Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-11 / 59. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS II.. CSÜTÖRTÖK Lesújtó kritika Az orosz hadsereg Kelet-boszniai légihíd A tizedik bevetés Az orosz hadseregnek még bőven van fegyvere, de zűrza­varba szédült szakember- és parancsnoki gárdája, fegyel­me és kohéziója annyira le­romlott, hogy többé nem je­lent fenyegetést Európára nézve — ezt állapították meg a brit sandhursti katonai aka­démia és a NATO szakértői, akiket a The Times című brit lap kérdezett véleményükről. Az orosz hadsereg jelenleg nem vethető be komolyabb el­lenséggel szemben: az egysé­gek szétzüllenének, a hadtáp- rendszer tönkrement, a fegy­veralkatrészek utánpótlása és minősége megbízhatatlan — mondják a szakértők. Elvben van központ a had­sereg összetartására, de a va­lóságban nincs központi el­lenőrzés. Saposnyikov mar­Menekültügy Sikertelen tárgyalások A jelek szerint kudarccal végző­dött a menekültek visszatolon- colásának kérdéséről folytatott lengyel—német tárgyalások Varsóban tartott harmadik for­dulója. A hét eleji megbeszélésekről kiadott, szűkszavú közlemény csupán annyi érdemi informáci­ót tartalmaz, hogy április 5—6-án Németországban foly­tatják a tárgyalásokat. Lengyel megfigyelők köré­ben az. események alakulása csalódást keltett. Sokan úgy vélték, hogy küszöbön áll a megoldás. Ez a lengyelek szá­mára azt jelentené, hogy az új német menedékjogi törvényt nem alkalmaznák visszamenő­leges hatállyal, vagyis nem pró­bálnának egyszerre mintegy százezer, vagy akár a lengye­lek által reálisabbnak tartott, de még mindig elviselhetetlen ter­het jelentő 30 ezer menekültet egyszerre visszatoloncolni Len­gyelországba. sail, a Független Államok Kö­zössége (FÁK) hadseregének főparancsnoka tényleges fel­adat nélküli ember, hatalma legföljebb jelképes — írta a brit lap. A The Times beszámolója szerint Vlagyimir Lobov tá­bornok, volt szovjet vezérka­ri főnök is elismerte: — A hadsereg nem tudja, kinek van alárendelve, és egyálta­lán kit és mit szolgál. A brit lap beszámolója sze­rint tisztnek lenni valaha ki­váltságos pozíció volt a Szov­jetunióban, most viszont a szakma tekintélyének vége, oly kevés és bizonytalan a fi­zetés, a lakás, az előbbre ju­tás lehetősége. Az egysége­ket etnikai feszültségek bom­lasztják. Becslések szerint már a nyolcvanas évek máso­Cyms Vance szerint eljött az ideje, hogy nagyobb nyo­mást gyakoroljanak a szer- bekre. A délszláv válságban az ENSZ részéről közvetítő politikus ezt New York-i saj­tóértekezletén közölte, mi­után tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsát a Bosz- nia-tárgyalások legutóbbi fordulójáról. Az AFP jelentése szerint Vance elmondta: csütörtökre Párizsba várják Slobodan Mi­losevic szerb elnököt. Milo­sevic Francois Mitterand vendége lesz. A megbeszélé­sen Vance, és az EK részé­ről közvetítő David Owen is jelen lesz. Megfigyelők szerint a Ju- goszlávia-értekezlet társelnö­kei Milosevicen keresztül megpróbálnak nyomást gya­korolni a boszniai szerbekre dik felében 15-20 ezer sorka­tona halt nem harctéri halált, most évi 8000 körül van a ha­lálesetek száma, nem kis rész­ben az etnikai konfliktusok miatt. A The Times azonban mindehhez hozzáfűzte a sand­hursti katonai akadémia szov­jet-szakértőinek véleményét, akik szerint mindazonáltal számolni kell az orosz tiszti és tábornoki állomány reform­ellenes hangulatával. Két éve kiábrándultak voltak, most pe­dig elkeseredettek; Gorba­csov és Jelcin lerombolta a hadseregüket, az elgyengülé­sért a reformfolyamatot okol­ják, és visszavágynak az egy­séges birodalom, az egységes hadsereg, a rend és a fegye­lem korába — figyelmeztet­tek a brit szakértők. a béketerv elfogadása érdeké­ben, miután a New York-i tár­gyalások hét végi fordulója sem hozott áttörést. Az ENSZ és az EK a szankciók szigorítását helyezte kilátás­ba, ha a boszniai szerbek to­vábbra is elutasítják a béke­tervet. Jelenleg Radovan Kara­dzic. a boszniai szerbek veze­tője és Alija Izetbegovic bos- nyák elnök otthoni konzultá­ciót folytat a béketervről. Eddig csak a boszniai hor- vátok jelezték, hogy teljes egé­szében elfogadják a Bosznia felosztását célzó békemegálla­podást. A boszniai szerbek a belső határokat kifogásolják. Vance és Owen bízik benne, hogy Izetbegovic bosnyák el­nök végül is beleegyezik a köztársaság tíz autonóm tarto­mányra történő felosztásába. Sevardnadze vádol Grúzok és abházok Eduard Sevardnadze grúz el­nök szerződésszegéssel vádol­ta meg Oroszországot az ab- háziai konfliktussal kapcsolat­ban. Sevardnadze az Európai Sajtószolgálatnak (EPS) adott interjújában nyilatko­zott, hogy nem teljesültek azok a tavaly Borisz Jelcin orosz elnökkel kötött megál­lapodásai, amelyek az abházi- ai összetűzések békés beszün­tetését célozták. Ez azonban — úgymond — nem Grúzián múlott. Az ADN szerint a grúz ál­lamfő elsősorban az Oroszor­szágból érkezett zsoldosok abháziai tevékenységét bírál­ta. A Grúziához tartozó Abhá- ziában tavaly augusztus óta el­keseredett harcok folynak a grúz csapatok és az abház fel­kelők között. Az abházok Grú­ziától való függetlenségükért küzdenek; ezt a tbiliszi veze­tés nem hajlandó megadni. Gorbacsov tanú lesz Mihail Gorbacsov az orosz hatalmi ágak képviselőinek idő előtti újraválasztását szor­galmazta egy keddi nyilatko­zatában. Az egykori Szovjet­unió elnöke a moszkvai tévé­nek elmondta: a népképvise­lők szerdán összeülő kongresz- szusának döntenie kellene az idő előtti választások kiírásá­ról, mivel elhibázott volt az 1991 januárja óta folytatott politika. Gorbacsov szerint a választások után az új össze­tételű hatalom egy másfajta politikát folytathatna. A volt szovjet államfő elmondta: a puccsisták jövő hónapban kezdődő perében az egyik fő tanú kíván lenni. Tizedik egymást követő alka­lommal szállítottak szerdára virradóra amerikai gépek Ke- let-Boszniának élelmiszert és gyógyszert, gyógyászati se­gédeszközt: az előbbiből 42 tonnát, az utóbbiból közel egy tonnát. A hat C—130-as szállítógép hajnalban sértetle­nül érkezett vissza az ameri­kai légierő frankfurti bázisá­ra, terhűktől Srebrenica fölött szabadultak meg. Az élelmiszeres csomagok között először volt török ere­detű, főleg hal- és marhahús, konzerv formájában. Törökor­szágból a múlt hét végén ér­kezett kilenc tonna élelmi­szer Frankfurtba, azt a bosz­niai hadviselő felek képvise­A dalai láma, Tibet szám­űzött szellemi vezetője kije­lentette: Kínának a tibeti gaz­daság fejlesztésére vonatko­zó tervei elvben helyesek, de félő, hogy hosszú távon ked­vezőtlenül érintik a régió la­kosságát. A tervek egyfajta végső megoldásként akarják rendez­ni a tibeti kérdést, s csak ál­cázzák azt a tömeges népmoz­gást, amelynek következté­ben el fog tűnni a himalájai Clinton, amerikai elnök kormá­nya jobban vissza akarja szorí­tani a külföldi fegyvereladások mértékét, mint az George Bush idején történt. Edward Djereji- an külügyminiszter-helyettes a képviselőházban elmondta: a Clinton-kormányzat nagy fi­gyelmet fordít majd a fegyver- eladások csökkentésére. Wa­shington ugyanis nem akar lői átvizsgálták. Főleg a szer- bek kívántak meggyőződni arról, hogy nincs bosnyákok- nak szánt fegyver az élelem közé eldugva. A frankfurti légitámaszpont szóvivője mindehhez hozzá­fűzte, hogy Norvégia és Nagy-Britannia is adott már élelmet és gyógyszert: Oslo élelmiszerből 17 tonnát, gyógyszerből, segédeszközből ötöt. London 44 tonna pékárut és négyezer adag készételt bo­csátott a kelet-boszniai légihí- don fuvarozók rendelkezésé­re. Washingtonban a Penta­gon azt jelezte, hogy Oroszor­szág valószínűleg a hét végén kapcsolódik be a humanitárius szállításokba. térség kicsiny őshonos népes­sége. A tibeti vallási vezető most, az 1959-es Kína-ellenes tibeti felkelés leverésének év­fordulóján sokkal mérsékel­tebb hangot ütött meg a kínai gazdasági fejlesztési elképze­lésekkel kapcsolatban. Mind­azonáltal ismét úgy foglalt ál­lást, hogy szándékosan vagy nem, de jelenleg a tibeti nép kulturális megsemmisítése fo­lyik. fegyverszállításai révén hozzá­járulni a közel-keleti válság­góc, vagy a világ bármelyik más területén levő feszültségek elmérgesedéséhez. Ron Brown kereskedelmi miniszter külföl­di újságírók előtt arról szólt, hogy a Clinton-féle vezetés ag­godalommal tekint mind a nuk­leáris, mind a hagyományos fegyverek elterjedésére. Vance nagyobb nyomást szeretne Szigorodnak a szankciók Aggódik a láma Kulturális megsemmisítés Clinton-kormány Csökkenő fegyvereladások VÉLEMÉNY Másfél éve még sztálinista módszernek minősült a kandi­dátusi és a nagydoktori mun­kák elbírálásának rendszere s a Tudományos Minősítő Bizott­ság intézménye, ám ennek elle­nére ma is tovább él. Pedig a felmérést a Magyar Tudomá­nyos Akadémia végezte és a kérdőíveket a tudományos élet jeles képviselőinek küldték szét. (Nyilván a változtatás szándékával.) Meg is kongat­ták fölötte a harangokat, a vizsgálat lesújtó eredmé­nyét látva mégsem történt semmi. Azazhogy valami mégis: megindult a nagy tülekedés a kandidátusi és a nagydoktori címek megpályázására; a dolgozatok be­nyújtása körül olyan nagy lett a sürgés-forgás, mint ta­lán soha eddig. Kevesen tudják — mert a legmagasabb tudományos fokozat kevesek privilégiuma —, hogy szép jövedel­met is jelent a már odaítélt cím, s havonta leszámolja a postás az idő múlásával egyenesen növekvő össze­get, mint másoknál az ezzel éppenhogy egyező (vagy kevesebb) nyugdíjat. Érdemes lenne megnézni, hogy milyen súlyú témákért és milyen felkészültségű szemé­lyek részesültek a nagy elismerésben a közelmúltban. Kik lehetnek ma a szakma kiválasztottjai? Én csak néhány korábbi témát említenék a pikantéria kedvéért: Ságvári Ágnes: A Magyar Kommunista Párt politikai tömegmunkája Budapesten 1945—47 között. (Megvédte 1962-ben.) Nagy József: A szocializmus építése Heves megyében 1945—69 között. (Megvédte 1971-ben.) Berecz János: A magyarországi ellenforra­dalom 1956-ban és szétzúzása a Szovjetunió segítségé­vel. (Talán a mai napig védi?) Vajon ezekért a tudomá­nyos értekezésekért is jár még ma is áz azóta meg­emelt havi illetmény? Nemcsak a minősítés formája kedvez az egykori elv­társaknak, de olyan rafinált módon is alkalmazzák, hogy oda csak a kiválasztottak jussanak be. Régen nyilvános vitára bocsátották a nagydoktori megvédésé­nek aktusát, időpontját megjelentették a napilapokban és oda bárki elmehetett. Ma még a meghívók szétkül­dését is a jelöltre bízzák, bár figyelemre méltó pártsze­rűséggel a Népszabadság is leközli olykor-olykor. Ez­zel szinte kizárják, hogy a kívülállók esetleg fogas kér­déseket tehessenek föl a leendő nagydoktoroknak. Lét­rejöhetnek tehát az azonos nézeteket vallók szűk köré­nek exkluzív eszmecseréi. S ugyan kit érdekelnek a va­lóságos érdemi viták?! Most, a nyitottság korában tehát a rendszer még zár­tabb lett, mint valaha. Ez nem lehet véletlen. A szak­mai bizottságokba tessék-lássék bevittek néhány új em­bert, de lényegében megmaradt a régi politikai érdeme­ik miatt székhez jutó gárda. Tehát senki se higgye, hogy a tudomány fellegvárá­ban az történik 1993-ban, amit jogosan elvárnánk; hogy rehabilitálják az arra érdemeseket, az eddig félre- szorítottakat. Mint ahogyan az Állami Vagyonügynökség fölül­vizsgálja az 1989-es privatizációt, (s ha reménykedhe­tünk, a későbbieket is), azt, hogyan került illetéktelen magánkezekbe itt és ott az állam vagyona, érdemes lenne megnézni azt is, kik lehettek és lettek a szellemi élet kiválasztottjai az elmúlt két évben és főleg milyen munkával érdemelték azt ki. S akkor mindjárt kiderül, milyen politikai múlt leleplezőjeként szolgál a nagy sebtiben megszerzett szakmai kiváltságlevél. Onody Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents