Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-20 / 66. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1993. MÁRCIUS 20.. SZOMBAT 7 Nádudvari Anna Egérke és a tavasz Egérke már rettenetesen unta a telet. Mi a tél? Hideg és locspocs, nem más. Csak csodálkozni bírt azokon, akik valami örömüket lelték benne. Hóemberépítés, hógolyózás, szánkózás, síelés — szerinte szörnyűbbnél szörnyűbb foglalatosságok voltak. Miért jó az valakinek, ha keze-lába átázik, ő maga majd megfagy? Érthetetlen. Unta-unta, de a tél csak nem akart elmúlni. Egyre havazott. A parkban a madarak szomorúan üldögéltek a csupasz, ösztövér ágakon, lógott a szárnyuk, lehorgasz- tották a fejük. A mókusok rohangáltak fától fáig, felkúsztak az egyikre, aztán a másikra, hogy nagynehezen ösz- szeszedjenek valami kis ele- séget, és már csak homályosan emlékeztek arra az időre, mikor akár egyetlen gallyhegyen ülve is degeszre ehették magukat. Egérke arra gondolt: ő még szerencsés. Van lakása. Fűtik. A kamra se ürül ki télen sem. Hanem a ruha már leszakadni készül róla. Már félig le is szakadt. A csizmája elvásott, kilyukadt, a meleg harisnyája csupa rongy. A sarka is kint van belőle, meg a lábujja is. De hát vegyen új téli holmit? Mikor már a tavasznak lenne itt az ideje? Mikor annak lenne itt az ideje, hogy napfényben, illatos levegőben, zöld rügyek és vidám madárcsicsergés közepette menjen, és közben énekeljen: lá-la-lá, lá-la-lá... Mikor ő már ibolyát szeretne szedni a patakparton... Ibolyát, ibolyát... És hamarosan másról sem beszélt, mint az ibolyáról. Hogy egyszer — tavaly vagy tavaly előtt? — kora tavasszal egy erdőaljban sétálgatva, egy patakhoz közeledTakáts Márton rajza ve mennyei illat csapta meg az orrát. Az illat erősebb és erősebb lett, olyan bódító, egészen megszédítette. Lenézett a földre, és hát, telides- tele volt ibolyával. Csak úgy lilult az egész erdőalj. Annak volt olyan bódító illata. Oda kell elmenni. És ibolyát szedni. Igen. Akinek elárulta, hová készül, mind nevetett rajta. És még azt is mondta: bolond vagy, Egérke. És még azt is: nincsen még ibolya. Aki megértőbb lélek volt, arra biztatta: szedjél hóvirágot. Az már talán van. A hóvirág a hó alól is kibújik. Azért hóvirág. Csak egy alkalmatos erdőt kell keresni... Szóval ezt tanácsolták a legjóindulatúbbak. Egérke fejéből azonban már nem lehetett kiverni az ibolyát. Azontúl már nem szólt senkinek. Csak összeszorította a fogát, és elhatározta: megy. Ahol tavaly — vagy tavaly előtt — annyi ibolya volt, most is kell lennie. Szed ott egy jó csokorra valót, visszajön és azt mondja... Nem, nem is mond semmit. Egyáltalán semmit. Ki sem nyitja a száját. Jön, csak jön és rejtélyesen mosolyog. Az orrát bele-beledugja abba az óriási csokor ibolyába, amit a kezében tart. Aki pedig látja, ámul. Villamosra ült, aztán buszra. Aztán gyalogolt sokáig. Fázott, és a hó bement a lyukas csizmájába. De végre elérte az erdőt. A fák alatt puha avart látott. Belegázolt, hogy a lábát melegítse. Ahogy felrugdosta a száraz leveleket, hát, azok alól innen is, onnan is virágfej kandikált ki. Egérke szétnézett, és lám, az erdő alja telisde- tele volt — hát mivel? — hóvirággal. Egérke nagyon örült. Olyan boldog volt, hogy csuda. Beljebb-beljebb haladt az erdőbe, és amerre lépkedett, fehér szőnyeg terült el előtte. De nem ám hóból. Hanem hóvirágból. Itt is egy bokomyi, ott is egy bokornyi, az egész együtt valóságos virágszőnyeg. Egérke tépett egyet-egyet a bok- rocskákból, csakis egyetlenegyet mindegyikből, de any- nyi bokrocska volt, jókora csokor lett a kezében végül. Az orrát beledugta... Hanem hát: nem ibolya. Mit fognak szólni? Akik látják, majd kórust alkotnak: ugye megmondtuk...?! Lila festéket vesz. határozta el. Na és kölnivizet. Majd megmutatja: lila lesz a virág és illatos. — Lila festéket kérek — lépett be egy boltba. — Tessék. Kétezer forint. — O, igen? Köszönöm, majd visszajövök. — Kölnivizet kérek. Nem is, parfümöt — lépett be egy másik boltba. — Tessék. Hatezer forint. — O, nem. Mégsem kérem. Mit csináljon? Ránézett a hóvirágjára. Fehér kis csengettyűk zöld levéllándzsák között. Lá-la-lá, lá-la-lá... Messziről kiabálta az ismerőseinek: — Ide nézzetek! Hóvirág! Ibolya még nincsen. De az is lesz nemsokára. Ha már hóvirág van, akkor nemsokára lesz ibolya is! Zsákban hozzák a meleget A Sándor, József és Benedek napok — ahogy ezt a régiek jól megfigyelték — általában az enyhülés napjai. Ez a tavaszvárás és a kerti munkák ideje, de ekkor hangzik el a Sándor napi köszöntés is: Sándor, jöjj el, hozz meleget, Micsodái meleget? Nyári meleget. Haj, székecske, székecs- ke, szőlődombocskája Zab szemesedjen, búza bokrosodjon, király lova hízzon, azon megyünk hadba, török háborúba, Csik, esik, esik, esik, mákos mácsik. Kép és szöveg: Takáts Márton Apríly Lajos: Tavaszodik Sáncban a hóvíz könnyű hajót visz, füstöl a fényben a barna tető. Messze határba indul az árva, lenge madárka: billegető. Titkon a Bükkben moccan a rügyben — mint csibe héjban — kandin a lomb. s mintha a róna kedve dalolna, úgy muzsikál, muzsikál a kolomp. Indulok. Értem. Jól tudom: értem, értem üzenget a zsenge határ: „Szíved, a bomlott, ócska kolompot hozd ide, hozd ide, hozd ide már!” GYERMEKREJTVENY t *■ M 5 €> T 8 9 10 ■H 13. to \h J5 tq lo a* Vr ül ÍH 25 1& 25 tijo. bO a i2 SM 35 X. 59 hi M4 MS Cb NÖ Gyerekek! Barangolásunk során mai rejtvényünkben Fótra látogattunk, az ott tapasztaltakról emlékezünk a rejtvényben. Vízszintes: 1. Holland város. 5. Kenuzónk, aki 1968-ban olimpiai bajnokságot nyert (Tibor). 1^. Tréfa. 14. Foton, a volt Károlyi kastély 1957-tól az állami gondozásban levó' gyerekek országos hírű pedagógiai intézménye lett. Ennek neve névelővel. 15. A hasmenés orvosi neve. 16. A képzeletbeli repülő csészealj nemzetközi neve. 18. Község a Sió folyó mellett. 19. Firenze folyója. 21. Villamos hajtású busz. 23. Dél-Jemen fővárosa. 25. Úri betűi keverve, 26. Az ábécé kezdő betűi. 27. Határtalanul beteg! 28/a. Néma alku! 30. Angyalrang. 31. Kettőzve: sportfogadás. 32. A Szent István király templom, a magyar vidék legnemesebb egyházi épülete 1855-ben készült el. Ki tervezte a templomot? 34. Örsi Béla monogramja. 36. Ház a táviratban. 38. Fiúnév. 39. Főnemesi rang volt egykoron. 41. Lóverseny. 42. A kutya gazdája fizeti. 45. Lendület. 46. Üvölt. 47. Ez a baba mesealak. 48. Híres színészcsalád tagjainak beceneve. Függőleges: I. Gyorsan beszél. 2. Agneska. 3. Gyanakvás. 4. Pesti szálloda. 5. Visszaért! 6. Kínai folyó. 7. Magad. 8. Juhok szállása. 9. A söntés régi neve. 10. Virágtartó. 11. Ügykezelést ellátó hivatal. 12. A szív orvosi neve. 13. A váci NB I-es focicsapat edzője (Jánost. 17. Vörösmarty híres bordala. 20. Össze-visz- sza író! 21. Konyhai edény. 22. Illeték rövidítése. 24. Energia. 26. Jósika Miklós regénye. 27. Félemelet! 28. Talajművelő eszköz. 29. Két államból álló ország Kelet-Azsiában. 31. Sportfogadás. 32. Angol hosszmérték. 33. Bács megyei község. 35. A kőkorszaki szakik egyike. 36. Ez ad hangot a hegedűn. 37. A német ábécé utolsó betűje. 39. A focizás lényege. 40. A reformkor jelentős írója volt (András), Foton volt szőlőbeli nyaralója. 43. Buda határai! 44. Római 501-es. Gyerekek! A vastag betűkkel szedett sorok megfejtését, a többi márciusi megfejtéssel együtt — egy levelezőlapon — április 10-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. Már egyetlen heti helyes megfejtéssel is lehet nyerni! Az 1993. február havi gyermekrejtvények helyes megfejtői közül 200 forintos könyvutalványt nyertek: Babinszki Adrien és Dávid, Mo- nor. — Béres Éva, Budapest. — Deák Tamás, Veresegyház. — Gilan Zoltán, Pilis. —Horváth Dávid, Gödöllő. — Kogler Péter, Cegléd. — Kocsi Lajos, Gyömrő. — ifj. Kunstár Béla, Szokoly. — Lieszkovszki János, Rád. — Nagy Mihály és Péter, Köröstarcsa. — Nicolas Bonnerot, Nagykáta, — ifj. Nyeső István és Róbert. Bugyi — Szepesi Gabriella és Péter. Úri. — Törköly Laura, Nagykőrös. — Zentai Nóra, Albertirsa. A nyereményeket postán küldjük el.