Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-09 / 83. szám
íi PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. ÁPRILIS 9.. PÉNTEK 13 Gratulálunk Köszönet Ünnep előtt és után Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Úr! Örömmel értesültünk a sajtótisztességért járó kupával történt kitüntetéséről. Ezt már régen kiérdemelte. Nagyon jó egészséget kívánunk, hogy munkásságát, amelyet népünk javára kifejt, sokáig folytathassa. Váci György és Galambos Ferenc Vác Szentlászlón jártunk 'I' December 6-án Eszékre utaztunk Ruda Győző képviselőtársammal, s három wageningeni barátunkkal. Ők a testvérvárosok tanácskozásán értesültek Fábián Zsolt alpolgármester úrtól arról a szándékunkról, hogy segíteni szeretnénk az elpusztult szlavóniai Szentlászló felépítésében. Utunk célja: minél több információt szerezni a jelenleg többségben Eszéken élő szentlászlóiaikról, s Eszék főpolgármesterétől. Délelőtt a szentlászlói vezetőkkel találkoztunk a város főterén lévő kis irodájukban. Beszéltek a település nemzetiségi megoszlásáról: 44 százalék magyar, 39 százalék horvát, 6 százalék szerb, s egyéb náció 11 százalék. A falu vezetőségét ennek arányában választották, így köztük volt egy szerb fiatalember is, aki nem volt hajlandó az igazságtalan oldalon harcolni, s ma is a horvát hadsereg katonája. A falu népét igyekeztek Eszékre visszahozni: az 1300 lélekből már 850 itt él, a szigetvári táborban már csak 18 öreg, beteg hozzátartozójuk maradt. A faluban 450 család élt, a felnőtt lakosság féle földművelő paraszt, a másik fele a városba járt dolgozni. A háború Szentlászlón 1991. június 26-án kezdődött. 152 napig védték a falut még akkor is, amikor már négy oldalról körül voltak véve. Ezerszám hullott a gránát, látták házaikat romba dőlni. Tizenegy halottjuk van, — ebből hat civil — akiket még eltemetni sem tudtak, mert a sebesülteket kellett menteni. Négy fogoly esett: három magyar, egy szerb, akiknek a sorsáról ma sem tudnak semmit. (Talán azokban a szörnyű lágerekben vannak, amiket a tv-n keresztül mi is láthattunk? Agyonkínozva, csonttá soványodva? Rágondolni is borzalom.) Eszék főpolgármestere Szentlászló népét mint a hősiesség példáját emelte ki. Egész Horvátországnak példaértékű volt az ő helytállásuk. Büszke, hogy Szentlászló ehhez a körzethez tartozik. Kérte, hogy minden segítség hozzájuk irányuljon, mivel ők érdemlik meg, s szorulnak rá legjobban. (Erről másnap személyesen is meggyőződtünk.) Délután találkoztunk a falu lakóival. Egy nagy termet töltöttek meg. Az asszonyok szeme könnyel volt ele. Meggyötört, sokat szenvedett, lelkileg kimerült emberek, akik nem tudnak és nem akarnak beletörődni abba, hogy a 900 éve magyarok lakta falujukba nem tudnak viszszamenni, hogy a két kezük munkájával épített házaik le vannak rombolva, s még csak meg sem nézhetik a szerb megszállás miatt. Beszéltem anyával, akinek ott kellett hagynia fiát temetetlenül az utca kövén, egy másikkal, akinek gyermeke fogságba esett. Beszéltem egy fiatalemberrel, akinek testén átment a repesz, már soha nem lesz ép, s Eszék főterén a zeneiskola előtt az ő testvére emlékére fekszik a virágkoszorú, mivel ott esett el. Anya, akinek a fia az ellenséges hadseregben szolgált, amikor ő a falut védte ellenük, de hál’Istennek meg tudott szökni, s most horvát katona. Ez az asszony elmondta, hogy végig ott volt a település védelmében, három gyermeke három felé, látta leomlani házaikat, de a legborzasztóbb mégis az volt, hogy el kellett hagyniuk falujukat. A nyolcéves kislánya itt nyaralt augusztusban, s azóta azt kérdi, miért nem mesélsz anyu úgy, ahogy az ottani szülők mesélnek gyerekeiknek. Másnap eljutottunk a szerb megszállás alatt álló Szentlászlóra. A körülményekről nem írok, mert nem szeretném, ha bárki bajba kerülne, aki ebben segített. Láttuk a lerombolt Vukovárt, s nagy kerülővel úticélunk felé haladva feltűnt az eligazító tábla, ahol a LASLOVO felirat vastag piros betűkkel rá volt írva: SERBIA. Szentlászlón egyetlen ép ház nincs, a templom, az iskola, minden más középület tönkretéve. A házak egy része teljesen el van pusztítva, mások fala áll, de tető egyen sincs. A rablás, fosztogatás jelei mindenütt. Az ablakok helyén tátongó lyukakon benézve minden lakás üres. A szerbek minden mozdíthatót: tetőanyagot, berendezést elvittek. A parasztságnak egyetlen mezőgazdasági gépe nem maradt. Eszékre — baj nélkül — visszaérve majd szétszedtek bennünket. Az ő házát, és az ő házát nem láttam-e? Bárcsak száz szemem lett volna, hogy mindenre választ tudtam volna adni nekik. A kép- és videofelvételeket azóta láthatták. Boldogok nem lehettek tőle. Hát ez az a falu, s ez az a nép, akit segíteni szeretnénk. (Az erre a célra létesített alapítvány be van jegyezve, az ide befizetett összeg levonható az adóalapból.) Ha Isten segítségével felszabadul ez a terület, nagy összefogással elindulunk, s részt veszünk az újjáépítéssben. Tegyük félre, hogy mi is szegények vagyunk, mert ez semmi az ő nagy tragédiájukhoz képest. Bízom, hogy elérkezik az idő, s indulhatunk. Pesti Rudolfné Gödöllő A „Szlavóniai magyarlakta falvak telepítéséért" alapítvány csekkszámláját a Mező Bank kerepestarcsai kirendeltsége vezeti, száma: 219-9891114202408. A Szerkesztő A Szent Rókus Kórház kálváriájáról értesülve számos olvasónk juttatott el szerkesztőségünkbe olyan levelet, amelyben aggódását vetette papírra. Ezek közül néhányat már közöltünk. Mivel a kórház ügye megoldódott, ezért a további levelek közreadásától eltekintünk. Csupán jelezzük, hogy kézhez vettük Békési Gézáné pusztazámori, valamint Kurucz Károly budapesti olvasónk írásait is. Viszont közre adunk néhány olyan levelet, amelyben olvasóink örömüket fejezik ki a vihar elmúlta miatt. Talán nem szerénytelenség, ha nem hagyjuk ki azokat a részeket sem e levelekből, amelyek a szerkesztőségünknek címzett köszönetét tartalmazzák. Büszkék vagyunk arra, hogy szerepünk lehetett a kórház megmentésében. * ...a Pest Megyei Közgyűlés végleg elutasította a Szent Rókus Kórház elidegenítésének gondolatát. A döntést nyilvánvalóan a képviselők bölcs belátásának és nem utolsósorban az Önök közreműködésének köszönhetjük. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani mindannyiuknak, akik a lap részéről segítettek nekünk e nehéz helyzetben. Reméljük, hogy soha többé ilyen gondja nem lesz intézményünknek, de bármi örömünk, gondunk is akad ezután, még szívesebben osztjuk meg Önökkel. Betegeink és Dolgozóink nevében a Szent Rókus Kórház szakszervezetének megbízásából. dr. Góber Lajosné szb. titkár * Igen Tisztelt Főszerkesztő Úr! 1954 óta vagyok a Rókus Kórház dolgozója. Úgy vélem, hogy ennyi idő óta sok mindent tapasztaltam, ezért érthető az a rémület és fájdalom, amelyet a kórház eladásával kapcsolatban éreztem. Meg kívánom jegyezni, hogy nem voltam egyedül ezzel az érzéssel. Főszerkesztő úr, engedje meg, hogy a magam nevében is köszönetét mondjak önnek a bátor kiállásáért. Nagyon sok beteg nevében is ki merem jelenteni, hogy sok Pest megyeit hálára kötelezett cselekedetével. Hosszú évek óta a Pest Megyei Hírlap olvasója vagyok, és szerénytelenség nélkül jelenthetem ki, hogy különbséget tudok tenni szerkesztés és szerkesztés között. * Rudas Jánosné Budapest Köszönetét szeretnék mondani Önnek azért, hogy lapjában olyan cikkek jelentek meg, amivel hozzájárult a Szent Rókus Kórház fennmaradásához. Hosszú évek óta vagyok a kórház betege, csak jót tapasztaltam a doktor uraknál. 70 éves elmúltam, számos betegségem miatt elviselhetetlen lenne számomra, hogy más kórházban újra kezdjék kivizsgálásomat. Több betegtársamnak, akiket megkérdeztem, ugyanez a véleménye. Ugyancsak hálás köszönetemet fejezem ki a kórház orvosainak azért, hogy vállvetve küzdöttek a kórház fennmaradásáért. Nemes ügyet szolgáltak. „ , „ „ . Kobalircsik frigyesne Budapest Ugocsa nem koronáz! v» UGOCSA NON CO- gSVj RÓNÁT! Ugocsá•BCJ* nak, az ország legkisebb vármegyéjének válasza I. Ferdinánd koronázási meghívójára 1527-ben. (Akadémiai Kislexikon, 2. kötet, 828. oldal). Ez a közmondássá vált mondat jut az eszembe, amikor ránézek íróasztalomon a helyi Takarékszövetkezet naptármappájára: Központ: Veresegyház, Lenin út 17. Veresegyházon ugyanis Lenin élt, Lenin él... fog is? N agy községünkben ugyanis az utcanevek terén (is) furcsaságok vannak. Két helyi lapban többszörösen szóvátettem, az MDF- es képviselő Gerhát Imre is, a bezápult utcaneveket. Indítványokat is tettünk, hogy a Lenin út legyen ismét Vasút utca (esetleg legendás állomásfőnökünk után Vörös Vince utca) a Dobi István utcát egyetlen betű változtatásával Dobó István utcává lehetne átkeresztelni. Nem tudjuk, kinek az agyréme volt a vasúttól a strandig vezető széles Deák Ferenc utcából Szabadság utcát csinálni, de a legbántóbb, hogy a tó körül 1929-ben ültetett fasort, amit Hősök Ligetének neveztünk, egy KlSZ-találkozó után Találkozó útnak „névadóztatták”, azóta is így hívják. Foglalkozott a kérdéssel a képviselő-testület, de mert az érintett utcák lakói nem igényelték (!?) a változtatást. marad minden régiben. Vagyis Lenin élni fog! Akadnának pedig községünkben nagyrabecsült, utcatáblát érdemlő halottaink. így Sejtes Vendel, aki 10 éve hunyt el -— sajnos — nagyon fiatalon és aki felvirágoztatta, mint igazgató a Váci Mihály Művelődési Házban a kultúréletet. Váci Mihály nimbuszának megsértése nélkül nem viselhetné a Ház az ő nevét? Veresegyház annyi mindenben kitűnik. Községünk szeretete mondatja velünk: Ugocsa non coronat? Miért? Fazekas Mátyás Veresegyház E lap hasábjain már korábban is megjelentek elismerésre érdemes cikkek. Az 1848—49-es szabadságharccal, az aradi vértanúkkal kapcsolatos írásokra gondolok elsősorban. Jó érzékkel és alapossággal fogott hozzá például az írói készséggel is rendelkező Pusztaszeri László annak idején a témája kifejtéséhez. Persze másik is. Nos, most, a március 15-i számmal is remekelt a lap írógárdája. A szűkre szabott helyhez képest ragyogó ismeretanyaggal gazdagodott az érdeklődő olvasó, a szakember, a kutató egyaránt. Annak idején természetesen nem egy napból állott a forradalom, s nemcsak pillanatnyi fellángolása volt Petőfinek, Jókainak, Vasvárinak, s a számtalan ismeretlen hősnek. A szabadságharcban üstökösként tűntek fel kiváló képességű emberek, politikusok, katonák. Ilyen volt az ifjú Görgei Artúr is, aki 30 évesen a legfiatalabb tábornok volt 1848 őszén. A szabadságharcban számos és számtalan fénylő csillag tündökölt. Közöttük egyszerű, de nagyszerű közkatonák, akik nélkül sohasem formálódott volna olyan ütőképes hadsereggé az a jórészt nem harcedzett fiatalokból álló sereg, amely a dicsőséges tavaszi hadjáratban győzelemről győzelemre vitte a zászlót Szolnok, Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló és Komárom harcaiban. A magyar vitézség a kiválóan képzett osztrák hadsereg felett diadalmaskodott. Ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy a magyarokat a hazaszeretet hatotta át. Ez volt az a döntő lelki erő, amely végül Buda várának visszavételével is győzelemre segítette honvédeinket. Legyen áldott az emléke a számtalan névtelen és ismert hősnek. Tisztelettel hajtunk fejet emlékük előtt. Bereznai László Rád Újra előfizet 'J' Köszönöm szépen, hogy egy hónapig térítés nélkül kaptam a Pest Megyei Hírlapot. Nagyon jól esett, hiszen egyedül élő 66 éves özvegyasszony vagyok. A téli hónapok alatt alig tudok kijönni a nyugdíjamból a sok rezsi miatt. A lapot nagyon szeretem, évek óta ez az egy újság járt, mert drága jó édesapám is nagyon szerette. Ő két éve meghalt. Most, amikor már nem kell olyan sokat fizetni a fűtésre, úgy döntöttem, hogy a jó idővel újra megrendelem az újságot. Bízom Isten segítségében és kívánok Önöknek, a szerkesztőségnek jó egészséget és kegyeletteljes húsvéti ünnepeket. Tóth Gáborné Gödöllő História Bobory Károly, Cegléd képviselője 1861 áprilisában nyílt meg az országgyűlés, melyen Cegléd város képviselőije Bobory Károly katolikus pap volt. A város a öózsa-felkelés, Mészáros Lőrinc óta nem nélkülözte a néppel tartó, a hatalommal is szembeszállni kész papokat, Bobory Károly is közéjük tartozott. Az 1807-ben született pap 1846-ban lett a város plébánosa. A szabadságharc idején szívvel-Iélekkel Kossuthhm csatlakozott, 1849-ben ó' kezdeményezte azt a papi gyűlést, mely hitet tett a trónfosztás mellett. Bobory a szabadságharc bukása után bekapcsolódott a Makk 7óz.ve/-féle mozgalomba. 1851 elején több személyt bújtatott a városban és Makk megbízása alapján megkezdte a szervezkedést az egyházon belül. Amikor a mozgalmat a hatóságok felszámolták, ót is letartóztatták és a bíróság 15 évi börtönre ítélte 1853-ban. Négyévi fogság után kapott kegyelmet, visszatért Ceglédre és tevékenyen részt vett a város életében. Amikor 1861 elején megélénkült a politikai élet, a kerület ellenjelölt nélkül képviselővé választotta. Boborynak döntő szerepe volt a város Kossuth-kultuszának élesztősében, egyik javaslója volt a kormányzó díszpolgárrá avatásának. Boboryt még három alkalommal megválasztották a polgárok, személye garanciát jelentett a 48-as törekvések fennmaradására. Ellenezte a kiegyezést, kezdeményezésére Cegléd 1868-ban kérvényezte a 67-es törvények megszüntetését, Magyarország teljes függetlenségét. A megalakult Népkör 1869-ben elnökévé választotta, díszelnöke Kossuth lett. A Népkört is a haza ügyének előmozdítására hívta életre, cikkeivel, beszédeivel pedig választópolgárai érdekében küzdött. A forradalmár pap 1879-ben hunyt el. Pogány György
