Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-05 / 54. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULFOLI) 1993. MÁRCIUS 5.. PENTEK Fejlemények Bős ügyében Jogok és kötelességek Kuba nemet mondott Összeütközés Éles politikai összeütközésre ke­A cseh külügyminisztéri­um szerdán jegyzékben tá­jékoztatta a szlovák felet arról, hogy — a prágai parlament február 23-ai határozata értelmében — a Cseh Köztársaság nem vált jogutóddá a bős— nagymarosi vízi erőmű­rendszerről kötött, 1977-es csehszlovák—ma­gyar szerződésben. Ennek folytán a bősi kérdésben eredetileg Csehszlovákiát illető jogok és kötelezett­Ne adózz, fogyassz! A japán nagyáruházak szö­vetsége a személyi jövede­lemadó jelentős mértékű csökkentésére szólította föl a tokiói kormányt, mondván, hogy ezzel hatékonyan ösztö­nözhetnék a lakosság fo­gyasztásának növekedését. Móri Josiro nemzetközi kereskedelmi és ipari minisz­ter — akihez személyesen in­tézték a kérést — nem utasí­totta el a javaslatot. Leszö­gezte azonban, hogy alapo­san meg kell vizsgálni, az öt­let valóban gerjeszti-e a la­kosság kiadási kedvét. Ugyancsak utána kell nézni, milyen hatással lenne az adó- csökkentés az állami bevéte­li forrásokra. A szövetség az adócsökken­tés mellett az importtarifák kurtítását és a vámeljárások egyszerűsítését is javasolta. ségek teljes mértékben a Szlovák Köztársaságra szálltak át. A cseh külügyminiszté­rium nemzetközi jogi fő­osztályának illetékese kö­zölte: csütörtökön ugyan­csak jegyzéket nyújtottak át a prágai magyar nagy- követség képviselőjének, tájékoztatták a magyar fe­let. Ján Lisúch szlovák kül­ügyi államtitkár, néhány nappal ezelőtt Budapestre Szomáliában május elején az ENSZ békefenntartói vegyék át az amerikai csapatok és segítő­társaik feladatait — javasolta szerdán az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa elé terjesztett jelentésé­ben Butrosz Gáli. A Világszervezet főtitkára rá­mutatott, hogy az ország jelenle­gi helyzetében nehéz pontosan megállapítani, mikor veheti át az ENSZ maradéktalanul a bé­kefenntartást, de határidőként számoljanak május 1 -gyei. A kérdésben, amely röviden napirenden volt a BT szerda esti ülésén is, hosszú ideig volt vita a főtitkár és az amerikai kor­mány között: Washington erede­tileg már januárban szerette vol­na teljesen kivonni csapatait, az­után máciusról volt szó. Gáli vi­szont azt igényelte, hogy tekin­tettel a törékeny, veszélyes hely­eljuttatott levelében azt közölte: Szlovákia kész tárgyalásokat folytatni Magyarországgal a Hágai Nemzetközi Bíróság elé Bős ügyében terjesztendő alávetési nyilatkozat vég­leges megszövegezéséről, de ehhez előbb szüksége van a cseh külügyminisz­térium jegyzékére, amely­ben Prága hivatalosan is tájékoztatja Pozsonyt a Bőssel kapcsolatos cseh érdekeltség hiányáról. zetre és a nagyobb ENSZ-erők felállításához szükséges időre, tolják ki a kivonulás időpontját minél távolabbra. A Szomáliái rendteremtésben túlnyomórészt amerikai csapatok vesznek részt, de több más ország is be­kapcsolódott kisebb egységek­kel. A várakozások szerint az utóbbiak ottmaradnak és a jö­vendő ENSZ-erők részét képe­zik majd, míg az amerikaiak csak logisztikai támogatást nyúj­tanak, illetve a térségben hagy­ják — tartalékként — egy gyorsreagálású alakulatukat. A Szomáliái ENSZ-csapatok létszáma 28 000 fő körül lesz majd. Feladatuk, hogy továbbra is biztosítsák a lakosság normá­lis életét, élelmezését és leszerel­jék, megfékezzék az egymással szembenálló fegyveres bandá­kat. Lengyel állásfoglalás Menekülttörvény A lengyel parlament tegnap a késő esti órákban hallgatta meg Jerzy Zimowski belügy­miniszter-helyettes államtit­kár beszámolóját az új német menekültjogi törvény beveze­tésével kapcsolatos len­gyel—német tárgyalásokról. Zimowski elmondta: a megbeszéléseken hangsúlyoz­ták, hogy — elismerve az NSZK jogi szuverenitását — Lengyelország nem egyezhet bele kiutasított menekültek tömegének területére való de­portálásába, mivel képtelen azok befogadására. Elsősor­ban azt az elképzelést tartja elfogadhatatlannak, hogy az új német törvény életbe lépte előtt lengyel területről eltávo­zottakra is kiterjesszék azok hatályát. Mint kifejtette, a megoldás körvonalai kirajzo­lódni látszanak, s méltatta a Budapesten tartott belügymi­niszteri értekezlet jelentősé­gét e téren. Véleménye sze­rint a március közepére terve­zett prágai tanácskozást első­sorban egy a meneküitkér- dést szabályozó, többoldalú szerződés előkészítésének kellene szentelni, amelyben részt vehetnének a németek, az osztrákok, a magyarok, a lengyelek és a csehek. A legfontosabb hazai teen­dő — mondotta Zimowski — a lengyel törvények szüksé­ges módosítása. így elsősor­ban az idegenrendészeti tör­vényt kell megváltoztatni, s ellenőrzött, valóságos meghí­vólevélhez kötni a volt szov­jet állampolgárok, a bolgárok és a románok beutazásának engedélyezését. rült sor Genjben, az ENSZ Embe­ri Jogi Bizottságának ülésén a kubai delegáció és a Castro-kor- mányzat emberijog-sértéseinek kivizsgálására kinevezett külön­megbízott között. A hírszolgálati iroda részlete­sen ismertette Jósé Perez Novoa nagykövet, a kubai küldöttségve­zető válaszát arra a jelentésre, amelyet Carl Johan Groth, Svédország volt havannai nagy­követe, a bizottság különmegbí- zottja terjesztett a testület elé; magának a jelentésnek a tartal­mából azonban semmit sem kö­zölt. A kubai diplomatát idézve kiemelte: „valamennyi, az embe­ri jogok állítólagos megsértésé­nek ürügyén a szigetország füg­Párizs rendó'ifó'nöke betiltotta azt a találkozót, amelyet több or­szág bőrfejű ifjai akartak pénte­ken este megtartani a francia fő­városban. A helyi bőrfejűeken kívül német, brit, olasz és más nemzetiségű csoportok jelezték részvételüket, de a francia köz­vélemény jelentős része tiltako­zott a szélsőséges ifjoncok el­len. Tiltakozását jelentette be több politikai csoport, társadal­mi szervezet, köztük a gaulleis- ta párt (az RPR) szenátusi cso­portja is. A rendőrfőnök indoklása sze­rint a találkozó megtartása ve­szélyeztette volna a közrendet. Annak a teremnek a tulajdono­sa, amelyben eredetileg sor ke­getlenségének és önrendelkezé­sének csorbítására irányuló pró­bálkozást a leghatározotabban visszautasítunk”. A havannai kormány nem tet­te lehetővé, hogy Carl Johan Groth Kubába utazzék az embe­ri jogi helyzet tanulmányozásá­ra, egyszerűen jogtalannak ítél­ve a különmegbízott kinevezését. A bizottság ülésére egyéb­ként Genfbe utazott a kubai el­lenzék számos, emigrációban élő képviselője, hogy a Kubából kapott konkrét információkon alapuló beszámolóikkal tanúsá­got tegyenek a politikai nézeteik miatt üldözöttek meghurcoltatá­sáról, a letartóztatásokról, meg­torló akciókról, politikai perek­ről. rült volna a bőrfejűek gyűlésé­re, már előzőleg visszavonta a velük kötött megállapodást. A skinheadek előzetesen szél­sőséges fajgyűlölő jelszavakkal hirdették meg a találkozót. A belügyminisztérium megállapí­tása szerint ez a felhívás olyan kijelentéseket tartalmazott, ame­lyek kimerítik a faji uszítás fo­galmát, s ez Franciaországban büntetendő cselekménynek szá­mít. A szervezők szerint egyes külföldi csoportok már elindul­tak Párizsba. A rendőrség kö­zölte, hogy mindenképpen megakadályozza a bőrfejűek esetleges utcai tüntetéseit, rend­zavarásait. ENSZ-békefenntartók Szomáliában Bőrfejűek találkozója Párizs betiltotta VÉLEMÉNY Kőbányától Mucsáig... Nem csoda, hogy zűrzavaros vilá­gunkban zavar van az emberek fe­jében is. A legzavarosabbak éppen azok a fejek, amelyek rendet akar­nak teremteni Kőbányától Mucsá­ig a primitív népség fejében. Ezek a rendteremtők demokratáknak, sőt a legdemokratábbaknak — li­berálisoknak nevezik magukat. Ezek a liberálisok természetesen elitisták. Meg vannak győződve ar­ról, hogy egyedül ők ismerik a he­lyes utat. Ugyanúgy, mint a bolse­vikok, akik tulajdonképpen épp­úgy idegenek voltak a néptől, mint a mai elitislák. Persze a kommunisták ártalmasabbak voltak, mert ők munkás-pa­raszt szólamokkal igyekeztek megszédíteni a népet. A nép azonban megőrizte józanságát. Se a náci támogatást élvező nyilasok, se a szovjet szuronyok árnyékában mesterkedő kommunisták nem kerülhettek uralmi pozícióba Magyaror­szágon egészen addig, amíg pártfogóik nem alkalmaztak nyílt erőszakot. Az elit valaminek a színe-java. A színét már látni: hol vörösödő rozsdaszínű, hol rózsaszínben játszó vörös. Ta­lán nem véletlenül írta Sándor András az egyik ilyen szí- ne-javáról, hogy Andics Erzsébet legjobb magyar tanítvá­nya, meg hogy az illető megalapította az MDF negyedik irányzatát, a marxista-leninistát. (Igaz, nem igaz, ki tudja?) Nos, ez a nemzeti liberális elitista a minap megint megszó­lalt. Természetesen a Népszabadságban. Cikkének címe: „Csurkának mennie kell.” (Odaillő cím.) Hangsúlyozni szeretném, hogy én nem Csurka miatt ragadtam tollat. De véleményem szerint azt, hogy kinek kell menni, nem vidéki vagy akár pesti történelemtanárok döntik el, hanem a nép. A demokratikus rend szabályainak megfelelően. Sajnos ez már így van a demokráciában. Ez a szó ugyanis népuralmat jelent. Tehát a voksok száma fogja eldönteni, hogy ki képviseli őket a parlamentben. Mint ahogy a mostani országgyűlés képviselői is a népakaratnak megfelelően kerültek az ország házába. (Ezek a szabályok érvényesek egy demokratikus párt belső életére is!) Tu­dom, hogy sokszor tévedtek a választók 1990-ben is, de még mindig jobb, ha sokaknak van lehetősége jól vagy rosz- szul dönteni, mint ha egy szűk elit tévedéseinek van kiszol­gáltatva az egész ország. Mert e kiszolgáltatottság követ­keztében vagyunk ott, ahol vagyunk. Negyven évig bekép­zelt megszállottak döntöttek Kőbánya és Mucsa népének sorsáról — róluk, nélkülük. Pedig tudhatták volna, hogy mit akarnak a munkások és a parasztok, hiszen az 1945-ös választásokon még ők sem pártolták „népmegváltó” politi­kájukat. Tehát nem a Csurka-kérdésről írok, függetlenül attól, hogy van véleményem különböző megnyilatkozásairól, po­litikai céljairól és terveiről. Az elitizmus veszélyeiről írok. Milyen veszélyekre gondolok? Elsősorban arra, hogy ez az elit nem is annyira elit, és az a Kőbánya és Mucsa nem is annyira bugyuta. Debreczeni József (mert hiszen őróla van szó) „politikai kentaurnak” nevezi politikustársát. Úgy csi­nál, mintha ismerné a görög mitológiát. Sajnos, csak az ide­gen szavakat marxista-leninista szótárából. A kentaurt így írja le a képviselő úr: „elöl emberi arc, a hátsó fertályon szőrös pata és csattogó farok” (a kiemelések tőlem — T. B.). A mitológiai kentaurban viszont a négylábú lótestből emberi felsőtest emelkedik ki. Még karja is van. Persze, a „szőrös pata” enyhén szólva liberális képzavar, a „csattogó farokhoz” meg legalábbis elitista fül kelletik. Tudni illenék, hogy a görög mitológia szerint Kronosz nemzette Philyrával, Ókeanosz egyik leányával a „legböl- csebb kentaurt”, Kheirónt. Aztán Rhea, Kronosz felesége és az istenek anyja meglepte őket. A rajtakapott férj ekkor mint egy „mén" ugrott ki a nimfa öléből. Philyra meg elme­nekült, s Thesszáliában szülte meg a kentaurt, ki élete fo­lyamán Aszklépiosz és Akhileusz, de más istenfiak és hő­sök nevelője. Prométheusz megmentője volt, s kire ilyen jelzők ragadtak: isteni, bölcs, jós, gyógyító stb. Bizony, jól átverte Debreczeni a Népszabadságot, hiszen e mondatocs- ka Csurka földicsérése. Mert ha ez igaz rá is, bizonyos az MDF 1994-es győzelme. Csurkának meg talán az is elég lenne, ha kettő helyett négy lábon állna a realitás talaján. A politikában ugyanis nem nagy baj, ha ellenfeleinknél szi­lárdabban állunk a földön. Ami pedig Kőbányát és Mucsát illeti: szégyen, hogy egy „nemzeti liberális” színekben feszítő történelemtanár annyit sem tud (igaz, „Andics Erzsébet tanítványa”), hogy ez a megve­tett kültelki (munkáskerületi) és falusi (paraszt) népség — csu­pán a XX. században is nemegyszer—nagyobb politikai böl­csességről tett tanúbizonyságot, mint a tanultság előnyeit élve­ző értelmiség. És főleg nagyobb erkölcsi tartásról! Gondoljunk csak a szociáldemokrata elveiket soha meg nem tagadó Kéthly Annákra, vagy a forradalom eltiprása után a munkástanácsok­ban derekasan helytálló Rácz Sándorokra és Dénes Jánosokra. De ne feledkezzünk meg a hatelemis parasztpolitikusról, Nagy Ferencről sem, aki világos okfejtésével és logikájával még egy olyan tapasztalt diplomata csodálatát is megkapta, mint az ame­rikai Badell-Smith. Nem is beszélve arról, hogy olyan jól elsajá­tította új hazája nyelvét, mégpedig igen rövid idő alatt, hogy vi­lágszerte angolul tartott előadásokat, s méltán elnyerte a kalifor­niai Berkeley Egyetem díszdoktori címét. Az ő paraszti bölcses­ségének is köszönhető, hogy az amerikai elnök úgy döntött: a Szent Koronát visszaadják a magyar népnek. Egy interjúban jelentette ki Kéri Kálmán, a tanult katona­tiszt, éppen a recski magyar Gulágon szerzett tapasztalatai alap­ján: „A jellem független a származástól, műveltségtől, társadal­mi osztálytól. Az ími-olvasni alig tudó parasztember, a hiányos műveltségű munkás olyan jellembeli tulajdonságokkal rendel­kezhet, melyek mértékét nem közelítette meg az egyetemi ta­nár, pap vagy arisztokrata.” S a politikában a jellem a legfonto­sabb. Legalábbis hosszú távon. Hagyják hát abba, liberális uraim, a kőbányázást és a mucsai- zást! Most nem szólamokra, hanem tettekre, jó erkölcsre és bölcs előrelátásra van szükség. A döntést meg bízzák a népre! A kőbányaira meg a mucsaira. Vs (Török Bálint)

Next

/
Thumbnails
Contents