még ma is elevenen emlékszem az 1980-as évek végén megindult rendszerváltásra — idézi fel a közelmúltat Ősz Gyula. — Szinte egyik napról a másikra világosodott meg számomra, hogy az addig fennen hirdetett egypártrendszer nem az egyedül üdvözítő. S ez már csak azért is nagy felismerés volt, mert tíz esztendeig, 1991-ig a katonaságnál dolgoztam, ahol még párttag is voltam. Szinte elhinni sem tudtam, amikor demokráciáról, többféle politikai és ideológiai irányzatról hallottam, hogyan is maradhatott ez a sokszínűség ilyen sokáig titokban számunkra, egyszerű emberek számára... Egy szó mint száz: elhatároztam, hogy én is váltok. Volt a családnak egy kis megtakarított pénze, s bennem — különösen akkor éreztem ezt — hihetetlen munkabírás, tenniakarás, s ambíció halmozódott fel. Mihez is kezdjek mindezzel — csupán gz volt a kérdés. Üzemelt a faluban egy pékség. Lerobbant, kis kapacitású termelőegység volt ez akkoriban. Annak vezetőjével alakítottunk egy betéti társaságot. Mit értem el két esztendő alatt? Nos, a hét dolgozóról 27-re emelkedett a létszám: olyan folyamatos üzemmódot sikerült kialakítani a pékségben, amelyben akár nélkülem is megy a termelés. Naponta 20 mázsa kenyeret állítunk elő: Isaszeget, Pécelt, s rész-ben Csömört, illetve a főváros felénk eső területeit is ellátjuk termékeinkkel. Valamennyi boltunkba mi szállítjuk ki az árut, s büszkén mondhatom: tavaly egyetlen alkalommal sem hiányzott reggelente a tőlünk vásárló boltokból a kenyér vagy a péksütemény. Nem utolsó szempont az sem, hogy a környéken bizonyíthatóan mi vagyunk a legolcsóbbak. Egy esztendeig csak beruháztunk, fejlesztettünk. Se időnk, se hasznunk nem volt azon az éven. De utóbbira nem is vártunk az elején. Azt vallom, hogy a sok apró pénz idővel beérik. Nem szabad egyszerre nagy haszonra vágyni, mert az biztos bukás. Tény, amikor végre kicsit felszabadultunk a pékség fejlesztése alól — ez az egység ma maximális kihasználtsággal dolgozik, ennyit bír, többre nem is lenne képes — új vállalkozás után néztünk. Éppen akkor írt ki pályázatot az önkormányzat a helyi csatornázás megvalósítására. Öt versenyző közül minket, a helybélieket részesítettek előnyben. Ehhez is kialakítottuk profilunkat: szakembereket vettünk fel, s munkagépeket vásároltunk... Ez a munka amolyan tanulópénz is volt számunkra. Nem volt nagy hasznunk a 14 milliós vállalkozáson, de nem is ezért a pénzért csináltuk végig. Hogy ezt mennyire komolyan gondoltuk, azt igazolja az is, hogy a Bt. azt a négymilliós hasznát, amelyet Nagytarcsa déli részének csatornázásából nyert, visszaforgatta a település életébe. Olyan újabb vállalkozásba fektettük — a település vízellátásának megoldásába —, melyből várhatóan csak egy-két évtized múlva kapjuk vissza a négymilliót. Ebben a nagy munkában betéti társulásunk 45 százalékkal részesedik. A nagyobbik rész az önkormányzaté. Kisebb zökkenők azért voltak a vállalkozás körül. Elsősorban nem a kivitelezés közben jelentkeztek a problémák, hanem a pályázat elnyerését nézték egyesek a faluban rossz szemmel. Mivel testületi tag vagyok, megjegyzem, én kaptam a választásokon a jelenlegi polgármester után a legtöbb szavazatot —, voltak akik ennek tulajdonították a csatornázási megbízást. Akkor azt fontolgattam, hogy lemondok. de aztán meggyőztem magam arról az igazságról, hogy olyan testület áll Nagy tarcsa élén, melynek alapvető érdeke nem a Sercli BT támogatása, hanem a falu érdekének a szolgálata — fejezi be a történetet Ősz Gyula. Azaz, elmenőben még hozzáfűz néhány gondolatot a fentiekhez. — Nemrég megvettük az ecseri pékséget. Ez 50 mázsás napi termelésre fogható, ám jelenleg szintén lerobbant üzem. Ezt szeretnénk elsőként rendbehozni. Majd — láthatja, mutat körbe a nagytarcsai pékségen — az építkezés befejezése után ide - tervezek egy tésztagépet. Ám hogy a jelenleg csak javítási, karbantartási, üzemeltetési munkát vállaló vízügyes szakembereim se maradjanak megbízás nélkül á jövőben, meg fogom pályázni a falu északi részének szennyvízelvezetését is. Kitartás és szorgalom kell csupán az eredményhez. Mailár Éva Ősz Gyula, a v állalkozó. Háttérben a nagvtarcsai vízmű központi épülete Ez a pékség ennyit tud: napi 20 q kenyér, s az aprósütemények Hanesovszki János felvételei
