Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-10 / 58. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁRCIUS 10.. SZERDA Jelcin-dosszié Vannak még fehér foltok Az ötvenes évek szovjet külpolitikájának nemrégiben nyilvánosságra hozott, magyar vonatkozású dokumentumai csak a jéghegy csúcsát jelentik, az események megértéséhez alaposabban kell elemezni az akkori nemzetközi és belpolitikai helyzetet — állította a Novoje Vremja című moszkvai hetilap. „Az SZKP KB iratai és „a Jelcin-dosszié” csak a széles olvasóközönség számára jelent szenzációt, a történészek szemében csupán a korábbi feltevéseket erősíti meg” — hangsúlyozta a lap. Az 1956-os magyarországi eseményekkel kapcsolatban kiemelte: mivel a felszabadulás utáni magyar történelem szorosan összefonódik a szovjet külpolitikával, csak ez utóbbi ismeretében érthető meg. „A kutatást így inkább a Sztálin halálát követő időszak, a két ország vezetőinek találkozásairól készült jegyzőkönyvek elemzésével kell kezdeni” — ajánlotta. A Novoje Vremja szerint kevésbé ismert a korabeli magyar vezetők hatalmi harca is, amely jelentősen befolyásolta az ország későbbi fejlődését. Emlékeztetett arra, hogy Rákosihoz hasonlóan a harmincas években Nagy Imre is élvezett némi támogatást a szovjet belügyi szervek jóvoltából, később azonban alulmaradt a hatalmi csatározásokban. Amikor újra miniszterelnök lett. egy bizonyos pillanatig újra támogatta őt a Szovjetunió. Máig sem ismert, hogy mi vezette végül is a Moszkvával való szakításhoz, taktikailag azonban elszámította magát — a nemzetközi helyzet a Szovjetuniónak kedvezett. Felhívta a figyelmet a korabeli lengyelországi eseményekre is, amelyek lökést adtak a magyar fejleményeknek, s fogalmazása szerint a katonai beavatkozás, a Kádár-kormány megalakítása, Hruscsov és Kádár tanácskozásai körül is „vannak még fehér foltok”. A Novoje Vremja úgy ítélte meg, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az októberi felkelést követő véres megtorlásra is. A dokumentumokból ugyanis kiderül: Kádár tiltakozott amiatt, hogy a szovjet „illetékes szervek” a „nyomozás folytatása végett” magyarokat deportáltak a Szovjetunióba. „Az ’56-os magyar események lavinaszerűek voltak: sok minden pillanatok alatt dőlt el, így nem készült róluk feljegyzés. Mindent nem is lehet kideríteni; a ma még élő szemtanúk, nyilván félelemből, inkább hallgatnak. A híres szovjet bürokrácia viszont akkoriban is „lelkiismeretesen” dolgozott, így a történészekre várnak még felfedezések” — zárta cikkét a Novoje Vremja. Veszélyes üzemmé vált a világ. Nem mintha valaha is veszélytelen lett volna; de ma, a Fölkent születése óta eltelt második évezred végén, lassanként a pokol összkomfortos tornácában találjuk magunkat. Tudományunk tudatában fennhordjuk az orrunkat, roppant mennyiségű információt tárolunk könyvtárainkban és mágneslemezeinken, csak éppen azt nem tudjuk, mi történik velünk, nem ismerjük és képtelenek vagyunk ellenőrzésünk alatt tartani a magunk gerjesztette folyamatokat. Megyünk az utcán, kilőnek az ablakon. Sok tonna súlyú, összeütköző gépeink roncsai alatt pusztulunk. A világ papírkosaraiban évente 600 millió fa gyűlik össze, hogy elégjen és hozzájáruljon az évi 1 milliárd tonna szénhez, mely a légkörben immár üvegház-tetőként borul fejünk fölé. Ortodox vallású katonák szolgálati szabályzata teszi kötelezővé muzulmán vallású nők tömeges megerőszakolását. Pandúrból lesz a legnagyobb rabló... ki most is odavan kereszt- út-állani, egypénzért, kettőért, nem szán vért ontani. Mért is szánna. Az áldozatnak volt képe nyolcvan évig élni. Kukába vele. Liverpoolban kétéves volt az áldozat, tízévesek a rablógyilkosok. Politechnikai gyakorlat volt; öt kontinensen, műhold-rabszolgáink révén, esténként mintegy 500 millió gyermeket és serdülőt képeznek bőnözővé saját otthonában (amíg van), kriminek nevezett esettanulmányok vetítésével, a tandíjat tv-előfizetésnek hívják. Okoskodunk, tehát vagyunk, külön-külön elemzünk és diagnosztizálunk beteg gazdaságot, beteg társadalmakat, beteg környezetet, beteg kultúrát, beteg pszichéket. Technikai leleményünk végtelen, terveink univerzálisak és imponálók, megszervezzük a segélyszállítmányokat azoknak, akiket éheztetünk és fagylalunk, de nem engedjük hozzájuk, azután sértődötten dúlunk-fúlunk. Azért rendszerezési képességünk vitathatatlan. Magunkat is bekartotékoztuk a Moszkvai hajrá Az EK és a visegrádi négyek Egészséges együttműködés Folyamatban van a nyári koppenhágai EK-csúcsra beterjesztendő, a közösség és a visegrádi országok távlati kapcsolatait értékelő bizottsági jelentés előkészítése. A különböző szintű közösségi fórumokon és szakbizottságokban dolgoznak rajta, és egészen bizonyosan időre, a júniusi találkozóig el is nyeri végső formáját — nyugtatta meg hallgatóságát Niels Hel vég Petersen dán külügyminiszter az EK-trojka és a visegrádi országok hétfői, késő esti találkozója utáni sajtótájékoztatóján. Petersen és a visegrádi négyes közös sajtóértekezletén a miniszterek mindenekelőtt azt hangsúlyozták, hogy találkozójuknak nem volt célja újabb határozatok vagy közös nyilatkozatok elfogadása. Elsősorban a párbeszéd folyamatossá tételére, egymás kölcsönös tájékoztatására és ezen keresztül általában is a közösség és a térség kapcsolatainak még élőbbé tételére törekedtek. Arra a kérdésre, hogy menynyiben látják biztosítottnak a jövőben e párbeszéd „visegrádi keretek” között tartását — a kérdező itt konkrétan is utalt a cseh kormányfő részéről tapasztalható elkülönülési törekvésekre —, Jeszenszky Géza kollégái látható egyetértésével leszögezte: a visegrádi együttműködés nagyon is jó egészségnek örvend, és nincs ok kételkedni abban, hogy ez a jövőben is így lesz. — Sokkal mélyebb érdekazonosságok kapcsolják össze e térség országait ahhoz, hogy esetleges pillanatnyi politikai vagy akár személyi nézeteltérések tartós kárt okozhassanak abban — mondotta a magyar külügyminiszter. Petersen mindehhez az Európai Közösség nevében még hozzáfűzte, hogy mind a közösség egésze, mind az egyes tagállamok határozottan támogatják a térség országai közötti együttműködést, és annak további folytatására bátorítanak. Nem tekintik ugyanakkor azt valamiféle alternatívának — például az Európai Közösséghez képest. Sokkal inkább a közösség és a térség közötti kapcsolatépítéshez való fontos és hasznos hozzájárulásnak tartják — hangoztatta a sajtótájékoztatón a dán külügyminiszter. Moszkvában hajrájához érkezett a rendkívüli népképviselő kongresszus előkészítése: az államfő délelőtt a köztársaságok és autonómiák vezetőivel tárgyalt, este pedig a törvényhozás frakcióvezetőivel találkozik. Nem tétlenkedik a parlament, a Legfelsőbb Tanács sem, amelynek két háza délelőtt külön-külön megtartott ülésén vitát kezdett Borisz Jelcin elnök népszavazásra szánt kérdéseiről. Az előzetes konzultációk és az előkészületek egyik legfontosabb állomásának ígérkezik a kerékasztal-tanácskozás, amelyet a négy legnagyobb parlamenti frakció kezdeményezett. A megbeszélésen jelen lesznek az elnököt támogató és a vele szembenálló parlamenti körök képviselői, valamint a mindinkább a politikai közép szerepét betöltő Állampolgári Szövetség vezetői is. Ot sérült IRA-merénylet Kohl—Gorbacsov-egyezmény Bukaresti aggodalmak Két rendőr és három polgári személy sérült meg hétfő este egy pokolgépes robbantásban. A Reuter keddi jelentése szerint az Armagh megyei Lurgan városában végrehajtott akcióért feltehetően az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) felelős. A robbanószerkezet egy fal mögött akkor lépett működésbe, amikor a rendőrség éppen becsukta a város központjának védelmét szolgáló biztonsági kapukat. A Tanjug bukaresti tudósítója tegnapi kommentárjában visz- szatér a Kohl—Gorbacsov találkozón állítólag megkötött egyezményre, miszerint a két vezető 1990-ben megállapodott volna Kelet-Európa felosztásáról. Dragoslav Markovié tudósításában hangoztatja, hogy Bukarestben nem enyhül az aggodalom az 1990-es tárgyalás miatt, főként mert annak Jugoszláviára és Csehszlovákiára vonatkozó része voltaképp megvalósult. Bukarestben most attól tartanak. hogy Jugoszlávia és Csehszlovákia feldarabolása után az 1990-es alku szerint Románia következne, ami egyet jelentene azzal, hogy Romániának búcsút kellene vennie Erdélytől. A tudósító megjegyzi, hogy a románoknak a hasonló német—szovjet alku 1940-ben Moldova, Bukovina, Eszak- Besszarábia és Dél-Dobrudzsa elvesztését jelentette, s ami miatt jelenleg a románok mintegy harmada a határokon kívül él. Dragoslav Markovié is a Romania Libera cikkére hivatkozik, hasonlóan a Vecemje Novosti című belgrádi lapban vasárnap megjelent anyagra. A Romania Libera arról írt, hogy Oroszország, illetve a Szovjetunió, valamint Németország nem akadályozza meg a régi Magyarország visszaállítását Kohl és Gorbacsov egyezménye alapján, s hogy emellett megállapodtak abban is, hogy Horvátország, Szlovénia, Morvaország és Csehország a német érdekszférába kerül, Ukrajna és a balti államok pedig orosz érdekövezetben maradnak. VÉLEMÉNY Az evolúció veszélyes hulladéka? rendszerbe, homo sapiens néven, ami a lomtárba gyömöszölt latin nyelven annyit jelent, mint bölcs ember. A múlt században volt egy filozófus, magyar ember; tragédiát írt, az ember tragédiáját. Nógrádban maradt, a világ nem tudja, hol van Nógrád és nem tudja, élt-e valaha egy Madách Imre. Pedig ő mindnél jobban látta, Kantnál, Nietzschénél, Hegelnél sőt, még Spenglemél is. A Tragédiát azzal, kezdte, amivel a tragédia kezdődött: „Ah, élni, élni, mi édes, mi szép! — És úrnak lenni mindenek felett!” A Tragédiát az ökológiai katasztrófával fejezte be (csak any- nyit tévedett, hogy nem fölmelegedést, hanem kihűlést várt). Mint János Pathmoson, látta az emberi lényeg lebomlását, tüneteivel: a falanszterrel és az űrben bolyongás el- mekórtanba illő illúzójával. Emberek a havason, emberek a városban, emberek a toronyházakban, emberek a gépkocsikban és űrrepülőgépekben! Értsétek meg: ihol a veszedelem, nem a rendszerekben, nem a szervezésben, nem a monetáris műveletekben, nem az íróasztalfiókokban és a páncélszekrényekben — nem! A veszedelem bennünk magunkban van: lebomlóban az emberi lényeg! Be’ tudományosan magasztos is a „világnézeti semlegesség”. De amióta kihirdették, hogy nincs Isten, ember sincs immár. Be’ posztindusztriálisan intelligens a holland terv: fejlesztési erőforrások kibocsátható szén-dioxid-kvótáért cserébe. De az, ami ökológiai katasztrófával fenyeget, nem a CO, és a freon, hanem az emberi lényeg lebomlása. Be’ posztindusztriálisan intelligens a holland terv: fejlesztési erőforrások kibocsátható széndioxid-kvótáért cserébe. De az, ami ökológiai katasztrófával fenyeget, nem a C02 és a freon, hanem az emberi lényeg lebomlása. Be’ komolyan ráncolja homlokát, testületileg, a rég nem létező biztonság tanácstalan tanácsa. De a Balkán nem polgárháború színtere többé: ablak az, melyen át feltárul, hogyan bomlik le az emberi lényeg. Minden képzeletet felülmúl, ami ebből következik. Az emberi képzelet odáig terjedt, hogy az ember vissza- állatiasodását vetítette föl, mint rémképet. Csakhogy ez vaskos tévedés. (Különben is: „visszaállatiasodni” még hagyján, az nem volna szerencsétlenség.) Lehetetlen; az evolúcióban (a teremtés technológiájában) nincs visszaút. Az emberből állat már nem lesz sohasem. Tudjátok, feleim, mi az emberi lényeg bomlásterméke? Az evolúció veszélyes hulladéka. A gyermeknek kél káromkodni kedve: „Uram, mi végre tetted ezt velünk? Eleve rendelted, hogy a teremtés mérgező szennyvíziszapjaként végezzük? Velünk húzod le a függönyt kozmikus színjátékod kainozoikum-felvonására, hogy vadonatúj felvonást kezdj Föld nevű színpadodon a végtelen sok közül?” „Nem vádolhatsz, ember. Vagyok, aki vagyok. Felelősséget és döntési szabadságot adtam neked.” Uram, az etikai katasztrófában már benne vagyunk. Baljós csillag kél a láthatáron: az ökológiai katasztrófa. „Felelősséget és döntési szabadságot adtam neked. Minden tőled függ.” (Uram, kár lenne értünk. Uram, segíts meg önmagunk ellen. Uram, irgalmazz a világnak, amelyet elpusztítunk. Akard, hogy ne legyünk a teremtés selejtjeT Akard, hogy ne legyünk az evolúció veszélyes hulladéka.)
