Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 64. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 18., CSÜTÖRTÖK i Szentendrei beszélgetés Deim Pállal s Életmű és kilátótorony Deim Pál festő- és grafikusművész azok közé az alkotók közé tartozik, akiket meglegyintett ugyan a genius loci (hiszen Szentendrén született, a hatás kikerülhetetlen volt), de erős intellektusuk, hatalmas értékű életművük révén tartósan befolyásolják, mi több: meghatározzák a hely szellemét. Esetünkben a szentendrei festészetet, áttételesen — a szentendrei képzőművészeti élet kapcsán — az egész modern magyar piktűrát. A szentendrei festészeti hagyományokat folytató és meghatározó munkásságáért Deim Pál március 15-én vette át a Kossuth-díjat. Ennek ürügyén kerestük fel otthonában. Vimola Károly felvétele — Van-e Szentendrének még Kossuth-dljasa? — kérdeztem. — Szánthó Piroska... de a már klasszikussá lett Bálint Endre és Barcsay Jenő is megkapta e kitüntetést — Középkor (1986) válaszolja Deim, aztán mintha „csak átutazóban” lennék őnála, egészen más irányban folytatja. Asztalán a Pest Megyei Hírlap egyik példánya, rámutat, örömmel nyugtázza, hogy a megye képzőművészetének a múltja is érdekli a lapot. — Rendkívüli egyéniségek voltak ezek az emberek, Körös- fői és Nagy Sándor, őnélkü- lük, és egyáltalán a gödöllői iskola szecesszióteremtő zsenije nélkül piktúránk még a mai napig is a felszállás nehézségeivel, pontosabban: a nehézségi erő legyőzésével foglalkozna... Valósággal szárnyakat adtak a magyar képző- és iparművészetnek. — Téged az avantgárd képzőművészet szinte kisajátít — jegyzem meg —, honnan vonzódásod a népi értékeken alapuló szecesszióhoz? — A válasz egyértelmű: onnan, hogy értékeken alapszik, és hogy magyarrá tudott válni, jóllehet angol mintát követett kezdeti időszakában. Deim Pál mintha megérezné következő kérdésemet, a lényegbe vág: — Mondvacsinált, a képi ábrázolás művészetéhez igazándiból nem tartozó az az igyekezet, hogy egyesek elkülönítsék a festészetben például a népit az urbánustól, a könnyebben befogadható alkotásokat az összetettebb műfajoktól... És hogy eszerint a modem alkotások kvázi nem magyarok... Végre itt az ideje, hogy átértékelődjön az effajta káros, művészetellenes szemlélet. (Istennek hála, ez már meg is indult — az utóbbi idők új festői irányzatára, az úgynevezett új szenzibilitásra gondolok, már egyfajta ösz- szegzés, mind a nemzeti vonásokat. mind pedig az izmusoktól átvett jegyeket megtalálhatjuk benne.) Csak művészet van — állapítja meg —, amelyet innen vagy onnan közelít meg a tehetség. A 19-es In Memóriám Barcsay idők, de különösen a 45 utáni, hatalmas károkat okozott a magyar képzőművészetnek. Nem elégedtek meg azzal, hogy a nagyokat — stílussal, iskolával együtt — valósággal kilúgozták a magyar kultúrából, hanem ráadásul frontokba terelték a művészeteket, az ő osztályszemléletük szerint. Beszélgetésünk során megtudom, hogy az „osztályszemlélet” áldatlan hatásait Deim Pálnak is át kellett szenvednie: a tettetett értetlenségtől az osztályidegennek dukáló mellőzésig. Aczél György pennája igen sokukat kihúzta a díjakra felterjesztettek névsorából, köztük Deim nevét is. Deim mégsem panaszkodik, viszont furcsállja példának okáért, hogy hazai mellőzése ellenére egy-egy munkáját azért csak bemutatták külföldi tárlatokon. Aczél letűnését követően gyors egymásutánban (a hároméves kötelező szüneteket be sem várva) megkapta a Munkácsy-díjat, majd az 1991-es kiváló művész elismerést — az „érdemes”-t kihagyva. Harmincéves, hatalmas ívű pálya áll — mintegy a Kossuth-díj fedezeteként — Deim Pál háta mögött. Félezer műalkotás — festmény, szobor. Néhány köztéri alkotás is akad közöttük, a legutóbbit, a Golgota Címűt Győr város főterén fogják felállítani idén, az 1956-os forradalom évfordulóján. Indulásáról faggatom. — Indulásom a szocreál időszakára esik, ami nem épp művészetpezsdítő kor — vélekedik. — Hogy abból az időből /./tekintsen valaki, ahhoz kellett egyfajta makacsság, rátartiság. Persze ez nem a művészet kelléke: hiába makacskodom például, ha nincs külön elképzelésem a művészetet illetően. A csakazértis-rátarti- ság nem inspirál. Picasso mondotta, hogy őnekik fogalmuk sem volt, mihez ragaszkodnak makacsul, de volt egy életérzésük, és abban alkottak. — Miben látod a fiatal szentendrei képzőművészek, például a Pentaton csoport, vagy a korban idősebb Vajda Lajos Stúdió tagjainak a továbblépési lehetőségét... ? — Énszerintem nincs továbblépés; magam inkább a másságról beszélnék. A művészet mindig azt a pillanatot fogalmazza meg, amelyben él..., s ha az nem tetszik, nem áll lelki- és szellemi világához közel: hát KITEKINT belőle. Nos, az utánunk következő, új szentendrei festőgenerációnak a saját művészi elképzeléseivel és atmoszférájával kell élnie és alkotnia. Önmagában ez másság. — Utóbb egyre többet szerepelsz, épp Szentendrén, közemberként is. Politizálsz? — Hát, ha az politika, hogy én a kultúrát nagyon fontosnak tartom az ember és Magyarország életében, akkor igenis politizálok. A vizuális kultúra nálunk elhanyagolt — kellene egy reprezentatív szentendrei festőmúzeum, többet kellene foglalkozni a kiadványokkal, de a képeslapokkal is... többet kellene adnunk magyar mivoltunkra. A közelgő budapesti expó kitűnő alkalom erre: minekünk csak meg kell mutatnunk a művészetünket, s nem bizonygatni nap mint nap, hogy „művészek vagyunk”. így vagyok az önérzet problémájával is: mitőlünk ne vitassa el senki azon jogunkat, hogy ragaszkodhatunk-e magyarságunkhoz, vagy se. Ilyen gondolatmenetben örülök a Kossuth-díjnak. Az azonban bánt — jegyezte meg végezetül —, hogy még igen sok arra érdemes kolléga nem kapta meg a magas fokú elismerést... És a most díjazottak közt is van egy-két olyan név, amelyik méltatlan Kossuth nevéhez. Bágyoni Szabó István Kamarezenei válogató Közösen megélt harmónia Festői környezetben, a Gras- salkovich-kastély közelében, az Ady sétányon található a Chopin Zeneiskolának a régi Gödöllőt idéző épülete. A Gödöllői Tavaszi Napok keretében szerdán itt találkoztak Pest megye művészpalántái. A VI. Országos „Alba Regia” Kamarazenei Találkozó megyei válogatóján a közel száz növendéket, a felkészítő tanárokat és a zsűrit Ferenczi Anna, a házigazda intézmény igazgatója köszöntötte. A meglehetősen kicsi iskolának zsúfolt volt a napja. A zsűri — Gál Tamás, a MÁV Zenekar karmesterének elnökletével — elsőként az abonyi tanoda kvartettjének előadását hallgatta meg, Corelli C-moll szonátájának első és második tételét. A több mint harminc produkcióval az abonyi mellett a dunakeszi, gödöllői, veresegyházi, nagykátai, nagykőrösi, péceli, solymári, szentendrei, szobi, váci, pi- lisvörösvári, pomázi és isa- szegi zeneiskolások versenyeztek. A találkozó jól érzékeltette, hogy — mint Kodály kifejtette — a zenei hallást és a zenei értelmet a kamarazenéléssel lehet a legeredményesebben fejleszteni. A muzsikusok ráéreznek a másik lelkének rezdüléseire, közösen élik meg a harmóniát. A tanulók a többiekkel való együttmuzsikálásban ismerik meg önmagunkat. A májusi székesfehérvári döntőbe öt csoport jutott tovább. Számukra az eredményhirdetés után a zsűritagok hangszeres konzultációt tartottak. A napot a tovább maradók számára a prágai Wihan vonósnégyes hangversenye tette teljessé, a kastély kápolnájában. Akikért tovább szurkolhatunk: Lapzártakor vált ismertté a zsűri meglepő döntése, amely szerint 9 együttes juttatott az országos döntőbe. 1. Dezső Piroska Nagy Kinga, Szénási Szilvia (Gödöllő), 2. Ruszinkó Judit, Gönczi Kata, Petényi Dóra, Vas- tagh Csaba (Dunakeszi), 3. Danku Eszter, Krassay Katalin, Danku Mártom Guba András (Gödöllő), 4. Szabó Tamás, Lovász Ernő, Müller István, Sebestyén Csaba (Pilisvörösvár), 5. Szőke Anikó, Fekete Zsuzsanna, Borbély Brigitta (Nagykőrös), 6. Bányász Viola, Balogh Boglárka, Kovács Adrienn, Korbély Dóra (Abony), 7. Kovács Ágnes és Liskó Márta (Pomáz), 8. Puskás Mária, Boros Bernadett, Patrik Judit (Vác), 9. Csató Kata, Demkó Bíbor, Butik Boglárka (Szentendre). B. G. Magyarországi Diák Drámafesztivál Nyelvtanulás a színpadon A hazánkban tevé- kenykedő amerikai békeszolgálatos tanárok egy csoportja arra a meggyőződésre jutott 1991-es konferenciáján, hogy a szituációs gyakorlatok és a dramatizálás jelentősen növeli a nyelvtanulás hatékonyságát. Ezért is rendezték meg tavaly először a Magyarországi Diák Drámafesztivált harminc iskola tanulóinak részvételével. Az előadásokat angol nyelven tartották. A bemutatókon, valamint a műhelymunkában hivatásos színházi szakemberek segítettek a tanulóknak elsajátítani a legfontosabb szakmai fogásokat. Mindenesetre a múlt évi siker arra inspirálta a szervezőket, hogy folytatódjék ez a nagyszerű kezdeményezés. A második Magyarországi Diák' Drámafesztivál elődöntőit március 19-étől 21-éig rendezik meg Keszthelyen, Salgótarjánban, Békéscsabán és Székesfehérváron. A döntő április 2-ától 4-éig Kecskeméten lesz. A tavalyihoz képest több kategóriában hirdetnek győztest. S nemcsak a magyar, de külföldi diákcsoportok is bizonyíthatják tehetségüket. A ceglédi Kossuth Gimnázium másodikos diákjai Bette Goldenring amerikai békeszolgálatos tanárnő irányításával szorgalmasan készülnek a várhatóan izgalmas versengésre. Egy amerikai szerző környezetvédelemről szóló darabját próbálják. A szereplők egyike, Gáspár Györgyi elmondta, hogy tavaly is indultak a fesztiválon. Akkor még gond volt a színpadi mozgásukkal, s lepontozták őket. Most nemcsak erre, de a beszédre is nagyobb figyelmet fordítanak. A díszleteket és jelmezeket — egy-egy ötlet alapján — a szereplők készítették. Ahogy közeledik az indulás időpontja, a diákok egyre jobban izgulnak. Székesfehérváron még lesz lehetőség egy próbára. Aztán jöhet a megméretés. (f.) Magyar képek Berlinben Deim Pál, Frey Krisztián, Haász István és Várnagy Ildikó, valamint a budapesti Képzőművészeti Főiskola diákjainak munkái tekinthetők meg március 17-e és április 30-a között a berlini Magyar Házban.
