Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-23 / 68. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 23., KEDD Üllőről indult... Kiállítás a könyvtárban A már-már hagyományossá váló tavaszi Árpád-napok egyre nagyobb jelentőségűek községünk kulturális életében. Ehhez kapcsolódik könyvtárunk rendezvénye: L. Szabó Erzsébet Munkácsy-dí- jas üvegtervező iparművész 1993. március 25-től április 3-ig tartó kiállítása. E rendezvénnyel régi tervünket szeretnénk megvalósítani: megismertetni annak a művésznőnek a munkásságát, aki valamikor hosszabb ideig itt élt, itt kezdte meg jövendő pályája kialakítását. L. Szabó Erzsébet 1935-ben Budapesten született. Gyermekkorát Üllőn töltötte, itt kezdte meg tanulmányait 1942-ben az üllői Református Elemi Népiskolában, majd az államosítás után az üllői általános iskolában fejezte be 1950-ben. Az általános iskola befejezése után a Török Pál utcai Művészeti Gimnáziumban tanult. Itt ismerkedett meg az üvegművészettel. — Báthory Júlia üvegművész tanárnő tanítványaként. Az Iparművészeti Főiskolán Mi- háltz Pál és Z. Gáts György tanította, 1963—64-ben pedig a Prágai Iparművészeti Főiskolán tanult, az üvegművészeti tanszakon. 1965-ben a Peill és Putzler üveggyár meghívására a németországi Dürenben hutaüvegek tervezésével és a színes technológiai eljárásokkal folytatott kísérleteket. 1984-ben Muranó- ban (Olaszország), a Salviatti cégnél tervezi és kivitelezi tárgyait. 1955 óta önálló üvegtervező és kivitelező iparművész. 1960-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki, melyet a több réteges, színes, hutakész üvegalkotások hazai bevezetéséért kapott. A Műszaki Könyvkiadó Vállalat nívódíját kapta, és Az év legszebb könyve kitüntetést érdemelte ki az 1980- ban megjelent, Kézi gyártású finomüvegek című kiadványt. Az ötvenes évek közepétől számos önálló kiállítást rendezett Budapesten és hazánk több nagyvárosában. De például volt tárlata Prágában, a Városi Múzeumban (1967), Bécsben, a Collegium Hungáriámban (1980 és 1984), 1981- ben Neudörfl, Klagenfurt, Oberpullendorf osztrák városokban. 1985-ben vándorkiállítás Steyr, Kufstein és Ausztria több városában. Az önálló kiállításokon kívül még sokkal több kollektív kiállításon vett részt mind itthon, mind külföldön. Munkásságáról így ír Emst múzeumbeli kiállításának ismertetőjében Kratochwill Mimi: „L. Szabó Erzsébet gyerekkorunk képzeletvilágát idézi üvegcsodáival: a mesék titokzatos üveghegyeit, a színes üveggolyó-kaleidoszkóp világát, a porcelánbabák csillogó üvegszemeit, a varázsló kristálygömbjét, amelyek emléke oly mélyen belénk ivódott. A gyerekeknek, a felnőttek oly színesen próbálgatott mély tűzű drágakő ékszerei is a színes üvegeket jelentették. A művésznő alkotásai a körülöttünk lévő világ szépségeit is jelzik: a nap tüzes fényét, a csillagok, a hold kristályos ragyogását, a befagyott vizek cseppjeinek üvegszikrázását. Színei a hajnal lágy pasztellkékje, rózsaszíne, a szél közeledtét jelző esti narancssárgák, a viharos szürkék, a hullámzó tenger kékje, a hópely- hek, a jég fehérsége.” Amint látjuk, nagy utat tett meg az egykori üllői, Damjanich utcai kislány, aki nem szakadt el indító falujától. Míg szülei éltek, gyakran látogatott haza családjával. Régi gyermekkori barátaival is tartja a kapcsolatot. Nagyon örülünk, hogy sikerül megszervezni ezt a kiállítást, és biztosak vagyunk benne, hogy sokan fogják látogatni azt. Bízunk benne, hogy a látogatóknak emlékezetes élményt jelent majd. Egyes kiállított tárgyakból vásárolni is lehet. Szeretettel várjuk a barátokat, ismerősöket és minden kedves érdeklődőt. Az üllői könyvtárosok Lapunk örömmel ad helyet azoknak az írásoknak, amelyek megyénk egy-egy kulturális eseményéről szólnak. Kérjük Olvasóinkat, időben juttassák el tudósításaikat hozzánk, ellenkező esetben „lekésünk” a rendezvényről, vagy — amint szakmai berkekben mondják — utánalövünk az eseményeknek. Bafta-díjak Az Oscar-várományos angol színésznő, Emma Thompson kapta az év legjobb színésznőjének járó díjat vasárnap este Londonban, a Brit Film- és Tévéművészeti Akadémia (Baf- ta) 24. díjkiosztó ünnepségén. Az elismerést a Howards end” című filmben nyújtott alakításáért kapta, s a filmet egyszersmind az év legjobb filmjének járó Bafta-díjjal tüntették ki. Az amerikai Oscar-díj bemelegítő műsorának számító, Londonban és Hollywoodban egyszerre rendezett, műholddal összekötött díjkiosz- tífcon a legjobb színésznek járó elismerést Robert Downey nyerte el, az Atten- borough-féle új Chaplinfilm főszerepéért. A legjobb eredeti forgató- könyvért járó Bafta-díjat, mely kacsintó görög drámai álarcot formáz, az amerikai Woody Allen filmrendező kapta „Férjek és feleségek” című filmjéért. A legjobb rendező Robert Altman lett, „A játékos” című filmje alapján. A legjobb nem angol nyelvű film díját a „Tűzd ki a vörös lámpást” című kínai filmnek ítélték oda. A tévéműsorok közül a legjobb nem angol nyelvű program díját a brit produkcióban készült „Tosca” operafilm kapta, Placido Domingo és Catherine Malfita- no főszereplésével. A legjobb híradó-feldolgozás kategóriában a Bafta-díjat az ITN független angol hírtévé Penny Marsh riporter vezette forgatócsoportja kapta, a boszniai szerb fogolytáborok tavalyi földerítéséért és a világ elé tárásáért. Hadtörténeti tárlat Megelevenedik a múlt A trianoni békeszerződés katonai rendelkezésének végrehajtásától egészen a második világháború befejezéséig szóló kiállítással állt elő a Hadtörténeti Múzeum. A legújabb hadtörténeti kutatások eredményeit és megany- nyi, a múzeum birtokában lévő dokumentumot, emlékanyagot, de a nagyközönség előtt eddig még be nem mutatott dokumentumot és emlékanyagot felvonultatva. Képeslap az I. világháborúból Lévén a tárgyalt időszak hosszú, az esemény pedig tömérdek, a kiállítás két részletben készül. így A magyar királyi honvédség története 1922-től 45-ig című tárlat e mostani első része 1943-ig tárgyalja Magyarország fegyveres erejének alakulását és fejlődését. Hogy a tiranoni békeszerződés katonai rendelkezéseit foganatosítsák, Szövetségközi Katonai Bizottság működött magyarorszá- gon is. E szoros ellenőrzés megszűnése után felgyorsult a hadseregszervezés, -fejlesztés, s a „Trianon-szindróma” békés megoldására törekvő magyar komány a katonai semlegesség hirdetése mellett megszerezte a fegyverkezési egyenjogúságot. A magyar királyi hadsereg fejlesztése és az újrafelfegyverke- zés programmá vált. Miközben a magyar hadtörténelem eseményeivel részleteiben foglalkozik a kiállítás, az egyetemes hadtörténelem csak érintőlegesen, kronologikusan szerepel. így ismerhetjük meg, hogy milyen szerepe volt a magyar királyi honvédségnek a területi visszacsatolásokban, a Felvidéken és Kárpátalján, Észak- Erdélyben és a délvidéki hadműveletben. És már el is érkeztünk a második világháború eseményeihez, a Szovjetunió elleni hadba lépéshez. Részletesen szól a tárlat a 2. magyar hadsereg doni harcairól, a fronton történtekről, az 1942-es nyári, őszi támadásokról, a téli felkészülésről, majd az 1943. januári szovjet áttörésről és a visszavonulásról, az itthoni ünnepélyes fogadtatásról, és a hadsereg további átszervezéséről, az 1943. május 31-ig terjedő időszakig. Ötvenkilenc képi rendszer eleveníti meg a hadsereg történetét. A hadsereg felépítését, fegyvernemeit, s természetesen a világháborús harcokat — katonai oldalról. Frontharcosautomobi lók, egyensapkák, fegyverek, térképek sokaságával elevenednek meg a háborús esztendők. S különleges relikviák, hadinapló-jelentések, írásos és fényképes haditudósítások, egy elesett katona utolsó üzenete, egy nyírfakéregre írt levél az otthonmaradottakhoz. Hadtápzászlóaljak, kézi rajzolatú szakaszkijelölések a megszálló hatalmaktól. Egy izraelita folyamodvány a magyar országgyűléshez. És persze megelevenedik a katonák magánélete is. 1925-ből egy báli táncrend, amelynek minden táncosa a királyi hadsereg rangos vitéze. A házasodás szabályozása. És a háborúban is jelentős szerepet játszó család, az itthonmaradottak, akik leveleket kapnak és küldenek, akik jótékonysági egyletekben, gyűjtésekben vesznek részt. S egy, napjainkban különös aktualitást nyert fotó, a kolozsvári Mátyás-szoborról, magyar felirattal, valamikor a húszas évekből. . b. Interfolktánc ’93 A Honvéd Együttes diadala Szűnni nem akaró tapssal ünnepelte közönsége a Honvéd Együttest előadás után vasárnap a Nemzeti Színházban, az Inteifolk Fesztivál nyitó rendezvényén. Volt mit ünnepelnünk. Végre szabadon hangot adhattunk büszkeségünknek a magyar népi kultúra kincsekben gazdag öröksége láttán. Aztán ünnepeltük Novák Ferenc koreográfus, mindenki „Tatája” zsenialitását. Utolsó leltár című összeállításában Szlavónia, Somogy, a Zobor-vidék, a Galga mente, Bereg, a Dél-Alföld, Kalotaszeg és Moldva magyar népzenei és néptáncörökségéből elénk varázsolta mindazt a szépséget, ami őrá megrészegítően hatott. Színpadának minden szeglete külön élt, és ezekből a „cserepekből” állt össze egységes egésszé egy-egy vidék kultúrkincse. Az egy körben ka- rikázó lányok, a csoportban ugrás vagy botos táncot járó legények külön válva, párokba vagy kisebb csoportokba rendeződtek, az előtérben a szóló láncosok járták, majd ismét összeállva diadalmas össztáncba kezdtek. S még be sem fejeződött az össztánc, a háttérben új, népviseletbe öltözött táncosok bukkantak fel, hogy szólókkal vagy páros táncukkal más vidékek örökségének bemutatását kezdjék... A Honvéd Együttes fiatal tagjaiban a koreográfus méltó partnerre talált. Égész este úgy járták a táncot, mintha egyedül rajtuk múlna az előadás sikere. És Novák Ferencnek, a nagyszerű pedagógusnak volt gondja rá, hogy kitűnő adottságait az együttesnek szinte valamennyi tagja szólistaként is megcsillanthassa. A Forrószegiek című (Széki „Rómeó és Júlia” alcímű) népi táncműben az együttes drámai előadóképességét csodálhattuk. A valóságban megesett történet főszereplői, a forrószegi Kali és a felszegi István a falut két közösségre osztó előítéletet áthágva vállalja szerelmét, és lázadásáért halállal lakói. A fiatal Béres Anikó és Érti Péter, a forrósze- gieket és felszegieket megelevenítő kar széki táncával mindent el tudott mondani az alvég és felvég fiataljainak felhőtlen életéről, Kali és István egymásra találásáról, tiszavirág-életű boldogságáról, a nyomukban leselkedő tragikus végről és az ártatlan áldozatok sorsa felett érzett döbbent gyászról. (d. v. s.) m ■ ML lÖA;* §/ •* - ■ ■jjk * AJm i P