Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-08 / 56. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 8.. HÉTFŐ Sikeres légisegély Menekülő muzulmánok A kelet-boszniai Cerska elesté- vel a közelben fekvő Srebreni- cára irányult az ENSZ-erők fi­gyelme. A kisvárosba mene­kült a cerskai muzulmán lakos­ság egy része, a helyzet a vá­rosban válságos, 200 súlyosan sebesült személyt és kétezer könnyebb sebesültet és bete­get haladéktalanul el kellene szállítani, naponta 20-30 sze­mély hal éhen, vagy fertőzé­sek következtében veszti éle­tét — jelentette ki Sir Donald Acheson, a WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszervezeté­nek európai különmegbízottja Tuzlában. Szavait megerősíti Philippe Montion tábornok, boszniai ENSZ-parancsnok nyilatkozata, aki szerint Cers­II. János Pál déli A Szentszék a A boszniai polgárháború befeje­zését sürgette vasárnap déli imá­jában 11. János Pál pápa. A vati­káni Szent Péter téren mintegy 20 ezer hívő és turista hallgatta a pápát, aki az Istenbe vetett hit hi­ányával, „az Isten nélküli huma­nizmus” téveszméjével magya­rázta, hogy ily „szörnyűséges módon megsértik az emberi mél­tóságot". A katolikus egyházfő utalt ar­ra, hogy szombaton találkozott Szarajevó jelenleg Rómában tar­tózkodó polgármesterével, aki el­mondta neki, hogy egyre rosz- szabb a helyzet Bosznia-Herceg­ovinában. Egyre több a halottak, kában csak néhány szerb kato­na van, s a lakosság a közeli Konjevic Poljére, a hegyekbe, illetve Srebrenicába menekült. Az amerikai légisegélyt en­nek megfelelően tegnap haj­nalban a srebrenicai körzet fölé irányították. A szállítógé­pek 38 tonna élelmiszert és gyógyszert dobtak le, s sértet­lenül visszatértek a frankfurti légitámaszpontra. A misszió során semmilyen incidens sem történt. Rövidesen Boszniába juttatják a Törökország által felajánlott segélyt is: még nem ismeretes, hogy ejtőer­nyővel dobják majd le, vagy Szarajevóig repülővel szállít­ják, s onnan konvoj viszi-e to­vább. imája vérontás ellen a sebesültek, a megerőszakolt nők, a koncentrációs táborokba zártak és az etnikai tisztogatások keretében otthonukból elűzöttek száma. A pápa biztosította a pol­gármestert az egész katolikus egyház szolidaritásáról és meg­erősítette, hogy a Szentszék min­den rendelkezésére álló eszköz­zel igyekszik elősegíteni az okta­lan vérontás beszüntetését. A déli ima végén a pápa a nemzetközi nőnap alkalmából szerte a világon minden nőnek azt kívánta, hogy legyen képes „kifejezésre juttatni lelki gazdag­ságát s ezzel is segíteni valódi el­hivatottságát”. Három évvel ezelőtt Budapesten rendezték meg a jövőkutatók nem­zetközi konferenciáját. Több szá­zan vettek rajta részt a világ szá­mos országából. Elsősorban a gaz­daság jövőképét kísérelték meg felvázolni, de a tematika nem volt mereven kötött, így aztán szá­mos más kérdés is felmerült. Elénk eszmecsere alakult ki egye­bek között a nők jövőbeni helyze­tére vonatkozóan. Valaki felvetet­te a kérdést: a fejlődés spirálelmé­lete alapján az emberiség történe­tében várható-e a matriarchátus, az anyajogú társadalom egy újabb korszaka? Merthogy — állapította meg helyesen —- nő—férfi kapcsolata évezredek alatt nem változott any- nyit, mint az utóbbi ötven évben. A futurológusokat nem érte váratlanul a kérdés. A téma a világ számos országában van napirenden, egyelőre a különböző kutatóműhelyek elemzései szintjén. Jómagam, aki meghívottként szintén részt vettem a tanácskozáson érdeklődéssel figyeltem a kü­lönböző fejtegetéseket. Egy hölgy, aki az Egyesült Álla­mokból érkezett — a nevét nem jegyeztem fel —, s aki az üzleti élet alakulásának különböző tendenciáit vizsgálja, ar­ról számolt be, hogy míg századunk első felében egyálta­lán nem volt jellemző a nők jelenléte az üzleti életben, mára a gazdasági életnek ebben a szektorában 25 százalék­ban képviselik magukat,- s miután ez az aránymódosulás különösen az utóbbi évtizedben lódult meg, a tendencia vi­lágos. Azt is elmondta, ma — 1990-ben — ötszáz milliárd dollár tiszta vagyon van a nők kezében. Egyáltalában a fog­lalkoztatási struktúrán belül a nők pozíciói egyre erősöd­nek. Örömmel állapította meg: a nők egyre közelebb kerül­nek a valódi egyenjogúsághoz. A nemzetközi konferencia díszvendége, az akkor még Szovjetúnióbéli Bestusev Lada, miután tréfásan-komolyan megállapította, hogy az asszonyok elsősorban szerelemre valók, elemzésében kifejtette: hazájában már-már nőura­lom van, s ehhez a helyzethez az ország elszegényedése ve­zetett. Hazája asszonyainak 90 százaléka dolgozik, számo­sán közülük olyan munkahelyeken, amelyek eddig hagyo­mányosan a férfiak számára voltak fenntartva. Ezzel egy- időben a nők családban vállalt szerepe semmit nem válto­Támogatás Jelcinnek Az alapoknál kell kezdeni — Biti Clinton amerikai elnök további 300 millió dollár érté­kű támogatást ajánl majd fel Borisz Jelcinnek az április ele­jei csúcstalálkozón. Az összeg segítségével lakásokat építené­nek a leszerelt katonáknak és további amerikai tanácsadókat küldenének. A The New York Timesnak kiszivárogtatott hírek arra utal­nak, hogy az amerikai kor­mány — az orosz elnök veszé­lyeztetett helyzete ellenére — továbbra sem kíván neki nagy­szabású támogatást nyújtani, amit legutóbb Richard Nixon sürgetett. Az amerikai kormány koráb­ban 400 millió dolláros támoga­tást ajánlott fel Oroszország­nak. A további 300 millióból (a kelet-közép-európai országok­ban működők mintájára) beru­házási alapot állítanának fel, mezőgazdasági és más tanács­adókat küldenének. Amerikai vélemény szerint nagyszabású segélyprogramok helyett arra van szükség, hogy az alapoktól újjáépítsék az orosz gazdaságot, s ebben a helyszíni tanácsadás, a képzés játszhatja a legnagyobb szerepet. * Margaret Thatcher volt brit kormányfő tegnap szenvedé­lyes nyilatkozatban szólította fel a nyugati világ vezetőit, ne hagyják el Oroszországot és Jel­cin elnököt a szükség órájában. *— Ha Oroszország visszazu­han a káoszba, és megint egy erős ember zsákmánya lesz, az részben a mai politikusok rövid­látásának következménye lesz — mondta a volt miniszeterel- nök a Sunday Express című brit lapban megjelent felhívásá­ban. Margaret Thatcher, aki egy­kor felfedezte és népszerűvé tet­te Nyugaton Gorbacsovot, most így beszélt: — Valaha ret­tenetes árat fizettünk a náciz­mus és a japán fasizmus legyő­zéséért, majd hatalmas anyagi áldozatot vállaltunk a német és a japán társadalom és demokrá­cia újjáépítéséért. A kommuniz­mus legyőzése fillérünkbe sem került, mégis csupán elenyésző segélyt adunk. Elismerve, hogy pusztán pénzzuhatag nem moshatja el Oroszország problémáit, That­cher asszony mindenesetre olyan átfogó segélyprogramot javasolt, amely csak a német és a japán helyreállításhoz mérhető. Nyilatkozatában haza is be­szélt: Nagy-Britannia például úgy szerezhetne pénzt a segít­séghez, hogy feleannyit fizetne be az EK közös költségvetésé­be, mint eddig, s máris kerülne 1,3 milliárd font Oroszország támogatására — mondta az eu­rópai uniótörekvéseket ellenző volt kormányfő. A volt brit miniszterelnök, a Közös Piacnál tartva, most elő­ször kétségesnek mondta azt is, vajon helyes-e a közép-európai országoknak belépni a közös­ségbe. Thatcher asszony sze­rint félő, hogy zsenge iparuk a brüsszeli bürokraták, reguláto- rok martalékává válik. VÉLEMÉNY Lengyelország és a NATO Lengyelország nyugati partne­reinek körében mind jobban erősödik az a meggyőződés, hogy Varsó csatlakozása a NA- TO-hoz csupán idő kérdése — jelentette ki a lengyel nemzet- védelmi miniszter. Janusz Onyszkiewicz Belgiumban és Hollandiában tett látogatásáról hazatérve nyilakozott erről. A miniszter elmondotta, hogy mostani védelmi megálla­podásai e két országgal éppen azt a célt szolgálják, hogy Len­gyelországot bekapcsolják a NATO szervezetébe. Onyszkie­wicz ugyanakkor leszögezte: országa senkire sem akar nyo­mást gyakorolni a felvétel érde­kében. Ez egy meghatározott folyamat keretében történik meg, az északatlanti szövetség még nincs felkészülve tagjai számának növelésére. Amikor­ra azonban ez időszerűvé válik, Lengyelország az elsők között pályázza meg a felvételt — tet­te hozzá a miniszter. Emlékez­tetett belga kollégájának kije­lentésére: eszerint Lengyelor­szág még az évszázad végéig NATO-tag lehet. Onyszkiewicz végül arról tá­jékoztatott, hogy Lengyelor­szág még az idén a belga légi­erő gépeinek rendelkezésére bo­csátja gyakorlótereit. Ugyan­csak ebben az évben holland hadihajók látogatnak lengyel ki­kötőkbe. Kravcsuk az orosz kapcsolatokról Atomfegyverek nélkül Ukrajna megtesz minden le­hetségest azért, hogy baráti és egyenjogú kapcsolatokat alakítson ki Oroszországgal — jelentette ki tegnap Le- onyid Kravcsuk. Az ukrán el­nök a moszkvai „Osztanki- no” televíziónak adott nyilat­kozatot. Kravcsuk megerősítette, hogy Ukrajna tartja magát az atomfegyvermentes állam stá­tuszához. Mint mondta, orszá­gának politikai biztosítékok­ra és pénzügyi támogatásra van szüksége az atomfegyve­rek megsemmisítéséhez. Az ukrán elnök egyben elutasítot­ta, hogy a fekete-tengeri flot­tával kapcsolatos probléma megoldásánál a politikai el­lentétek szerepet játsszanak. Egy kérdésre válaszolva Kravcsuk közölte, hogy a je­lenlegi ukrán fizetőeszköz, a karbovanyec csak átmeneti­leg lesz forgalomban, s a sza­badon átváltható grivna fog helyébe lépni. Áz ukrán belpolitikát illető­en leszögezte, hogy nem szá­míthatnak támogatására a volt SZKP szellemiségéhez köze­lálló szervezetek. Ezek — vé­leménye szerint — a Szovjet­uniót akarják feltámasztani és Ukrajnát meg akarják fosztani függetlenségétől. Beszéljünk a nőkről zott, az ő feladatuk a gyermekek nevelése, a család ellátá­sa. A férfiak jelenléte és fontossága háttérbe szorult, a nők egyre nagyobb számban veszik át a családokban a vezető szerepet, az irányítást és — mondta sajnálkozva e negatív tendencia fölött — már-már nem valók a szerelemre. Hasonlóan negatív jelenségnek ítélte a folyamatot egy kanadai hölgy, bizonyos Tapperman Larne, aki úgy látja, a jövőben nagyobb lesz az asszonyok szülési kedve, ugyan­akkor a válások száma is drasztikusan megemelkedik. A nők, nagyon helytelenül, a férfiak részvétele nélkül akar­ják leélni az életüket. Hímtársuk közreműködésére csupán a megtermékenyítésben tartanak igényt. A tudós nők is méltatlankodnak. A múlt év nyarán Bécs- ben ültek össze nemzetközi tanácskozásra, hogy a tudomá­nyos életben betöltött szerepükről cseréljenek eszmét. Az egyik szekció a tudományos munkát végző nő és család vi­szonyával foglalkozott. Ezen hazánk képviseletében részt vett Vámos Éva tudománytörténész is. Az általa írott beszá­molóból kitűnik: a férjek nem értik meg tudós asszonyai­kat. Rettegnek attól, hogy feleségük okosabb náluk és ki­váltképp rossz néven veszik, ha az nagyobb karriert fut be, mint ők. A nőknek választaniuk kell: vagy a család, vagy a tudományos munka. Még azok az asszonyok sem kivéte­lek, akik férjei ugyancsak tudományos pályán tevékenyked­nek. Különösen nagy a baj, ha a férj és a feleség szakterüle­te azonos. Ha önállóan dolgozik — mondták — Einstein feleségét is nyilvántartaná a tudományos világ, hiszen fér­je elméletéhez számtalan részeredményt ő dolgozott ki, de még egy ilyen nagy szellem, mint Einstein sem tudta ma­gát túltenni a szakmai féltékenységen, a hímsovinizmuson. A helyzet tarthatatlan és változtatást igényel — állapítot­ták meg Bécsben a tudós nők. Lett légyen is bárhogyan, mi férfiak azért nagyon szeret­jük őket. Szeretjük, mert mindannyiunknak van egy közös gyermekkori élményünk: az anyánk. Fiatal volt, szép volt, kedves, jó és sorolhatnánk vég nélkül a szuperlativuszokat és ha kifogytunk a szóból, folytatná a sort az érzelmekkel telített gondolat. És mindez egyetlen életre szóló élmény­ből táplálkozik: hogy szeretett, hogy mindenki másnál job­ban szeretett. Nem a természet alkotta ilyenné. Emlékezzünk csak — akár tulajdon gyermekünket figyelve —, milyen keserű perceket, órákat jelentett számunkra, a távolléte, ha nem éreztük a közelünkben, ha eltévedtünk mellőle. Vigasztal­hatatlan sírásba kezdtünk, mert évszázadok múltán is őriz­nek idegsejtjeink emlékeket, hatalmas kollektív szorongá­sokat abból a korból, mikor Karthágóban feláldozták az el­sőszülötteket, a régi Spártában megölték a gyengén fejlette­ket, a régi Rómában gyerekeket gyilkoltak, s „alig” ezer éve ugyanitt újszülötteket hagytak cserben lakatlan vidéke­ken. Nem a természet alkotta ilyenné. A természet csak a le­hetőséget adta hozzá. így nevelték. Már kislány korában, míg babáit gondozva-ügyelve játszott, már akkor szeretett. Már az első kézszorítás pillanatában szeretett. Már az első találka ígéretekor, az első csókban, az első ölelésben szere­tett. így nevelték és ő így nevelt bennünket a szeretet szen­vedélyére. Érte, a nőért harcoltunk Trója falai alatt és azóta egyre újuló erővel és változó szerencsével mozgósítjuk az érdeké­ben legbensőségesebb érzelmeinket. Ok szövik sorsunk szálát, s forgandó szerencsénknek is ők a letéteményesei, ők mérlegelik bűnünket és ártatlanságunkat, bennük tisztel­jük a szépséget, a tavaszt és a virágzást. Ők, a hajdani Helé­nák, a Párkák, Justítiák, Gráciák, Flórák, ők az örökhagyói napjaink Margitjainak, Annáinak, Észtereinek, Katalinjai­nak; anyánknak, hitvesünknek, lányunknak. Szeretjük őket, mert gyengédek és hatalmasak, mert megadóak, és követelőzők, mert jók és szigorúak, mert esendőek és elpusztíthatatlanok. Szeretjük őket, mert az életet jelentik, a megújulást, az örök változót. Szeretjük őket, mert szeretjük az életet. Paizs Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents