Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-25 / 70. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 25.. CSÜTÖRTÖK A gazdakörök életéből Megfékezni a zöldségmaffiát A nyereséget visszaforgatják Megkezdődhet a földek kiadása — Évente ötezer sertés fel­dolgozását tervezzük, ez lesz az első lépés, később pedig a hasznot a fejleszté­sekre fogjuk fordítani. A merésznek tűnő kije­lentés Sinkó Attilától, az őr- bottyáni gazdakör elnökétől származik, aki szemmel lát­hatóan a tennivalók lázában él. Erre minden oka meg­van, hiszen szerinte, már ré­gen elkezdődhettek volna a kárpótlási földárverések a községben, ráadásul, mivel a jegyekkel rendelkezők száma meghaladja az ötven százalékot, fölösleges há­rom fordulós licitálást ren­dezni. Viszont a törvény a háromból nem enged, így Sikó gazda morgolódik, mondván: Elment a kedve a parasztságnak a vállalko­zástól, a sok bizonytalan­ság, jogi hercehurca elgyö­törtté tette. Az is növeli a kárpótlás­ra várók aggodalmát, hogy a tsz-évtizedek után megrö­vidült a határ, eladtak belő­le, kevés a föld. Pedig a lici­tálásra a környékről is szép számban jönnek, főként Er­dőkertesről, mindenki rosz- szul járna, ha megegyezés helyett felvernék az árakat. Kevés is a föld, és a mi­nősége sem a régi. Hajdaná­ban kiváló szőlő s egyéb gyümölcs érett itt, és jól el­adható zöldéség termett. Hatvan-hetven lovaskocsi­val vitték Pestre áruikat a helyi gazdák. Aztán jött a beszolgáltatás, elvették a lo­vakat is, később a földet. A tsz nekiesett a gyümölcsös­nek, kiszántotta, a nagyüze­mi gazdálkodás kizsigerelte a földet. De «most már másképpen lesz minden, legalábbis kel­lene, hogy legyen. A gazda­kör okosan eltervezte a ho­gyan továbbot. Előbb hite­leket vesznek fel a tenyész­állatok vásárlására. Ezeket saját termesztésű, vegyszer- mentes táppal akarják fel­nevelni. A visszakapott föl­det kukoricával, árpával, búzával, rozzsal vetik be, ebből csillapítják a sertések éhségét. A természetes trágyával el akarják érni, hogy a föld visszakapja erejét. így új­ból termeszthetnek gyümöl­csöt, zöldséget is, talán diny- nyét, tököt, paradicsomot is, mindent, ami a homo­kon megterem. De térjünk vissza a legje­lentősebb vállalkozáshoz, a sertéstelephez. A haszon csak akkor növelhető, illet­ve várható egyáltalán, ha minél magasabb fokon dol­gozzák fel a húst. A nyere­séget tehát jó ideig vissza kell forgatni a vágóhíd fej­lesztésére. A haszon pedig sűrű fillérekből fog össze­állni, hiszen az őrbottyáni hús, az előzetes számítások szerint tíz-tizenöt százalék­kal olcsóbban kerülne a fo­gyasztók asztalára. * Az átmeneti törvénnyel nincs kibékülve Tóth Amb­rus, az ácsai gazdakör elnö­ke. Többedmagával válnak ki a tsz-ből, de semmi bizto­síték nincs arra, hogy azt a földet mondhassák majd a magukénak, amelyet jó tíz esztendeje művelnek. A raj­ta lévő, kétszáz méter mély, maguk által fúrt csőkutak el­vesztéséről predig ne is be­széljünk. Márpedig Tóth Ambrus a zöldáru termesz­tésére rendezkedett be, ez vi­szont öntözés nélkül nem megy. Ez idáig a budapesti nagybani piacra hordták a friss zöldséget és az őszi árak kiegyenlítették a nyári aszály okozta vesztesége­ket. Mára azonban elvisel­hetetlenné vált a helyzet. Az import zöldség megjele­nésével, lehetetlen helyzet­be kerültek a magyar terme­lők. Nemcsak az árakat nyomják elviselhetetlenül mélyre, de nyomukban vagy rajtuk keresztül megje­lent az új típusú zöldség- maffia. A gazdakör vezető­je megfékezésükre mielőbb kormányzati intézkedést vár. Ok maguk terveznek, s tisztességes versenykörül­mények között boldogulni akarnak. Hetente összejön­nek a gazdakör tagjai, ki­cserélik tapasztalataikat. Sajnálják is, hogy az or­szág más gazdakörével, még nem történt közvetlen kapcsolatfelvétel, pedig a hírínség a mai világban érezhető károkat okozhat. Minél többet szeretnének tudni a gazdák a vállalko­zás elindításának lehetősé­geiről, a kisgépek piacáról, mert csak létezik olyan ke­reskedő vagy értékesítő há­lózat, amelyik a tömeges kisgépigényre nem árfelve- réssel válaszol. No, és a hitelfelvételi le­hetőségek. Bár Tóth Amb­rus elnök nem kis büszke­séggel mondja: Mindig töb­bet akartam, bővítettem gazdaságomat, de hitelre még sosem szorultam. Németh Zsolt (Folytatás az I. oldalról) Bár folyik az állami gazdasá­gok privatizációja is, és a me­gyében mindössze négy gaz­daság marad majd továbbra is állami tulajdonban, ki­emelt feladatok ellátására, meglehetősen nehéz munka lesz ezeknek a területeknek a kijelölése. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a Buda­pest ellátásában is nagy szere­pet játszó állattenyésztő tele­pek máról holnapra nem szá­molhatók fel, s fenntartásuk­hoz szükkség van a takar­mány előállítására szolgáló földterületekre. Az országgyűlés december 31-ig módosította a kárpótlás határidejét, s ez fokozott üte­mű munkát igényel. A me­gye lassan túl lesz az első lici­táláson. Problémát okoz vi­szont, hogy sok helyen az em­berek még nem kapták meg a kárpótlási jegyet. Ennek oka, hogy gyakran valóságos nyo­mozó munkát kell folytatni a kérelmek elbírálásakor. Na­gyon sok panasz érkezik Pest megye településeiről, az ősla­kosság azt kifogásolja, hogy a pestiek sokszor kárpótlási- jegy-kötegekkel jelennek meg a licitálásokon. A mező­Március derekán keltünk út­ra; dr. Réti Miklós országgyű­lési képviselő, dr. Bogdán Emil, az Interparlamentáris Unió román—magyar tagoza­tának magyar elnöke, marton- vásári országgyűlési képvise­lő; Mácz István, Cegléd pol­gármestere; Kármán József építőmérnök egy norvég— magyar kft. tervezője és mun­katársa; Pista, a vezérpilóta, meg jómagam. Utunknak két célja volt: Réti főorvos, a székelyek ma­gyarországi pártfogója aján­dékot vitt Ceglédről Gyergyó- szentmiklósra. Az ajándékot a ceglédi kórház küldte, egy altatógépet meg egy lélegez- tető-berendezést, rá is fért a kicsiny kórházra, hogy a jó székelyeket fájdalommente­sebben gyógyíthassák. Réti képviselő szerzett még valahonnan öt mázsa len­csevetőmagot is, merthogy valamikor Kovászna—Hargi­ta vidékén olyan lencse ter­mett, hogy Nyugat-Európá- ban nagy árat adtak érte. Az­tán annyi mindennel együtt az elmúlt negyven évben a lencsetermelést is betaposták a feledésbe. Tavaly már ke­rült néhány mázsa vetőmag újra a Székelyföldre, siker is lett belőle, ezen felbuzdulva Réti dr. az idén ismét szerzett ajándékba öt mázsa vetőma­got, valakitől-valahonnan. A határon minden gond nélkül átjutottunk, mert hisz minden dokumentum rendben volt. Utunk másik célja az Ex­gazdasággal foglalkozó helyi lakosok érdekeit ez nagyon sérti. Nincs szövetkezetellenes- ség az országban, bár kétség­telen, hogy az átalakulás nen ment mindenhol simán. Na­gyon sok bejelentés érkezett a Földművelésügyi Hivatal­hoz. Vannak helyek, ahol ál­lampolgárok tömegei sérel­mezik a lebonyolítást. Ez az oka, hogy a cégbejegyzés előtt minden egyes átalaku­lást visszamenőleg meg kell vizsgálni. Ez nem könnyű fel­adat, ráadásul a bejegyzés előtt a szövetkezet nem vehet fel hitelt. Senki nem számí­tott arra, hogy ilyen sok he­lyen lesz probléma. A hivatal a cégbírósággal közösen meg­próbál közvetíteni a kompro­misszumok, a megoldások megkeresésében. A Földmű­velésügyi Hivatal az Ország- gyűléstől szeptember 30-áig kapott jogkört a törvényessé­gi felügyeletre, s mindent el fognak követni a határidő be­tartására. A szövetkezetek várhatóan továbbra is meghatározó té­nyezői lesznek a mezőgazda­ságnak, de a szervezeti átala­kulás még nem tekinthető le­po-szervezés. Gyergyószent- miklós polgármesterével Haj­dó István főesperes úr plébáni­áján találkoztunk. Mindössze tíz perc alatt megállapodtak a felek, hogy Gyergyószentmik- lós, Székelyudvarhely, Csík­szereda és Sepsiszentgyörgy polgármestere — akik egyéb­ként is korábban város- és vi­dékfejlesztési véd- és dacszö­vetséget kötöttek — együtte­sen vállalkoznak a ceglédi vi­lágkiállítási bemutatóra. Er­dély félelmetesen gazdag. Van fája, érce, gyógyvize, cso­dálatos flórája és faunája, ötle­te és szelleme. A Székelyföld a maga egyedüli valóságában csodákat képes bemutatni. A megbeszélések szerint tánc- és énekegyüttesek, színházak, sportkörök, előadóművészek, népművészek látogatnak Ceg­lédre, 1996-ban az Expóra. És természetesen jönnak majd a bátor erdélyi magyar vállalko­zók is. Cegléd tanult a barcelonai világkiállításból, ugyanis a vá­ros önmagában a világ roha­mát nem bírta. A környék ki- sebb-nagyobb városai száz­százötven kilométeres sugarú körben fogták fel a turistanyo­mást. Erre ezek a városok csak késéssel készültek fel. Cegléd meg úgy gondolta, hogy hetven kilométerre a fő­város, ami pusztán egyórányi út. Annyi, mint Újpestről, vagy Budafokról a városköz­pont. A negyvenezer lélekszá­mú Cegléd kivételes adottsá­gokkal rendelkezik. Csak zártnak. Sorra jelennek meg a különböző vállalkozási for­mák. Kezd kialakulni egy új vállalkozói réteg is, a földbér­lők köre. Előtérbe került a mezőgazdasági termelés haté­konysága, a minőséget produ­káló rugalmas szervezetek fognak jól megélni. Ahhoz, hogy a mezőgazda- sági vállalkozók, kistermelők munkája hatékony legyen, nem elég csak a szakértelem, de el kell sajátítani a piaci is­mereteket és ismerni kell a hi­telkonstrukciókat, a támogatá­si feltételeket. Sokféle mező- gazdasági támogatási forma létezik. A tavaszi gabona, ku­korica vetésénél például a ter­melők hektáronként 1500 fo­rint vissza nem térítendő tá­mogatásban részesülnek. A kérelemeket a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatalhoz kell benyújtani. Várhatóan év végig döntő mértékben rendeződnek a me­gyében a földtulajdon-viszo­nyok. Pest megye földterüle­tének negyven százaléka kár­pótlásra kijelölt terület, ötven­öt százalékát pedig a földki­adó bizottságok fogják vissza­adni a tulajdonosoknak. Halász Csilla most tudtam meg székelyföldi kirándulásunkon, hogy Kos­suth városában épült fel Kö- zép-Európa legnagyobb refor­mátus temploma. Éleddig úgy tudtam, hogy a leghatalma­sabb kálomista „katedrális” a debreceni. Hát nem így van. A legnagyobb és a legszebb a ceglédi. A városnak gyönyörű a színháza. Korszerű a szín­padtechnika, kellemes és ké­nyelmes a nézőtér. A sport­csarnok kétezer látogatót ké­pes befogadni. S a ceglédi vá­rosatyák kiválasztották a leg- bájosabb teret, a katolikus fő­plébánia melletti Eötvös teret, az Expo-pavilonsor kiállításá­ra, és természetesen felépítésé­re. És székelyföldi utunkról visszatérve a polgármesterrel és az országgyűlési képviselő­vel városszemlét tartottunk. Nekem, a távolról jött és a tá­volra menő embernek ritka él­ményben volt részem. Az Al­föld egyik legkedvesebb váro­sát ismertem meg. Az Eötvös tér!!! Micsoda arányok, szegénységében is milyen pompa! Érdemes itt világkiállítást rendezni, s ér­demes innen majd tovább is utazni esetleg Nagykőrösre, talán Kecskemétre, azokba a városokba, melyeket nem tett teljesen tönkre az elmúlt negyven esztendő gigantomá- niás, őrült építészete. Ez meg onnan jutott eszembe, hogy a gyönyörű Csíkszereda főte­rén megálltunk, azon a főté­ren, amit még Ceausescu épít­tetett saját maga dicsőségére. Különös borzongás futott át rajtunk, amikor néztük az épí­tészet elleni bűntettet... Ceg­léd emberszabású és -léptékű kiállításra és ünnepre hívja székely felebarátait. Győri Béla Sándor, József és Benedek végre meghozta a várva várt jó időt, s a gazdák megkezdhették a ta­vaszi munkák végzését. Vannak, akik még lovat fognak az eke elé, ám a többségnek már gépek segítik a föld művelését. Hancsovszki János felvétele Ajándék Gyergyószentmiklósnak A székelyek Ceglédre jönnek Cegléd egyéni választókerületének országgyű- képviselője, dr. Réti Miklós megbeszélte dr- Mácz István polgármesterrel, hogy 1996-ra Ceglédre hívják a székelyeket. Neve­zetes év ez mindenképpen, világkiállítás Budapesten és környékén, és a Kárpát-medencében különös dátum, a honfoglalás 1100. évfordulója. Ezt az évet a takaros vá­ros, Cegléd méltóképpen szándékozik megünnepelni.

Next

/
Thumbnails
Contents