Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. MÁRCIUS HÉTFŐ Középiskolás egyéni bajnokság A múlt dicső, a jövő kérdéses Nagykáta az élen A megyei I/B sakkcsapatbajnokság 7. fordulójából a törökbálinti csapat eredménye emelkedik ki. A Nagykáta megőrizte vezető helyét. Eredmények: Vác II.— Nagykáta 5:5, Törökbálint—Cegléd 7:3, Zsámbék—Aszód II. 4:6. Állás a 7. forduló után: 1. Nagykáta 38,5, 2. Törökbálint 38, 3. Aszód II. 34,5. Az OB II. 7. fordulójában idegenben szenvedett vereséget az újonc fóti csapat. MAFC— Fót 7:5. Győz: Cseke, Ba- gyánszki. Döntetlen: Németh, Szován, Zala, Besztercei} Pak- so, Cselőtei. A középiskolai egyéni bajnokságot Vácott, a Boronkay György Szakközépiskolában rendezték. A lányoknál érdekesség, hogy a győztes a másodiktól kikapott. A fiúknál biztos volt, hogy a két első közül ke: rül ki a győztes. Eredmények, lányok: 1. Hídvégi Barbara (Vác, 204. Szakmunkásképző), 2. Tóth Krisztina, 3. Diós Ágnes (Aszód, Pestő S. G.). Fiúk: I. Cseke Rihárd, 2. Bagyánszki Attila, 3. Petyerák Zoltán (mind Vác, Boronkay Gy. Szk.). Solymosi László Kosaras dühöngő tornák Váctól Szigethalomig A kosárlabdázóknál újabb dühöngő tornákat tartottak a fiatalok részére. Mini leány viadal Vácott a Földváry Iskolában: 1. Diósjenő 6, 2. Szigethalmi Széchenyi Ált. Isk. 5, 3. Váci Radnóti 4, 4. Váci Földváry 3 ponttal. A legeredményesebb játékosok: Tivald Csilla (Szigethalom) 44, Koplányi Eszter (Diósjenő) 42, Tímár Nóra (Váci Radnóti) 28 ponttal. Mini fiit viadal Sződligeten: 1. Gödi Sasok 8, 2. Váci Földváry 7, 3. Váci Radnóti 6, 4. Dunakeszi 5. sz. Ált. Isk. 5, 5. Sződliget 4 ponttal. A legeredményesebb játékosok: Krecsik Balázs (Váci Földváry) 82, Horák István (Göd) 43, Máiton Zsolt (Göd) 43, Karaszek Szabolcs (Göd) 42, Bartus Péter (Göd) 40. Serdülő leány torna Budakeszin: I. Bp. III., Bárczy Ált. Isk. 4, 2. Budakeszi 3, 3. Pilisi Ált. DSE 2 ponttal. A legeredményesebb játékosok: Pap Lívia (Budakeszi) 22, Biczó Nikolett (Bp. Bárczy) 13, Gál Zsuzsa (Pilis) 12. Mini fiú torna Szigethalmon: 1. Szigethalmi Széchenyi Ált. Isk. 4, 2. Tököl 3, 3. Taksony 2 ponttal. Ziccerdobó mérkőzéseket is rendeztek, a Tököl mindkét találkozóját megnyerte, a Szigethalom pedig az egyiket. A Taksony nyeretlen maradt. A legeredményesebb játékosok: Vámosi András (Szigethalom) 21. Iski Roland (Szigethalom) 20, Török Miklós (Taksony), Márfi József (Szigethalom) 14-14. Szentendre válaszút előtt ...Tizedszer is felcsendül a magyar himnusz!... Tatai Tibor nagyszerű teljesítménnyel, vetélytársait rendre maga mögé utasítva diadalmaskodik a kajak egyesek 1000 méteres versenyében, s szerzi meg a sportág immáron negyedik olimpiai aranyérmét. ... 200 méter van hátra. A hosszú ideje veretlen németek az éjen, de tartjuk velük a lépést... Vajon ki bírja jobban a hajrát? ...Mintha Dónusz Éva erősebb tempót diktálna... Igen, ha egy hajszállal is, de mi vezetünk! ...Még néhány méter... És győztünk! Megvan a tizenegyedik aranyérem!... Az előbbi emlékkép az 1968-as, Mexikóvárosban rendezett olimpia egyik felemeld pillanata volt, míg az utóbbi villanások vissza- idézéséhez nem is kell nagyon messzire elkalandoznunk: a tavalyi barcelonai olimpián egy ország zárta szívébe a női kajaknégyes tagjait, köztük azt a Mészáros Erikát, aki Tatai Tiborhoz hasonlóan Szentendre büszke polgárának vallhatja magát. És sorolhatnánk tovább a dicsőséglistát jó néhány szenzációs eredményt felmutatva, lám, nem egyszer adott a város neves versenyzőket az ország élsportjának. Ä múlt tükrében a jelen sportja igen elszomorító képet fest Szentendrén (is). A sportban eluralkodó kaotikus állapotok az ország más területeihez hasonlóan Szentendrét sem hagyták érintetlenül. Az egyesületek napról napra szembesülnek az adósság, a pénzhiány tényével, a létbizonytalanság egyre inkább körülöleli a korábban jobbnál jobb eredményeket felmutató szakosztályokat. A hajdani bázisszervek, vállalatok támogatásainak megszűntével nem kis mértékben az önkormányzatra hárult a helyi egyesületek átmeneti nehézségeinek kezelése. A tények viszont azon feltevéseket támasztják alá, miszerint a központi és helyi sportkérdések, érdekek összeegyeztetésével felruházott megyei sportigazgatóság — eddig! — nem találta meg a megfelelő összhangot a városi ön- kormányzattal, nem ismeri elég behatóan azokat a problémákat, amelyek az idő múlásával mind jobban hatalmukba kerítik Szentendre sportját. — Úgy érzem, nem szabad ilyen egyértelműen fogalmazni — véli Stréhli Ildikó, a városi ön- kormányzat sportfőmunkatársa. — Sokkal globálisabban, áttekinthetőbben kell ezt a kérdéskört kezelni, ezek az állapotok nem csak erre a városra vonatkoznak, vannak más települések, ahol még kritikusabb a helyzet. Igaz, a támogatás mértéke nem éri el az egyesületek számára elfogadható szintet, de hamarosan, egészen pontosan március 9-én kerül a képviselő- testület elé az a koncepció, amely részletes kidolgozásban tartalmazza azokat az irányvonalakat, amelyek remélhetőleg, mindenki számára elfogadhatóak lesznek. — Az önkormányzat részéről hivatalba lépése óta nem történt számottevő lépés a sport megsegítése érdekében. Mi lehet akkor a garancia arra, hogy mégiscsak felvállalja a vezetés a városi sport problémáinak átmeneti megoldását? — Az elmúlt időszakban nem volt ilyen gondosan előkészített anyag a képviselő-testület elé terjesztve, nem volt kidolgozva részletes koncepció. Korábban ugyanis a városi költségvetés egy bizonyos hányadát képezte a sportra fordítható összeg nagysága. Mára azonban annyira kifogytak a támogatás mögött húzódó anyagi erők, hogy kritikussá vált a helyzet. A diák-, tömeg-, és versenysportot egyaránt felkaroló sportkoncepció előterjesztése után vagy egy komolyabb összegű támogatás mellett teszi le voksát a képviselő-testület, vagy a sport néhány területe működésképtelenné válik, aminek a felelőlésségét adott esetben szintén vállalnia kell. A képviselő-testületnek, mérlegelve a városi költségvetés nyújtotta lehetőségeket, el kell tudni döntenie, szükség van-e a jelenlegi körülmények között nagy súlyt fektetni erre a kérdésre. Amennyiben, az ez ügyben döntést hozni hivatott illetékesek, a támogatás megvonása mellett foglalnak állást, úgy bátran ki kell állni a nyilvánosság elé: Uraim, nagyon szeretnénk, de a városi kasszába befolyt bevételek értékének nagysága nem teszi lehetővé a sport finanszírozását, sokkal fontosabb területek rendbehozatala igényli a rendelkezésünkre álló javakat. Ez esetben, ha keserű szájízzel is, de tudomásul kell vermi a tényeket, a városi költségvetés pillanatnyi helyzetét. Remélhetőleg azonban erre nem fog sor kerülni. Március 9-én mindenre választ kapunk. ifj. Fromann Zoltán A Nivosol után jön a Wariglas? Sótonyi hiányzik Solymáron Hol vannak már a régi, szép idóli? Hány, de hány viszonylatban fel lehet említeni a fenti mondást; nincs ez másként a sportélet területén sem. Még inkább leszűkítve a kört, mondjuk a solymári kézilabdázásra, hát róluk is el lehet mondani sok szépet, érdekeset, szívme- lengetőt. Olyasmiket is, amelyek ma már csak a szép emlékek, megismétlődésük, netán túlszárnyalásuk pedig egyenesen az utópia kategóriájába tartozik. Szóval, messze vannak már a nyolcvanas évek közepének izgalmas, gyakran túlfűtött hangulatú eseményei. Amikor a Pemü SE legénysége néhány éves NB 1/B-s erőgyűjtést követően, 1986-ban kopogtatott a magyar férfi kézilabdázás legfelső házának ajtaján. Három és fél éven át a Pemü mindig az alsóházban tanyázott, hazai mérkőzései mégis a lehető legnagyobb gondot jelentették az odalátogatóknak. Jó példa erre az akkor még VAÉV- Bramac névre hallgató, de már akkor is kétszeres magyar bajnok veszprémiek esete, akik 17-17-es döntetlennel voltak kénytelenek Solymárról távozni, de más alkalmakkor sem jutottak 1-2 gólos győzelemnél többre. Érdekes módon 1989-ben tört meg a varázs, bár a külső szemlélő joggal hihette: Solymáron az eddiginél is jóval erősebb csapat kialakulására nyílt lehetőség. Ekkor — a korábbi 13-szoros magyar bajnok, Budapesti Honvéd és a solymári Pemü SE egyesüléséből — jött létre a Pemü-Honvéd —, s azóta hiába javultak a várakozásnak megfelelően az eredmények, a nézők száma mégis visz- szaesett. Újabb érdekesség: akkor is az a Hunyadkürti János volt az edző, aki az idei, az 1992/93-as szezonban is dirigálja a „schaumariakat". „Hu- nyi". a tőle megszokott közvetlenséggel vállalta az elemző beszélgetést. — Amikor felmerült, majd megvalósult a fúzió, látszólag mindenki jól járt — így az egykori sokszoros válogatott villámlábú jobbszélső. — Solymáron elfogytak a játékosok, a magyar élmezőny meghatározó erejű együttesében, a Budapesti Honvédban pedig egész egyszerűen elfogyott a pénz. A legnagyobb hibát talán akkor követte el a szakosztály vezetése, amikor az új szerzemények helyi elfogadtatásáért gyakorlatilag nem tett meg semmit. Elég csak egy példa: bizonyára jót tesz, ha rendeznek egy közönségtalálkozót, ahol a csapat törzsszurkolói emberközelbe kerülhettek volna a jövevényekkel. Pedig Solymáron igenis van igény arra, hogy a játékosok és a szurkolók között valóban közvetlen, ha úgy tetszik, családias hangulat alakuljon ki. Elég felemlítenem például Debrecenit, akit mindenki csak „Debi” néven emlegetett, akinek külön törzsközönsége volt. Szóval, ez megszűnt a volt hon- védosok jöttekor, s hiába került szép lassan egyre feljebb az együttes — előbb a 6., majd egy év múlva a 3. helyen végeztünk! — a lelátókon ez éppen fordítva volt érzékelhető. Azt hiszem, senki nem vitathatja: Magyar Kupa döntőt játszani Solymáron, ez valóban nem mindennapos dolog. S erre mi történik: a veszprémi Bramac ellen hiába vívtunk hatalmas csatát, s szenvedtünk végül minimális, egygólos vereséget, a lelátón mégis voltak üres helyek. A helyi szurkolókban támadt rossz szájíz a mai napig sem oszlott el, pedig a társaság alapvetően jó. Legalábbis ezt állítja Hunyadkürti, akinek szavait nincs okom megkérdőjelezni. —1- Tőlem soha senki nem hallotta, hogy rosszul éreztem magamat Solymáron — hangsúlyozta Hunyi. — Éppen ellenkezőleg! Első, kétéves solymári ügyködésem idején is mindig kimondottan jónak tartottam az együttműködést a játékosokkal, jó volt a munkakapcsolat közöttünk, emberileg nagyon kellemes benyomásaim voltak. Olyannyira jól éreztem magam, hogy egyértelműen nyűgös voltam, amikor az Elektromos meghívott a Népfürdő utcába. Kizárólag a szakmai kihívás mozgatott, s végül azért is vállaltam el a bajnokságát megvédeni kívánó csapat felkészítését, de hamar rá kellett jönnöm: túlértékeltem önmagam. Tudtam ugyanis az első perctől, hogy ott van, nem is egy, az átlagosnál sokkal nehezebb diónak ígérkező játékos. Ám azt hittem, rendbe tudom őket szedni. Az én stílusommal, nagy veszekedések, büntetések nélkül, ez nem volt lehetséges. Bár az ezüstérem nem egyértelmű kudarc, Hunyadkürti mégsem maradt a Népfürdő utcában, hanem visszatelepült Solymárra. — Az 1991/92-es idény végén sok minden történt. Számos játékost elvesztettünk, akik közül Sótonyi hiányzik a legjobban — folytatta a mester. — Ettől függetlenül sokkal többre tartottam a rendelkezésre álló játékosanyagot; jómagam is az első nyolc közé vártam a legénységet. Bár csoportunkban csak a 6. helyen kötöttünk ki, mégis állítom: nem sok hiányzott a felsőházi tagsághoz szükséges csoportbeli 4. pozícióhoz. Ha Békéscsabán az egész évad legnagyobb csalásaként nem hozzák ki döntetlenre az ottani mécsünkét, máris karnyújtásnyira vagyunk a célunktól, hiszen a csabaiakat hazai pályán így is leiskoláztuk. A Pemü-Honvéd SE hazai győzelmeit csaknem semleges pályán szerezte, hiszen kevés néző előtt, bírói „közreműködés” nélkül léptek pályára hétről hétre a „kedvencek”, akik közül többen így is jó bizonyítványt állítottak ki magukról. — A legtöbb gondot a csapat teljesítményének nagyfokú hullámzása jelentette számomra. Persze, ebben az is „benne” volt, hogy például védekezésünk egyik kulcsfigurája, Szabó László októberben megsérült, azóta harcképtelen. A kedvenc kapus, Kárpáti, visszatérően harcképtelen, miként a Veszprémből érkezett, egyébként kitűnő képességekkel rendelkező balszélső, Béres is kétszer került kés alá néhány hónap alatt. Elégedett csak Gá- vai, Lakatos és Becskereki „előadásával” vagyok, a többieknek hol jól, hol rosszabbul ment. Az élet megy tovább, készülődni kell a következő feladatokra; csak félénken kérdezem Hunyadkürtitől, hogy megvan e a létezéshez az anyagi fedezet?-— Én igazán nem vagyok gazdasági szakember, de azért annyit tudok, hogy a főszponzor, a Pemü mellett, számos cég áldozatvállalásának forintjait élvezzük. így például megemlíteném a Nivosol Kft.-t, vagy éppen a Wariglas Kft.-t, amely a legközelebbi jövőben kíván komolyabb támogatásról tárgyalni. A bajnokságból ugyan még hátravannak a helyosztók, ám közben lezajlik a világbajnokság Svédországban, majd a napokban megejtett sorsolás eredményeként a Pemü a Debreceni Dózsával méri össze tudását a Magyar Kupa negyeddöntőjében. — A Debrecent a bajnokságban az ottani, kétgólos vereség után Solymáron öttel vertük; most is továbbjutást várok. A hatalmas érdeklődéssel várt vb-t illetően pedig hasonlóan optimista vagyok. Szerintem ugyanis, harcos és eredményes magyar válogatott képviseli majd hazánkat a szakmai csúcs- találkozón. Jocha Károly Szerdai pótlás: Pécs—Fradi Szerdán a nagy hó miatt elmaradt Pécsett a PMSC-Fordan— Ferencváros labdarúgó Magyar Kupa negyeddöntő mérkőzés. A MLSZ-ben eldőlt, hogy március 3-án, szerdán, 14 órakor kerül sor a baranyai fővárosban az első összecsapásra. A visszavágót március 16-án, kedden 16.30 órakor bonyolítják le az Üllői úti stadionban. Hat atléta Torontóban Gondban volt Mérei László, az atléták szövetségi kapitánya, hogy a megbetegedések és lemondások után kikből állítsa össze, a fedett pályás világbajnokságra utazó csapatot. Március 12. és 14. között Torontóban a következő sportolók képviselik a magyar színeket: Baráti Éva (60 m, 200 m), Fekete Ildikó (hármasugrás), Kovács Ildikó (magasugrás), Munkácsi Sándor (hétpróba), Ordina Tibor (távolugrás), Szabó Dezső (hétpróba). Budapesten a NOB főtitkára Francoise Zweifel asszony, a NOB főtitkára ezen a héten Budapestre látogat. A főtitkámő a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1995 júniusában Budapesten rendezendő 104. teljes üléseinek előkészületeiről tárgyal a MOB vezetőivel. A minifoci fináléja A Pest megyei diák minifoci-baj- nokságon az általános iskolások A-csoportjának elődöntőjét Al- bertirsán tartották. Az elsőséget veretlenül, két győzelemmel és egy döntetlennel, a gödi Németh László Általános Iskola szerezte meg, 2. Ceglédi Mészáros Lőrinc 3, 3. Alsónémedi Széchenyi 2, 4. Pilisszentiván 2 ponttal. Áz első két helyezett jutott a március 6-ai megyei döntőbe. A viadal a Dunakeszi Vasutas Sportcsarnokban lesz, s két hely még kiadó. Az általános iskolások országos döntőjét március 13-án Szentendrén rendezik, 6 csapat részvételével. * A Manor—Cegléd összevont körzeti teremtornát két helyszínen rendezték. Az eredményekről Solti László, a szövetség elnöke tájékoztatott. A gyömrői csarnokban, a gyömrői csoportban 5 együttes vetélkedett. Bár az elsőséget, a veretlen, 7 pontos Gyömrő szerezte meg, de 2 mérkőzésük, így a Gyömrő—Sülysáp találkozó 5— 1-es eredményét megsemmisítették, s így a hatpontos Sülysáp jutott tovább. A további sorrend: Dánszentmiklós 4, 4. Ecser 4, 5. Maglód pont nélkül. Áz albertirsai csoporban, AT bertirsán öt csapat játszott: 1. Abony 8 pont, 27—8-as gólkülönbség, 2. Albertirsa 8, 23—20, 3. Sülysáp 6, 4. Nyáregyháza 3, 5. Monorierdő 3, ó. Vecsés 2 ponttal. Érdekesen alakult a végeredmény. Az Abony legyőzte 3— 0-ra az Albertirsát, de 4— 2-re kikapott a Sülysáptól, amelyet az irsaiak 6—4-re vertek. A gólkülönbség döntötte el az elsőséget az Abony javára. Az Abony 10—2-re verte a Monori- erdőt, 8—2-re a Nyáregyháza együttesét, s ez is sokat javított mérlegükön. A két csoportelső találkozóján: Sülysáp—Abony 6— 4. A Sülysáp csapatvezetője: László Ferenc.
