Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-05 / 54. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 5.. PENTEK Kakucsi varázsló Csipkedísz izzó vasból Négykezes virtuózkodás üllőn, kalapáccsal. Halról jobbra: Balogh János és társa, Rupper Károly. A vasnak illata van, méghozzá többféle. Más a hideg vasé és más a melegé. Ezt nem holmi poézis mondatja velem, hanem a hajdani kisinas emlékei. Aki reggel elsőként nyitott be a kültelki lakatosmú'helybe, hogy tüzet élesszen a százéves kovácskohóban s vizesnyolcasokat rajzoljon a göcsörtös téglapadlóra. Szalagavató Pécélén Napfénynemzedék Balogh János is hasonló emlékeket őriz, őt egy tazlári kovácsműhelyben bűvölte el az a csodálatos metamorfózis, melynek során a fehérre izzított vas formát változtat, s a szikracsillagokkal együtt alkotó elemei is kiszabadulnak a pöröly ütések nyomán. Bácskiskun két útravalót adott a tízéves gyereknek. Nagyapja, aki addig nevelte, a becsületességet, a tazlári kovácsmester a szakma iránti vonzódást ültette bele a kis kun kobakba, s mi sem természetesebb, hogy az általános iskola után a Ganz Mávag- hoz állt be ipari tanulónak, az akkori idők legjobb mestere, Nádasdi Ferenc tanította meg a kovácsmesterség fogásaira. Öreginasként benevezett egy országos szakmai versenyre, tapasztalt szakmunkásokkal mérte össze a tudását. Az elért helyezésért — jutalomként — elengedték a szakmunkásvizsgát. Négy év múlva — még alig múlt huszonkét éves — harminc jelölt közül legjobbként mesterré avatták. A csapongó fantáziájú fiatalembert nem elégítette ki a nagyipari kovácskodás, a Ganz Mávag, majd a Kispesti Traktorgyár nem az ő világa. Egy angyalföldi maszeknál belekóstol a művészi kovácsolásba, s végre megleli helyét a szakmában. Nemcsak Vulkán, a kovácsok istene, de Fortuna is mellé szegődik, 27 ezer forintot nyer lottón 1975-ben. Más 21 éves fiatalember autót vesz, utazik, csillog a lányoknál. Ő beutazta a Pest környéki falvakat, majd kikötött Kakucson. Megvásárolt egy rossz kis házat a hozzá tartozó telekkel. — A magam ura akartam lenni egy saját műhelyben. Erre Pest nem alkalmas, a munkaadóm is örökké perben állt a szomszédokkal a zaj miatt. Ebből okulva mentem vidékre. Amikor Kakucson megjelentem, a tulaj nem akart velem szóbaállni. Nem hitte el, hogy komoly vevő vagyok, hogy van pénzem a takarékban — meséli nevetve a most 38 éves mester. Akit ma már nem kovácsként, hanem szabad szellemi foglalkozású tűzkovács iparművészként jegyeznek, akinek a híre és munkái rég túljutottak a határon. — Mindenekelőtt ezt a műhelyt építettem fel — mutat körül a korszerűen felszerelt munkacsarnokban. — Az alkotó munka elengedhetetlen feltétele a meghitt környezet, a kézhez álló jó szerszámok és a fizikai erőt kímélő gépek. Mikor mindez megvolt, akkor kezdtem hozzá a házhoz. Addig a régi, rossz házban laktunk. 1985-ben már nyugatnémet megrendelésre dolgozott, kovácsoltvas virágtartókat szállított luxusvillákhoz. Ezt követte egy paksi megrendelés, az atomerőmű lépcsőkorlátjainak elkészítésével bízták meg. 1986 újabb forduló az életében, megismerkedik Kovács Józseffel, a ma élő, legjobb magyar tűzkovács iparművésszel, aki karcsú vasvirágokat, cizellált arabeszke- ket álmodik papírra, s azóta ezeket a gyönyörűségeket Balogh János formálja ki izzó vasból a kakucsi műhelyben. Paradox helyzet, Kovács József és Balogh János neve egy bűncselekmény következtében még ismertebbé vált a szakmában. Az 1986-os Szép- művészeti Múzeumban történt betörés után az akkori művelődésügyi miniszter úgy rendelkezett, hogy a múzeum ablakaira rácsokat szereljenek fel. A pályázatot Balo- ghék nyerték el, a 400 négyzetméternyi vascsipke Kakucson készült el. És itt verték ki szabadkézzzel a Központi Házasságkötő Terem díszítőelemeit, az intercontinentál szálló vasdíszeit, az Országos Onkológiai Intézet kovácsolt kapuját, a Tudományos Akadémia kandelábereit és a Tihanyi Vitorlás Fogadó falilámpáit. — Néha, ha időm engedi, elmegyek ezekre a helyekre és elgyönyörködöm a saját munkámban. Nemcsak a szépségük tölt el örömmel, hanem az a tudat is, hogy ezek a munkák túl fognak élni engem. Hasonló érzés fogott el Bécsben vagy Rómában, amikor más mesterek munkáit csodáltam. Szerintem a halhatatlanság utáni vágy a művészi mukákban testesül meg leginkább, s ez a vágy minden emberben benne van. Bennünk, alkotókban még hatványozottabb az a törekvés, hogy maradandót hagyjunk magunk után. Ami szomorú: Magyarországon jelenleg 15 olyan kovács van, aki művészi értékűt produkál. Az utánpótlás helyzete még rosszabb, Balogh János szerint összesen öt iparitanulót képeznek jelenleg ebben a szakmában. Mindebből nem nehéz következtetni, hogy mi várható ötven év múlva. Végleg kialszanak a tüzek az olyan kovácsműhelyek kohóiban, ahol ma még csipkedísz és karcsú liliom születik a fehéren izzó vasból. Matula Gy. Oszkár. (Folytatás az I. oldalról) A szeptemberi becsengetés- kor beült a padokba tíz suta kamasz és ugyanannyi vihogó csitri. Ebből állt össze az osztály, ez elé állt először az osztályfőnök azzal az eltökélt szándékkal, hogy ezt a heterogén társaságot összeforrt közösségé gyúrja. Előttük vonult el a tantestület négy éven keresztül, tudása legjavát nyújtva. S miközben kopott a kréta és teltek a napok, talán észre sem vették, mikor váltott át a mutáló kamasz hang férfias basszussá, s a vihogó lánycsivitelés nőies altra. A múló időre az ilyen ünnepségek figyelmeztetik a tanárt, mint a szalagavató. Végignéz a sötét öltönyös fiúkon meg a magas sarkú cipőben komolykodó lányokon és azt mondja: Jé, ezek a gyerekek felnőttek! Mindezt valami nagy boldogsággal, a jól végzett munka elégtételével. Ezt az érzést csak a tanárember érzi át igazán. A 30 éves Ráday Pál Gimnázium a huszonhatodik pro- móciót engedi rövidesen útjára, három osztályt, 68 gyereket. Szándékosan írtam gyereket, hisz az igazgató, Les- tyán Péter is ezt a szót használta. Mert a tanárnak — akár a szülőnek — a gyerek megmarad gyereknek, s ha később emberként, felnőttként is kezeli, lélekben gyermekként szereti. A beszéd során elhangzott az is, hogy a születése pillanatában mindenki felül egy vonatra. Ez a vonat sok helyen megáll, sőt vannak átszállóállomások is. Az iskola feladata, hogy a végzősök kezébe olyan menetrendet adjon, melynek segítségével mindenki mindig jó vonatra szállhat. Rendhagyó ez a most végző évfolyam, négy év alatt máris számtalan stáción haladt át. Megváltozott a világ rendje, s ez az új rend átírta a történelmet. Új fogalmakkal kellett megismerkedni és szembesülni a valósággal. Nevezetesen azzal, hogy többségében talmi volt negyven év csillogása. A magyar társadalomnak — benne a most végzős fiataloknak is — tudomásul kell venni, hogy ez a változás sok-sok áldozatvállalást igényel, ettől függ az ország és a nemzet felemelkedése. Mindezt tudják a gyerekek, mégsincsenek elkeseredve, sőt azt mondják magukról, az ő nemzedékük nemcsak látja, de el is éri, megkapaszkodik az alagút végén látszó fényben. Magasztos szép szavak és nemes szándékok. Hogy mindebből mi valósul meg, azt ma még nem tudni. Majd tíz év múlva. Ha érettségi találkozóra gyűlnek össze, számot adni az elvégzett munkáról. Akkor nemcsak azt fogják elmondani, hogy ki mit végzett, hanem azt is: mi vagyunk az a nemzedék, mely a napfénybe kapaszkodva indult el bizonyítani, hogy az álomtallérokat is be lehet váltani valós arannyá, ha van hozzá hit és kitartás. (-matula-) Energie ÖMV Olajakció Február 26-március 14 A hosszú tél után az autónak szüksége van az olaj cseréjére. Ha Ön úgy dönt, hogy február 26 és március 14 között az Ön ÖMV töltőállomásánál 3 liter Liquid Motor Management (full syn, syn com, con trol) olajat vásárol, egy ÖMV-autófényezőt kap ajándékba! Hogy az autója ragyogjon! Nagyobb biztonság Önnek, új fény az autójának! tankoljon fel! ÖMV! Cégér helyett saját mestermű a Baloghék portáján
