Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-31 / 75. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM Ára Telemagazinnal: 19,50 forint 1993. MÁRCIUS 31., SZERDA Mi lesz a Szent Rókus Kórházzal? A megyei közgyűlés dönt Bármilyen valószínűtlennek is tetszik, nem alaptalan szó­beszéd, kósza hír, amiről lapunk tegnapi számában is ír­tunk, hogy egy külföldi beruházási társaság szemet vetett a Szent Rókus Kórház épületére, telkére(?), s azt meg akarja szerezni. A magát megnevezni nem kívánó vevó' egv pesti ügyvéd útján eljuttatta ebbéli szándéknyilatkoza­tát a kórház tulajdonosához, a Pest Megyei Önkormány­zathoz. Bányai Juditot, a megyei önkormányzat közgyűlé­sének alelnökét kértük, adjon tájékoztatást e nagy vissz­hangot kiváltott ügy hátteréről. Törvény a Vöröskeresztről Nemzeti humanitárius tár­sadalmi szervezetként hatá­rozza meg az Országgyű­lés által tegnap délután 331 igennel és 2 tartózko­dással elfogadott törvény a Magyar Vöröskeresztet. Az új jogszabály a Vö­röskereszt feladatait a meg­változott feltételeknek megfelelően határozza meg, vagyis a korábban el­sősorban egészségügyi és egészségnevelés jelleg ki­egészül a menekültek ellá­tásával és szociális szerep- vállalással is. A Vöröske­reszt eszerint háború ese­tén részt vesz az áldozatok mentésében, nyilvántartást vezet és tájékoztatást ad az áldozatokról és hadifog­lyokról, katasztrófahelyzet­ben felkutatja és segíti a rá­szorultakat. A menekültek­nek átmeneti szállások fenntartásával és egyéb módon nyújt segítséget. Az egészségvédelemhez felvilágosító programok­kal és elsősegélynyújtók képzésével járul hozzá, az alapszabályban meghatáro­zott módon szociális segít­séget nyújt a rászorultak­nak. A Vöröskereszt az alap­feladatok teljesítéséhez költségvetési támogatást kap és alaptevékenysége körében — a társadalmi szervezetekre irányadó sza­bályok szerint -— adóked­vezményt, adó- illetve ille­tékmentességet élvez. — A kórház, a patinás épület megvételének kérdése körülbe­lül egy évvel ezelőtt egyszer már szóba került — mondotta az alelnök asszony. — Akkor csupán szóbeli szándéknyilat­kozat hangzott el, a közelmúlt­ban ez most megérkezett hiva­talos formában, írásban is. — Tudható-e, hogy kit, vagy mit takar a talányos „kül­földi beruházási társaság" ki­fejezés? — Nem. Az ügyvéd megbí­zói egyelőre nem kívánják megnevezni magukat, ismere­teink szerint azonban külföldi vásárlóról, vagy vásárlókról van szó. Nem pontos azonban az a meghatározás sem, hogy „vásárló”, mert mint a szán­déknyilatkozatban írják, a megbízók elsődleges elképze­lése az lenne, hogy „az intéz­mény ellenértéke nem vételár­ként kerülne megnevezésre és kifizetésre”. A tulajdonjog fe­jében vállalnák egy hasonló volumenű egészségügyi intéz­mény kulcsrakész elkészíté­sét, mint írják, az általunk megjelent helyen és kívánal­mak szerint, remélhetőleg a jövő század technikai színvo­nalán. Ugyancsak idézek még: „Ha az előzetes költség- számítások alapján további ér­tékkülönbözet mutatkozna, úgy azt hajlandók lennének ér­tékkiegyenlítésként kifizetni, vagy egyéb kívánság szerinti beruházással kompenzálni.” (Folytatás a 4. oldalon) Klestil Budapesten Frekvenciatörvény nélkül nincs telefon Jut pénz a fejlesztésre Kedvező feltételekkel foglalkoztathatják a tököli vállalkozók a helyi börtön fiatalkorú elítéltjeit — erről tájékoztatta a hét­fő esti tököli falufórum résztvevőit Hevényi Attila, a Bünte­tésvégrehajtási Intézet parancsnokhelyettese. Mint megtud­tuk, a rabok munkaereje igen olcsó, mivel nem kell utánuk tb-járulékot fizetni, nincs felmondási idő és szabadság. A parancsnokhelyettes kinyil­vánította a börtön új vezetésé­nek azt a szándékát, hogy jó kapcsolatokat szeretnének ki­építeni a polgármesteri hivatal­lal és azon keresztül Tököl la­kosaival. Ennek első lépése­ként Hevényi Attila felajánlot­ta az elítéltek munkaerejét köz­hasznú munkára, parkosítás­ra, árokásásra és egyéb mun­kára. A börtönben jelenleg ötszáz fiatalkorú elítélt van, s csak egyötödüknek tudnak foglal­koztatást biztosítani az intéze­ten belül. Ezért az intézet veze­tői azt tervezik, meghívják Tö­köl és a környező' települések vállalkozóit egy fórumra, hogy. elmondják, milyen lehetőségek vannak az elítéltek foglalkozta­tására. Sőt, ha valaki munkát szerez vagy jó ötletet ad, a bör­tön azt is tudja honorálni. Az intézet területén belül különbö­ző műhelyek vannak, odahoz­hatják a vállalkozók a munkát, illetve a megbízható elítéltek kijárhatnának dolgozni. Az al­kalmazandó elítélteket a mun­káltató megnézheti, sőt az anyagokba is betekinthet, illet­ve minden információt meg­kap róluk, és még válogatni is lehet. Hoffman Pál polgármester a felajánlott segítséggel kap­csolatban elmondta, a telepü­lés egyelőre csak olyan megol­dást tud elképzelni, amelynek során az elítéltek nem érintkez­hetnek a lakossággal. Például a volt szovjet lakótelepen a ke­rítés mögött a parkosításban valóban hasznosan tudnának tevékenykedni a fiatalok. Rendhagyó költségvetési be­számolójában a polgármester áttekintést adott az eltelt két-há- rom esztendő gondjainak, fel­adatainak megoldásáról. Az ön- kormányzati képviselők, mikor elkezdték munkájukat, úgy gondolták, becsületes munká­val, találékonysággal és gazda­sági váltózásokkal talpon tud maradni a falu, és lehetőség lesz a fejlesztésre is. A cél az volt, hogy a nehezedő gazdasá­gi helyzetben is tudjanak felmu­tatni gazdasági eredményeket. (Folytatás a 4. oldalon) Kétnapos, hivatalos látoga­tásra ma Budapestre érkezik Thomas Klestil, az Osztrák Köztársaság elnöke. Az oszt­rák államfőt Göncz Árpád köztársasági elnök hívta meg. Thomas Klestil — az elő­zetes program szerint — kü- löngéppel érkezik a magyar fővárosba, majd a repülőtér­ről tárgyalásainak helyszíné­re, az Országházhoz hajtat. A Kossuth téri ünnepélyes fogadtatást követően meg­kezdődnek a magyar—oszt­rák tárgyalások: a tavaly nyár óta hivatalban lévő Thomas Klestil elsőként ven­déglátójával, Göncz Árpád­dal folytat megbeszélést, majd Antall József miniszter- elnökkel ül tárgyalóasztal­hoz. Délután megkoszorúz­za a Hősök terén a Magyar Hősök Emlékművét, majd Budapest nevezetességeivel ismerkedik. Vigadó és környéke Sajtófogadáson hallottam a szójátékot, így hát az esetleges zavarkeltés miatt még a Nagyérdemű elnézését sem kelle­ne kérnem. Mégsem élek a lehetőséggel, csupán jelzem, az „Elizé palota"szókapcsolat, annak fonetikus hangképe én- bennem nem elsősorban az elhetyepetyézett palotát juttatja eszembe. Pedig azt is megtehetné, van tudomásom ugyanis egy-két építményről, melyeket bizony csak úgy, kérdezetle- nül a fejünkre építettek — a dolgozó nép palotájának, a népek barátsága fellegvárának, netán a győzhetetlen nagy­bácsi kultúrpalotájának titulálva azokat. És jött a nagy szélfújás... elhordta, Istennek hála, cím- és cégtáblájukat is. Pedig egy-két milliárdocska fekszik ám bennük. De hogy a dolog érdemi részére térjek: az inkriminált szókapcsolat tehát nem palotát, hanem ama „nagystílű” — már-már franciás — hl- és felépítményt juttatja eszem­be, amelyiknek sikerült a szószerinti értelemben vett rom­badőlésig tuszkolni nemzeti értékeinket — így Budapest hírneves palotáit is. Itt a nagy szélfúvás... Tenni kell, hisz „hámlik le a va­kolat”. Vannak, akik kalapács alá vinnék a belvárost ka- lapnyi dollárért, utcasorokat festenének át érthetetlen szö­vegű reklámfelületekké, csakhogy „átvészeljék”a változá­sokat. (Ki gondolná, hogy ezeknek az üzletsoroknak a nyugati bérbeadásához a szerződéseket bizony nem a je­lenlegi kormány ideje alatt írták alá?) Mit tesz a nagy nyilvánosság? Jobbára hallgat. És jött a másik palota-iigy, a Vigadó és környéke... Va­lakiket rendkívül zavar az, ha ennek a felbecsülhetetlen ér­tékű nemzeti kincsünknek a megmentéséért (áttételesen: a magyar kultúra sorsának az alakításáért) művészeti alapít­ványt hoz létre a társadalom. Nem káeftét, nem bérszövet- kezetet, nem magukat eladó becstelenek érdekszövetségét; hanem azoknak a szakmai (és honoráriumot nem igénylői) nagyságoknak az összefogását, akiknek igenis fáj az érté­kek pazarlása, a minket meghatározó kultúrintézmények­nek a szélbevetése. Arról a sajtófogadásról kilépve valami más is eszembe ötlött: vajon egy elhetyepetyézett rendszer rémálmai ek­képp csapnának újra vissza ránk? Kissé szomorú lettem a Vigadó körüli titokkeltés láttán. Bágyoni Szabó István Külügyi szóvivői tájékoztató Rend van a magyar Duna-szakaszon Várhatóan április 5-én, a külügyminiszterek találkozó­ján dönt a Nyugat-Európai Unió (NYEU) arról a terve­zetről, amely szerint hajókat küldenének a Duna Szerbiá­val határos szakaszaira, így a folyó magyarországi szaka­szára is. A fegyvertelen naszádok hangsúlyozottan polgári vámügyi missziót tel­jesítenének. Feladatuk az lenne, hogy segítsék a Kis- Jugoszlávia ellen elrendelt ENSZ-szankciók megtartásá­nak hatékonyabb ellenőrzé­sét. Erről Herman János adott tájékoztatást szokásos sajtókonferenciáján. Korábban Martonyi János hangsúlyozta: a magyaror­szági Duna-szakaszon meg­nyugtatóan rendezett az ENSZ-szankciók betartásá­nak ellenőrzése. „Tehát amennyiben egy ilyen elkép­zelés a gyakorlatban megva­lósul, az nem Magyarország kérésére történik” — tolmá­csolta az államtitkár szavait a szóvivő, hozzátéve: ezzel együtt Magyarország kész együttműködni a Nyugat-Eu­rópai Unióval. Az ügyben egyébként további konzultá­ciók szükségesek, tekintet­tel arra, hogy több fontos kérdés még nem tisztázott a NYEU elképzeléseit illető­en. így például még arról sincs döntés, hogy a hajók milyen nemzetiségű sze­mélyzettel teljesítsék misszi­ójukat. Ebből feltételezhető, hogy lehetnek németek is a személyzet tagjai között. En­nek kapcsán kérdésre vála­szolva a szóvivő tagadta, hogy az esetleges német részvétel miatt Magyaror­szágnak nagyobb konfliktus­veszéllyel kellene számol­nia. Ismételten hangsúlyoz­ta: fegyvertelen, civil vá­makcióról van szó az ENSZ-határozatok ellenőrzé­sére, ami egyébként nem is érinti Szerbia területét. Értesülések szerint a szlo­vák kormány várhatóan ked­den dönt a bősi vízlépcső ügyében a Hágai Nemzetkö­zi Bírósághoz benyújtandó alávetési nyilatkozatról.

Next

/
Thumbnails
Contents