Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-19 / 65. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. MÁRCIUS 19.. PÉNTEK 9 t Gimnazista lettem... Az első vers Korán reggel van, ébrednem kell, csörög az óra, nem kímél. A fejem zúg, még benne élnek az álom maradványai. A pusztán száguldók, talán motorral, előttem egy város villogó fényei világítják be az utat. Aztán elsötétül minden, csöngőszót hallok. Talán a mennyei város kapujához érkeztem volna? Nem talált. Megint a város, de mintha valami nem stimmelne. Most is száguldók előre, ezzel nincs is hiba. de a háttér! Igen. a környezetem lett minden átmenet nélkül egy másik. Bent vagyok a városban. Szétnézek. minden fekete-fehér, azonban a véremben érzem a színeket is. Megmagyarázhatatlan szorongás vesz rajtam erőt. ezek a házak nem ide valók, túlságosan is magasak. A folyó is olyan idegenszerű. Hopp, megvan! Hiszen nincsenek rajta szigetek! Villámként hasított belém a gondolat: a csöngőszó nem halkult el, sőt egyre erősebb. Befogom a fülemet, de nem segít. Uvöltenék, de már nincs erőm. A nap első sugarai lángra lobbantják a felhőkarcolókat, roppant erejű szélvihar támad, mely mindent a levegőbe röpít. Hogy mi lesz a vége, érzem, sose tudom meg, mert a csöngőszó egyre erősebb és idegtépőbb. Ha így megy tovább, megőrülök! De nem őrültem meg, mindössze felébredtem. A szobában sötét van. Vajon miért? Ránézek az órámra. Fél hat. Most már értek mindent: mától gimnazista vagyok... Bobák Tamás 1. A A Magas-Tátrában jártunk! A gimiből összesen három autóbusz ment a Magas-Tátrá- ba sítúrára. Mi az Ar- pád-hídtól indultunk. Úgy időzítettünk, hogy 1/2 5-re ott legyünk, így a megbeszélt 5 órára mindenki megérkezett: ösz- szesen 34 II. A-s és 4 IV. A-S, és nem utolsósorban a szervezők: egyik osztálytársunk anyukája és bátyja. Ekkor még a busz is el tudott indulni. Sőt! A határon is simán ájutottunk, de sajnos a szállásig már nem. Ugyanis a másik busz, amelyikkel együtt mentünk, lerobbant, mi meg csupán jószívűségből megálltunk, hogy ne legyenek egyedül. De újból már nem tudtunk elindulni. így a közelben síeltünk és szánkóztunk egy kb. 5 fokos lejtőn (kezdetnek nem rossz.) Végül elindultunk, és hosszú keresgélés után még a szállást is megtaláltuk Sviten. Kipakoltunk a buszból, és felcipeltük a csomagokat a szállodának nevezett épület 10. emeletére. Vacsorára valami zöld lét kaptunk meg némi ennivalót is, mely nem igazán bővelkedett finomságokban. Este, óriási kártyapartik után, mindenki kidőlt. Másnap ki síelt, ki kirándult, ki a lábát törte (pl. egyik osztálytársunk). A túra a Kistaipataki-völgyben nem volt túl könnyűnek mondható. Oda-vissza körülbelül 15 km-es gyalogút, mely felvezetett^ a Téry menedékházhoz, 2015 m magasra. Útközben sokat ittunk és jajgattunk. Azért lefelé már jobban ment... illetve csúszott a derékig érő hóban. Eléggé kimerülve értünk haza a szállásra. A vacsora knédlis hús volt, a változatosság kedvéért a zöld lével. Este megint kártyázás, egészen „Péter atyáig”. Bocs, még előtte egy sikeres gitáros misénk volt egy szlovák templomban. Harmadik nap a Csorba-tónál síeltünk (de volt aki Ótátrafüreden szánkózott, napozott és a koronáit költötte.) Este lejátszódtak az utolsó kártyapartik. A következő nap a szomorú búcsúval kezdő- . dött: elhagytuk összkomfortos szállásunkat. Hazafelé Donovalyban próbáltunk szerencsét. Valakinek ment a síelés, valakinek a léce ment tönkre, illetve összehajtható állapotba. Szóval profin síeltünk. Hát még a szánkózás...! Útközben Zólyomnál elköltöttük utolsó koronáinkat, mely 2 nap múlva megszűnt. A PRIOR papírosztálya kissé kihalt lett utánunk. Bár a busz meghibásodott, de amint el- keztünk énekelni, elindult. Hazaérkezve az Árpád-hídnál félig földbe fagyott szülők vártak, de a tömeg hamar eloszlott. A parkolóban csupán csak egy sporttáska, egy pár síléc, két pár bakancs és pár tucat kesztyű maradt... Répássy Zsuzsanna és Sonnevend Alexandra ><.■ ••V- sSTYs- — .A\ V\F ■s. ; y/t _ív'M? Elmondom, hogyan írtam meg az első versemet. Egyszer az őszt utcán sétáltam anyukámmal, közben a deres füvet néztem. Még csak tam. — Itt a dér. hol a tél? Majd fordítva: — Itt a tél, hol a dér? Anyukám biztatott, „írjam” meg versnek. Rövid gondolkodás után rákezdtem. íme, az első verszak: Itt a tél, hol a dér ? Rászállott a fűre, fára, a kiscica bajuszára. Fájó vers november volt, ezért meglepődve megszolalMajd így folytattam: Itt a dér, hol a tél? Kopogtat az ablakon, Ne ereszd be, barátom! Fűtsd a kályhát, ne sajnáld, nem fázik meg a macskád. Öt éves voltam ekkor... Bordács Borbála (12 éves) Éj Fáj, ha borús az ég, s fellegek vonulnak, fáj, ha kinevetnek, ha miattam sírnak, ha tüzes virágok gyorsan elvirítnak. Fáj, ha múl a tavasz, fáj, ha itt van újra, fáj a ravasz, komisz embereknek útja. Mélyen, hosszan tisztán csobban, kútban látszik száz csillag. Csillan csillag csobban két csepp, fűzámy-holdak rőt kövek. Ezüstszürkén szóló gémek, mocsár mélye hideg, félek. Bordács Borbála Bordács Borbála I. B. (13 éves) (14 éves) Ilyenek vagyunk... „Kérdés: Hány óra alatt sütik meg a medencék a kemencéket?” „Ez különösen azoknak a kutyáknak van, akik szeretik a Whiskast.” „Leszel szíves elhallgatni, mert végigszántok rajtatok kapával!” „Adott a síkban egy kör. Mit rajzolsz? Nagyon jó! Egy krumplit.” „Nem lesz mindig melletted egy alabárdos ferences hajcsár.” „Félreértések elkerülése végett a PUB az nem a helyi kri- mó.” „Botból bigyózott eke.” „A transzformációk tulajdonságai: távolságtartó, szögtartó, egyenestartó, tolltartó...” Az oldalt a szented- rei Ferences Gimnázium diákjainak munkáiból állítottuk össze.
