Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
Isaszeg több napon át ünnepel Őrzik eleik emlékét megemlékeztünk 1848 és 1849 hősi eseményeiről. — Nem volt ez azért teljesen véletlen — szólal meg a férj. Papp Elek, kihasználva pillanatnyi csendet, amíg felesége megsárgult fotók között kutat egy korabeli március 15-ei ünnepség dokumentuma után. — A negyven évi mesterséges egybemosásnak volt az az erdménye, hogy elveszítettük nemcsak a nemzeti ünnepeink méltóságát, de a kisebbségeinkben olyan megfoghatatlan félelmek uralkodtak el. hogy nem merték vállalni hovatartozásukat, magukra ölteni eleik ruháit, vagy szólni a szokásaikról. Sajnos ennek a politikának még ma is érezzük hatását: az összezagyvált nemzettudat e határokon belül olyan furcsa jelenségeket hoz a felszínre, mint a magát magyarnak vallók nyilvános elítélése, vagy a magát más nemzetiségűek közé, a kisebbségek közé sorolók kivetése a sokszínű népből... — Tulajdonképpen az 1960-as évek közepétől vált központilag is támogatottá a szabadságharc megidézése — nemes cél, a szabadságharc megidézése érdekében. így lassan-lassan elmaradoztak a bírálatok, s mind többen álltak mellénk egy-egy nagyszabású ünnep megszervezésében. — Sokszor idézzük fel ma is azt a korabeli találó mondást, miszerint amolyan búvópatakként élt az egykori dicső csaták emléke a falusiak körében — szólal meg ismét a férj. — Valamiféle sejtelmes, titkos érzés volt az akkortájt, március idusán, s április hato- dikán, amikor koszorúzni mentünk a családdal a honvédsírokat, s észrevettük, hogy már mások is jártak előttünk... Hasonlóan emlékezetes marad, ahogyan — akkor már központilag is szervezett ünnep volt március 15-e, az egyik „közeg”, aki házunk előtt parkolt, odasúgta nekem: Azért vagyunk itt, mert a hamu alatt még izzik a parázs... Ma Isaszeg — a hasonlatot folytatva — inkább lángban ég. A történelmi napok emléke a mindennapok részévé vált. S elsősorban a gyerekePapp Elekné saját emlékei között kutat Hancsovs/.ki János felvételei folytatja a nyugdíjas tanárnő. — Ahogyan akkor ünnepelt Isaszeg lakossága, az egyenesen katasztrofális volt: olyan mérhetetlen passzivitás jellemezte részvételüket, hogy az példa nélküli. Mára ez szerencsére megváltozott: hála annak a sok áldozatos pedagógusnak, óvónőnek, akik nem átallották jeleneteket betanítani, versenyeket szervezni, sportprogramokat összeállítani, sőt gyerekeken keresztül egy egész falut mozgósítani a ken keresztül valamennyi isa- szegi családban a múltidézés, a méltó emlékezés tavaszi napjait jelenti. Miképpen a honvédsírok felirata biztat: „Csendesen járj fiam, ne fuss! Ahová lépsz, vérét ontott seregeknek, földre tepert, otthonát védő őseidnek jeltelen hantján jársz! Mennyi hűséget, akarást és szeretetet takarnak itt a hantok! Ne menj még fiam, emlékezz!” Mailár Éva Isaszeg falu nemzeti ünnepe április hatodikán van. Azon a napon, amelyen — a dicsőséges tavaszi hadjárat első szakaszának kiemelkedő állomásaként — a mind létszámban, mind technikai felszereltségben gyengébb magyar honvédseregek véres csatában győzelmet arattak az osztrák katonaság felett. Ez a diadal — együtt a hadjárat más helyszínein lezajlott sikeres eseményekkel — megnyitották Kossuth Lajos számára az utat ahhoz, hogy e győzelmekre hivatkozva rábírja az országgyűlést a Magyarország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását kimondó nyilatkozat elfogadására... Miként az egykori hősi események megidézése nem volt központi feladat Isaszeg — Link Hermann zsidó származású szanitéc volt, aki az ^veLtlf^S úgyThe- egvik helyi sebkotozo helyen teljesített szolgálatot a har- lyj hagyománygyűjtés-, -ápo- cok idején. 104 esztendőt élt meg, így élő forrásává vál- iás, -őrzés is csak az utóbbi évhatott a település hagyománygyűjtőinek tizedben lett gyakorlat. Az egykori amatőr, önkéntes moziok bevonásával — felidéz- tott az önkormányzati testület- galmat, ma már szervezett s zük a dicsőséges forradalom be. (A többi tag független szí- egyre inkább hozzáértő mun- és szabadságharc elindulását, nekben aratott győzelmet.) ka váltotta fel. Napjainkban a Ugyanakkor a falu „igazi” ün- — Sajnos ez azonban nem múzeum, a Múzeumbarátok nepe: április hatodika. Hiszen volt mindig így — mondja Köre, s a helyi iskolák vállale napon folyt le az az Isaszeg- nek messze határain túl is hírnevet, elismerést szerzett győzelmes Csatája, amely bizonyos szempontból meghatározó eseménye lett az egész szabadságharcnak. Ilyenkor, április hatodikán, a falu ünnepén, gyermekeinknek iskolaszüne- ti napot adunk. Ezzel is lehetőséget- kívánunk adni kicsiknek és nagyoknak, hogy isaszegi lakosokhoz méltón ünnepelhessék ezt a diadalt, s emlékezhessenek a harcokban részt vett, s elesett magyar és lengyel hazafiakra. Megelégedéssel mondhatom, hogy a helybéliek köztudatában méltó helyet foglal el az 1849. évi tavaszi győzelem emléke; az itteniek őrzik a forradalom és a szabadságharc eszméjét, hagyományait, s — elsősorban a fiatalok — magukénak tekintik ezt az ünnepet. A településen nemcsak szavakban elvenedik meg így ünnep közeledtén oly gyakran az egykori emlék. A falu zászlaja, címere, az április hatodikára alapított kitüntetés mind az egykori események megidé- zője. Sőt, mondhatni, a napi politikába is beleszövődött 1848—49. A településen működő Április 6-a kör (melynek elnöke éppen az imént megszólaltatott helyi alpolgármester) mint egyetlen eredményes párt hat képviselőt jutta— Isaszeg több napon át ünnepli az 1848—49-es szabadságharcot — tájékoztat bennünket a falu alpolgármestere, Ezt a honvédszobor emlékművet 1901-ben állították a csata 50. évfordulójára Szmolicza József, Isaszeg mindenese (a falu közterület és környezetvédelmi felügyelője, a Múzeumbarátok Szövetségének titkára, a helyi múzeum gondnoka). Nem azért eleveníti fel a múlt ezen árnyoldalait, miközben óvatosan araszolva, a jégfoltokat kerülgetve kaptatunk fel az 1849-es honvédszobor emlékműhöz, hogy elvegye az élét a korábban hallottaknak, hanem úgy érzi, a teljes igazsághoz ezek a „fekete pontok” is hozzátartoznak. — Egykoron, még a háború előtt — mondja immár letekintve a szobor magaslati helyéről a falura — még a legszegényebb béres ablakában is ott függött Kossuth arcképe. Aztán a II. világháború után egyszeriben nem volt fontos e nemes emlék ápolása. Évtizedekig tulajdonképpen csak az iskolákban, ott is csak szűk körben volt ildomos megemlékezni szabadságharcos eleinkről. ják a dicső csata emlékeinek felkutatását, a tárgyi és a szellemi örökség rendezését, gondozását, s nem utolsó sorban azok őrzését. Az egykori lelkes pedagógusok úttörő munkáját Papp Elekné nyugdíjas tanár idézi fel. — Magam az Alföldről származom. S szinte még ma is mosolygok azon, hogy nekem kellett kicsikarni az idősekből a régi szlovák hagyományokat, sőt az itteni őslakosság népviseletét is én öltöttem magamra egy fotó kedvéért. Valahogy ilyen nehezen indult a szabadságharc emlékidézése is. Egy dologra azért büszke vagyok (s ebben Streng Ferencné, a Klapka György nevét viselő általános iskola igazgatónője is megerősített — a szerk.), hogy az oktatási intézményekben negyven éven át folyamatosan A véres ütközet színhelyén, az erdőben 72 fejfa állt. Az elkorhadt oszlopok egyike ma a helyi múzeum féltve őrzött darabja Pénzes János. Az országos rendezvényekkel párhuzamosan mi is szervezünk több szellemi, fizikai párviadalt, melyeken keresztül — főként a fiataIsaszegi induló Honvédszobor, honvédsírok hősökről regélnek, Honvéd hősök győzelméről zengjen ez az ének. Ezernyolcszáz negyvenkilenc április 6 napja, isaszegi győztes csata dicsőségi napja. Klapka, Görgey, Aulich, hős vitéz Damjanich, A magyar szent szabadságért harcoltak, győztek itt. (Szeghő Andor) A régi katolikus templom — műemléképület — nagy csaták tanúja
