Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-17 / 63. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 17.. SZERDA Élő gobelin Gödöllőn Cserkészünnepség március 15-én Mély alázat szükségeltetik... A Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz kapcsolódó Gödöllői Tavaszi Napok szombat délutáni megnyitója az Élő gobelin című kiállítás megnyitója is volt egyben — mintegy Gödöllő egyik legnemesebb hagyományára utalva, a század eleji gödöllői mú'vésztelep tagjai egyként maradandót alkottak a képző- és az iparművészet területén, azonkívül szövőiskolát tartottak fenn a helység lakosai számára. A Petőfi Sándor Művelődési Központ kiállítótermében Kecskés József, az intézmény igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd Gémesi György polgármesternek adta át a szót. A polgármester emlékeztetett arra, hogy idén harmadik alkalommal kerül sor a Gödöllői Tavaszi Napokra, melyeken örvendetes módon egyre több a helyi, gödöllői szereplő, közreműködő. Ez a rendezvénysorozat szinte alapjául szolgál a város páratlan műemlékével, a Grassalkovich-kastéllyal kapcsolatos terveknek, megelőlegezi az elképzelések szerint majd abban zajló kulturális életet. Mivel az 1996-os világkiállítás tervezett budapesti rendezvényein aránylag kis teret szánnak a humán kultúrának, ez alkalomból pedig hiánypótló, kiegészítő szerepet tölthet be Gödöllő, ahol viszont elsősorban művészeknek szeretnének bemutatkozási lehetőséget teremteni. Kecskés József bemutatta a kiállítás rendezőjét és egyik kiállítóját, a Gödöllőn élő Remsey Flóra gobelintervező iparművészt és a kiállítókat, Balogh Edit, Czakó Margit, Hauser Beáta, Katona Szabó Erzsébet, Kecskés Agnes, Lencsés Ida, Nyerges Éva, Pen- kala Éva, S. Farkas Éva gobelintervező iparművészeket. Ezután Roszík Gábor lelkész, országgyűlési képviselő, a gödöllői Remsey Jenő Alapítvány kuratóriumi mának elnöke és Katona Szabó István, az ügyvezető alelnöke bejelentették, hogy az alapítvány Nagy Sándor művészeti díjat hozott létre. Első ízben most adják át, és annak, akit a kiállítók maguk javasoltak: Kecskés Ágnesnek. Supka Magdolna művészettörténész értékelte a kiállítást a maga, már korábban Gödöllőn is megtapasztalhatott szenvedélyes és szellemes módján. Megjelenik a kiállított tárgyakon a kozmikus világ, a látható világ és a lelkünk világa — mondta. Egyszerre, össz- hangzón szólnak hozzánk ezek a művek, egymást serkentve, szervesen egybefüggve. Tanúi lehetünk. ahogyan a gobelin legrégibb, ókori hagyományából táplálkozó, valamint a leg- franciásabb, egyáltalán, a leggobelinebb gobelin a modern kifejezés eszköze. Ebben a kiállítóteremben megindul a levegő, megindul a térben és időben végtelen felé. Mi a gobelin? Falon van, de nem kép, kárpit, de nem szőnyeg. Mindezt helyettesítheti, enteriőrt ad, belső melegséget, intimitást. Sorra jellemezte a kiállító művészeket, majd arról beszélt, hogy a magyar hímzések motívumaiban menynyi sok a keleti vonás. Mivel elsősorban parasztasszonyok hímeztek, az ősi magyar, török, sőt kínai hatást is mutató motívumkincset használták fel. Kézimunkáink ma sem azonosak a nyugati kézimunkákkal. Mi azért vagyunk érdekesek, eredetiek — mondta —, mert többféle vonatkozásunk van. Álljunk ellen a romlásnak, amely sokféleségünktől megfosztana. Mint a megnyitó előtt, befejezésül is Élla Péter csembaló- és Ella Beatrix fuvolajátékában gyönyörködhettünk. Mozart C-dúr andantéja elhangzása után Kecskés József Rilkéi idézte: „A művészet végeredményben életforma. Nincsenek kész minták, melyekbe csak bele kéne önteni az élet anyagát... Mély alázattal és türelemmel történő várakozás szükséges az eredményig.” Ezt követően tanácskozás kezdődött Fórum a gobelinről címmel. Ezzel egy időben szintén a Gödöllői Tavaszi Napok rendezvényeként vetíteni kezdték Gulyás Gyula és Gulyás János Széki lassú című filmjét. Bizonyították a jelenetek, mekkora erőt adhat a másság, a különleges, egyedi kultúra őrzése. Széken, e Kolozsvár közeli nagy faluban még él a népművészet, élnek ősi szokások, melyeknek eredetét, magyarázatát már nem is ismerik, de követik őket. így, ezáltal megtartódnak. „Volt, nincs, lesz” — ez a három szó áll egy doboz fedelén, melyben egy széki ember a kincseit, például egy földből kifordult pattintott kőszerszámot és egyéb szerzeményeit, emlékeit tartja... Túlhordta magát az ebben a filmben is megmutatkozó erdélyi kultúra a már régen eltűnt nyugat-európai paraszti kultúrákkal szemben — mondta az egyik Gulyás fivér a vetítést követő beszélgetésen, melyen Kallós Zoltán, erdélyi népzene- és néprajztudós is részt vett. Egy hozzászóló pedig így beszélt: nem is tudom, filmet láttunk-e. Ott voltunk lakodalmon, keresztelőn — a barátaink közt. Nagyon ott voltunk. Nádudvari Anna Erdélyi kálvária Dunakeszin Parasztsors Különös világba csöppen a látogató Jámbor né Balog Tünde batikművész kiállításán a dunakeszi Körösi Csorna Sándor iskola galériájában. Embernagyságú vagy jóval nagyobb parasztembereket, parasztasz- szonyokat és gyerekeket látunk a háziszőttes lenvásznakon. A népdalok és népi imák ihlette ábrázolásmódban a valóságos és a valóságon túli a népi hiedelemvilágra jellemző természetességében van együtt ezeken a vásznakon. A Mély kútba tekintek sorozatban népi imádságok alakjai elevenednek meg. Szent Margit ördögökkel találkozik, az alvó asszony ágya felett testi alakban jelenik meg Atya, Fiú, Szentlélek. És a durva gerendákból ácsolt ajtófélfán zömök, barázdált arcú parasztember képében lép be a szegecse- léstől vérét hullató Jézus. Meg- rázóak az Erdélyi kálvária sorozat parasztalakjai. A lesütött szemek, a lecsüngő kezek, a barna, sötétszürke, alvadt vér színű tónusok a fájdalmas sorsot idézik, s a kifejezés erejét a természetfölötti elemek fokozzák. A szénagyűjtő parasztasszony fölött madárcsontváz repül, az új életre készülő menyasszony vállára pedig vi- gyorgó halál csontvázkeze nehezedik. A kereszten paraszt- ember függ... A helyszínt a ruhák stilizált népi motívumai jelzik: Csík, Csángóföld, To- rockó, Kászon... A népi kultúrkincs újrafogalmazásával egy értékrend állandóságát jelzik a kiállított művek egy olyan -világban, amikor országok és értékrendek omlanak körülöttünk ösz- sze — mondta Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet igazgatója a kiállítás megnyitóján. De Jámborné Balog Tünde ennél többet tesz: a népi hiedelemvilágot „sámánként újrafogalmazza, megosztja velünk és védelmünkre rendeli: mert mi mást tesznek a művészek, mint szellemeket idéznek fel azért, hogy megőrizzenek bennünket, lelkünk harmóniáját, szívünk békéjét”. Megőriznek a szenvedő embertársaink iránti szolidaritásra, fájdalmuk átérzésére. A butikban találta meg ennek az újrafogalmazásnak az eszközét Jámborné Balog Tünde: — Számomra Erdély jelenti mindazt, ami magyar — vallotta. — És az ott élők iránti érzelmeimet a zenei és az irodalmi folklór szabad felhasználásával tudom megfogalmazni. Először olajjal és temperával próbálkoztam, de valahogy nem éreztem meggyőzőnek az eredményt. A batik viszonylag stílszerű, kicsit leegyszerűsített, síkba vetített ábrázolásmódjában találtam meg azt az eszközt, amellyel mindent el tudok mondani. A nagy, sötét felületek, az erős, határozott kontúrok valóban monumentálissá emelik a paraszti alakokat, s a belőlük sugárzó fájdalom elementáris erővel hat ránk. Szép és megrázó ez a kiállítás. Örömünket még fokozza, hogy megrendezését egy iskola vállalta. Igazgatója és tantestülete a megnyitó vendégeit kis műsorral is megörvendeztette. Brundá- né Juhász Éva énektanárnő vezényletével szépen szólt a Kicsinyek kenusa nyolc kis furu- lyás kíséretével. Az iskola Nap és Hold együttese magyar néptáncokat adott elő. S Mackó Mária népdalénekes megejtően szép műsorával dalban is közénk varázsolta a batikokon megelevenített erdélyi parasztemberek világát. (d. V. s.) Te vállalod?... A Magyar Cserkész Szövetség idei március 15-ei megemlékezése a mozgalom és az állami vezetők közös ünnepe volt. Az Operaház patinás épületébe az egyenruhás fiatalok sorfala között sorra érkeztek a cserkész ifjak és vezetők, valamint a Miniszterelnöki Hivatal 500 meghívójával kormánytagok, politikusok, az állami intézmények vezetői és családtagjai. A proszcéniumpáholyban a fővédnökök foglaltak helyet: Göncz Árpád köztársasági elnök, és Szabad György, az országgyűlés elnöke. A rövid műsor napjaink gondjaira keresett választ. Voltak, akik a szolgaság idején a cselekvést választották a hallgatás helyett, s küzdelmükkel szereztek hírt maguknak. Diadalukat látva hirtelen megjelentek a szó bajnokai, és elorozták koszorúikat. És mégis .....ha újra t enni kell majd, / akkor újra ott leszünk.. mert a „hazáé a haszon' — üzente a mának Petőfi Sándor A márciusi ifjak című versével. A verset az országos cserkész szavalóverseny győztese, a szigetszentmiklósi piarista diák, Németh László adta elő. Andrásfalvy Bertalan, volt kultuszminiszter, a Magyar Cserkész Alapítvány kuratóriumának elnöke a megemlékezés után felhangzó Bánk bán időszerűségéről szólt. — Nemzeti drámánk tükör, amelybe nézve megannyi szerepet láthatunk, s ki-ki megtalálja ott a magáét — mondta. Vannak, akik a könnyebbik ellenállás irányában a túlélést keresik. Vannak, akik előnyök szerzésére törekszenek, mert most lehet. Vannak, akik a visszásságokat látva lázonganak. De akadnak olyanok is, akik magukra vállalják a haza sorsát és cselekszenek. „Száznegyvenöt éve és ma is az a nagy kérdés: az örök dráma melyik szereplője akarsz lenni. Gondolj merészet és nagyot I és tedd rá mindened! — szól a híres ária. Azok a merészet választották és vállalták a választásukkal járó tetteket. Te vállalod?” — szegezte a hallgatóságnak a kérdést szenvedélyes hangú beszéde végén. Végül az Egyesült Királyság főcserkésze köszöntötte az egybegyűlteket nemzeti ünnepünk alkalmából, és tolmácsolta a világ számos cserkészvezetőjének az üdvözletét; majd rangos szereposztásban felhangzott a Bánk bán. Petúr bán szavai sokak panaszéra rímeltek: „Mi őseink birtokán földönfutók vagyunk... Az ország férfiút kíván.” (dvs) Kanadai trió Szentendrén A Trio Lyrika zongorás hármas hangversenye ma este 7 órakor kezdődik Szentendrén a városháza dísztermében. Közreműködik Annalee Patipatanakoon hegedűn, Roman Borys gordonkán, valamint Marie Fabi zongorán. Műsorukon Haydn-, Schumann- és Beethoven-művek szerepelnek. (Belépődíj 100,— Ft.) Könyvjelző „Én vagyok a, én vagyok a Kunsági fi' Nekem nem parancsol senki Sem a jászság, sem a kunság Sem a karcagi bíróság" Fiatal koromban sokkal szívesebben néztem a szép asszonyokat, mint a könyveket. Ám nem hiába mondják, változnak az idők, változnak az emberek. Ma már a könyvekben gyönyörködöm. Kézbe veszem, megforgatom. megsimogatom kötésüket. így került a kezembe az a két kiadvány is, amelyekről szólni szeretnék, s amelyek már-már a feledés homályába merültek. Az első könyv hasonmás kiadás, címe: A JÁSZSÁG ÉLETRAJZA. Szerzője (írója) Fodor Ferenc egykori egyetemi tanár. Nem a Rákosi Mátyás történésze, hanem a tudományé, a magyar nemzeté. A könyv címe elárulja a tartalmát is. 1942-ben jelent meg. A szerző alapos és becsületes munkát végzett, és aki szereti a történelmet, és még kíváncsi is népünk múltjára, elolvassa ezeket a könyveket. Történelmünk ismerete nélkül a Hazát sem érdemeljük meg. A másik könyv: A JÁSZKUNOK TÖRTÉNETE. Gyárfás István műve. 1870-ben adták ki Kecskeméten. A Jászok Egyesülete, amely ezeket a könyveket kiadta, 1991. március 19-én alakult s néhány hónap alatt tagsága 300 főre gyarapodott. (Ma az egyesület 505 tagot számlál.) Az első könyvből már több mint 1500 pélKós Károly: Könyvmásoló llinömetszet) dányt, a másodikból 600-nál is többet adtak el. Ez a könyvkiadás nem üzleti haszonszerzésből, hanem — bármilyen furcsán hangzik is — hazaszeretetből történik. És eddig még nem fizettek rá a kiadásra. A Jász-kunok története négy kötetben tárgyalja — „az ősidőktől kezdve a magyaroknak Ázsiából kiindulásáig... 884-ig Kr. u.” — a magyarságba beolvadt népcsoport históriáját. Gondolatébresztő könyv mindkettő, pontosabban magyarságtudat-ébresztő munkák — amiből, megítélésem szerint, sajnos, nagyon kevés van manapság. Talán a kunok és a jászok neve is azért maradhatott fenn, mert átmentették azonosságtudatukat. Van Jásznagykun vármegyénk, és ma is bőven vannak jász és kun falvak és városok. Nevükben őrzik ősi eredetüket. Futó Dezső'
