Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-20 / 66. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS 20., SZOMBAT 13 Előfizetés Németországból Egy otthoni ismerősöm ajánlatára márciustól előfizetője vagyok lapjuknak. Ezúton szeretnék gratulálni és köszönetét mondani a március 13-i ünnepi számuk gyönyörű összeállításáért, amely színvonalával valóban méltó volt nemzeti ünnepünkhöz. Sajnos, a jelenlegi hazai sajtó nagy részéről ezt nem lehet elmondani. A magyar szellemben végzett áldozatos munkájukhoz további erőt, kitartást és jó egészséget kívánok. Dopszay Károly Dortmund, Németország Kinek árt az egyházi iskola? Szomorúan hallom, hogy aláírást gyűjtenek Cegléd egyetlen leendő katolikus iskolája ellen. Nem ismerem sem a jelenlegi igazgatót, sem a nevelőket, sem az aláírást gyűjtő szülőket. Tehát tisztán elvi alapon teszem fel a kérdést: mi ellen tiltakoznak? Hogy gyermekük megtanulja: Szeresd felebarátodat! Tiszteld apádat, anyádat! Ne lopj! Ne ölj!...? Hajdan falum egyetlen iskolája katolikus szerzetes iskola volt. Együtt tanultunk ott békességben katolikusok, reformátusok, evangélikusok, s a falu egyetlen zsidó családjának gyermekei. Tanítóink zömmel apácák voltak. Isten áldja meg mindnyájukat haló poraikban is mindazért, amit egy életre kaptunk tőlük! Később ugyanezen szerzetesek iskolájában végeztem el a tanítóképzőt. 1948-ban az utolsó végzősök voltunk, akik innen kikerülve tiszta erkölcsi telítettséggel léphettünk kis tanítványaink elé a katedrára. Aztán kiütötték kezünkből a legszebb nevelési eszközöket. A kőtáblába vésett évezredes törvényeket fölcserélték homokba írott szólamokkal. Az eredményt tudjuk... Már nyugdíjasként éltem meg a változást, s arra gondoltam, milyen jó lenne most fiatalon újrakezdeni. Tisztaszí- vű, tisztaszemű gyerekeket nevelni, tanítani. Továbbadni, amit hajdanán kaptunk. Ezért állok értetlenül a tiltakozások előtt. Megint- csak elvetjük az időtálló kőtáblát? Továbbra is homokba írjuk a legfontosabb törvényeket, amit a legkisebb szellő is eltöröl? Amibe bárki bármit belefirkálhat, hogy összezavarja a lelkeket? Szomorú vagyok, s egyre kérdezem: MIÉRT? Id. Olgyay Györgyné Csemő Isten szolgálata Tápiószőlős és Újszilvás vendége volt március 2—3—4-én Bodai József agárdi plébános. Mindkét faluban nagyböjti lelkigyakorlatot tartott. A templomokba — annak ellenére, hogy hétköznapokon tartotta a plébános az alkalmakat — mindig több és több hívő sejeglett össze. A harmadik napon a tápiószőlő- si római katolikus templom már megtelt. Köszönjük Bodai plébános úr szolgálatát. Hitéletünket erősítette. Gonda János Tápiószőlős Becstelen vagyonátmentés Mindig fölborzolódik a szőr a hátamon, amikor azt a kifejezést hallom, hogy a „jó Nemeth-kormány”. Azt hiszem, ma már nem hat újságként az, hogy a Németh-kormány, mint az utolsó kommunista kormány, amikor már látta uralmának végét, számos „szakértő” kormánytag közreműködésével, elsősorban gazdaságilag, megpecsételte az eljövendő új vezetés sorsát. A spontán- és előprivatizációs törvényeket megalkotva megnyitotta a kaput a párt- és állami vagyon arcátlan eltulajdonításának, saját funkcionáriusainak kapitalizálódásához. Ekkor jutottak vagyonhoz a „tűzhöz közel ülők”. Fity- tyet hánytak az addigi szocialista elveiknek: közülük került ki az „új kizsákmányoló osztály” számos tagjaJavasolom, hogy most az általuk egykor meghozott törvényekkel államosítsák a jogtalanul megszerzett vagyonokat. A nagy különbség az egykori és a mostani államosítás között az volna, hogy egykoron a tisztességesen megszerzett magántulajdont vették el, ma viszont a csalárd módon zabrált vagyont venné vissza az állam. Feltétlenül meg kellene valósítani a javaslatomat, mert csak így állhatna helyre a tisztesség. Illetve úgy, hogy a visszavételt felelősségre vonás kísérné. Az emberek elégedetlenek, mert érzik, hogy a háHARDI PÉTER HISTÓRIA Adalékok a tanácsköztársaság egyházpolitikájához I, 1919. március 21-én a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült, a hatalmat a Forradalmi Kormányzótanács vette át, s kikiáltották a tanácsköztársaságot. A tanácsköztársaság államformája a proletárdiktatúra volt. A proletárdiktatúra — Lenin útmutatását követve — rövid idő alatt fel akarta építeni a szocializmust, hogy aztán átadja a helyét az osztály és állam nélküli kommunista társadalomnak. Ehhez mindenekelőtt „össze kel! törni” a kapitalista államot,' meg kell fosztani hatalmuktól a proletárság elnyomóit. A proletárság elnyomói között nem csupán a gyár- bányabank-tulajdonosokat, földbirtokosokat találjuk — vallották a tanácsköztársaság vezetői —, hanem a papságot is. Az egyházak és a kapitalizmus összefonódásáról számtalan, a tanácsköztársaság idején megjeleni cikk értekezett. Nézzünk néhány részletet ezekből: ,. Kapitalizmus és klerikalizmus egy testvérek voltak: a kapiI. Magyarország története 8. köret 240. o. ' talizmus rabolt, a klerikalizmus az igazság istenének szent nevében adta rá áldását. .. Megdöbbentő, hogy ráfeküdtek az egyházak ennek a szerencsétlen országnak egész kultúrájára, hogy a kapitalista kizsákmányolás fámára minél kezesebb bárányokká tegyék a dolgozók millióit... a tömeg megtanulta papjaitól, hogy tűrni, szenvedni, hallgatni kell, hogy a gazdagok már e földön, a prolik csak haláluk után, a másvilágon nyerjék el a mennyeknek országát...”2 3 4 „Az életben keresni fogja azt az embert, (az akkor nyílt Kísérleti Színpad — HP) akit a túlvilági szépségek kecsegtetésével először passzív imádkozóvá nyomorított a dogmatikus vallás, akit aztán akaratnélküli sakkfigurává szárított a feudális rend, s kizsákmányolt proletárrá, vagy pénzimádó fanatikussá emberte- lenítettek a hűbéri rend s a vallás dogmáinak vadházasságából született későbbi társadalmi formák: a kapitalista kis- és nagybirtokos, az üzérkedő polgári s a bürok2. Népszava 1919. július 24. 3. Vörös Újság 1919. április 4. 7. o. 4. Vörös Újság 19/9 július 6. I. o. rata társadalmak.”1 „A magyar iskolákban, a magyar templomokban, a magyar sajtóban a józan magyar észt úgy mutatták be, mint a csöppentett okosságot, amelynél különb egy nép fejébe se került ezen a világon. És ez a józan ész nem volt más, mint a magyar földesurak, a magyar kizsákmányolok eszményített esze, furcsa észjárása porciózva minden magyar koponyába."' A Forradalmi Kormányzó- tanács tagjai egyetértettek abban, hogy az egyházakat megfosztják azoktól az eszközöktől, amelyekkel a népre hatást gyakoroltak. Viták csupán akörül folytak, hogy milyen gyorsan hajtsák végre az elvételt? Az egyház népre gyákorolt hatásának „eszközeit” két csoportra: szellemi és gazdasági „eszközökre” oszthatjuk. Az egyházaknak ezektől való megfosztása végül a következő sorrendben történt: I. Szellemi eszközök: 1. vallásoktatás megszüntetésének lehetősége — március 27., 5. Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei. Akadémia Kiadó 1986 pl. 269. o.: Landler Jenő és Kun Béla vitája■ 2. iskolák államosítása — március 29., 3. könyvtárak államosítása — április 28., 4. levéltárak átvétele — április 29., 5. egyházi sajtó megszűnése — április folyamán. Ide számítható még. 6. a tanítást kezdő és befejező ima megszüntetése (Budapesten április 10-én), és 7. az egyházi anyakönyve beszolgáltatásának elrendelése — május 27. II. gazdasági eszközök: A könyvtárak és a levéltárak, valamint a gazdasági eszközök eLvétele nem csupán az egyházakat sújtották. A rendeletek kiadásának időpontjai: 1. Műkincsek állami kezelésbe vétele — március 22. 2. földbirtokok szocializálása — április 3. 3. oktatási és kulturális célokat szolgáló épületek igény- bevétele — április 7. Viszont kifejezetten egyházellenes éllel adták ki a 4. maradék földbirtok, 5. pénz és értékpapír, 6. egyéb ingó- és ingatlan vagyon (kivéve a templomok) likvidálásáról szóló rendeletet április 21-én. tűkön csattan a becstelen vagyonátmentés! Milyen demokrácia az, ahol ilyesmi megtörténhet? Ez ellen tiltakozik az igazságérzet. Forgó László Vác Szívesen jönnek közénk Dányban egy éve van idősek klubja. Tizenöten alapították meg, ma már harminc tagunk van. Úgy ösz- szetartunk, mintha mindig rokonok lettünk volna. Többen, akik eddig ferde szemmel néztek egymásra, most közösen örülnek, énekelnek, névnapokat tartanak. Minden hétfőn a kultúr- házban egy helyiség a rendelkezésünkre áll. Különböző témákról szoktunk beszélgetni. Vendégünk volt már a polgármester úr, aki jól érezte magát közöttünk. Sőt, ígéretet tett arra, hogy ha még egyszer meghívjuk, hoz a borából is... Újfalusi János tanár szintén értékes előadást tartott. Községünk orvosa, Kemény András is megválaszolt a kérdéseinkre. Jelentősnek tartom azt is, hogy a fiatal Túrái János plébános is közöttünk volt már. Jól érezte magát, hiszen hívei és a nyája között volt, akik nem kis segítséget nyújtanak községünkben az egyház terveinek megvalósítása terén. Örülünk annak, hogy figyelemmel kísérik községünkben az idősek tevékenységét. Ebben a hónapban Dány életét megörökítő fényképeket állítunk ki, amely reméljük, sokak figyelmét fölkelti. K. Lázár Lajos Dány Fogadóóra minden hónapban Tisztelt Főszerkesztő Úr! A február 8-i számukban az „Őrbottyáni siratófal” című cikkben foglaltakat cáfolva tájékoztatom Önöket, hogy Őrbottyánban — megválasztásom óta — minden hónap első péntekén 19—20 óráig tartok fogadóórát, melynek pontos időpontjáról a Polgármesteri Hivatalt mindig külön is értesítem. A hatékonyabb kapcsolattartás érdekében bizonyos időközönként közvetlen találkozókat is szervezek egy- egy település lakóinak, melyre Őrbottyánban legutóbb március 3-án 18.30 órakor került sor. Kiss Róbert országgyűlési képviselő Üröm határ bejárása Birtok adományozásánál elengedhetetlen volt határának pontos megállapítása, az ún. határjárás. A történeti földrajz fontos forrásai a középkori határjárások, hiszen számos településről csak belőlük lehet tudomást szerezni. A Budához közeli Üröm községet Nagy Lajos király felesége, Erzsébet királyné az óbudai klarissza apácáknak ajándékozta. A király 1355. március 20-án utasította az esztergomi káptalant, hogy Üröm határát állapítsa meg és erről tegyen jelentést. A káptalan néhány napon belül végrehajtotta a parancsot, március 29-én már a határjárásról is elkészült az oklevél. Ebből ismert, hogy Üröm határa Megyéméi kezdődik „a völgy feletti hegynél egy nagy régi földhatárjelnél, s egy út mellett van két másik földhatárjel, amely Óbuda, Megyer és Üröm határa.” Az ürömi birtok határa innen észak felé szőlőkön át egy köves hegyhez vezet, majd onnan ösvényen és két határjelen át eljut a „Há- romkútnak nevezett három kúthoz”, amely körül földhatárjelet emeltek. Az ürömi birtok innen egy nagy úton nyugat felé Kalászig terjed. A káptalan tagjai nyugatabbra két új határjelet emeltek egy körtefa alatt: ez jelezte Üröm és Borosjenő határát. Déli irányban a budai út mellett húzódik a határ Örs községig, itt is új határjelet állítottak Örs és Üröm elválasztására. Hasonló módon jártak el Óbuda és Üröm határában is. Az ürömi birtok innen keleti irányban az első határpontig terjedt. Üröm földesurai hosszú ideig még az apácák voltak, a virágzó falu a török időkben viszont teljesen elpusztult. Csak a 18. század elején telepedett be újra. A falu ekkor ismét az óbudai apácák birtoka lett. Pogány György (Folytatjuk)
