Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-03 / 52. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 3.. SZERDA Románlakta területi autonómia Nacionalista csomag Együtt a Hágai Bírósághoz Pozsonyi válasz Egy Párizsban székelő román nacionalista szervezet, a „Garda-Romania" az utóbbi időben különös akcióba fogott: csomagokat küld a bulgáriai Szi- lisztraba. A Szófiában hétfőn közzétett jelentés szerint a Párizsban feladott csomagok tartalmazzák a ”Garda-Ro- mania” programját, Nagy- Románia térképét, valamint egy kérdőívet is. A program három lépcsőben vázolja fel Nagy- Románia megteremtésének az eszméjét. Az első lépcsőben a „Garda-Roma- nia” létre akarja hozni Kisebbségi jog A szlovákiai magyar kisebbség képviselői „kedvezőtlen időpontban” álltak elő követeléseikkel — vélte a Szlovák Köztársaság új elnöke. Micha! Kovac megjegyezte, hogy kompromisszum nélkül nem lesz alkotmánytörvény a kisebbségi kérdés szabályozására. A szlovák képviselők nem kívánnak semmi rosszat a magyaroknak, csak épp megvannak a saját elképzeléseik a kisebbségi jogok európai normáiról. Azt sem lehet zokon venni tőlük, ha érdeklődnek a magyarországi szlovák kisebbség helyzete iránt. kommandóit Románia jelenlegi határain kívül azokon a területeken, ahol románok élnek. E struktúrák megteremtésének az lenne a célja, hogy „szükség esetén védelmezzék Nagy-Ro- mánia érdekeit”. A második szakaszban autonóm területeket akarnak létrehozni a románok lakta területeken. A befejező szakasz lenne e területek függetlenségének kialakítása és népszavazás útján történő egyesítése. A bolgár hírügynökség a csomagban talált kérdőív egyik kérdése alapján következtetett Nagy-Románia Németország és Oroszország szorosabban együtt kíván működni az űrhajózásban. A német űrhajózási ügynökség vezérigazgatója, Wolfgang Wild hétfőn Bonnban megállapodást írt alá az orosz partnerügynökség vezetőjével, Jurij Koptyev- vel a világűr békés célű kutatásáról és hasznosításáról, illetve az e területen megvalósítandó kooperációról. Az aláírás alkalmából a kutatási és technológiai ügyek német minisztériuma hangsúlyozta: a presztízsvállalkozások ideje a Kelet és a megszületésének feltételezhető dátumára is, mivel a feladók az iránt érdeklődtek a címzettektől, hogy „akarja-e a Nagy-Romániához fűződő vágyunk teljesülését 2000. december 1-jéig?” A bolgár hírügynökség felhívta a figyelmet arra, hogy „Nagy-Románia” térképe Bulgáriával, Magyar- országgal és Ukrajnával szembeni területi igényeket tükröz. A „Garda-Roma- nia” kérdőíven egyebek között azt tudakolják a címzettektől, hogy mi a véleményük a jelenlegi román vezetésről, és ki kormányozhatná az országot. Nyugat valósággá vált közeledésével lejárt, az anyagi eszközök szűkösségének kényszere miatt a nagy vállalkozásokat a jövőben csak nemzetközi együttműködéssel lehet megvalósítani. A német és az orosz ügynökség első közös munkája a földre visszatérő, kísérletek végrehajtására alkalmas automatizált űrkapszula, az „Express” megépítése és űrbe juttatása lesz. A startra valószínűleg 1994-ben kerül sor, a vállalkozásban Japán is részt vesz majd egy hordozórakétával. Veszteglő' hajók Uszályzár a Dunán Hat uszályával együtt kénytelen volt horgonyt vetni a magyar zászló alatt hajózó „Eger” is a Vaskapu közelében egy hete létesített jugoszláv uszályzár közelében. Ezzel tizenhétre emelkedett a különböző, köztük magyar zászlók alatt haladó hajóvonták száma, amelyeket megakadályozott a Dunán fölfelé vagy lefelé való közlekedésben az, hogy 12 jugoszláv uszály a 836-os folyamkilométemél horgonyt vetve a folyam hajózható csatornájában eltorlaszolta a hajók útját. Tíz konvoj várakozik a Vaskapuzsilip fölött, hét pedig a torlasz alatt. A hajózó sávot eltorlaszoló uszályok legénysége a jugoszláv hajózási vállalat igazgatója szerint megszakította a rádiókapcsolatot a szárazfölddel, csak úgy lehet érintkezni velük, hogy küldöncöket menesztenek a lehorgonyzóit vízijárművekre. A jugoszláv fél a blokáddal azt próbálja kikényszeríteni, hogy a román oldalon lévő Vaskapu-zsilipen bocsássák át kőolajszállító konvojait, de az ENSZ-em- bargó alapján a román fél ezt eddig visszautasította. Pozsonyból tegnap megérkezett a válasz arra a levélre, amelyet Martonyi János külügyi államtitkár az elmúlt héten intézett szlovák partneréhez, Ján Lisuch, külügyi államtitkárhoz a bősi vízlépcső-vita ügyében. A cseh parlament döntése után egyértelmű helyzet alakult ki a vízlépcső ügyében. Lehetővé vált, hogy az államközi vita rendezésében Budapest és Pozsony előrelépjen, és aláírja a Hágai Nemzetközi Bírósághoz közösen benyújtandó úgynevezett alávetési nyilatkozatot. Ján Lisuch most megérkezett válaszlevelében kifejtetAz orosz elnök kedden burkolt formában értésre adta: a konzervatív előrenyomulás megállítására megvan a megfelelő eszköze. Bár nyíltan nem mondta ki, szavai azt sugallták, hogy végső esetben kész az elnöki kormányzás bevezetésére. Remélem nem jutunk el idáig, az alkotmányt tiszteletben kell tartani — hangoztatta Borisz Jelcin a Demokratikus Választás nevű, éppen az elnök támogatására alakult reformer te: a Szlovák Köztársaság kész tárgyalni az alávetési nyilatkozat végleges szövegéről. A Lisuch-levél kapcsán Herman János felhívta a figyelmet arra, hogy mind a mai napig nem érkezett hivatalos válasz Vladimir Meci- artól arra a levélre, amelyet Antall József kormányfő még február 5-én intézett a szlovák miniszterelnökhöz. Herman János szerint a magyar Külügyminisztérium nem tekintheti teljes értékűnek Kisuch válaszlevelét, mivel a magyar fél által javasolt találkozónak sem a helyét, sem az idejét nem határozza meg. tömörülés keddi gyűlésén. Az elnök 15 perces beszédében vázolta azokat az elképzeléseket is, amelyekkel a népképviselő kongresszusra kíván felkészülni. Jelcin állásfoglalása nyilvánvaló figyelmeztetés a csütörtökön összeülő parlamentnek, amely a kongresszus összehívásának idejéről és napirendjéről, valamint az alkotmányos válság áthidalását célzó elnöki javaslatokról tárgyal majd. Orosz—német űrprogram Békés kutatás Mindenre elszántan Elnöki kormányzás VÉLEMÉNY El kell kerülni, hogy a közoktatásban a médiaháborúhoz hasonló harc alakuljon ki. Nem vagyunk még a konszenzus boldog állapotában, mint ahogyan azt a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium próbálja beállítani. A művelődésügyi tárca nem tartotta fontosnak az egyeztetést az érintett szervezetekkel. Ilyen és ehhez hasonló kijelentések hangzottak el állítólag azon a múlt pénteki sajtótájékoztatón, amelyet több érdekelt pedagógus-szervezet tartott. Állítólag, mondom, ugyanis nem voltam ott. De még mielőtt bárki.felelőtlenséggel vádolna, hogy olyan eseményről írok, melyen nem is vettem részt, sietve megnyugtatom, hogy nem maradtam le semmiről. Majd egy éven át számtalan oktatási fórumon, vitán, tájékoztatón lehettem jelen a közoktatási törvénytervezet kapcsán, így sok újdonsággal nem tudnak meglepni a hozzászólók. Ráadásul péntek este vendégségben töltöttem az időt, s elkaptam egy- egy pillanatot a Híradó, később pedig az Egyenleg idevágó képsoraiból. Miket is mondhatnak, viccelődtem, s a másnapi újságok igazolták feltételezéseimet. A téma, az évek óta készülő új közoktatási törvény persze nem ilyen könnyed; nagyon is komoly és fontos határozatokról van szó. Ezerszer leírtuk már, hogy a társadalom szinte minden tagját — akár gyermek, szülő vagy pedagógus — érintő nagy horderejű kérdésről van szó. Ennél és az ehhez hasonló frázisoknál azonban már tovább kellene lépni. Nem lenne érdektelen, ha néhány politológus és szociológus sokirányú elfoglaltsága mellett — kormányszidás, hibás prognózisok gyártása, állandó huhogások — látleletet venne az iskolák környékéről, kimutatná az utolsó hatnyolc év fantasztikus változásait. Az elengedhetetlenül fontos törvény kidolgozása a miOktatás, kioktatás nisztérium feladata. Ötven személy hosszú hónapok óta fáradhatatlanul, a szó szoros értelmében éjt nappallá téve dolgozott a tervezeten. Ez persze még nem érdem, ettől még rosszak is lehetnének az elképzelések. Számtalan egyeztetés történt, legutóbb épp azok álltak fel sértődötten az asztaltól, akik most azt állítják, a tárcának nem fontos a konszenzus. Tapasztalatom, hogy minden erőfeszítés, részeredmény és kialakult változat után azonnal az elutasítás, a zabolátlan kritika, az olcsó sajtóbeli hisztériakeltés következett. Egyetlen egyszer sem sikerült olvasnom a sok esetben szakmailag megalapozatlan, vagy épp nevetséges kritikák bírálatát. Hiába dolgozik „odafent” a jó szándékú csapat, a sok ezer helyi tantestület másképp érzékeli a dolgokat. Nemrégen ugyanezek a személyek egy délelőtti rádióbeszélgetésben azt panaszolták, hogy a tárca nem képviselteti magát. Csak azt felejtették el kimondani, hogy azért nem jött senki a stúdióba, mert épp azon a délelőttön terjesztették a kormány elé a tervezetet, hosszú hónapok verejtékes munkáját. Az sem mellékes, hogy sokszor hiába küldték el vitára és véleményre a tantestületekhez a tervezetet, nemegyszer hozzácsatolva a nemzeti alaptanterv vázlatát, amikor az iskolák legnagyobb része belső ügyével, az igazgatóválasztással volt elfoglalva. (Ezek felmérése is igencsak tanulságos lenne...) Természetesen szükséges a dokumentumok megismertetése, ám a napi konfliktusokkal terhelt, érdekekben megosztott tantestületek nem tudtak érdemi válaszokat és megjegyzéseket fűzni az alakuló törvény szövegéhez, így jött el a gittrágók, a kákán csomót keresők ideje. Ott ül a képernyőn Szőllősiné, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára. Télen, nyáron, februárban és júliusban nyilatkozik, hogy elfogadhatatlan a tervezet, tanár-, diák- és pedagógusellenes. Mondja ezt egy olyan szervezet vezetője, ahol évtizedeken keresztül a nyári beutaló és a névnapi köszöntés volt az egyetlen harci tett, felmutatható produktum. Ott ül a képernyőn Pokomi úr, az egykor alternatív és fiatalos ellen-szakszervezet, a PDSZ lánglelkű szóvivője, aki röpke egy év alatt több bakit követett el nyilatkozataiban, mint a tárca államtitkárai együttvéve. Most pedig boldog szimbiózisban mosolyog azzal, aki ellen az egész szakszervezet megalakult. Ott ül a képernyőn Sáska úr, a főváros oktatási bizottságának elnöke, aki... Uram, fogd vissza a toliamat... Ha egyszer elcsitulnak az aktuális botrányok a főváros vezetésében — Arizona, Nagycsarnok, BKV stb. —, megérdemelne egy misét a Városháza oktatáspolitikája, persze nem az ismert szólamok, hanem konkrétumok alapján. Ettől függetlenül rendkívül találó a média-hasonlat. Itt is hosszú tárgyalássorozat után vagyunk, az ellenzék rendkívül nagy erőket vetett a küzdelembe. A neves rendező Lucifert idézte a Parlamentben, országjáró haknibrigádok magyarázzák oktatási fórumokon a tervezet szörnyűségeit, a világnézeti semlegességről többet vitatkoztak, mint az EK-tagországok együttvéve (nota-bene, az egyházi iskolák száma másfél százalék), az önkormányzati szövetségek állandó témája a finanszírozás, amit persze úgy képzelnek, hogy az állam adja a pénzt, de semmibe ne szóljon bele. Ahhoz sem kell jóstehetség, hogy lássuk, az ellenzék célja ismét az időhúzás. Az, hogy a választásokig lehetőleg ne szülessen meg az új törvény. (Székely Ádám)
