Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-09 / 83. szám
J PEST MEGYE1 HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. ÁPRILIS 9., PÉNTEK 7 Országépítő református lelkész Őrbottyánban A nagy tettekhez nagyot kell akarni Fekete Péter tiszteletes úr 1989 végén érkezett Őrbottyánba — vagy ahogy ő emlegeti, Őrszentmiklósra —, hogy átvegye a Református Egészségügyi Gyermekotthon vezetését. Egy magára hagyott faluban siratnivalóan nyomorúságos intézetet talált. Az első sokkhatáson túljutva azonban már nem a málló vakolatot, a rendezetlenséget, az embertelenül túlzsúfolt helyiségeket látta, hanem képzeletében egykori szépségében jelent meg a klasszicista kúria és a kiszolgálóhelyiségek — amilyenek lehettek, és amilyennek a XX. században lenniük kellene, hogy a testi és szellemi fogyatékosoknak újra valódi otthonává válhassanak. És megszállottan tervezni — és a teendők átlátása után cselekedni kezdett... Külföldi és belföldi adományokat gyűjtött. Társadalmi munkásokat fogadott. Erdélyi menekülteknek adott fedelet, és cserébe — magas fizetés ellenében — megfeszített munkát kért. Ahogy maga, és a lelkesedésétől magával ragadott munkatársai is dolgoztak. Mikor egy éve ott jártam, felújítva ragyogott a kúria, a 180 gondozott ellátására szolgáló foglalkoztató- és kezelőhelyiségek s a szállóépületnek használt egykori istálló immár kényelmesen átalakítva szolgált a testi és lelki fogyatékosok otthonául. De mindez csak a kezdet volt. Mert Fekete Péter mindig is hittel vallotta, hogy a fogyatékos emberben is lappangó testi, szellemi és érzelmi erőtartalékok vannak, amelyeket értő módon és kellő eszközök birtokában élő képességekké lehet alakítani. És új terveket szőtt egy oktató- és vízirehabilitációs paradicsomról, ami nemcsak az ország, hanem Európa számára is példaértékű lehetne. Szép álmok — gondoltam akkor. És most előttem vannak az asztalon a részletes építészeti tervekben megfogalmazott álmok, és karnyújtásnyira a megvalósítás lehetősége. — Amint visszaszereztük a kúriával zárt egységet alkotó húsz-egynéhány holdas udvart, kezdődhetnek az építkezések — mondja a tiszteletes úr. Talán 1994 tavaszán... — A területre ideérkeztemkor azonnal bejelentettem jogigényemet az államosítás utáni új tulajdonosoknak — a csomádi tsz-nek, a helyi tsz földjeit Százszorszép BT néven saját tulajdonba átjátszó termelőszövetkezeti vezetőknek és egy tanyatulajdonosnak. S a lehetőségre vártam, hogy kellő anyagiak birtokában a területeket az otthon számára megvásárolhassam. A lehetőség tavaly tavasszal jött el, amikor Peter Horrobin úr, az Ellel Miszsziós Társaság vezetőségi tagja hazánkban keresett területet egy új kelet-európai missziós központ építésére a távoli országokban élő tagjaik továbbképzésére és pihenőhelyéül. — Égy újságcikkből értesültem Horrobin úr terveiről, és azonnal meghívtam magamhoz — emlékezik Fekete Péter. — Amikor megismerte az intézetet, körbejárta az Úr rétjének nevezett birtokot, és megtudta, hogy eredetileg honfitársa, lord Rothemere segítette megvásárolni Kováts J. István teológiai professzornak 1928-ban református szeretetotthon céljára, azonnal átlátta: egy keresztény lelkületű bázist lehetne itt kifejleszteni. És felajánlotta egykori udvarunk megvásárlását, ahol aztán fejlesztési terveinket megvalósíthatjuk, és ahol majd egy ökumenikus egészségügyi főiskolának is otthont adó missziós központjukat felépíthetik. A csomádi tsz-szel és a tanyatulajdonossal már megállapodtak a földek megvásárlásáról. A Százszorszép BT még ellenáll — tudom meg Fekete Pétertől. Ezért a református egyház közreműködésével kormányszintű tárgyalások kezdődtek, hogyha másként nem, kárpótlás ellenében való kisajátítással juthassanak jogos birtokukba. — Az egyház nem terjeszkedni akar — cáfolja a tiszteletes úr a gyakran hangoztatott vádakat. — Szolgálni szeretnénk a rászorultakat. Karitatív munkánkkal a társadalom válláról vesszük le a terheket... — És örül, hogy végre szabadon hagyom beszélni arról, ami leginkább foglalkoztatja: a fejlesztési tervekről. Mielőtt elragadná a lelkesedés, a több mint 700 milliós beruházás anyagi forrásairól kérdezem. — O, hát az menni fog — biztat, kétkedésemet látva. — A külföldi egyházak közül már sokan ajánlottak fel segítséget. Egy kuvaiti úr, akinek fiát már ápoltuk, egy egész épület elkészítési költségeit vállalta. Egy amerikai alapítvány 50 millió forintot ajánlott fel uszodacsarnokunkra. A gödöllői Tigáz, a Magyar Elektronikai Vállalat már eddig is sokat segített. És támogatást ígért a Szerencsejáték Rt., a Postabank és a Kereskedelmi Bank... Persze továbbra is számítanak a céljaikkal egyetértők támogatására. Adományaikat az MNB 218-98141, 536-029797-8 számú számlaszámúkra várják. Magukat az építési terveket is önzetlen felajánlásként készítette Kiss Gy. Imre debreceni építészmérnök. A legmodernebb európai szabványok szerint, a fogyatékosok teljes körű rehabilitációjának szép célját figyelembe véve. A centrumba álmodta a templomformát követő, üvegből készült, napelemmel fűtendő tornyos, 3742 négyzetméter alapterületű uszodacsarnokot. Benne egy úszósávos nagymedencét és négy kisebb, gépezettel mozgatható mélységű kismedencét, összesen 1166 m2 nagyságban. Mellette orvosi ellátásra és kiegészítő kezelésre szolgáló helységek sorakoznak. És egy 1166 m2 nagyságú tornacsarnok, ahol a testi fogyatékosok nemzetközi futball-, kézi- és röplabdabajnokságait is meg lehet rendezni. Az épület tornyának alsó szintjére lelátókat, felső szintjére büfét és éttermet tervezett. A vízirehabilitáció a fizikai hátrányokat csökkenti, az uszodacsarnok mellett felépítendő manuális műhelysor, emeletén a gyógypedagógiai iskolával a szellemi kibontakozást segíti. Fekete Péter tervei szerint főként Pest megyei bejáró gyerekeket is oktatnának itt, a 150 fős kollégium elkészültéig, amikor is állandó ápolásukról is gondoskodnának. A létszámfejlesztést figyelembe véve tervezték 100 fős új kiszolgálóépületüket. Fekete Péter gondol a rábízottak érzelmi kibontakozására is. Szoba-konyhás, vizeshelyiségekkel ellátott kis lakásokból álló épületet terveztetett az önellátásra képes gondozottjai számára. Hiszen semmi akadálya annak, hogy házasságban éljenek. — Ez áttörést jelentene a hazai gyógypedagógia szemléletében — magyarázza. Szabadtéri létesítményeik a gondozottak kikapcsolódását szolgálják majd. Újra feltöltik a kiszáradt csónakázótavat. Az uszodacsarnok mögött tenisz- és futballpályát alakítanak ki. S a nyárra gondolva szabadtéri uszodát építenek. — Paradicsommá lehet itt mindent alakítani — ismétli meg Fekete Péter. S ahogy hallgatom, az európai fellendülés korának tapasztalatait összegző Goethe szavai jutnak eszembe: „A nagy tettekhez nagyot kell akarni” — mondta. Ahogy Fekete Péter is nagyot akar. De nemcsak álmodozik, hanem — ahogy megjegyzi -v ismeri a lehetőségeket álmai megvalósítására. S cselekedetei nyomán az egykori perifériából, a magára hagyott Orbottyánból egy kis központi sziget épül. S ha valaki tíz év múlva a megújult településre látogat majd, elgondolkodhat: milyen korlátlanok az emberi cselekvés lehetőségei. S a példán felbuzdulva fontolóra veheti: nem kellene-e a korlátok helyett inkább a végtelen lehetőségeket gondolkodása sarokpillérévé tenni? D. Veszelszky Sára
