Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám

£ PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. MÁRCIUS 23., KEDD 3 Bizonyos feltételek Valamilyen okból fontosnak érezte a szakszervezeti lap, hogy terjedelmes interjút készítsen Ordögh Szilveszter — van-e, aki e nevet nem ismeri? — íróval. A beszélge­tés mégis a közéleti ember bemutatására sikeredett, méghozzá pasztell, kissé elmosódott színekben. Miért nem hallottam már régen O. Sz.-ró'l? — tette fel magá­nak a kérdést az újságírói Tényleg, miért nem hallott? Pedig hallhatott volna, ugyanis Ö. Sz. nem hiszi — mint mondja válaszában —, hogy visszahúzódott volna, bár soha nem akart „előretörekedni". Igaz, ezt következő mondatában megcáfolja, de nyilván akkor is így van, ahogy mondja. Tehát: „Ennek talán ellentmondanak ko­rábbi funkcióim, hiszen voltam a Fiatal írók József Atti­la Körének titkára, az Írószövetség tisztségviselője...” Volt bizony, sőt— ez azonban már a felsorolásból le­maradt — volt egy ideig a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának is a tagja, sőt az MSZMP KB művelődéspolitikai munkaközösségének is. Ez tehát a felsorolásból hiányzik, legfeljebb a későbbiekből kö­vetkeztethet rá az olvasó, ha eléggé csavarintos eszű. Így szól ugyanis néhány sorral lejjebb kellő árnyaltság­gal, s talán némi iróniávalf?) az önvallomás: „Ha vala­ki 1989-ig a párt központi bizottságának a tagja volt, ak­kor teljesen mindegy, hogy ott mit mondott, milyen érté­keket képviselt”. Akárhogy is volt, rég volt; mindenesetre jó lenne, ha a neves író ma is részt venne a közéletben, mert lám, je­lenléte hiányzik a szakszervezeti lapnak is. O. Sz. is így van valahogy a dolgokkal, mert azt mondja: „Bizonyos feltételek mellett egyébként én is vállalnám újra a köz- szereplést, de hol találok én a mondandómhoz pártot?” Hát — párt talán még csak akadna. De nem egészen világos, hogy mik azok a „bizonyos feltételek" ? — dégé — Százhúsz éves rekord Tavasz és ózon Fővárosi képviselők a kormányfőnél Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is száraz telünk volt — hangzott el az Országos Meteorológiai Szolgálat teg­napi sajtótájékoztatóján. Ke­vés hó esett, és sok helyen a december végén, január ele­jén kialakult mínusz 15, mí­nusz 20 fokos hidegekben hó­takaró nélkül maradtak a föl­dek. Jelentősebb mennyiségű hó csak februárban esett, ek­kor is a hóréteg vastagsága 29 cm volt a Kékestetőn, ami az eddigi legkisebb, télen mért hótakaró-vastagság. A mí­nusz 18-20 fokos talajmenti lehűlések már a fejlettebb őszi vetéseket is és a szőlő rü­gyeit is károsíthatták. A jelen­legi 22-23 fokos napi közép­Kopreda Dezső' vezérigazgató h. úrnak, Magyar Távirati Iroda. Hivatkozva 1993. március 18-án Dr. Kovács Attilával le­folytatott telefonbeszélgetésé­re szíves tudomására hozzuk, hogy megállapítottuk, misze­rint az Önhöz intézett, 1993. március 11-én kelt levelünk­ben megfogalmazott észrevé­teleink és kifogásaink félreér­tésen alapultak. A hivatkozott külpolitikai sajtószemlét ugyanis (SK0100 4 230 MTIk2022) nem azzal a cikkel hasonlítot­tuk össze, melyet szemlézett. A félreértés oka az volt, hogy nem volt tudomásunk arról, hogy a NZZ külföldi mutáci­ót is megjelentet és annak hőmérsékletek pedig 120 éves rekordot jelentenek. Az utóbbi hónapokban 16-17 százalékos ózonhiányt tapasztaltak Magyarország fö­lött a magas légkörben. A leg­mélyebb ózonhiányt január végén mérték, ami 28 százalé­kos volt. A szakértők vélemé­nye szerint a hiányért elsősor­ban az emberi tevékenység ál­tal a légkörbe juttatott klór­és bórtartalmú vegyületek okolhatók. A szakemberek fel­hívták a figyelmet arra, hogy Magyarországon ez idáig a szükséges anyagi források hiá­nya miatt nem tudták fejlesz­teni az ózonmegfigyeléseket, és nem létesült UV-B sugár­zásmérő hálózat sem. anyaga nem egyezik meg a Svájcban megjelenő alapkia­dással. Mint a fentiekből kiderül, eljárásunk jóhiszemű volt. Et­től függetlenül elismerjük té­vedésünket, az érintettektől elnézést kérünk. Kérjük tehát, tiltakozásun­kat tekintse tárgytalannak. Mégis meg kell említe­nünk, hogy véleményünk sze­rint helyesebb lett volna, ha a két azonos napon megjelent és a magyar kormány átalakí­tásával foglalkozó cikk közül az MTI a svájci kiadásban megjelent, sokkal részlete­sebb, tárgyilagosabb és alapo­sabb kommentárt szemlézi. Tiszteletteljes üdvözlettel: Közakarat Egyesület Etikai bizottság Kulin Sándor, az MDF etikai bizottságának elnöke bejelen­tette, hogy csütörtökön ülése­zik az MDF etikai bizottsága, ahol Debreczeni József és Csurka István Ugye kerül terí­tékre. Az etikai bizottság csü­törtöki ülésén nem hoz dön­tést, hanem csak el kívánja dönteni, hogy etikai és fegyel­mi ügyekről van-e szó, vagy a bejelentéseket politikai ügy­nek minősítik, és így, mint­hogy az nem a bizottságra tar­tozik, visszautasítják azt. / Újra Sólyom Az Alkotmánybíróság folytat­ja az alkotmányosság elvi ala­pokon álló kiépítését, munka­stílusa nem változik: a jövő­ben sem bonyolódik politikai csatározásokba. Ezt dr. Só­lyom László, az Alkotmánybí­róság elnöke nyilatkozta ab­ból az alkalomból, hogy is­mét megválasztották a testü­let elnökének. Hangsúlyozta: alkotmánybíró társaival együtt reméli, hogy az Or­szággyűlés néhány hónapon belül elfogadja az Alkot­mánybíróságról szóló tör­vény módosítását, és ezzel a testület az európai gyakorlat­nak már mindenben megfele­lően működhet tovább. En­nek során már nemcsak el­vont normakontrollal foglal­kozhatnak majd, hanem elvi jelentőségű egyéni alkotmá­nyos jogsérelmekkel is. (Folytatás az 1. oldalról.) A miniszter második prog­ramja ennél sokkal nyugalma­sabb körülmények között telt a Dunai Finomítóban. Lator­cai János mint kollégákat kö­szöntötte az igazgatósági épü­let nagytermében összegyűlte­ket, mert mint mondotta, vegyipari mérnökként sok itt dolgozóhoz fűzik régi szak­mai kapcsolatok. A miniszter bevezetőjében utalt röviden a „szomszéd várban" tett látoga­tása céljára, s felhívta a figyel­met arra, hogy nem léteznek kínos kérdések, előítéletek nélkül vesse fel mindenki azt, ami a szívét nyomja. A beve­zető szavak után derült csak ki, hogy elkel a biztatás, hi­szen mindössze „egy, csak egy legény” élt a kérdezés le­hetőségével. így a kínos csen­det az írásban beküldött kérdé­sekkel sikerült feloldani. Latorcai János előadásában és a kérdésekre adandó vála­szokban ismertette az ipari tár­ca ipari, valamint energiakon­cepcióját, amely ez év eleje óta a kormány koncepciója is egyben. Hangsúlyozta, hogy működő magyar gazdaság nem képzelhető el hatéko­nyan működő ipar nélkül, az ipar pedig energiaipar nélkül. 1995-től évi négy-hat százalé­kos ipari termelésnövekedés prognosztizálható, s ennek nyomán reális tervként meg­valósítható az ezredfordulótól csatlakozásunk Európához. Az országban végbemenő privatizációval kapcsolatban Antall József miniszterelnök tegnap fogadta a Fővárosi Ön- kormányzat MDF-képviselő- csoportját Demeter Ervin ve­zetésével. A találkozón részt vett Barsiné Pataky Etelka ál­lamtitkár, az Expó főbiztosa és a parlament MDF-frakció- jának néhány budapesti kép­viselője is. A képviselőcsoport 22 tag­ja tájékoztatást adott tevé­kenységéről, melyet belső egységben és a főváros érde­keit szolgáló szakmai szem­pontok szerint végeznek. Kü­lönösen eredményesen foglal­koztak a fővárosi vagyon fel­mérése, a fejlesztések, a köz­üzemek, az iskolák és az egészségügyi intézmények problémáival. A képviselő- csoport rámutatott, hogy Bu­A 36-ok tegnapi ülésén részt vett Sepsey Tamás ál­lamtitkár, az Országos Kár­pótlási és Kárrendezési Hi­vatal vezetője, aki ezt meg­előzően írásban válaszolt a képviselőcsoportnak az Al­kotmánybíróság legutóbbi állásfoglalásával kapcsolat­ban feltett kérdéseire. Az Alkotmánybíróság határoza­ta. mint ismeretes, alkotmá­nyellenesnek minősítette az első kárpótlási törvény a miniszter úgy vélekedett, hogy bármilyen módszer cél­ravezető, amelynek eredmé­nyeként működő cégek, ver­senyképes termékek jönnek létre, ám a — a mérnök azt mondatja vele — az új mód­szereket legalább egy kismin­takísérlet után lenne szabad bevezetni. A munkanélküliség elsődle­ges kezelése a Munkaügyi Mi­nisztérium hatásköre — muta­tott rá Latorcai János, szintén egy kérdésre válaszolva, de az ipari tárcán belül is fontos kérdés. — Az elődöm óriási lépéseket tett ezen a téren — mondta. — S hogy ez a jövő­ben is így lesz, arra az a garan­cia. hogy a kormány által jó­váhagyott iparpolitikai kon­cepcióban egy fontos fejezet foglalkozik ezzel a problémá­val. Melyik lobby oldalán áll a miniszter úr? — szólt a követ­kező kérdés. A válaszból kide­rült, hogy Latorcai János szá­mára kétféle lobby létezik. Az egyik csoportba azokat so­rolja, amelyeknek tagjai jó ügyek érdekében vetik latba kapcsolataikat, befolyásukat, a másik csoport pedig a „bu- listák”, a saját pecsenyéjüket sütögetők; a rossz lobbysták. A miniszter, mint mondotta, egy dolog mellett lobbyzik: a magyar gazdaság, a magyar kereskedelem, a magyar ipar és a magyar idegenforgalom mellett. A szintén jelen lévő Szűcs István helyettes államtitkár ab­dapest az elmúlt 3 évben mintegy 80-100 milliárd fo­rint támogatást kapott az' éves költségvetési támogatá­son felül. Ezért is indokolat­lan a kormányra hárítani a fő­város népszerűtlen intézkedé­seinek felelősségét. Sajnála­tosnak tartják ugyanakkor, hogy Budapest 1993-as költ­ségvetése az eladósodás meg­indulását mutatja. Antall József miniszterel­nök válaszában elismerését fejezte ki a képviselőcsoport munkájáért, amelyet mindig figyelemmel kísér. Szüksé­gesnek ítélte a képviselőcso­port tapasztalatainak, javasla­tainak kormányzati hasznosí­tását, az ehhez szükséges kap­csolatrendszer intézményes kereteinek fejlesztését. azon paragrafusát, amely egyes földkárpótlásra jogo­sultaknál teljes kárpótlást tesz lehetővé. A frakció nem tudott vég­leges álláspontot kialakítani az ügyben. Ezért megbízták Zsíros Gézát: szakértők se­gítségével dolgozza ki a probléma olyan lehetséges megoldásait, amelyek nem ütköznek az alkotmányos­ságba és az érintettek ked­vezményeit is meghagyják. béli meglepetésének adott hangot, hogy — lévén helybe­li — este. reggel gyakran megállítják a százhalombattai- ak, s kérdések özönével látják el, most pedig, amikor az ipa­ri tárca vezetőjének tehetné­nek fel kérdéseket, már-már érdektelenségbe fullad a ta­nácskozás. E néhány feddő szó után a helyettes államtit­kár — írásban érkezett kérdés­re — a Monopoly Csoportról mondta el véleményét. — A „csillagszeműek” szemmel tartására jött létre a csoport, amelynek magam is alapítója voltam — utalt a megalakulás körülményeire, a volt pártve­zetők, munkásőrök vagyonát- mentési kísérleteinek leleple­zésére Szűcs István. Eleinte olyan népszerű volt a Mono­poly Csoport, hogy még SZDSZ-es képviselőtől is kap­tak dicséretet. Időközben azonban a privatizáció hiá­nyosságait, ellentmondásait vették górcső alá, s ettől kezd­ve már nem volt ennyire egyértelmű a megítélésük. Egy idő után a Monopoly Csoport feleslegessé vált az MDF-ben. A tárcák — a pri­vatizációért felelős tárca kivé­telével — jó szemmel nézik a Monopoly Csoport működé­sét. Ami pedig a privatizációs minisztérium neheztelését ille­ti, érthető, hogy így véleked­nek, hiszen a csoport sok bor­sot tört már az orruk alá. Ösz- szességében a Monopoly Cso­port jó munkát végez. Z. B. Kölcseyre emlékeznek A legszebb iskola Kölcsey Ferenc nevét viseli a hét végétől a Huszt közelé­ben levő, Tisza-parti nagy­község, Visk magyar nyelvű középiskolája. Annak idején a viskiek önerőből hozták létre az isko­lát, amely — messze a tömb­ben élő kárpátaljai magyar­ságtól — a legnehezebb idő­ket is képes volt átvészelni: megtartotta önállóságát, és az egyház mellett magára vállal­ta az ott élő magyarság védő­bástyájának szerepét is. Ma ez a tanintézet a Felső- Tiszavidék legszebb középis­kolája. Kölcsey Ferenc többször is megfordult e vidéken, amit Huszt című verse is igazolni látszik. A névadó ünnepsé­gen a Magyar Köztársaság képviseletében ott volt Pová- zsai Sándor ungvári konzul és a művelődési minisztéri­um képviselői, akik egy száz­ezer forintról szóló könyv- és tanszervásárlási utalványt is átadtak a viskieknek. Politikai jegenyék A politikai jegenyék — írhatnék nyugodtan Mi- ki-egereket is — felnőt­tek az égig. Azt hiszik, ők a politikacsinálás nagymesterei. Egyikük a hét végén bejelentette avagy kijelentette: az MDF-nek most olyan helyzetbe kell magát hoznia, hogy a követke­ző választásokon győz­tes liberális pártok part­nere tudjon maradni. Győztes liberális pár­tok... — susogja a jege­nye, cincogja az egér. De hol van még a követ­kező választás? Messze. Addig még azon a Du­nán Ls sok víz fog lefoly­ni, amelyet némiképp el­oroztak. Persze ez a je­genyéket nem zavarja, hiszen miért is zavarná, amikor tudják: ők nem az igazmondás, a hiteles tájékoztatás éllovasai, hanem az említett liberá­lis pártok aktivistái. Ak­tivisták, akik a múltban jól megtanulták: ha so­kat mondják, ez a legvi­dámabb barakk, akkor egyszer csak el is hiszik az emberek. E jól bevált módszertől miért is tér­nének el? Nincs rá sem­mi okuk. Sőt! Éppen e tevékenységük révén ju­tottak el oda, hogy ro­hannak hozzájuk kame­rával, mikrofonnal. S ők jósolnak, ha kell, reg­geltől esteiig. Nőnek, nö­vekednek. Remélhetőleg nem az égig. Ez még de­mokráciákban sem for­dulhat elő. (Vödrös) Levél a közakarattól Az ipari miniszter Százhalombattán Vita a kedvezményes tarifáról Vendég a 36-oknál

Next

/
Thumbnails
Contents