Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10 / 83. (84.) szám
A bicskei apátplébánosnak új szobrot állítottak Erős bizodalma volt a gondviselésben A fiatal Habsburg Ottóval, aki most vállalta a sóskúti alapítvány fó'védnúkségét nyebb tagja volt. Később a legitimista csoport harcos tagja lett, ő képviselte a haladó irányú legitimizmust. (Sturm-féle Országgyűlési Almanach 1931—36.) Bicskére 1931-ben került apátplébánosnak. Már az első alkalommal zsúfolásig telt a templom. „Kedves híveim, kedves gyerekek! — szólította meg a jelenlévőket. — Hallgassatok szómra, álljatok mellém Krisztus országáért!”. — Griger apát úr a közéleti és életBeli minden rútságot átlátott, mégis erős bizodsima volt a gondviselésben. Optimista volt — írta Mészáros Árpád tanár úr a Bicskei Naplóban 1991. októberében. A Szent Korona, az Apostoli Kereszt, a Szent Jobb tisztelete töltötte be lelkét. Az ország dolgát nemzetünkért — Kossuthtal egyet gondolva — a Duna-menti Államszövetség kimunkálásával vélte megoldani. Ezért „királypártinak” titulálták. Abban az időben nem volt divat az ökumenizmus, ő azonban szívesen sétált együtt tiszteletes társaival, vagy tárgyalt velük a Gazdakörben, az Iparoskörben és az Úri Kaszinóban Bicske érdekeiért. Elítélte Gömbös miniszterelnök németekkel kapcsolatos politikáját. Nyílt levelet intézett hozzá, amelyben legazemberezte. „Most nem félek, de attól tartok, kiad a parlament, s jön értem a rabszállító.” — mesélte egyszer barátainak. Szerencsére nem jött. Ebben az időben létezett egy mozgalom, Népművelés elnevezéssel. A református és katolikus olvasóköri estéket hívek tömegei látogatták hetenként, ahol Griger apát úr gyakorta szerepelt előadóként, valamint résztvevőként. Plébániájának ajtaja sohasem volt bezárva, bárki — vallásra való tekintet nélkül — felkereshette, tanácsot kérhetett tőle. A bicskeiek nem felejtették el, hálásak az ottani tevékenységéért. Ezt mutatja az is, hogy tavaly — az 1945-ben ledöntött bronzszobra helyén egy újabbat avattak. Az ünnepségen részt vett és beszédet mondott dr. Habsburg Ottó, aki jól ismerte és tisztelte az apátot. Griger Miklós — mondta — sokban emlékeztet Mindszenti József hercegprímásra. Egyikük tevékenysége sem volt közvetlenül eredményes. Ha azonban nagyobb távlatból szemléljük ezt a két életutat, akkor azt látjuk, hogy elérték végső céljukat. Mindkettőjük elvei győzedelmeskedtek azon romboló ideológiák fölött, amelyek korukat uralták. Ez a bátor ember lángoló hazafi volt — mondta avató beszédében Habsburg Ottó —, mondhatni fizikailag szerette népét, nemzetét, s ezért kiállt az akkori idők két nagy romboló ideológiája, a nácizmus és a maxizmus ellen. Ha akkori elképzelései megvalósulhattak volna, ma sokkal biztosabb alapokon állhatna az országunk. Griger Miklós mielőtt Bicskére került, huszonegy évig volt Sóskút apátplébánosa, s ezen idő alatt igen sokat tett a község lakói érdekében. Nemrégiben egy alapítványt hoztak létre a sóskútiak, amelyet Griger Miklósról neveztek el. Az alapítvány számlájára befolyó összegből az apátplébánosról elnevezett szeretetotthon építését, a kisebbségek védelmének megteremtését, a népjóléti célok és az egyházak támogatását, egyesületek megalakulásának és működésének elősegítését, kulturális és tanulmányi ösztöndíjak alapítását tűzték ki célul. Árpási Mária Körmöcbányán született iparos családból. Először Besztercebányán a Népnevelő és Hittudományi Főiskolán tanult, majd a Budapesti Tudományegyetem hittudományi fakultásán szerzett teológiai doktorátust. Több ízben járt Németországban, ahol a lelkipásztorkodás ügyeit, valamint a szociális és antialkoholista mozgalmakat tanulmányozta. Jó nevű keresztény publicista volt, sok cikke jelent meg az Egyházi Közlönyben, az Alkotmány, az Igaz Szó és más keresztényszocialista lapokban. Már fiatal korában részt vett a néppárt mozgalmaiban. 1920-ban nemzetgyűlési képviselővé választották. A Keresztény Nemzeti Pártnak, majd a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak egyik legtevéke-Griger Miklós (1880—1938) Bay Zoltán hazatérése A múlt év októberében Washingtonban — nem egészen önként vállalt emigrációban — hunyt el világhírű atomkutaffí tudósunk, aki — amióta már lehetett — többször is hazalátogatott szülőföldjére. Most véglegesen hazatér: a Békés megyei Gyulaváriban templomépítő édesapja szolgálati helyén, a föltámadást hozó nagyszombat napján helyezik végső nyugalomra, amint a Bay Zoltán-emlékünnepségek meghívója mondja. A fényképekkel illusztrált tartalmas műsorfüzetből azt is megtudhatjuk, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia, illetve’annak szegedi és debreceni bizottsága is ott van a tudományos emlékülések rendezői közt, de Hódmezővásárhelyen is lesz megemlékezés, s Gyulán, illetve Gyulaváriban, amikor Bay Zoltán nevét veszi föl a szülőföld, a szűkebb haza egyik gimnáziuma. A tudományos emlékülések nyitánya volt a budapesti Kálvin téri református templomban tartott istentisztelet április 3-án, szombaton délelőtt. Voltaképp az egyházkerület presbiteri konferenciájának nyitó ünnepsége volt ez, de amint Ritoók Zsigmond professzor, a Kálvin téri presbiter megállapította: az emlékezés méltón kapcsolódik a konferenciához, hiszen az elhunyt tudós ároni családból származott — vagyis ősei több nemzedéken át református lelkészek voltak —, a gyűlés fő témája pedig az iskolaügy, s Bay Zoltán, a debreceni kollégium egykori diákja, nagyvonalú alapítványaival egyházát is támogatta, s annak mindvégig hűséges, áldozatkész tagja volt. Áz emlékező istentiszteleten a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Hegedűs Lóránt méltatta az elhunyt tudóst, aki már debreceni kisdiákként az ember csillagokba jutásáról álmodott. Fölidézte azt a történetet is, mikor Vergiliusból olvastak egy részletet az órán, a nevezetes „sic innád astra" — „így jutunk a csillagokba” — kifejezéssel. A latintanár feltette a kérdést: mit jelenthet az az „ad astra"? A diákköltő. Szabó Lőrinc azt válaszolta, hogy ezt átvitt értelemben kell gondolnunk: így jutunk a magasba, dicsőségre. Padtársa azonban, akit a Tücsökzené-ben meg is örökített („Kezeltünk. »A neved?« »Bay Zoltán«. Szép arca, szeme volt. Az első barát? Magányom oszolt.”), azt kezdte fejtegetni tanárának, hogy miért ne valósulhatna már e században meg Verne álma, hogy az ember feljut a Holdba, a csillagokba. Századunkban, 1969-ben az ember csakugyan megtette az első lépést egy idegen égitesten, azon a Holdon, amely ről a világon a legelsők közt fogott visszavert radarhullámokat a magyar tudós. 1946-ban, a romokban heverő, kifosztott országban, a kifosztott Egyesült Izzó szerényen felszerelt. de zseniálisan működtetett laboratóriumában. Innen kellett friss Kossuth-díjával, akadémiai tagságával elmenekülnie 1948-ban az idegen zsarnokság elől, az Óceánon túlra, sikeres újabb színhelyeire. A washingtoni egyetemen tanított, s egyik legfontosabb eredménye volt, hogy a párizsi platina méterrúd bizonytalan hosszúságát — hosszmértékünk egységét — fénytani úton szinte abszolút pontossággal határozta meg. A fény, a sugárzás vizsgálata volt kutatásainak egyik fő területe. Ezek vezették — az anyagtalanság: a sugárzássá, energiává lényegíthető anyag vizsgálata — a végső dolgokhoz, a végső kérdésekhez, hogy leírhassa azt, amit Az ember és világa című, a princetoni Teológiai Szemináriumban az amerikai magyar református lelkészek továbbképző tanfolyamán fejtett ki: „Az új fizika szerint az anyag meg tud semmisülni és anyag keletkezni tud... Tehát a fizika törvényeit nem lehet az anyagra építeni... Szerintem, mivel elvetjük azt, hogy az anyag: a világnak a lényege a törvényeiben van... Az a magasan a mienk felett álló értelem, mely a természet törvényeiben megnyilvánul, s melynek parányait igyekszünk ellesni, s lényege a világnak...” Hegedűs Lóránt nagyon ráillően idézte Leonardo da Vinci szavait: „a kis tudás eltávolít, a nagy tudás közel visz Istenhez”. A Newton-típusú tudósok közé tartozott, akiket a világegyetem titkainak kutatása, a nagy, a zseniális fölfedezések nem távolítottak el a Mindenséget létrehozó Szellemtől. A nagy angol fizikus írta: „amit itt a csillagok alatt Istenből látok, elég nekem, hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagok felett van, s akit nem látok”. Magyar példát is említhetünk, bár úgy tartják, hogy költők nemzete vagyunk: a humán tudományokban, művészetekben alkottunk elsősorban kiválót, ha tetszik: világraszólót, de voltak nagy természettudósaink is, ha az idők valamelyest kedveztek a kutatásoknak. Ott van Németh Lászlónak A két Bátyái-ról írt drámája (az íróhoz is meleg, bensőséges barátság fűzte a tudóst) a két magyar lángelméről (sorsuk anynyiban is hasonlít, hogy a híres Hold-kísérletet alig fél hoszszal előzte meg egy hasonló amerikai kísérlet, ahogy Bolyai János fölfedezése is csaknem egy időben született a Gausséval, de a nyugati tudós eredménye vált ismertté). Hazájához, egyházához mindvégig tiszta hűséggel ragaszkodott. Ezért nyugszik meg most —r végakarata szerint — hazai földben, gyermekkora városában. Az ünnepi istentisztelet után kiállítás nyílt az Országos Műszaki Könyvtárban a tudós életéről és munkásságáról. Bánffy György színművész Ady Endre A föl-földobott kél című versét adta elő. a mindörökre hazatértre emlékezve-emlékeztetve: „És jaj, hiába mindenha szándék, / Százszor földobnál, én visszaszállnék / Százszor is, végül is”. A költők, írók életművét könnyebben befogadja a nagyközönség is: a tudósok — kivált a fizikusok, matematikusok eredményeit — elsősorban a szakkörök méltányolják. Az ünnepségsorozat, az ünnepi istentisztelet — ott voltak a tv munkatársai is —jó alkalom, hogy a szélesebb közönség is megtudja, kit vesztett — s kit nyert — a magyar tudomány és művelődés a gyulavári lelkész fiában, akit az őrálló amerikai magyar lelkész, Hamza András így méltatott Princetonban: ..Bay Zoltán világéletében kerek ember volt. Az emberi szellemnek nemcsak egy szektorával foglalkozott, hanem figyelmét kiterjesztette többre is. Az este az otthonunkban vacsora után kiderült, hogy kitűnő zenész, kapásból úgy összhangosította a legrégibb magyar népdalokat, hogy leesett az állunk. Kitűnő ismerője volt a magyar irodalomnak. Személyes barátság fűzte Móricz Zsigmondhoz, Németh Lászlóhoz és Kodolányi Jánoshoz... Szabó Lőrincen és Gulyás Pálon kívül. Bay Zoltánt senki ne skatulyázza be mint tudóst, több ő: teljességre törekvő magyar ember.”* S ehhez nagyon nehéz bármit is hozzátenni azoknak, akiknek az a szerencse jutott, hogy Szabó Lőrinc által is megörökített égő, nagy, bartóki szemeibe nézhettek, hallgathatták zongorajátékát vagy bölcs, igaz, emberséges szavait. _____________________ Szilágyi Ferenc * Nemcsak kitűnően ismerte az irodalmat, hanem kitűnően írt is. A közelmúltban jelent meg a Püski Kiadónál Az élet erősebb című önéletrajzi könyve.
