Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-11 / 59. szám
É PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS II.. CSÜTÖRTÖK 13 A veresi asszonyok K emény kritika érte a február 9-i Pest Megyei Hírlap Kép-Ernyő rovatában Öntetszelgő műsorvezető alcímmel Fri- derikusz Sándor „sóment”. Sokan egyetértünk a bírálattal: ez a — kezdetben szimpatikus — fiatal riporter az Én mozim műsorában megszerettette magát, most viszont a műsorában valóban viszolygásra késztet a villogó magamutogatásával. Ami a műsorában érték: azt Vitray Tamás annak idején egy asztal mellett két székkel, eszköztelenüi felülmúlta. Idézem a bíráló minket érintő sorait, ami írásra indított: „...a csúcs, a tPeresegy- házi asszonykórus elszédíté- se volt. Szerencsétlen asszonyok, hát nem vettétek észre, milyen szánalmas szerepet szánt nektek ez a Frideri- kusz? Megfosztott benneteket méltóságotoktól, megalázott benneteket, hogy selyempizsamás lényét villogtassa. Szereplés? Igen. De nem mindenáron.” A bírálattal egyet kell értenünk. De az utolsó mondatok nem helytállóak: e patinás kórus mögött rádió-, tévé-, színpadi szereplések, a KÖT A arany fokozata áll. Ennek a történetét szeretném közhírré tenni, ahogy én ismerem, ahogy két törzstag: Csobán Józsefné és Cze- ne Imréné Juli, falumbéli asz- szonyok. dokumentumokkal és emlékezetükkel kiegészítették. Mint köztudott, Veresegyház község a Gödöllői Dombságon a délpalóc viselet legdélebbi települése. A két világháború közt még viselték a szép ruháikat és erős hajlandóságuk volt a dalra, táncra, műkedvelő szereplésre. A két Mariska néni: a katolikusoknál Piszter Jánosné, a reformátusoknál Antal Sándomé vezetésével és betanításával sokat szerepeltek szép népviseletükben. Sajnos, majd egy emberöltő telt el, amíg a rendszer szorítása könnyebbeden és 1976-ban — ez az újjászületés éve — Hajdiné Húszai Margit vezetésével 24 asz- szony és lány asszony kórussá szervezkedett és még abban az évben minősítették működésüket Szentendrén. Margit munkáját 1977- ben a művelődési ház akkori igazgatója, a nemrég elhunyt Vankó István vette át és egyideig ő képezte a kórust tovább. Galgamácsán szerepeltek sikerrel a Vankó- né Dudás Juli emlékházának avatásán. Ez idő tájt figyelt fel rájuk a „népdalos” Alföldi Boruss István. Megjelent a rádió a művelődési házban, felvétel készült róluk, énekükről. 1982-ben egy helyi népitáncos, aki az Állami Népi Együttesben dolgozott, kihozta ének- és citeratanító- mestemek az együttes énekkarában éneklő Pataki Istvánt, aki egyben a karmesterük is lett. Patakira sokan emlékezhetnek: 1984-ben az országos Nyílik a rózsa televíziós népdalversenyt nyerte imponáló fölénnyel és hanggal, remek megjelenésével is hódítva. Csak a kiemelkedő eseményeket összegezem: 1987- ben az Isaszegen zajló Pest megyei versenyen „kiváló” minősítést kaptak, 1988. február 13-án a KÓTA arany fokozatát (ami nagy dicsőség!). Ez év májusában a szabadkai rádióval közös rendezésben bagi, hévízgyör- ki és veresegyházi népdalkörök részvételével a Magyar Rádió nyilvános adására került sor. A viszonzásra még abban az évben Szabadkán került sor. Közben az asz- szonykórusból — a férfiak odacsalogatásával — vegyeskar lett! Ebben az évben léptek fel a pesti Vigadóban, a gyáliakkal és ócsaiak- kal együtt. Rádiófelvételüket sokszor halljuk a műsorokban. Veresen fellépnek minden jeles alkalommal, részt vesznek nemzeti, társadalmi ünnepeinken, ahol csak lehet... Azt hiszem, történetük bizonyítja, hogy nincs szükségük a mindenáron való köz- szereplésre! Friderikuszt viszont nem ez hozta Veresegyházra, hanem a kórustagoknak az a híre, ami a Z’ZI LABOR együttessel együttműködve országosan ismertté tette őket. Nos, erről is be szeretnék számolni: 1975-ben külföldről hazajött öt jól képzett zenész, élükön Janicsák Istvánnal. Elhelyezkedtek a Planetáriumban, de beatcsapatot is alkottak. Janicsáknak az a gondolata támadt, hogy a megszokott két-három vo- kálénekes (lány) helyett népi énekesekkel társul és egy új műfajt kezdeményez, amit folk songnak, népi éneknek nevezett el. Alföldi Boruss István bemutatta neki a Pest környéki együttesek hangszalagjait és Janicsáknak a veresiek hangzása tetszett meg. Ösz- szehozták Pataki Istvánnal, akitől három asszonyt kért. Pataki kemény volt: vagy mind — vagy egy se... Meglett az alku, a betanításba beszállt Szabó Béla, az Állami Népi Együttes táncművésze és zenét-éneket- színpadi mozgást tanultak be. 1986. január 22.: felejthetetlen nap. Az első fellépése a Petőfi Csarnokban mind a Z’ZI-nek, mind a menyecskéknek. Teli volt fiatalokkal és elég lanyha érdeklődés mellett peregtek a számok. Amikor azonban a zenekar mögé felsorakozott a 22 asszony és hatalmas hangerővel rázendítettek a „Hanki tank”-ra, pillanatok alatt tűzbe jöttek a fiatalok, mind az első, mind a második részben ismétléseket követeltek, befutottak! Állítom: az utána következő, igaz, tiszavirág életű siker, a lemezek, az első helyre sorolások a Z’ZI LABOR egyébként igen tehetséges zenészei mellett, az asszonyoknak volt köszönhető! A következő óriási siker a Kertészeti Egyetem dísztermében volt az előző évet értékelő műsoron, ahol a délutáni Popgálán, immár az asszonyok a zenekar előtt. Szó szerint őrjöngő sikerük volt. Az együttes további diadalútján az egyik legnagyobb esemény 1986 júliusában a népsladionbeli fellépés, a világhírű Queen- koncert bevezető műsorában 70 ezer ember előtt. Ugyanaznap a teljes kórus a kőbányai Pataki István Művelődési Központ Nyílik a rózsa műsorában aratott frenetikus sikert. Sikereiket, hanyatlásukig, továbbsorolni szinte lehetetlen: 1987. február 9-én az Erkel Színházban, áprilisában megkapták az ŐRI nívódíját, majd ismét Petőfi Csarnok, segélykoncertek az SOS Gyerekfaluért, egy alkalommal nézőjük volt Csehák Judit társaságában Genscher német külügyminiszter, sikeres fellépés a Sportsegély javára, a kábítószer elleni küzdelem műsorában, videoklippek, aranylemez. Ez év végén hat fellépés a Mikroszkóp Színpadon... Közben — emberek vagyunk — összeszólalkozá- sok, sértődések, kimaradások, újak belépése. De ha visszatekintünk: sok sikert hoztak, sok örömet maguknak, dicsőséget Veresnek. Mindebből kitűnik: a Fri- derikusz-műsorbeli félresikerült szereplés nem mindenáron volt. Fazekas Mátyás Veresegyház HISTÓRIA A cenzúrahivatal aktáiból A helytartótanács 1837. szept. 19-i tanácsüléséből Pest vármegyéhez „Fent tisztelt Uraságtok- nak folyó évi Augustus 31kérlTI költ felírásukra ezennel válaszul adatik: Mivel egyrészről az 1790—91. esztendei 26k törvénycikkelynek 5lk szakasza, úgy nemkülömben az országosan együtt tanácskozó Rendeknek az eránt több ízekben formált sérelmeik, hogy a Kir. Könyvvizsgáló Hivatal a nemzetet és hazai alkotmányt ólcsárló munkákat kinyomtattatni engedi, azoknak cáfolatit pedig a sajtótól eltiltja, továbbá a Magyar Tudós Társaságot megerősítő, s az 1825—27,k években együtt tanácskozó Országos Rendekhez bocsátott s hódoló tisztelettel minden megjegyzés nélkül elfogadott azon legfelsőbb királyi válasz, melly minden a nevezett Társaság által nyomtatásban kiadandó kéziratoknak előleges vizsgálatát rendeli, sőt a többeket elhalgatván, az 1790—91. észt. 15ikés 67ik törvénycikkelyek alá, az előző könyvvizsgálatnak már eddig is törvényszerűleges fennállását kéttségen kívül valóvá tenné, — másrészről pedig az 1794k észt.: 5342k szám alatt egyedül a Könyvvizsgáló Hivatalokhoz bocsátott parancsolat tartalma az 1795k eszt.ben 510k sz.a. szoros megtartás végett minden hazai törvényhatóságokhoz intézett körlevél foglalatjától csak abban különbözne, hogy ez utóbbiban minden balmagyarázat és félreértés eltávoztatása végett példákkal világosítta- tik, melly iratok éreztőd- hessenek a hivatalos s a megyék közdolgainak kezeléséhez szorosan tartozók, következőleg az illető törvényhatóságok rendeletéi mellett szabadon kinyomtathatók nevezett alatt, ezen Kir. Magyar Helytartótanács valamint nem kételkedik, hogy fent tisztelt Uraságtok az e tárgyban legfelsőbb rendeleteknek törvényességüket önként elismeréndik, s mindazon eseteket, mely- lyekben azok általhágód- hattak, nem törvényes szokásnak, hanem törvény elleni visszaélésnek tekintén- dik — úgy viszont ujjab- ban szoros kötelességükbe teszi fent tisztelt Uraság- toknak, hogy hatáskörét törvény szabta határok közé szorítván, magokat a fentforgó kérdésre nézve továbbá is az 1795lk észt. 510lk sz.a. közhírré tett felsőbb parancsolathoz s a divatozott törvényes szokáshoz alkalmaztassák, s mindaddig, míg törvény által más rendelés nem tétetik, s az addigi törvényszerű rend a maga útján meg nem váltóztattatik, minden e részbeli visszaélésektől s ellenszegüléstől óvakodjanak, megjegyeztetvén végezetre a Trattner—Károlyi Könyvnyomtató Intézet tulajdonosának hiteles irományokból kivilágult hibás tettéért a pesti városi tanács által rendelt meg- dorgáltatására nézve, hogy minekutánna ezen Királyi Magyar Helytartótanács mindazon egyes városi lakosok nemes vagy nemtelen állapotának, kik kü- lömbféle polgári mesterségek gyakorlatával foglalatoskodnak, bizonyos tudományában nem lehetne, minden a királyi városokban letelepedett polgári mesterséget és kézi művet folytató személyeket, mindaddig, míg nemesi ál- lapotjok eránt, a reájok nézve érdekes esetekben, a maga uttján és helyén nem nyilatkoznak, s állítások bebizonyítására hiteles adatokkal elő nem állanak, polgári szabályozat- hoz, s következőleg polgári törvényhatóság alá tarto- zandóknak tekinteni kénte- len, annyival is inkább, mivel mindenkinek az előforduló esetekben szabadságában áll törvényes bírája eleibe leendő állíttatás végett szabadkozni, s vélt sérelme elhárítására s orvoslásáért a maga uttján folyamodni.” [Ellenjegyezte: Lónyai, Eötvös, Pataky.| * Lovassy László és a többi elfogott országgyűlési ifjú ügyében Pest megye tiltakozott. A tiltakozás szövegét Trutinéi nál ki is nyomatta. Reseta helyi cenzor, ismervén az utolsó évek cenzúra- rendeleteit, a nyomtatványt elkobozta. A megye ezek után tiltakozott szabadságainak megsértése miatt — mivel a magyar alkotmány a cenzúrát nem ismerte —, a Ilit viszont, királyi rendeletekre hivatkozva, rendre- utasította a vármegyét. Az árvíz pusztítása Pest megyében Az 1838-as nagy tavaszi árvíz elsősorban Pest városát döntötte romba, de a Duna mentén hosszan húzódó Pest vármegye falvaiban, városaiban is súlyos károkat okozott. Nem először, már a 18. században — amióta megbízható adatok vannak az árvizek okozta károkról — készültek különböző vízszabályozási tervek. 1768-ban, 1770-ben és 1775-ben volt jelenté« dunai árvíz, ezért a híres Mikoviny Sámuel a folyam árterületéről részletes térképet készített és a védekezés módjára javaslatot tett. 1799-ben az ár Sziget- sz.entmiklóst teljesen elpusztította, a vármegye kénytelen volt a község lakóit biztosabb helyen letelepíteni. Mindezek a károk azonban szinte eltörpültek az 1838-as mellett. A szokatlanul nagy hidegben a Duna 1838 januárjában Pest fölött teljesen beállt, az összetorlódott jégtáblák feltartóztatták a vizet, mely csak márciusban indult meg, pusztítva mindent. A vármegyében a legnagyobb károk az akkor Pest megyéhez tartozó solti járásban voltak, magában Softon 408 ház dőlt össze. A pilisi járás is sokat szenvedett. Lórév községben 37, Makádon 15, Becsén 20, Ráckevén 120, Csépen 20, Tökölön 152, Csepelen 117, Albertfalván 39, Promontoron 27, Bogdány- ban 123, Visegrádon 53, Tótfalun 161, Pócsme- gyeren 138, Monostoron 118, Szentendrén 177, Óbudán 419, Tétényijén 19 ház dőlt össze. A váci járásban elsősorban magát a várost döntötte az árvíz romba; 350 ház pusztult el. A két város — Pest és Buda — közül Pestet pusztította főleg a víz: a 4254 pesti épület közül 2281 teljesen, 827 pedig nagyon megrongálódott, csak 1146 ház maradt épen. Pogány György
