Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-05 / 54. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. MÁRCIUS 5.. PENTEK Mit ér az ember, ha magyar? „Sokat! Hisz magam is magyar vagyok. Vagy nem? Nahát! Milyen kérdés ez? Már Petőfi is megírta: ...Sehon- nai bitang ember... És igaza van. Ember! Ki elhagyod hazádat, még nem tudod, mi vár rád —■ ez a honvágy!” (Lengyel Dávid 5. d) „A világon mindent, amit el lehet képzelni ezen a földön.” (Borbély Tímea 5. d) „Mindent, ha tud szeretni! Semmit, ha nem tud szeretni.” (Lazók Ádám 5. d) „Szereti a hazáját. Kitart érte elveivel, cselekvéseivel. Büszke lehet hazájára, mert a magyarok sok mindent tettek a világban, s ha mindent megtesz, amit tehet, akkor elmondhatja magáról, hogy em- berebb ember és magyarabb magyar. És higgyék el a magyarok, hogy sokat érnek, mert magyarok. Szerintem dicsőség magyarnak lenni. És nehéz helyzetekben is vállalni kell azt, hogy magyarok vagyunk. A magyarság nem fog eltűnni, hanem fennmarad történelmével, művészeteivel!” (Váczy Balázs 5. d) „A magyar ember hazaszerető, mint egykori költőink, íróink voltak. Hűséges barátaihoz, szüleihez, tanáraihoz.” (Kovács Brigitta 5. d) „A magyar népnek sok-sok nemzeti értéke van. De sajnos ezeket nem mindig becsülik meg. Itt van például az olimpia! Sokszor azt érezzük, mi is győzünk, amikor versenyzőink a dobogó tetején állnak, és együtt hallgatjuk a Himnuszt!” (Dankó Gergő 5. d) „Mit ér az ember, ha magyar? Nagyon sokat! Mert minden magyar embernek van egy természetes küldetése: a hazát szeretni és megvédeni!” (Ravasz László 8. a) „Egy magyar ember, bárhol is él a világban, csak Magyar- országon lehet teljes értékű.” (Végh Róbert 8. a) „Az ember mindig úgy ér a legtöbbet, ha olyan nemzetiségű, amilyennek született.” (Gossányi Judit 8. a) „Minden embernek a saját országa a hazája és egyben az élete is!” (Zsigri Gergely 8. a.) Oktató úr! Ha végre eláll az eső, ugorhatunk majd ernyő nélkül is? Kosnás Loránd 7. d. osztályos tanuló karikatúrája Diáktréfák BETÖRÉS... — Mi történt 1241-ben?,— kérdezi a tanár Bandikát. __ 7 P adtársa súgni kezd: — Akkor törtek be hazánkba a tatárok... Bandi fülel, majd magabiztosan kivágja: — Akkor törtek be hazánkba a tanárok! SZIMBÓLUM... Magyarórán Ady köteteinek címét kérdi a tanárnő. Julika ismeretei hiányosak. A mentő súgás a pádból érkezik: — Mag hó alatt... Mire Julika: — Ady a hó alatt! RÖVIDEN SZÓLVA... Aki tanul, az hülye. — Viszont aki nem tanul, az hülye is marad! Halálos Mamának, ’92 karácsonyára. Las Vegas, 1986 júniusa. A szerencsejátékosok hazájában viszonylag békés az élet. A rendőrségre gyilkosságról szóló bejelentés érkezik. A helyszínre siető nyomozók meglepődve tapasztalják, nincs ujjlenyomat, nincs vérnyom sehol. Két nappal később újabb bejelentés érkezik. Az áldozat utolsó mondata ez volt: „A gépezet...” A békésnek mondott életet titokzatos gyilkosságok sorozata kavarta föl. Az egyik áldozat testén vékonyka lézercsíkok futkároztak. A szakemberek megállapították, hogy a vulkanikus hegység kőzetéből „kisajtolt” lézer súlyos károsodást okoz az agyban. Egy kisfiú halála előtt többször ismételgette: „...egy szörnyeteg... egy szörnyeteg...” Ez lenne a rejtély kulcsa? Hogy nem mindennapi dologgal állunk szemben, az nyilvánvaló volt eddig is. De mi az összefüggés a „gépezet” és a „szörnyeteg” között? Szerda reggel volt, amikor a föld remegni kezdett. Az emberek az utcára rohantak, őrjöngtek, oltották a hirtelen keletkezett tüzet. De milyen tüzet? Soha nem látott égési sérüléseket okozott az emberek arcára pattanó szikra. A pánikot növelte, mikor hirtelen meteoritok hullottak alá. A temető irányából furcsa hangok rémítették az amúgy is megrettent városlakókat. Csaknem síri csend honolt, mikor a tiTemplomban Egy kiránduló osztály lépett be a templomba, s hogy az volt, nem volt nehéz kitalálni. Az is biztos, hogy Pestről jöttek. A szenteltvíztartóban az egyik gyerek vidáman közölte társaival, hogy ő most megmossa benne a labdáját. A többiek lehü- lyézték és nem foglalkoztak vele többet. Egy másik megállt a főhajóban, fején napéi lenzős sapka, és tágra nyílt szemekkel körülbámult. Majd beültek a padokba. Némelyik áhítattal, valaki unva a dolgot. Beszélgetni kezdtek, ki halkan, ki pedig hangosan: — Te katolikus vagy? —Nem. — Református vagy? — Hát... nem. — Akkor te zsidó vagy?! — Nem. — Ahá! Akkor te biztos sátánista vagy! — Hülye! — Akkor te semmiben sem hiszel? — De igen! — És mégis miben? — Semmi közöd hozzá? Szóval mondom, pesti gyerekek a javából, akik gyakran mondják beképzelten: „bunkó paraszt” — és felvágnak saját kul- turálatlanságukkal. Nem ők voltak az egyedüliek, akik nincsenek tisztában a templomi viselkedéssel, mi a szenteltvíz, mi a hit, a vallás és a származás fogalma. Megyjegyzés: A kirándulók — velem együtt — osztálytársaim voltak. (lejegyezte: Havas Zoltán 7. d) Gyémánt Nem... nincs igazuk... nincs igazunk... A gyémánt... kismiska ahhoz a csillogáshoz képest, mely a karácsony szeretetét sugározza számunkra. A meleg szobában rádöbbensz arra, mi minden van benned, amit mások nem tudhatnak. És ez az érték az emberben. Ne érdekeljen a tudatlan emberek ostoba megjegyzése! Ők nem tudhatják, miféle tehetség lakozik benned. Benned, csakis benned van az a tehetség, ami másokból hiányzik. A szeretet a legnagyobb kincsünk. „Szeresd felebarátodat”, még ha az ügyetlenebb is nálad. Valamiben ő is tehetség, amiben te nem vagy. Ne légy haragtartó sosem! (Lengyel Dávid 5. d) Csalimese Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tenge- ren is túl, ahol a kurta farkú malac még nem túrt, az Üveg-hegyen is túl, a Rézmezőn is túl, az Ezüstmezőn is túl, az Aranymezőn is túl, egy tisztáson egy házban, egy szobában élt egy ember. Az egyik reggel, amikor felébredt, kinézett az ablakán, majd szomorúan felsóhajtott: — Hej, de messze is lakom én! (Dankó Gergő' 5. d) fegyver tokzatos halállal elhunytak sorra kikeltek sírjukból, és a páni félelemtől megrettentek felé igyekeztek. Mi volt a közös életükben? — tették fel egymásnak a kérdéseket a nyomozók, a tudósok. Valamennyien békés, sze- retetben élő emberek voltak. Hirdették a békét, a rendet, az ember tiszteletét, a szere- tetben élést. Ezért kellett meghalniuk? És miért ilyen titokzatos halállal? Az űrkutatások eddigi adatai azt bizonyítják, a Földön kívül nincs élet, vagy mégis lenne? Álom ez vagy valóság, amit látok? Hirtelen emberformájú robotok özönlik el a várost félre nem érthető szándékkal. Minden földlakót meg akarnak ölni. — Em-ber-el-le-nes ci-vi- li-zá-ci-ót a-ka-runk lét-rehoz-ni — szól a felém közeledő „gépezet”... — Csak azt ne — kiáltom, és félelmemben felé dobom a lábamnál heverő meteorit darabot, mely ezerfelé hullott szét. Darabjai csodát műveltek, a, gonosz lények, „gépezetek” megszelídülve hátráltak. A „szörnyetegek” leikébe valami költözött, valamit — ha közvetve is — adtam az általam dobott meteorit darabokkal. A fura lények megszelídültek, lelkűkbe szeretet költözött, amely nélkül sem a Földön, sem a Földön kívül nem létezhet élet. Emberek! Őrizzétek meg lelketekben a szeretetet, vigyázzátok legféltettebb kincsünket, adjátok át, sugározzátok szereteteiteket. (Lengyel Dávid 5. d) / így írunk mi... avagy sziporkák történelemdolgozatainkból Ereklye — lovagi fegyver, (mástól) szent embernek a foga, (mástól) primitív földművelő eszköz, (mástól) kis festmény az inkvizíció idején Eretnek — a törvény- szegő ereklyéket kergették Inkvizíció — a kódexek díszítése, az első betűt kicifrázva írták Kódex — az egy könyv, amit az ereklyék egy egész életen át írtak Vatikán — vietnami birodalom, (mástól) muzulmán vallás, (mástól) templomszerű valami. Az őserdő olyan terület, ahová emberi kéz még nem tette be a lábát. Az emberiség hálás lehet Edisonnak, hogy lángelméjéből kipattant a villamosság szikrája. A sarkvidéken olyan hideg van, hogy az ott élők a kézmozdulathoz is kesztyűt húznak. Az Antarktiszon lakók sok halat bányászhatnak. A sötét középkor egész Európát bevilágította. Boros Bernadett és Un- gár Andrea 8. e osztályos tanulók gyűjtése A fotogram Mécs László 7.c osztályos tanuló munkája Az oldalt a Budapest, XIII. kerületi, Radnóti Miklós utcai általános iskola tanulóinak munkáiból Balcczky Ivánné tanárnő' állította össze.
