Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-09 / 83. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. ÁPRILIS 9.. PÉNTEK 5 A tervek készen, az építőket várják Düledezo dsi templom hát lényegében ez a szándék Hollandok készítik a hajózási tanulmányt Nagymaros sebeit gyógyítják Ö Veszélybe került Nagykőrös legrégeb­bi épülete, a város jelképe, a reformá­tus templom. Födémszerkeze­tében rendkívül súlyos károso­dásokat állapítottak meg a szakemberek. Jószerével a csa­pos gerendáknak köszönhető, hogy teteje még nem szakadt be. Az idők folyamán csak tol­­dozgatott-foltozgatott tetőn be­­csorgó esővíz hatására köny­­nyező házigomba ütött tanyát a faszerkezeteken, ami köztu­dottan igen veszélyes károsító­­ja az épületeknek. A templom renoválása, felújítása halaszt­hatatlan. Döbbenetes volt e felismerés, mivel a templom tetőzetének ily nagymérvű megrongálódásával senki nem számolt. — A templom állapotának felülvizsgálata tulajdonkép­pen több szálon indult, és ere­detileg nem is a tetőszerkezet­tel kezdődött, hanem az úgy­nevezett fia-tornyokkal. Ezek az évek során erősen megron­gálódtak, darabjaik a temp­lomkertbe potyognak. Ugyan­csak rossz állapotban vannak a tornyon lévő kőfaragványok is, a leváló kődarabok nem­egyszer összetörték a cserepe­ket. Innentől ráterelődött a fi­gyelem a tetőszerkezetre is, ahol mint kiderült, sürgős be­avatkozásra van szükség — sorolja az előzményeket Pin­tér Gyula, a református egy­házközség lelkipásztora. — Ha mén pontosabbak akarunk lenni, akkor valójá­ban az orgona problémája se­gített hozzá felismerni a na­gyobbik bajt... — A mi orgonánk immár 60 éve működik jelenlegi álla­potában, s az ilyen pneumati­kus szerkezeteket általában fél évszázadonként szokás fel­újítani. Nos, ezzel összefüg­gésben most felvetődött a gon­dolat, hogy átalakíttatjuk me­chanikus működésűvé, és visz­­szahelyezzük a hangszert ere­deti helyére a torony alá. Te­i( Folytatás az I. oldalról) Kereskedelmi diplomáci­ánk átütő sikerének számít, hogy az idei exportunk 60 százaléka kedvezményes vá­mot élvez. Leszámítva a csomagolási kultúránkat, Magyarország egyik legversenyképesebb az európai piacokon, s a privati­záció végrehajtásával mindez még hatványozódni fog. A jelenlévők véleménye szerint a privatizáció nem olyan ütemben és nem olyan formában történik, ahogy azt a lakosság méltán elvárná. Ezzel — részben — a minisz­ter is egyetértett, sőt ő maga szolgált néhány negatív pél­dával. — A privatizáció is szak­­ma, amit meg kell tanulnunk. Mindenekelőtt azt, hogy a szerződésekben a hazai érde­keket szolgáló kötelezettsé­gek hangsúlyosan szerepelje­tette szükségessé a karzat, a mennyezet és az egész födém­rendszer felülvizsgálatát. — Várhatóan mikor kez­dődhet a felújítás, és az tényle­gesen mit foglal magában? — A statikai tervek elké­szültek, amelyek szerint az egész északnyugati födém­részt ki kell cserélni. A gom­básodás miatt vasgerendás megerősítés vált szükségessé. Ezzel párhuzamosan a tető többi részén tapasztalt károso­dásokat is fel kell számolni, mert bizony Isten kegyelme, hogy a templom még nem sza­kadt ránk. Az úgynevezett kontyolásoknál például több­méteres szakaszokon hiányza­nak a függőleges tartóoszlo­pok, valamint elkorhadtak a csapolások. Tehát elég jelen­tős munkálatok előtt állunk, amihez jön még az újracsere­­pezés. A tetőszerkezet felújítá­sára meghirdettük a pályáza­tot. A tervdokumentáció átve­hető a lelkészi hivatalban, s ebben konkrétan 100 négyzet­­méter födémbontás, gerenda­csere, 15 négyzetméter részle­ges tetőcsere, és valamivel több mint ezer négyzetméter tetőfedés, lécezés szerepel a kapcsolódó szakipari munkák mellett. A pályázatokat április 19-ig várjuk, és április 27-ig döntést is hozunk, mely cég kapja meg a feladatot. — Pénzben kifejezve mek­kora áldozatot kíván a felújí­tás? —Több mint 20 millió fo­rintba kerül, az előzetes kalku­láció szerint — vette át a szót Fodor Ferenc lelkipásztor. — Az alapfeladatok mellett szá­mos járulékos munkálattal kell számolnunk, gondolok a vakolatcserére, a festésekre, a villanyhálózatnak a felújításá­ra. A nagykőrösi református templomon utoljára 1876— 77-ben történt komolyabb át­építés. A régi szentély lebontá­sakor 1101-ből való téglákat ta­nek. Sok szerződésből kima­radtak az olyan kötelezettsé­gek, mint a műszaki fejlesz­tés, az emberek munkával való ellátottsága, az új, fejlett technológiák betelepítése, a magyar alvállalkozók foglal­koztatása. így történhetett meg, hogy a svédek által megvásárolt jászberényi hűtő­gépgyár nem magyar, hanem spanyol alkatrészeket hasz­nál, noha azok sem jobbak a hazainál. Néhányan — régebbi vál­lalkozók — azt sérelmezték, hogy manapság egy vállalko­zó sokkal mostohább körül­mények közt dolgozik; sok­kal több utánajárást igényel egy-egy megrendelés meg­szerzése. Ez érthető — mondotta a miniszter. — 1990-ben 90 ezer vállalkozót tartottak nyil­ván, napjainkban 600 ezret. A megrendelőknek van mi­láltak a kőművesek. Az Ár­pád-kor tárgyi emlékeit őrző templom a reformáció után jó ideig Isten házaként szolgált re­formátusoknak, katolikusok­nak egyaránt. Csodálatos pél­dáját adva a felekezetek közöt­ti békének. A nagykőrösi refor­mátus gyülekezet két év múlva ünnepli fennállásának 450 éves évfordulóját. — Az ünnepet természete­sen szeretnénk teljesen felújí­tott templomban köszönteni. Két év nem nagy idő, tehát az egyház, a gyülekezet számára óriási erőpróbát jelent majd ez a feladat. Emellett kérjük mindazoknak a segítségét, ho­vatartozástól függetlenül, akik szívükön viselik a református templom sorsát, függetlenül az áldozatkészség mértékétől, hiszen itt nemcsak a pénz, ha­nem a szív is számít, ami az adakozás mögött van. Az öz­vegyasszonyok két- fillérje éppolyan értékes, mint aki a tízmillióiból tud adni. Elmond­hatjuk. eddig már külföldi test­véregyházak is ígérték segítsé­güket, az észak-rajna-vesztfá­­liai, valamint a svájci reformá­tus egyházak pedig már ko­moly pénzadományt küldtek. Elsősorban azonban nekünk kell bizonyítanunk, hogy szá­­, inunkra ez a templom fontos. Egy gyülekezet olyan, ami­lyen a temploma, vagy pedig egy város olyan, amilyen kö­zösségének igényessége önma­gával szemben. A nagykőrösi református templom felújítására a Soli Deo Gloria nevű alapítvány kezeli az adományokat, mely­nek csekkszámláját a Buda­pesti Bank Rt. helyi fiókjánál nyitották. A befizetésekhez a lelkészi hivatalban adnak csek­ket. Az adományok az adó­alapból levonhatók. A temp­lomfelújítással kapcsolatos bármilyen információt a Szol­noki út 5. szám alatti hivatal­ban lehet kérni, vagy telefo­non az 53/51 -535-ös számon. M. J. bői válogatni, és ez azzal az előnnyel jár, hogy a kialakult versengés minőségjavítást eredményezett. Az 1996-os világkiállítás esélyeit taglalva Kádár Béla elmondta, annak olyan gazda­sági kihatása lesz, mely jelen­tősen növeli Magyarország szerepét, helyzetét, rangját Európában, sőt az egész vilá­gon. Az viszont dőre elképze­lés, hogy ennek áldásaiban közvetlenül minden kistelepü­lés részesült. — Az expó olyan esemény, olyan megmérettetés, mely az egész ország szerepét, tekinté­lyét meghatározza az elkövet­kező évtizedekre — szögezte le a miniszter. — S nekünk most elsősorban országos mé­retekben kell gondolkoznunk és cselekednünk, hogy vissza­szerezzük a minket megillető helyet Európában. Matula Gy. Oszkár (Folytatás az 1. oldalról) Az ideiglenesnek szánt munkagödör körülzárása mi­att a hajózást a jobb parti olda­lon kialakított új mederbe te­relték. Az így felgyorsult, zu­­hatagszerű vízfolyás miatt úgynevezett hegymenetben, segédvontatással jutnak át a Pozsony felé tartó hajók. Ez a művelet évi 150, a munkagö­dör folyamatos víztelenítése további 15 millió forintba ke­rül. Mérhetetlen kár az is, hogy 120 hektár építési terü­let áll még kihasználatlanul. Ide épülhetnének szállodák, jachtkikötők, idegenforgalmi központok. Készülni kellene a világkiállításra. Fábián Lajos, a KDIB főtit­kára már a két ülés közt vég­zett munkáról szóló jelentésé­ben is említette a másik, Nagy­maroson is túlmutató súlyos problémát, ami újabb károkat okoz idegenforgalmunknak. A bősi erőmű elzárta előlünk (Folytatás az 1. oldalról) Csoóri Sándor örömmel fogadta azt a hírt. hogy meg­alakul a világszövetség ceg­lédi szervezete. Majd folyta­tásként elmondta, minket ál­landóan úgy szoktak jelle­mezni, hogy széthúzunk, nem tudunk összetartani. (Ez történelmileg igaz.) De vajon miért nem? Mikor kezdjük magunkban is kibo­gozni ezeket a csomókat? Hát ilyennek születtünk vagy közben válunk ilyen­né? Olyan belső szerkezete­ink vannak, amelyek öröklöt­tek és ilyenné tettek bennün­ket? Vagy afféle töténelmi formák alakultak ki Magyar­­országon, amelyek válságos időkben ezeket külön így ala­kítják? E kérdésfüzér után az is­mert személyiség rámutatott arra, hogy óriási esély lap­pang a világszövetségben, amit a magyarság számára kell megszervezni. Előadása végén az író szólt arról, hogy egyénenként vagyunk vala­kik — nem is akárkik! —, együtt kevesebbek. A világ­­szövetségben talán lehetne va­lamit változtatni ezen a ször­nyű ellentmondáson. Csoóri Sándor e zsúfolt nap után szívesen adott inter­jút lapunknak. — Úgy látszik, hogy az utóbbi hónapokban némiképp visszavonult a politikai élet­ből. Azért, mert rengeteg a te­endője a világszövetségben, vagy más oka van rá? — Egyáltalán nem vonul­tam vissza — ez csak a lát­szat. A sajtóban nem szerepe­lek. Mert úgy gondoltam, nem feltétlen ez az egyetlen lehetőség, hogy kifejezzem magam. Járom az országot, rengeteg előadást tartok. Rég­óta hiszem, hogy a közvetlen emberi kapcsolat az igazi. Maga az újságforma önma­ját. Elmaradnak sok évtizede rendezett olyan programok, mint például a Nemzetközi Duna Túra, vagy a Sobieski­­túra. A vízisportszövetségek jelenlévő képviselői felszólalá­sukban elmondták, a folyón le­felé tartó evezősök csoportjai csak úgy jöhetnének Magyar­­ország vizeire, ha Pozsonytól teherautón hoznák hajóikat legalább Vácig. Dr. Károlyi Csaba, a Duna Rehabilitációs Iroda vezetője a felszólalóknak adott válaszá­ban elmondta, a helyreállítási munkák költségeit külföldi hi­telből tervezték, ám a Szlová­kia és Magyarország között keletkezett korábbi feszültség miatt a hitelező visszalépett. Új megoldásnak látszik, hogy a vállalkozó előlegezi meg a költséget, s hitelfelvételéhez kormánygaranciát kap. A munkálatok üteme, gyorsasá­ga csak pénzkérdés — jelen­tette ki Károlyi Csaba, akinek írásos előterjesztése szerint: A gát is jellemzi: másnap eldob­juk. Magyarországon az igazi kultúra helyét az újságírás foglalta el, és én ezt keves­lem. Most kellene igen mély gondolatokat kitalálni. Ehhez nagyon kevés időm van. Nem vagyok hajlandó bele­menni abba, hogy nyilatkoz­zam és visszareagáljanak. Ezt az újságpolgárháborút vá­lasszák mások. — A közelmúltban egy SZDSZ-es honatya akként nyi­latkozott, hogy Magyarorszá­gon egy alapítványbirodalom van kialakulóban. Bizonyos emberek Csoóri Sándorhoz fűződő kapcsolataik révén olyan pénzügyi és informáci­ós hatalmat tartanak a kezük­ben a kultúra területén, amely alkalmas arra, hogy a közpénzek a kormányzó pár­tok választási kampányát szol­gálják. Erről miként véleke­dik? — Nem akarok ilyen olcsó vitába belekeveredni. Való­ban tagja vagyok — s ez né­hány — a Teleki, a Magyar Kultúra, a Duna Televízió, a Nemzeti Film és az Illyés Alapítvány kuratórimának. Mindegyikbe beválasztottak. Ezt én társadalmi munkában végzem. Mi az igazi oka an­nak — amit ez az országgyű­lési képviselő, úgy látszik, nem gondolt végig vagy nem tud —, hogy ennyi kuratóri­umba választottak be? Példá­ul az, hogy a térség életével én nem akkor kezdtem el fog­lalkozni, amikor a honatyák zöme, hanem az 1960-as években. Azóta folyamato­san tudom, hol vannak a gon­dok, hol lehet segíteni. Való­színű azért számítanak rám ezeknél az alapítványoknál, mert az ismereteim ebben a térségben talán megbízhatóak. — A világszövetség elnöké­nek miért fáj a feje...? — Elsősorban amiatt, hogy komplex tájrehabilitáció kere­tében kialakítják a folyó sza­bályozási koncepcióját. Hol­land kormánytámogatásként egyébként külföldi szakembe­rek készítik a megoldás alapja­ként szolgáló hajózási tanul­mányt, arra törekedve, hogy a Dunakanyar ismét a régi szép­ségében pompázzon. — Mit kezd az itt elhang­zottakkal a testület — kérdez­tük dr. Sághy Vilmost, a KDIB elnökét. — Helyre kell állítani a nor­mális életet biztosító szolgálta­tások rendszerét. Építeni kell az utakat. Sürgetjük a vízi tu­rizmus érdekében tett lépése­ket, mert hiába nyílt meg a Rajna—Majna-csatoma, ha Bősnél minket elzárnak a Duna nyugati szakaszától. En­nek a tárgyalásnak az anyagát megküldjük az Országgyűlés elnökének és országos hivata­loknak — foglalta össze hatá­rozatuk lényegét az elnök. K. T. I. a magyarság problémái rette­netesen bonyolultak. Ha a Délvidékre, Erdélyre, Felvi­dékre, Magyarországra gon­dolok, akkor azt látom, hogy ezt a sokféle gondot csak lán­gelméknek szabadna elvállal­ni. Ők tudnának — ha egyál­talán képesek lennnének — valamit kezdeni vele. Ezt nem lehet felületesen csinál­ni. Most van a legnagyobb le­hetőségünk, hogy a szétszóra­­tás hasznát a saját javunkra fordítsuk. Ehhez kellene né­hány olyan jelentős személyi­ség, akire odafigyelnének az emberek. Mondván: igen, ezek azok, akik erkölcsben, gondolkodásban, viselkedés­ben példát adnak. Ha egy nemzetnek nincsenek példa­képei, elvész. — Min dolgozik a költő, író Csoóri Sándor? — Ne kérdezze, mert na­gyon szomorú választ mond­hatok. Leülni az íróasztalhoz hónapok óta nem volt időm. Ha valamiért, emiatt bánatos vagyok. Hiszen én ebben az utolsó három évben meglá­­boltam a poklokat. Éppen azért, mert rengeteget támad­tak igazságtalanul. Én nem akartam válaszolni. Azt gon­doltam, mindenki önmagáért felelős. Majd kiderül — nem öt perc alatt (történelmi táv­latban nekem van időm, hogy bizonyítsam), nem azért ért minden támadás, mert valamilyen bűnt követ­tem el, legfeljebb gondoltam valami furcsát, szokatlant. Emiatt lehet támadni — ez a szellemi életbe bele is tartoz­na — ettől továbbra sem fél­nék. Legszívesebben minden­nap odaülnék az íróasztalom­hoz és mindazt, amit tapasz­taltam, megírnám. Lehetsé­ges, hogy többet használnék azzal, mint hogy valahol el­­nökösködöm. F. F. Ráckeve vendége Kádár Béla Az expó megmérettetés a kajak-kenu vízi turizmus út-Csoóri Sándor Cegléden Példakép nélkül elvész a nemzet

Next

/
Thumbnails
Contents