Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-08 / 56. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 8.. HÉTFŐ Sikeres légisegély Menekülő muzulmánok A kelet-boszniai Cerska elesté- vel a közelben fekvő Srebreni- cára irányult az ENSZ-erők figyelme. A kisvárosba menekült a cerskai muzulmán lakosság egy része, a helyzet a városban válságos, 200 súlyosan sebesült személyt és kétezer könnyebb sebesültet és beteget haladéktalanul el kellene szállítani, naponta 20-30 személy hal éhen, vagy fertőzések következtében veszti életét — jelentette ki Sir Donald Acheson, a WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének európai különmegbízottja Tuzlában. Szavait megerősíti Philippe Montion tábornok, boszniai ENSZ-parancsnok nyilatkozata, aki szerint CersII. János Pál déli A Szentszék a A boszniai polgárháború befejezését sürgette vasárnap déli imájában 11. János Pál pápa. A vatikáni Szent Péter téren mintegy 20 ezer hívő és turista hallgatta a pápát, aki az Istenbe vetett hit hiányával, „az Isten nélküli humanizmus” téveszméjével magyarázta, hogy ily „szörnyűséges módon megsértik az emberi méltóságot". A katolikus egyházfő utalt arra, hogy szombaton találkozott Szarajevó jelenleg Rómában tartózkodó polgármesterével, aki elmondta neki, hogy egyre rosz- szabb a helyzet Bosznia-Hercegovinában. Egyre több a halottak, kában csak néhány szerb katona van, s a lakosság a közeli Konjevic Poljére, a hegyekbe, illetve Srebrenicába menekült. Az amerikai légisegélyt ennek megfelelően tegnap hajnalban a srebrenicai körzet fölé irányították. A szállítógépek 38 tonna élelmiszert és gyógyszert dobtak le, s sértetlenül visszatértek a frankfurti légitámaszpontra. A misszió során semmilyen incidens sem történt. Rövidesen Boszniába juttatják a Törökország által felajánlott segélyt is: még nem ismeretes, hogy ejtőernyővel dobják majd le, vagy Szarajevóig repülővel szállítják, s onnan konvoj viszi-e tovább. imája vérontás ellen a sebesültek, a megerőszakolt nők, a koncentrációs táborokba zártak és az etnikai tisztogatások keretében otthonukból elűzöttek száma. A pápa biztosította a polgármestert az egész katolikus egyház szolidaritásáról és megerősítette, hogy a Szentszék minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik elősegíteni az oktalan vérontás beszüntetését. A déli ima végén a pápa a nemzetközi nőnap alkalmából szerte a világon minden nőnek azt kívánta, hogy legyen képes „kifejezésre juttatni lelki gazdagságát s ezzel is segíteni valódi elhivatottságát”. Három évvel ezelőtt Budapesten rendezték meg a jövőkutatók nemzetközi konferenciáját. Több százan vettek rajta részt a világ számos országából. Elsősorban a gazdaság jövőképét kísérelték meg felvázolni, de a tematika nem volt mereven kötött, így aztán számos más kérdés is felmerült. Elénk eszmecsere alakult ki egyebek között a nők jövőbeni helyzetére vonatkozóan. Valaki felvetette a kérdést: a fejlődés spirálelmélete alapján az emberiség történetében várható-e a matriarchátus, az anyajogú társadalom egy újabb korszaka? Merthogy — állapította meg helyesen —- nő—férfi kapcsolata évezredek alatt nem változott any- nyit, mint az utóbbi ötven évben. A futurológusokat nem érte váratlanul a kérdés. A téma a világ számos országában van napirenden, egyelőre a különböző kutatóműhelyek elemzései szintjén. Jómagam, aki meghívottként szintén részt vettem a tanácskozáson érdeklődéssel figyeltem a különböző fejtegetéseket. Egy hölgy, aki az Egyesült Államokból érkezett — a nevét nem jegyeztem fel —, s aki az üzleti élet alakulásának különböző tendenciáit vizsgálja, arról számolt be, hogy míg századunk első felében egyáltalán nem volt jellemző a nők jelenléte az üzleti életben, mára a gazdasági életnek ebben a szektorában 25 százalékban képviselik magukat,- s miután ez az aránymódosulás különösen az utóbbi évtizedben lódult meg, a tendencia világos. Azt is elmondta, ma — 1990-ben — ötszáz milliárd dollár tiszta vagyon van a nők kezében. Egyáltalában a foglalkoztatási struktúrán belül a nők pozíciói egyre erősödnek. Örömmel állapította meg: a nők egyre közelebb kerülnek a valódi egyenjogúsághoz. A nemzetközi konferencia díszvendége, az akkor még Szovjetúnióbéli Bestusev Lada, miután tréfásan-komolyan megállapította, hogy az asszonyok elsősorban szerelemre valók, elemzésében kifejtette: hazájában már-már nőuralom van, s ehhez a helyzethez az ország elszegényedése vezetett. Hazája asszonyainak 90 százaléka dolgozik, számosán közülük olyan munkahelyeken, amelyek eddig hagyományosan a férfiak számára voltak fenntartva. Ezzel egy- időben a nők családban vállalt szerepe semmit nem váltoTámogatás Jelcinnek Az alapoknál kell kezdeni — Biti Clinton amerikai elnök további 300 millió dollár értékű támogatást ajánl majd fel Borisz Jelcinnek az április elejei csúcstalálkozón. Az összeg segítségével lakásokat építenének a leszerelt katonáknak és további amerikai tanácsadókat küldenének. A The New York Timesnak kiszivárogtatott hírek arra utalnak, hogy az amerikai kormány — az orosz elnök veszélyeztetett helyzete ellenére — továbbra sem kíván neki nagyszabású támogatást nyújtani, amit legutóbb Richard Nixon sürgetett. Az amerikai kormány korábban 400 millió dolláros támogatást ajánlott fel Oroszországnak. A további 300 millióból (a kelet-közép-európai országokban működők mintájára) beruházási alapot állítanának fel, mezőgazdasági és más tanácsadókat küldenének. Amerikai vélemény szerint nagyszabású segélyprogramok helyett arra van szükség, hogy az alapoktól újjáépítsék az orosz gazdaságot, s ebben a helyszíni tanácsadás, a képzés játszhatja a legnagyobb szerepet. * Margaret Thatcher volt brit kormányfő tegnap szenvedélyes nyilatkozatban szólította fel a nyugati világ vezetőit, ne hagyják el Oroszországot és Jelcin elnököt a szükség órájában. *— Ha Oroszország visszazuhan a káoszba, és megint egy erős ember zsákmánya lesz, az részben a mai politikusok rövidlátásának következménye lesz — mondta a volt miniszeterel- nök a Sunday Express című brit lapban megjelent felhívásában. Margaret Thatcher, aki egykor felfedezte és népszerűvé tette Nyugaton Gorbacsovot, most így beszélt: — Valaha rettenetes árat fizettünk a nácizmus és a japán fasizmus legyőzéséért, majd hatalmas anyagi áldozatot vállaltunk a német és a japán társadalom és demokrácia újjáépítéséért. A kommunizmus legyőzése fillérünkbe sem került, mégis csupán elenyésző segélyt adunk. Elismerve, hogy pusztán pénzzuhatag nem moshatja el Oroszország problémáit, Thatcher asszony mindenesetre olyan átfogó segélyprogramot javasolt, amely csak a német és a japán helyreállításhoz mérhető. Nyilatkozatában haza is beszélt: Nagy-Britannia például úgy szerezhetne pénzt a segítséghez, hogy feleannyit fizetne be az EK közös költségvetésébe, mint eddig, s máris kerülne 1,3 milliárd font Oroszország támogatására — mondta az európai uniótörekvéseket ellenző volt kormányfő. A volt brit miniszterelnök, a Közös Piacnál tartva, most először kétségesnek mondta azt is, vajon helyes-e a közép-európai országoknak belépni a közösségbe. Thatcher asszony szerint félő, hogy zsenge iparuk a brüsszeli bürokraták, reguláto- rok martalékává válik. VÉLEMÉNY Lengyelország és a NATO Lengyelország nyugati partnereinek körében mind jobban erősödik az a meggyőződés, hogy Varsó csatlakozása a NA- TO-hoz csupán idő kérdése — jelentette ki a lengyel nemzet- védelmi miniszter. Janusz Onyszkiewicz Belgiumban és Hollandiában tett látogatásáról hazatérve nyilakozott erről. A miniszter elmondotta, hogy mostani védelmi megállapodásai e két országgal éppen azt a célt szolgálják, hogy Lengyelországot bekapcsolják a NATO szervezetébe. Onyszkiewicz ugyanakkor leszögezte: országa senkire sem akar nyomást gyakorolni a felvétel érdekében. Ez egy meghatározott folyamat keretében történik meg, az északatlanti szövetség még nincs felkészülve tagjai számának növelésére. Amikorra azonban ez időszerűvé válik, Lengyelország az elsők között pályázza meg a felvételt — tette hozzá a miniszter. Emlékeztetett belga kollégájának kijelentésére: eszerint Lengyelország még az évszázad végéig NATO-tag lehet. Onyszkiewicz végül arról tájékoztatott, hogy Lengyelország még az idén a belga légierő gépeinek rendelkezésére bocsátja gyakorlótereit. Ugyancsak ebben az évben holland hadihajók látogatnak lengyel kikötőkbe. Kravcsuk az orosz kapcsolatokról Atomfegyverek nélkül Ukrajna megtesz minden lehetségest azért, hogy baráti és egyenjogú kapcsolatokat alakítson ki Oroszországgal — jelentette ki tegnap Le- onyid Kravcsuk. Az ukrán elnök a moszkvai „Osztanki- no” televíziónak adott nyilatkozatot. Kravcsuk megerősítette, hogy Ukrajna tartja magát az atomfegyvermentes állam státuszához. Mint mondta, országának politikai biztosítékokra és pénzügyi támogatásra van szüksége az atomfegyverek megsemmisítéséhez. Az ukrán elnök egyben elutasította, hogy a fekete-tengeri flottával kapcsolatos probléma megoldásánál a politikai ellentétek szerepet játsszanak. Egy kérdésre válaszolva Kravcsuk közölte, hogy a jelenlegi ukrán fizetőeszköz, a karbovanyec csak átmenetileg lesz forgalomban, s a szabadon átváltható grivna fog helyébe lépni. Áz ukrán belpolitikát illetően leszögezte, hogy nem számíthatnak támogatására a volt SZKP szellemiségéhez közelálló szervezetek. Ezek — véleménye szerint — a Szovjetuniót akarják feltámasztani és Ukrajnát meg akarják fosztani függetlenségétől. Beszéljünk a nőkről zott, az ő feladatuk a gyermekek nevelése, a család ellátása. A férfiak jelenléte és fontossága háttérbe szorult, a nők egyre nagyobb számban veszik át a családokban a vezető szerepet, az irányítást és — mondta sajnálkozva e negatív tendencia fölött — már-már nem valók a szerelemre. Hasonlóan negatív jelenségnek ítélte a folyamatot egy kanadai hölgy, bizonyos Tapperman Larne, aki úgy látja, a jövőben nagyobb lesz az asszonyok szülési kedve, ugyanakkor a válások száma is drasztikusan megemelkedik. A nők, nagyon helytelenül, a férfiak részvétele nélkül akarják leélni az életüket. Hímtársuk közreműködésére csupán a megtermékenyítésben tartanak igényt. A tudós nők is méltatlankodnak. A múlt év nyarán Bécs- ben ültek össze nemzetközi tanácskozásra, hogy a tudományos életben betöltött szerepükről cseréljenek eszmét. Az egyik szekció a tudományos munkát végző nő és család viszonyával foglalkozott. Ezen hazánk képviseletében részt vett Vámos Éva tudománytörténész is. Az általa írott beszámolóból kitűnik: a férjek nem értik meg tudós asszonyaikat. Rettegnek attól, hogy feleségük okosabb náluk és kiváltképp rossz néven veszik, ha az nagyobb karriert fut be, mint ők. A nőknek választaniuk kell: vagy a család, vagy a tudományos munka. Még azok az asszonyok sem kivételek, akik férjei ugyancsak tudományos pályán tevékenykednek. Különösen nagy a baj, ha a férj és a feleség szakterülete azonos. Ha önállóan dolgozik — mondták — Einstein feleségét is nyilvántartaná a tudományos világ, hiszen férje elméletéhez számtalan részeredményt ő dolgozott ki, de még egy ilyen nagy szellem, mint Einstein sem tudta magát túltenni a szakmai féltékenységen, a hímsovinizmuson. A helyzet tarthatatlan és változtatást igényel — állapították meg Bécsben a tudós nők. Lett légyen is bárhogyan, mi férfiak azért nagyon szeretjük őket. Szeretjük, mert mindannyiunknak van egy közös gyermekkori élményünk: az anyánk. Fiatal volt, szép volt, kedves, jó és sorolhatnánk vég nélkül a szuperlativuszokat és ha kifogytunk a szóból, folytatná a sort az érzelmekkel telített gondolat. És mindez egyetlen életre szóló élményből táplálkozik: hogy szeretett, hogy mindenki másnál jobban szeretett. Nem a természet alkotta ilyenné. Emlékezzünk csak — akár tulajdon gyermekünket figyelve —, milyen keserű perceket, órákat jelentett számunkra, a távolléte, ha nem éreztük a közelünkben, ha eltévedtünk mellőle. Vigasztalhatatlan sírásba kezdtünk, mert évszázadok múltán is őriznek idegsejtjeink emlékeket, hatalmas kollektív szorongásokat abból a korból, mikor Karthágóban feláldozták az elsőszülötteket, a régi Spártában megölték a gyengén fejletteket, a régi Rómában gyerekeket gyilkoltak, s „alig” ezer éve ugyanitt újszülötteket hagytak cserben lakatlan vidékeken. Nem a természet alkotta ilyenné. A természet csak a lehetőséget adta hozzá. így nevelték. Már kislány korában, míg babáit gondozva-ügyelve játszott, már akkor szeretett. Már az első kézszorítás pillanatában szeretett. Már az első találka ígéretekor, az első csókban, az első ölelésben szeretett. így nevelték és ő így nevelt bennünket a szeretet szenvedélyére. Érte, a nőért harcoltunk Trója falai alatt és azóta egyre újuló erővel és változó szerencsével mozgósítjuk az érdekében legbensőségesebb érzelmeinket. Ok szövik sorsunk szálát, s forgandó szerencsénknek is ők a letéteményesei, ők mérlegelik bűnünket és ártatlanságunkat, bennük tiszteljük a szépséget, a tavaszt és a virágzást. Ők, a hajdani Helénák, a Párkák, Justítiák, Gráciák, Flórák, ők az örökhagyói napjaink Margitjainak, Annáinak, Észtereinek, Katalinjainak; anyánknak, hitvesünknek, lányunknak. Szeretjük őket, mert gyengédek és hatalmasak, mert megadóak, és követelőzők, mert jók és szigorúak, mert esendőek és elpusztíthatatlanok. Szeretjük őket, mert az életet jelentik, a megújulást, az örök változót. Szeretjük őket, mert szeretjük az életet. Paizs Tibor
