Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-22 / 67. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁRCIUS 22.. HÉTFŐ Talán enyhül a forgalom Felajánlásokat várnak Még tart az útlevélroham Amint elterjedt a hír, hogy a jövőben emelkedik az útle­vélilleték, az emberek szinte megrohamozták az önkor­mányzati hivatalokat. Akik­nek viszont sürgősen szüksé­gük lenne az utazási okmá­nyukra, nem tudják kivárni egyrészt a hivatalok előtt kí­gyózó sorokat, másrészt az egy hónapnyi várakozási időt. Ezalatt kaphatják kézbe ugyanis az útleveleiket a ké­relmezők. Éppen ezért jó azt tudni, hogy rendkívüli ese­tekben — szolgálati út, isko­lai kirándulás, befizetett üdü­lés — a köztársasági megbí­zott hivatalokban két-három nap alatt elkészítik az új, ér­vényes útiokmányt. Ahogy Páczell Lászlótól, a köztársasági megbízotti hi­vatal illetékesétől megtud­tuk, az elmúlt héten nyolc­vannégyen keresték fel őket útlevélkérelemmel. Ez év ja­nuárjának elejétől mostanáig összesen hatszázöt\’en útiok­mányt adtak ki. Mivel a Bel­ügyminisztérium nem tudja vállalni a soronkívüli, vagy sürgős eseteket, ezért hárult e feladat a hivatalokra. Ter­mészetesen egyeztetniük kell az adatokat a Belügymi­nisztériummal, lényegében ez okozza a két- három na­pos várakozási időt. Csak igazolással tudják elfogadni az igényléseket — munka­helytől, ha szolgálati az út, ha családi esemény, akkor távirattal, és így tovább — a lényeg, hogy gyorsan meg­oldják a hivatalban e gondo­kat. Igaz, mindenkinek két­szer kell jönnie, amikor lead­ja az igénylést, és amikor át­veszi az útlevelet, ezért alakí­tották ki a hivatalban dolgo­zók azt a megoldást, hogy akik már a kész okmányért jönnek, előzőleg telefonon szóljanak be a hivatalba. So­kan igen messziről érkez­nek, nem lenne szerencsés fe­leslegesen utaztatni a kérel­mezőket. Páczelt László és néhány munkatársa más teendőik mellett végzik az útlevél ügyek intézését. Hogy mind­ezt még meddig kell vállalni­uk? Talán, ha megszületett az illetéktörvény, és eldőlt az, a jövőben mennyit kell fi­zetnünk útiokmányainkért, enyhül a helyzet, és keveseb­ben élnek a hivatal kínálta le­hetőséggel.- jisz ­Torgyán József Gödön Cél a Torgyán József, az FKGP el­nöke a napokban a gödiek vendége volt. A párt zászla­ját kézben tartva várták a fő­város irányából érkező gépko­csiját. A József Attila Műve­lődési Központ színpadán lát­ványos dekorációt készítettek a rendezők. Ott volt a bor, a kenyér, a Biblia, a párt jel­mondata és a különféle pártál­lású, érdeklődő közönség. — Azért kell nekünk ezt a gyűlést itt Gödön ilyen körül­mények között tartani —- vá­gott a dolgok közepébe az el­nök —, mert a magyar nép, amely a földkerekség legte­hetségesebb népe, ilyen körül­mények között él. amiért te­hetségtelen vezetői a felelő­sek. Az FKGP ezt nem fogja megengedni — jelentette ki haraggal. — Nem engedjük meg, hogy kis csoport gazda­godjon és a széles tömegek el­szegényedjenek. Később kitért arra, hogy a pártnak megvan már az újjá­csillagos születéshez vezető program­ja, majd a minisztercseréket, a kamarazenekar hamisan ját­szó csellistájának esetéhez ha­sonlította, akit így igazít el a karnagy: „Fiam, olyan rosz- szul bőgőzöl, hogy holnaptól kezdve te leszel a klarinétos.” A magyar mezőgazdasá­got két év alatt rendbe lehet tenni, — mondotta ezután — s ennek egyik feltétele, hogy a földeket úgy kell visszaad­ni eredeti tulajdonosaiknak, ahogy elvették tőlük. A ma­gyar gazdaságnak meg külön­ben nem Európába, hanem a világgazdaságba kell integrá­lódnia. Kis országunknak ke­vesebb képviselővel kisebb parlament kell, a köztársasá­gi elnököt a nép válassza meg. A jelenleg betonba ágyazott, mindenki fölött álló képviselőket, minisztereket vissza lehessen hívni. A fiata­lokat egyetlen törvény megal­kotásával állami kölcsönből első lakáshoz juttatják a prog­égbolt ram szerint, s tíz évi albérlet­nek megfelelő részlettörlesz­tés után otthonuk saját tulaj­don lesz. Az ország felemelkedése érdekében vidékcentrikus po­litikát kell folytatni, a tehetsé­ges magyar népet tisztessé­ges megélhetéshez kell juttat­ni. Nincs más hatalom, csak az FKGP, aki hozzá akar nyúlni a jelenlegi konstrukci­óhoz — mondta Torgyán Jó­zsef azt is kijelentve, hogy ke­zességet vállalnak a valósá­gos rendszerváltásért. Úgy lesz csak itt új Magyaror­szág, ha az ilyen nyomorúsá­gos kultúrotthonokat a földig romboljuk és a helyébe csodá­latos üvegpalotát építünk, de azonnal. Gondolatait azzal zárta: A jövő céljaként a csillagos eget kell kitűzni, mert a ma­gyar nép nagyon tehetséges. K. T. I. // Orbottyáni üzletsor A Makovecz-iroda tervezi A Gödöllői dombság homo­kos talajú falujában, Őrboty- tyánban sincs több pénze az önkormányzatnak, mint más. hasonló községnek. A lakos­ság nagyobb része az iparba jár el dolgozni. Főként Buda­pest üzemeibe vonatoznak na­ponként az emberek. Egyet­len, jelentősebb iparűzési adót fizető gazdasági szerve­zet a téglagyár. A költségve­tést az idén sem lehetett 100 millió forintnál többre feltor- násztatni. Ebből csak 20 mil­lió forint jut a községfejlesz­tésre. Pedig volna mit fejlesz­teni. Nem épült ki még a község csatornahálózata, kevesebb a kelleténél az iskolák tanter­me, lehetnének mutatósabbak, erre tévedő külföldiek számá­ra vonzóbbak a középületek. jobb a szolgáltatások rendsze­re. — Ha nincs pénz, akkor év­tizedekig várhatnak a gondok feloldására? — Nem éppen — válaszol­ta legutóbbi beszélgetésünk al­kalmával Nagy Gábor, a köz­ség fiatal polgármestere. — Elkészültek a csatornázás ta­nulmánytervei, s ezzel kapcso­latban a különféle engedélyek beszerzését intézzük, egyezte­téseket folytatunk. Makovecz Imre irodája, a Makona terve szerint építjük fel a falu új üz­letsorát, ahol több hiányzó szolgáltatás és mesterség mű­velői is helyet foglalnak majd. Gyorstechnológiával fognak hozzá a hiányzó tantermek 1900 négyzetméter alapterüle­tű épületének elkészítéséhez egy hazai cég munkatársai. — Mindezt, miből fizetik? — A csatornaépítésre meg­próbálunk támogatást szerez­ni. Az üzletsor épületének az egyik fele már magántulajdon­ként épül; kereskedők, meste­rek lesznek a gazdái. A másik fele az önkormányzaté, de pá­lyázat útján bérbe adjuk, s így a beruházás költsége megté­rül. Az őszre felépülő iskola 60 millió fontos svéd hitelből készül el, amit öt év alatt kell visszafizetnünk. A Skál Invest Svéd—Magyar Kft-tői értesül­tünk erről a lehetőségről. Nagy előnye, hogy fele annyi kamatot kell fizetnünk, mint a hazai bankkölcsönökért, s a cég technológiáját alkalmaz­va, az átlagosnál 30—40 szá­zalékkal kevesebbe kerül az építkezés. (K. T. I.) Emlékművet avatnak Nagykátán Sokéves előkészület után eb­ben az évben Nagykátán is el­készül a második világhábo­rús emlékmű, amit várhatóan október végén avatnak fel. Nagykáta Barátainak Köre tíz évvel ezelőtti meg­alakulásától kezdve kitartó­an szorgalmazta az emlékmű létrehozását. Adatokat gyűj­töttek, az évenként megren­dezett baráti köri bálok bevé­telét erre a célra ajánlották fel. Vásároltak egy szürke gránit obeliszket is. A kora­beli politikai viszonyok azon­ban még nem kedveztek az ilyen jellegű akcióknak. Nyo­masztóan hatott a Kezdemé­nyezésre, hogy Nagykáta külterületén, Egreskátán gyűjtőtábort hoztak létre a háborús években: sok munka­szolgálatos került innen a frontvonalakra. Ehhez a vá­ros lakosságának természete­sen nem volt semmi köze, sőt helytörténészek, vissza- emlékezők jónéhányszor azt fogalmazták meg, hogy Nagykáta polgárai igyekez­tek élelemmel, ruházattal se­gíteni, könnyíteni a tábor szerencsétlen lakóit. Ennek ellenére sokféle előítélet szü­letett, tapadt a település ne­véhez, ami sokáig hátráltatta az egykor történtek tárgyila­gos megítélését. Úgy tűnik, mára vetkőzte le a város a bénító emléket. Ezért van különös jelentősé­ge, másokhoz képest is ko­moly súlya az emlékmű meg­valósulásának. Amiben dön­tő szerepet vállalt a városi ön- kormányzat, a Baráti Kör ál­tal összegyűjtött pénzt kiegé­szítendő garantálta az anyagi finanszírozást. Ezzel a költsé­gek túlnyomó részét maga fe­dezi. A kiírt pályázatra érkezett tervek közül a szakmai zsűri nyolcat bírált el, a városi kép­viselő-testület pedig Seres Já­nos és Szórádi Zsigmond szobrászművészeknek adta a megvalósítás lehetőségét. Az emlékmű a Szent György parkban, a szökőkút helyén épül meg. Hasonlóan az itt ta­lálható első világháborús em­lékműhöz és a paraszt-ba­rokk Mária-szoborhoz, ez ugyancsak egy kis dombon emelkedik majd. Az oszlop körül elhelyezett tizenöt da­rab mészkőtáblára kerül fel a mintegy négyszáz név, meg­örökítve a háború áldozatait. A névsor — noha még jelen­leg is bővül — Kátai Szilvesz­ter nyugdíjas középiskolai ta­nár és a Radnóti Miklós Könyvtár munkájának ered­ménye. Nagykáta Barátainak Köre egyszeri kötelezettségvállalás­sal egyszázezer forintot he­lyezett letétbe a polgármeste­ri hivatal 765-392589-0691 számú számláján azzal a kikö­téssel, hogy az csak az emlék­mű megvalósítására fordítha­tó — tudtuk meg Szegedi Pál- né elnöktől, a könyvtár veze­tőjétől. Egyúttal felhívással fordultak a város polgárai­hoz, hogy csatlakozzanak kö­telezettségvállalásukhoz. Az emlékmű megvalósítására fel­ajánlott összeg az adóalapból levonható. A felajánlások be­fizetéséhez csekk a könyvtár­ban kérhető. A Baráti Kör kéri továbbá mindazokat, akiknek hozzátartozói, isme­rősei az áldozatok között van­nak, hogy ugyancsak a könyvtárban ellenőrizzék a neveket. A nagykátaiak az idei ha­lottak napján már az áldoza­tok kőbe vésett nevét őrző emlékhelyen gyújthatják meg az emlékezés gyertyáit.- tóth ­Figyelmeztető balesetek Ittas gázoló az ágynemütartóban Figyelmeztető tanulságai miatt megtörténte után sem érdekte­len az a közúti balesetsorozat, aminek helyszíne Nagykátán a 311 -es műút volt március 11-én. Azon a csütörtökön este nyolc órakor egy férfi kerékpár­ját tolva haladt az út jobb olda­lán, a vásártér irányába. Ugyan­csak Nagykátáról Farmos felé közlekedett egy személygépko­csi, amelyik menet közben el­ütötte a kerékpárja mellett gya­logló embert. A gázoló gépko­csi vezetője segítségnyújtás nél­kül eltávozott a tetthelyről. A mentőket és a rendőröket egy szemből arra haladó jármű so­főrje értesítette, aki viszont a balesetet nem látta. Forró nyomon A kiérkező rendőrök és mentő­sök már csak az áldozat holttes­tét találták meg az ütközés lát­ható helyétől huszonöt méter távolságban. A férfi bal lába térdből leszakadt, tizenöt mé­terre repült el, s az útszéli árok­ba esett. Iratok hiányában nem is tudták sokáig azonosítani, de az odaérkező környékbeliek sem ismerték fel azonnal. A Jandó István rendőr őrnagy, közbiztonsági osztályvezető irányításával helyszínelő nagy- kátai rendőrök hamarosan né­hány, a gázoló gépkocsira vo­natkozó nyomra bukkantak, de használható információkat kap­tak a közeli Sancella ipari üzem portai szolgálatától is. A forró nyomon fél órán belül el­fogták U. Z. huszonöt éves nagykátai lakost, akit a házku­tatás folyamán az ágyneműtar­tóból húztak ki a rendőrök. A megszeppent gázolót az azon­nali vérvizsgálat során közepe­sen ittasnak minősítették, aki mintegy hetven-nyolcvan kilo­méteres sebességgel hajtott, üt­közés előtt nem fékezett, s se­gítségnyújtás nélkül elhagyta a helyszínt. A rendőrök termé­szetesen letartóztatták. Lopott kocsival Időközben az áldozat szemé­lyazonosságát is sikerült felfed­ni: Fejős László harmincöt éves nagykátai lakos. A rendőri helyszínelést újabb csattanás szakította fél­be: az út közepén megkülön­böztető jelzését használó álló rendőrautóba belerohant egy nagy sebességgel száguldó sze­mélygépkocsi. Szerencsére ek­kor nem sérült meg senki, még a forgalomirányító rendőr meg­állj! lámpajelzését figyelmen kívül hagyó Lada vezetője, Lá- posi Ferenc harminckét éves farmosi lakos sem. A rendőrko­csi azonban teljesen összetört. Persze rögtön kiderült Láposi- ról, hogy ugyancsak közepe­sen ittas állapotban közleke­dett. Utólag azt is bevallotta, hogy az autót előző nap lopta Budapesten, mert hétvégén egy rokon katonai esküjére akarta fuvarozni a családot... Szándékosan nem állt meg, ne­hogy rendőrökkel találkozzon. A baleset helyszínén döbben­ten álló emberek, környékbeli­ek kis híján meglincselték a rendőrautó összetörőjét. Az embert halálra gázoló és cser­benhagyó U. Z. az eset előtt egyetlen órával vásárolta a bajt hozó személygépkocsit, lénye­gében a próbaúton volt. A cser- benhagyónak három éve lejárt a jogosítványa. Véletlenek egybeesése tör­tént, vagy közlekedési morá­lunk általános helyzetére fi­gyelmeztet az eset? Meglehet, hogy mindkettőről szó van, ám a történtek újonnan felvetik azt a konkrét kérdést is, ami több­ször elhangzott már Nagyká­tán, legutóbb a Balesetmegelő­ző Bizottság alakuló ülésén. Néhány száz méterrel beljebb hozták ugyanis a helységnév­táblát Nagykáta széléről, közle­kedési szempontból nem lakott területnek nyilvánítva ezzel egy jelentős nagyságú város­részt. Igaz, hogy a város köze­pe felé haladó forgalmat egy korlátozó táblával hatvan kilo­méter tartására kötelezték, ám a városból kilépő járművek a beljebb helyezett helységnév­táblától kezdve akár nyolcvan kilométerrel is száguldhatnak, ahelyett, hogy az új kresz sze­rinti ötven kilométeres sebes­ség lenne rájuk érvényes. Hol a határ? A táblát a Közúti Igazgatóság azért vitte beljebb, mert közvet­len az úttest mellett nincs köz- világítás, a 311 -es út egyik ol­dalán, attól távolabb vannak csak házak, s egyáltalán nincs járda errefelé. Ezeket a feltéte­leket a városi önkormányzat­nak kellene megteremtenie, de pénz szűkében egyelőre a tábla elhelyezését fogadták el, hátha alkalmazkodnak ehhez a közle­kedők. Az eset épp az ellenke­zőjét bizonyítja. A gázolót, cserbenhagyót, lopott kocsival ittasan autózót semmi nem mentesíti, az utób­bi problémára azonban kell egy jobb megoldás. Lényege­sen megnőtt Nagykátának ezen a részén a balesetveszély — erősítette meg a lakossági észrevételt a szakma, a rendőr­ség képviseletében Jandó őr­nagy is. A balesetek ügyében egyéb­ként a vizsgálat szakértők be­vonásával tart. (tóth)

Next

/
Thumbnails
Contents