Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-26 / 71. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 26.. PENTEK Francia lapvélemény A magyar kisebbségek A szlovákiai magyar kisebbség nyilvánvaló megkülönbözteté­seknek van kitéve — állapítja meg tegnapi számában a Le Fi­garo. A tekintélyes párizsi lap ter­jedelmes helyszíni tudósítás­ban foglalkozik a kérdéssel. A tudósító, Arielle Thedrel sze­rint a pozsonyi „nacionalista kormány megsokszorozta a til­tásokat a lakosság tíz százalé­kát jelentő magyar kisebbség számára, és ez joggal kelt nyug­talanságot a körükben... Utal arra, hogy Magyaror­szág határain kívül ötmillió ma­gyar él. — Az ukrajnai magya­rok kivételével, akiknek a joga­it láthatólag tiszteletben tart­ják, a kisebbségek máshol újabb bizonytalanságokra szá­míthatnak. Romániában, Szlo­vákiában és Szerbiában többé- kevésbé nacionalista rendsze­rekkel kerülnek szembe, ame­lyek hajlamosak arra, hogy ki­élezzék a múltban gyökerező magyarellenes érzelmeket. Ugyanakkor a kisebbségek ré­széről erős kísértés nyilvánul meg arra, hogy olyan automó- miát követeljenek, amelyet jog­gal vagy jogtalanul irredentiz­musnak állítanak be — írja. — A Nicolae Ceausescu rezsimje idején erőszakos asszimiláció­nak alávetett erdélyi magyar ki­sebbség ma kedvenc céltáblája a román szélsőjobbnak, amely­nek egyik vezetője, Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármeste­re lett. A Vajdaságban élő ma­gyar közösség helyzete brutáli­san megromlott azóta, hogy 1990-ben Slobodan Milosevic rendszere megszüntette az 1974 óta fennálló autonómiát. — A Szlovákiában élő ma­gyarok helyzete, amelyet kevés­bé ismernek, feszültség forrása lett Budapest és Pozsony kö­zött — mutat rá a tudósító, aki két szlovákiai magyar személyi­séget, Duray Miklósi és Gren­del Lajosi szólaltatja meg. Vörös Khmerek éjszakája Meggyilkolt vietnamiak A kambodzsai Vörös Khme­rek ismét vietnami származá­sú telepeseket gyilkoltak meg Kambodzsa északi ré­szén — közölte Phnom- phenben az ENSZ egyik kép­viselője. A fegyveresek éjszaka tá­madtak a kis településre, és nyolc vietnamit öltek meg. Ebben a hónapban ez volt a Vörös Khmerek által végre­hajtott második tömeggyil­kosság. Március 10-én az or­szág északkeleti részén rohan­tak le egy vietnamiak lakta Segély és terület Japán Vatanahe Micsio japán külügy­miniszter úgy foglalt állást, hogy Oroszország segélyezésé­nek kérdését el kell különíteni a két ország területi vitájától. Az ITAR-TASZSZ jelentésé­ben kiemeli, hogy Vatanabe — egy parlamenti bizottságban mondott beszédében — először szállt síkra nyíltan a két téma­kör szétválasztásáért. halászfalut, ahol 38 embert meggyilkoltak, 29-et megse­besítettek. A halálos áldoza­tok között 14 gyermek volt. Már az első támadás óta több száz vietnami betelepült menekült el Kambodzsából. A vietnami külügyminisz­térium szerdán felhívással fordult az ENSZ Kambodzsá­ban lévő képviseletéhez, a kambodzsai vezető szervek­hez, hogy sürgősen hozzanak hatékony intézkedéseket a Kambodzsában élő vietnami­ak védelmére. nyitás A külügyminiszter mindezt azzal magyarázta, hogy a fej­lett ipari országokban felerő­södtek a törekvések Borisz Jel­cin orosz elnök kormányának aktív támogatására. Noha az „északi területek” problémája változatlanul él. Japánnak „ki kell vennie részét” a nemzetkö­zi közösség által vállalt tervek­ből. Anyám szép kort ért meg, melybe sok minden belefért. Kislányként élőben látta Ferenc Józsefet, majd később Kun Bélát, Ferdinánd trónörököst, Horthyt, s mint utolsó felvonást, még megérte a Ceausescu-diktatúra buká­sát. ’90 tavaszán szemtanúi voltunk, amikor az egyes váradi utcák nevét megváltoztatták, ekkor keresztelték át a Leontin Salajan utcát Antonescu marsaiba. Anyám bölcs mosollyal megjegyezte: ahány korszak, annyi név. Tudod hányadik neve ez már en­nek az utcának? A hetedik. Akkor döbbentem rá, hogy az utcáknak is megvan a sorsuk, akár az embernek, s ezt a sorsot maga a történe­lem formálja. Az Antonescu marsall utcában áll a Királyhágó Melléki Refor­mátus Egyházkerület — tudtommal — legnagyobb temploma. És vele szemben egy nem túl nagy, de tetszetős palota. A harmincas évek közepén épült a református hívők pénzén, rendeltetését illető­en kultúrháznak szánták. Anyám elmondása szerint a felavatási Párizsi kérdőjelek Az új többség felelőssége helyzetéről Duray elmondta, hogy 1990-től tilos a magyar nyelv hi­vatalos használata azokon a tele­püléseken, ahol a magyarok számaránya nem éri el a húsz százalékot; betiltották a magyar helységnévtáblák használatát, megindult a magyar iskolákban a szlovákosítás; a magyarok hát­rányos helyzetbe kerültek, a föl­dek felosztásánál és visszajutta­tásánál, birtokukat korlátozzák; újabban végre akarják hajtani az ország olyan közigazgatási át­alakítását, amely a magyarságot kisebbségi helyzetbe hozná azokban a körzetekben is ahol ma többségben van. Grendel valamivel derűlátób­ban nyilatkozott, szerinte van náhány olyan kisebb kezdemé­nyezés, amely jóindulatra mutat. A cikk utal a bősi vizierőmű problémájára, és arra, hogy a Szlovákiában mutatkozó nyugta­lanságnak nemcsak történelmi, hanem gazdasági okai is van­nak. Guruló dollárok Eltékozolt aranytartalék A Szovjetunió Kommunista Pártja összesen mintegy félmilli- árd dollárral támogatta 1950 és 1991 között az általa felkarolt testvérpártokat egy, a moszkvai televízióban ismertetett doku­mentum szerint. Az Olasz Kommunista Párt járt a legjobban vagy 60 millió dollárnyi támogatással. A pará­nyi Amerikai Kommunista Párt­nak több mint 40 millió dollár „gurult”. A Francia Kommunis­ta Pártnak 33 millió, a Finn Kommunista Pártnak pedig 30 millió dollárral nyúlt a hóna alá az SZKP a pénzzel kisegített tu­catnyi testvérpárt közül. A számok az SZKP aranytar­talékainak eltűnéséről folyó ügyészségi vizsgálatról készült tévéműsorban hangzottak el. Mint külön hangsúlyozták: most fedték fel első ízben a külföldi kommunista pártoknak juttatott titkos segély valódi összegét. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint a műsorban el­hangzott, hogy a szovjet vezetés az utóbbi években az ország aranytartalékainak kétharmadát tékozolta el, és csaknem 500 millió dollárt használt fel az álla­mi költségvetésből kommunista pártok támogatására. Bécsi banktitkok Nikolaus Michalek osztrák igaz­ságügyi miniszter meg van győ­ződve arról, hogy a törvénytele­nül szerzett pénzek tisztára mos- datása ellen csak akkor lehet eredményesen felvenni a harcot, ha Ausztriában kötelezővé te­szik a bankbetétek elhelyezésé­nél és a számlák nyitásánál az érintett betétes személyazonos­ságának felfedését. Ez nem je­lenti a banktitok megszűntét — hangsúlyozta a miniszter a Kuri­er című bécsi lapnak adott nyi­latkozatában. Az a körülmény, hogy a jelenlegi gyakorlat sze­rint a betétes nem köteles közöl­ni adatait, sok esetben lehetetlen­né teszi a nyomozást — mondot­ta a miniszter. Christopher—Kozirev Kanadában lesz a csúcs Warren Christopher amerikai és Andrej Kozirev orosz külügy­miniszter szerdán újabb beható tárgyalást folytatott a csúcstalál­kozó kérdéseiről. Az orosz diplomácia vezetője újságírók kérdéseire, miért ha­lasztódik tovább az ENSZ-ben a boszniai légtérzárlat kikény­szerítésének ügye, kijelentette: a cél az, hogy a boszniai ellenfe­leknek még egyszer lehetőséget adjanak a kiegyezésre, mielőtt fegyveres erőszak alkalmazását tennék lehetővé. A határozat — Moszkva fenn­tartásai miatt — a múlt hét óta halasztódik és a szerdára várt szavazást ismét el kellett napol­ni. Az ENSZ-ben valószínűnek tartják, hogy az újabb halogatás összefügg Borisz Jelcin orosz el­nök helyzetével, aki nem akar újabb támadási felületet nyújta­ni a szerbek támogatását sürge­tő köröknek. Kozirev és Christopher újó­lag megerősítette, hogy Clinton és Jelcin csúcstalálkozójának színhelye a kanadai Vancouver lesz, azaz a találkozót nem he­lyezik át Moszkvába. Orosz részről közölték: az áthelyezést az elnök ellenfelei Jelcin gyen­gesége jeleként értelmeznék. Christopher nem kívánt állást foglalni Kozirev aznap elhang­zott javaslatáról, hogy vegyék fel Oroszországot a vezető nyu­gati országok, a G—7-csoport tagjai közé. — Egyelőre arról van szó, hogy bevonják Moszk­vát a Hetek júliusi, tokiói csúcs- találkozójának előkészítésébe — mondta. Az orosz külügymi­niszter, aki a nap folyamán tár­gyalt Les Aspin védelmi minisz­terrel is, szerdán este hazarepült. Kiéleződött a vita a francia nemzetgyűlési választások má­sodik fordulója előtt Mitter­rand elnök jövőbeli szerepé­ről, s a vita a jobboldali koalí­ción belül is ellentéteket vál­tott ki. Jacques Chirac, a koalíció erősebb pártja, a Tömörülés a Köztársaságért (RPR) elnöke, aki egy nappal korábban már kijelentette, hogy az ország­nak érdekében állna, ha Mitter­rand elnök távozna tisztéből a jobboldali győzelmet követő­en, az új kormányzat terveiről szólva igen keményen fogal­mazta meg követeléseit. Leszö­gezte: az elnöki privilégiumok­nak meg kell szűnniök, a kül- ügyek és a védelmi politika irá­nyítását is az új kormány kezé­be kell adni. Valéry Giscard d’Estaing, a koalícióban várhatóan csak második helyet betöltő Unió a Francia Demokráciáért pártszö­vetség elnöke viszont ismét úgy fogalmazott, hogy egy ilyen döntést „nem lehet a fran­cia nép háta mögött meghoz­ni”, és a győztes koalíciónak be kell tartania az alkotmá­nyos szabályokat. Chirac azt mondotta, hogy az új kormánynak „teljes jog­körrel” kell kormányoznia Franciaországot, s nem nyu­godhat bele a hatalommegosz­tásba „a végét járó szocializ­mussal”. A kormányzás „tel­jes egészében az új többség fe­lelőssége” lesz. „Hiábavaló és Az Orosz Legfelsőbb Tanács tegnap délelőtt úgy döntött, hogy nem nyit vitát Borisz Jel­cin üzenetéről, amelyben az ál­lamfő lényegében azt jelezte, hogy a maga részéről érvényte­lennek tekint mindenféle kísér­letet elmozdítására. A törvényhozók ugyanakkor elutasították azt az indítványt, hogy mondják le a népképvise­lők kongresszusának péntekre összehívott rendkívüli ülését. A szuperparlament, amelyben az elnök ellenfelei vannak több­ségben, várhatóan arról dönt, hogy megindítsák-e az eljárást Jelcin leváltására az államfői posztról. Nyikolaj Obuhov parlamenti szóvivő közlése szerint a nép- képviselők kongresszusa „javí­tási munkálatok” miatt a Kreml­veszélyes lenne, ha a külpoliti­ka és a védelmi politika külön birodalmat jelentene” — mon­dotta, kijelentve, hogy e téren is a kormánynak kell gyakorol­nia az irányítást. A jövendőbeli jobboldali kormány gazdasági programjá­ról az RPR elnöke azt hangoz­tatta, hogy „költségvetési és pénzügyi eszközökkel is élén­kíteni kívánják a gazdaságot”, mert ez a kulcskérdés a munka- nélküliség csökkentése terén is. Ez utóbbiról szólva elismer­te, hogy nem lesz könnyű fel­adat, de a gazdasági növeke­dés ehhez segítséget nyújthat. Az új kormány csökkenteni kí­vánja majd a kamatlábakat, s más pénzügyi intézkedésekkel is növelni kívánja a vállalatok versenyképességét, ösztönözni a beruházásokat. Chirac szerint az új „együtt­élést” a jobboldali kormány és a szocialista elnök között nem lehet összehasonlítani az 1986-os helyzettel, mert a jö­vendőbeli jobbközép koalíció sokkalta nagyobb parlamenti többségre támaszkodhat — s ebből Mitterrand elnöknek le kell vonnia a tanulságokat. Pierre Bérégovoy, a távozó kormány miniszterelnöke vi­szont kijelentette, hogy az el­nöknek nincs szándékában tá­voznia. A kormány utolsó ülé­sén, szerdán, a kiszivárgott hí­rek szerint Mitterrand maga is nagy nyomatékkai erősítette meg ezt. ben semmiképp sem tarthatja meg rendkívüli ülését. A nép­képviselőknek a „Fehér Ház­ban” (az orosz parlament épüle­tében) kell jelentkezniük a belé­pőért. Az AFP-hírügynökség szerint viszont a parlament épü­letének egyetlen terme sincs, amely befogadhatná az 1033 fős kongresszust. A Legfelsőbb Tanáccsal egy időben ülést tart az orosz mi­nisztertanács elnöksége is. Hi­vatalosan egyébként sem a par­lament, sem a kormány napi­rendjén nem szerepel a politi­kai válság. AZ ITAR-TASZSZ a kor­mányelnökség soros ülésének napirendjén olyan témákat em­lít, mint a távközlési program koncepciója és erdőtüzek meg­előzése. Téma az erdó'tűz. Ülésezik az orosz parlament és a kormány VÉLEMÉNY Tőkés püspök küldetése ünnepséget a palotás nyitotta, s a lányok gyöngypártás fejdíszéről földig leért a piros-fehér-zöld pántlika. Történt mindez 1935-ben, másfél évtizeddel Trianon után. És a díszvendégek közt jelen volt Bihar vármegye főprefektusa, egy román nagyúr. Aki nem emelt szót a pántlikákért, mint ahogy azért sem, amiért a palota portája fölött kétnyelvű tábla hirdette: Református Kultúrház. Ez a tábla tizenkét év múlva került le, vele együtt egy másik táblával. Amire viszont az volt felírva: Magyar Népi Szövetség. A magyar reformátusok Péter-fillérjeiből épült egyházi tulajdont a román állam kisajátította, a Magyar Népi Szövetséget pedig a ha­talomra jutott kommunisták száműzték a román politikai életből. A volt református kultúrházat negyvenhárom évig a Bihar me­gyei pártbizottság használta, utoljára pártegyetem volt. A diktatú­ra bukása után az új prefektúra visszaadta a használati jogot az egyháznak, de a tulajdonjog tisztázását elodázták későbbre. Itt nyert elhelyezést az egyházkerület és a püspökség adminisztráció­ja, s itt székelt az RMDSZ Bihar megyei elnöksége is. Három évig csend volt. S most szárnyra kapott a hír, a prefektú­ra igényt tart az épületre, ki akarja lakoltatni a jogos tulajdonost, az egyházat. És vele együtt az RMDSZ-t is. Nem kétséges, ez a hirtelen jött birtoklási vágy nem más, mint retorzió, a Tőkés-féle nyilatkozat utóhatása. Egyesek nem képe­sek megemészteni Tőkés püspök nagyon is megalapozott nyilatko­zatát, miszerint a romániai magyar kisebbséggel szemben etnikai tisztogatás folyik, mely kiterjed egész Erdélyre. A sorsokat — benne a népek sorsát is — a történelem formálja. Ám a történelembe az embernek is van beleszólása. Ezt vállalta fel Tőkés püspök küldetésként, és ebben az sem fogja őt megaka­dályozni, ha kicsinyes bosszúként a volt Református Kultúrházat újra bekebelezi a Hatalom, a romániai nemzetiségi politika „dicső­ségére”. (Matula Gy. Oszkár)

Next

/
Thumbnails
Contents