Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-12 / 60. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS 12.. PÉNTEK 13 Szomorú párhuzam Szomorú párhuzamot látok a legutóbbi napok történéseiben Tőkés László és Csurka István esetében! Üldöztetésük közös tőről eredeztethető: mindketten a magyarság létkérdésének szószólói, a nemzettudat apostolai. Érdekes — bár egyáltalán nem véletlen — egybeesés az is, hogy mindkettőjük ellen az úgynevezett „liberális” erők nyitottak frontot. Csurka István már a rendszerváltás, az MDF választási győzelme óta súlyos szálka a szabadon számycsattog- tatók szemében. A folyamatos sárdobálással, címkeosztogatással sikerült is a legnagyobb kormánypárt úgynevezett „centrumát” ellene hangolni. A legutóbbi időben már döntésre akarják vinni erőszakos szándékukat. Vagyis: teljesen leválasztani a népi-nemzeti szárnyat az MDF-ről! Ebben a mesterkedésükben fegyvertársaik is akadnak, akik a belső bomlasztással segítik elő a külső eszmetársak „szalámi-taktikáját”! Pedig az országos gyűlés kiszorította ezeket az embereket a legfelső vezetésből. Úgy látszik azonban, szürke eminenciásként is hatékonyan tudnak működni...” Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegye- dik esztendejében, amint az év szerint jegyzett krónikákban írva vagyon, a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szcíta földjéről nyugat felé. Közöttük kijött Almos vezér, a Mágóg király nemzetségéből való Ügyek fia, jó emlékezetű férfiú, uruk és tanácsadójuk nekik; kijött pedig a feleségével meg a fiával, Árpáddal, valamint a nagybátyjának, Hüleknek két fiával: Szovárddal és Kado- csával, továbbá az ugyanarról a vidékről való szövetséges népeknek megszámlálhatatlanul nagy sokaságával. Sok-sok nap pedig puszta tájakon vonultak; az Etel folyót pogány módra, tömlőn ülve úsztatták át, és sehol városba vagy emberi lakóhelyhez vezető utat nem találtak. Közben nem ették ember munkájának a gyümölcsét, amint rendesen szokták, hanem hússal, hallal táplálkoztak mindaddig, amíg Oroszországba nem értek azon a részen, melyet Szuszdalnak hívnak. Ifjaik majdnem mindennap vadászaton voltak; ezért aztán attól az időtől fogva mind mostanáig a magyarok jobb vadászok is, mint a többi nemzetek. És Álmos vezér meg övéi mind e képpen vonulva léptek Az tehát, hogy Csurka ellen fölesküdött a kozmopolita tábor, nyilvánvaló! Tőkés László erdélyi püspök iránti gyűlölködő ellenszenvüket azonban mind ez idáig jól álcázott parázsként élesztgették. Igaz, amikor a püspök úr emlékezetes autókarambolja után, a lábadozás alatt elítélően nyilatkozott a nagyszabású taxis-terrorról, felszisszentek a liberális bajkeverők. Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ ex-erdélyi ideológusa akkor eléggé durván meg is támadta Tőkést, de látva a magyarság rendreutasító felháborodását — kényszerből visszakozott... Az eltemetett, de csak szunnyadozó ellenérzéseket növelte Tőkés püspök úr szolidaritása Chrudinák Alajossal, és tiltakozó levelezése Hankiss Elemérrel! (Nóta bene: gyűlölködésük legrégebbi és legfájóbb eredője az, amikor a választási kampány alatt alattomos félrevezetéssel SZDSZ-es plakátra „csalták” a püspök arcmását. Ezt ő kikérte magának, s rávilágított a „madarasok” hazugságára. Ezt sohasem bocsátják meg neki.) Most kapóra jön ezeknek a köröknek az erdélyi magyar liberális tábor támadása, amely egybecseng a ma- gyarfaló-funárok, az átfestett Ceausescu-utódok szólamaival. Mintha csak az izmosodó SZDSZ—MSZP-ba- rátságot látnánk! Tőkés László és Csurka István tehát nem véletlenül került szinte azonos időben, azonos helyzetbe. Mindez intő jelként figyelmeztet: A magyar ügy, a nemzeti gondolat az anyaországban és a határokon kívül egyaránt veszélyben van! Brezovich Károly Vác „Veresegyházi templomtorony...” Ideje van az örömnek, szórakozásnak, s ideje a bánatnak, szomorúságnak. Most a nagyböjti időszakban ez utóbbi idejét éljük, ami azonban nem zárja ki az emlékezés, számbavétel lehetőségét. Ilyen céllal jött össze március 3-án este a veresegyházi Keresztény női kör, amely 1990. december 6-án ökumenikus jelleggel alakult meg Hajdi Józsefné Húszai Margit vezetésével, 150 asszony részvételével. A szándék nemes: szeretetszolgálat, mely figyel az idősek támogatására és a fiatalok felkarolására, valamint hagyományőrzés: népviseletünk ápolása, hogymányos ünnepeink felélesztése. Minden külső támogatás nélkül az asszonyok adakozásából ajándékoztuk meg az idős embereket 1990. karácsonyán. Azóta is önerőből és a rendezvények bevételeiből működik közösségünk. Karácsonyra például szőnyeget vettünk a katolikus templomba. Ugyanilyen értékben megkapta az adományt a református templom is. Ebben az évben harmadszor tartottunk műsoros teadélutánt Vízkereszt vasárnapján. Margit néni megszervezte 1992 januárjában farsangnyitóként a fiatalok bálját, ahol 14 pár táncolta a Gyertyafénykeringőt. Ezzel kezdetét vette az ifjak tánctanulása, hetenkénti összejövetele. Az 1993. évi diákbál nyitótáncát Farkas Tamás tanította be, polkát adtak elő. Farsang utolsó szombatján a menyecskebált rendezték immár harmadszor meg. Tánccal készültek a menyecskék, tánccal ájavakora- beli asszonyok. A bált megelőző másfél hónapban, mint hajdanán, rendszeresen összejöttek dalokat és táncokat tanulni. Voltak, aki párban jöttek, férjükkel együtt. Iglói Éva néptánctanárt kértük fel a betanításra, aki alapos hozzáértéssel meg is tette ezt. Az eseményre Szlovákiából Nagysáróról vendégeket is hívtunk. A farsang farki mulatságot szombaton délután szentmisén való részvétellel nyitottuk meg. A római katoliHISTÓRIA Béla király jegyzője A magyarok cselekedeteiről Oroszország földjére azon a részen, amelyet Szuszdalnak hívnak Miután pedig az oroszok vidékét elérték, minden ellenszegülés nélkül egészen Kijev városáig hatoltak. Midőn Kijev városán keresztülmentek, a Dnyeper folyón áthajózva meg akarták hódítani az oroszok országát. Akkor az oroszok vezérei ezt észrevéve, nagyon megijedtek, mivel hallották, hogy Álmos vezér, Ügyek fia, Attila király nemzetségéből származik, akinek az ő elődeik évi adót fizettek. De mégis a kijevi vezér ösz- szehívta minden főemberét, és tanácsot tartva azt választották, hogy hadra kelnek Álmos vezér ellen, és inkább meghalnak a harcban, mintsem hogy elveszítsék országukat, és kényük-ked- vük ellenére Álmos vezér uralma alá kerüljenek. A kijevi vezér azonnal követeket küldött leghívebb barátaihoz, a hét kun vezérhez, és segítségre hívta fel őket. Akkor ez a hét vezér, akinek a neve: Ed, Edömén, Et Böngér, Örsúr apja Ocsúd, Vajta, Alaptolma apja Ke- tel, ugyancsak nem kicsiny számú lovast gyűjtött egybe, és a kijevi vezér iránt való barátságból sebes vágtában Álmos vezér ellen jött. A kijevi vezér a maga seregével eléjük vonult, és most már a kunokkal gyarapodva, sok fegyveressel Álmos vezér ellen nyomult. Álmos vezér pedig, akinek segítsége a Szentlélek volt, fegyvert öltve csatarendbe szedte seregét, s ide-oda lovagolva buzdította katonáit: majd hirtelen eléjük rugtat- va megállott mindnyájukkal szemben, és ezt mondta nekik: „Szittyák, bajtársa- im, nagyvitéz férfiak! Emlékezzetek utatok kezdetére, amikor azt mondtátok, hogy fegyverrel, haddal olyan földet kerestek, amelyen lakhattok. Tehát ne zavarodjatok meg az oroszok és kunok sokaságától, akik a mi kutyáinkhoz hasonlítanak. Hiszen a kutyák, amint uruk szavát hallják, nemde rögtön félelembe esnek? Mivel a derekasságot nem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg. Vagy nem tudjátok, hogy egy oroszlán sok szarvast megszalaszt, mint ahogy egy bölcs mondja. De félre ezekkel! Csak azt mondom nektek: Ugyan ki tudott ellene állni Szcítia katonáinak? Nemde Dáriust, a perzsák királyát a szcítiaiak megkergették, úgyhogy rémületében nagy szégyenszemre Perzsiába szaladt, és elveszített nyolcvanezer embert? Vagy Círust, ugyancsak a perzsáknak királyát, nemde szintén a szcítiaiak ölték meg háromszázhar- mincezredmagával? Vagy magát Nagy Sándort is, Fü- löp királynak és Olimpiádis királynénak a fiát, aki harcban sok országot leigázott, ugye szintén rútul megszalasztották a szcítiaiak? Ezért hát derekasan és vitézül küzdjünk azok ellen, akik a mi kutyáinkhoz hasonlatosak, s úgy féljünk az ő sokaságuktól, mint a legyek felhőjétől.” Ezt hallván Álmos vezér katonái, nagy bátorságra gyúltak. Azonnal megfújták a harci kürtöket mindenfelé, a két ellenséges sereg összecsapott és heves küzdelembe bocsátkozott egymással. S igen sokan elestek az oroszok és kunok közül. Az oroszok és kunok vezérei pedig látván, hogy övéik a harcban alul maradnak, futásnak eredtek, és hogy életüket megmentsék, sietve Kijev városába húzódtak. Álmos vezér meg katonái az oroszokat és kunokat egészen Kijev városáig üldözték, és úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt. Az oroszok és kunok vezérei pedig, mikor a szcítiaiak vakmerőségét látták, a városban meglapultak, mint a némák. kus templomban a régi rend szerint helyezkedtek el a fiatalok, menyecskék és férjeik, valamint az asszonyok. Mise után veresi nótákat dalolva Balogh Ferenc tangóharmonika kíséretére haladtunk a művelődési házba, ahol forralt borral és farsangi fánkkal fogadtak. Nyitó táncot adtak elő a fiatalok, a menyecskék és férjeik, az asszonyok, aztán két nagy körtáncba fonódott a népviseletbe öltözött sereg, s kezdetét vette a mulatság, melyet a sáróiak páros tánca és nótázása színesített. A tal- palávalót a mogyoródi zenekar és Lakatos Elemér bandája húzta. A jó hangulatú mulatságban a családok együttesen vettek részt, így fiaink és lányaink is megízlelhették a visszaperelt múltat. Lerészegedés, duhajkodás nem történt, módját adtuk, de mértékét tartottuk a bálnak. Köszönet illeti Margit nénit, aki fáradságot nem kímélve lelkesen irányítja és szervezi a Női kör rendezvényeit és összejöveleit, s köszönet illet mindenkit, aki ennek részese, mert szívügye a közösségi élet, a hagyományok élesztgetése. A civil kurázsi megmutatja az arcát falunkban. Most nagyböjt van, a régi idők szerint a csendes összejövetelek ideje. Március 15-én ismét magunkra öltjük népviseletünket, s így avatjuk lakóhelyünk zászlaját és címerét. Azután múlik a tavasz, a nyár, a hajdani paraszti munka dandárja nekünk is a mindennapi élet szürke robotja. De jön az ősz, s ezzel fel- éleszhető hagyomány a szüreti felvonulás és mulatság. Bazsikné Kővári Krisztina Veresegyház Köszönet Köszönöm a Pest Megyei Hírlap szerkesztőinek azt, hogy eljöttek Ceglédre, s nyugodt, okos válaszaikkal tájékoztatták a jelenlévőket közéletünk gondjairól, politikájáról, az újság anyagi helyzetéről és szellemiségéről. Réti Miklósnak a ceglédi Művelődési Házban megtartott beszámolójára zárszavai jutottak eszembe: minél többen vegyenek részt a közéletben nők és férfiak egyaránt, s bátran mondjanak véleményt. Közel három évvel a szabad, demokratikus választások után pontosan ezt akarja megakadályozni az ellenzék, a rádió, a televízió és az újságok többségének naponkénti hazugságaival megfélemlítéssel, a vélemények elferdítésével. Kárteszi Istvánná Cegléd Bella Károly levele Nagykőrösre A politikai sajtó, vagyis a napilapok elterjedése előtt azok funkcióját a magánlevelek töltötték be, legalább részben. Maga Kossuth is az Országgyűlési Tudósítások megindításakor kezdetben ezt a formát választotta. A fontos eseményekről leggyorsabban ezekből a levelekből értesülhettek a távollevők, ezért azokat — bár magánlevelek voltak — sokan olvasták. A reformkorban mindazok, akiket sorsuk az országos események helyszínére vetett, kötelességüknek érezték, hogy beszámoljanak városuknak pl. az országgyűlés eseményeiről. Nagykőrös történetében a Balla-család jelentős szerepet töltött be. A 18. században élt Halta Antal főbíró unokája volt Balta Károly, életrajzírója, Novák László megállapítása szerint a város első akadémikusa. 1792. április 2-án született Nagykőrösön, iskolai tannulmányait követően jogot hallgatott és 1814-től Pest vármegye hivatalnoka lett. 1818-ban elnyerte a vármegye kapitánya tisztségét. Hivatali munkája mellett szépirodalommal és különböző tudományokkal is foglalkozott, az Akadémia 1839-ben választotta tagjai közé. Bállá KÁroly jelent volt a pozsonyi ország- gyűlésen, az ott történtekről rendszeresen tájékoztatta szülővárosát. 1833. március 12-én szép levélben számolt be Patay Sámuel főbírónak Kölcsey Ferenc néhány nappal korábban mondott beszédéről a magyar nyelv ügyében. Kölcsey azért szólalt fel, mert a főrendek elutasították a javaslatot, hogy a törvényeket, az országgyűlési feliratokat és a királyi leiratokat magyarul tegyék közzé. „Kölcsey felállott, s’ egy igen vérző' beszédet mondott ezen iszonyatosságról” — írta Nagykőrösre Bállá Károly. Leveléhez mellékletként Kölcsey beszédét is elküldte. Pogány György
