Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-08 / 56. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁRCIUS 8.. HÉTFŐ 13 Tisztelt Háborgó 11! Vallom, hogy mindén embernek joga van kifejteni a véleményét, de azt is vallom, hogy minden állításnak súlya és következménye van jogi és erkölcsi értelemben egyaránt. Önök előtt is ott a lehetőség, hogy a faluért tegyenek valamit. Sajnos ez idáig semmilyen érdemleges munkát nem tudnak felmutatni. Esetleg negatívumot. Ellenben mesteri módon értenek a bajkeveréshez, rágalmazáshoz. Mindannyian szánjanak magukba, és vizsgálják meg eddigi tevékenységüket. Meggyőződésem, hogy a hangos vádaskodás helyett többet jelentene a bölcs hallgatás. Önökből a sértődöttség, az irigység beszél, mert nem tudják elviselni, hogy a vezetésem alatt 1991 óta ily mértékben fejlődött a falu Ha itt valaki hátramozdító és bajkeverő, akkor Önök azok. Emlékezzenek csak, menynyire ellene voltak a falu szétválásának. Dr. Bazan és dr. Horváth azon munkálkodtak, hogy a községházát orvoslakásnak alakítsák át. Azt hirdették, hogy tönkremegy a falu, ha különválunk. Azt hiszem, akkor mentünk volna tönkre, ha Önökre hallgatunk. Lássák be, hogy úgy, mint sok mindenben, most is tévedtek, és ne felejtsék el, hogy 11-en nem jelentik a falut. Bazan Úr! Önt a falu minden funkciójától megfosztotta, mert elege volt a párttól a népfrontig minden funkciót magának követelő kiskirályból. Törődjön bele, hogy egyszerűen nem kell. Horváth Úr! Öntől elsősorban a betegek vonták meg a bizalmat, a képviselő-testület ezt az akaratot csak szentesítette. Azt tanácsolom, hogy maradjon nyugodtan, mert minden cselekedetével csak ront a helyzetén. Horváth úr, Baran úr, Miskoffné, Deme Viktória! Egy évvel ezelőtt még Önök ölték egymást, most pedig puszipajtások. Minek köszönhető ez a pálfordu- lat? ' Vállvetve küzdenek, hogy a falu oda jusson visz- sza, ahol az Önök idejében volt. Emlékeznek még a ba- zanizmusra, meg az orvosügyre (Könczöl—Miskoffné), amikor a rádióriporterek és újságírók egymásnak adták a kilincset? Most fennhangon hangoztatják, hogy a polgármester kirúgta Önöket. Nagyon tévednek, hiszen mindenki tudja, hogy intézményvezetőket felmenteni csak a képviselő- testület jogosult, és atTÓl sem a polgármester tehet, ha valaki eléri a nyugdíjkorhatárt. Mint vezetőnek természetesen jogom és kötelességem a falu intézményeinek az élére olyan embereket állítani a képviselő-testület döntése alapján, akik mindenben megállják a helyüket. Egy faluban tudomásul kell venni, hogy egyszerre mindenkinek nem lehet igaza, valakinek nemet is kell mondani. Akinek van önkritikája, az ezt tudomásul veszi, akinek nincs, az hadakozik ellene. Tisztelt Tizenegyek! Önök annyira szeretik a nyilvánosságot, hogy heten meg sem jelentek a fogadóórán, mégis aláírták az újságcikket. Kérdezem akkor, honnan tudják, hogy mi hangzott el? Talán mondta valaki? Akkor azt is mondták az ott lévő társaik, hogy nem voltak hajlandóak a közönség előtt feltenni a kérdéseiket. Ismét hallgatnak a bölcs vezérre, aki, ki tudja hányadszor, gyanútlan embereket használ fel céjai eléréséhez? Abban bíztak, hogy ha egy szobába bevonulva öten állítanak valamit egy ellen, akkor a Képviselő Ür azt készpénznek veszi. De vajon miért nem tették fel kérdéseiket? Azért, mert nem igaz ügyet szogálnak. Gondolják csak meg, hogyan reagált volna a közönség arra a felvetésre, hogy zárjuk le a Kisközt, helyezzük vissza Bazant, Horvá- thot és Deme Viktóriát az állásába, vagy pedig hagyjuk abba a gázépítést, mert azt a polgármester akarja, s amit a polgármester akar, az csak mind rossz lehet. Azt állítják, hogy az önkormányzat pénzén perleke- dek. Talán másképp hangzik, hogy a nevezett perekben az önkormányzatot én képviselem. Uraim és Hölgyeim! Önök szálltak perbe az önkormányzattal, Önök álltak elő őrült követelésekkel, az önkormányzat természetesen fogadott ügyvédet, de ez a költség csak pár ezer fo- intot tett ki, ami messze nem áll arányban azzal, amit Önök követeltek. Ez idáig egyetlen fillér kamatot sem fizettünk ki. Horváth és Miskoffné mindketten azt kérték, hogy a bíróság állítsa vissza a munkaviszonyukat. Miskoff Mihályné kérését elutasította a bíróság, HISTÓRIA Antalffy Gyula A postahintó meg a gyorsparaszt (Az így utaztunk hajdanában című könyvből) A múlt század elejének frissebb élettempója a közlekedés reformálásának, a hely- változtatás kényelmesebbé, gyorsabbá léteiének a kérdését is egyre inkább előtérbe hozta. A császári-királyi posta különböző kísérletezések után meg is találja azt a járműtípust, a hintó formájú könnyű társaskocsit, amely lehetőséget ad az utazás időtartamának lényeges megrövidítésére. Az ormótlan, nehéz delizsánszot 1824. március elsején váltja föl a bécs—pozsonyi vonalon a gyorskocsi, s az átalakulás, amit a távolsági közlekedésben előidéz, a fejlődés jelentős lépésének számít. Ahhoz hasonló, amin maga a kor is átmegy, miközben a súlyos barokkból könnyed biedermeierré szelídül. A kilenc-tíz utazót befogadó esetlen delizsánsz mellett az öt utast szállító, könnyű szerkezetű postai gyorskocsi, amely négy gyakran váltott lóval éjjel nappal közlekedik, ugyanolyan egyszerűsödést jelent, mint a rizsporos paróka helyébe lépő sima hajfonat. A gyorskocsi, a postahintó bevezetése ahhoz fogható újítás, mint amikor Mátyás a könnyű kocsiszekérrel cserélte föl a súlyos üveges hintót, s éjjel-nappal közlekedő szermély szállító járatot szervezett Buda és Bécs között. A gyorskocsi rendszeresítése tulajdonképpen nem is jelent mást, mint visszatérést Mátyás gyorspostájához. A XV. század végén s a XVI. század legelején közlekedő kocsijáratok a korabeli utazók egybehangzó tanúsága szerint egy nap és egy éjjel tették meg a Buda és Bécs közti távolságot, a XVIII. század delizsánszának két és fél napra van szüksége ugyané táv legyőzéséhez, hogy aztán a XIX. század gyorskocsija jó háromszáz év után ismét elérje Mátyás postájának sebességét... A postahintón öt utas részére van hely. Belül négy, kívül a kalauz szerepét betöltő conductor mellett pedig egy ülés várja a harangszoknyás, rizsszalmakala- pos úri hölgyeket meg a zöldposztó frakkot, rőtbarna szűk nadrágot és magas kürtőkalapot viselő urasá- gokat, akik között azonban ekkor már mindegyre több a zsinóros magyar dolmánynyal tüntető reformkori nemes úr. A gyorskocsi igény- bevételének feltételeiről, az indulás és az érkezés idejéről, valamint a viteldíjak felől a kalendáriumokból értesülhetnek az utazni szándékozók. A kalendárium a kor menetrendje. A forgalomban lévő különböző pénzfajták átszámítási kulcsa, a kamatláb táblázata meg az érvágások legkedvezőbb időpontjának javallata mellett a postakocsik járásáról is ez a mindentudó könyvecske ad felvilágosítást. Az 1832. évi Közhasznú Honi Vezér Kalendárium a következő tudnivalókat közli a postahintó használatáról: Ki a császári és királyi gyorskocsin akar utazni, annak mindenekelőtt az illető törvényhatóságtól vagy polí- ciadirekciótól való útlevéllel kell felkészülve lennie, mely nélkül az utas egyáltalán fel nem vétetik. A gyorskocsival utazni akarást az elindulás előtt néhány nappal jelenteni kell a császári és királyi postakocsik expedíciójánál. Minden utas 20 fontnyi bagázsiát vihet magával, de annak csak pámazsáknak vagy más hajlékony s éppen nem kuffemek vagy más merő pakétnak kell lennie. Azon utasok, kik a kocsik belsejében vettek ülést, még 20 font bagázsiát szabadon utána vitethetnek a Brankard kocsin (a posta- hintót követő csomagszállító társzekéren). A kuffere- ken vagy más pakéton rajta kell lennie a tulajdonos ne- vinek. Azok, kik a hátulsó fedetlen ülésen vannak, csak 20 fontnyi terhet vihetnék magukkal. Mind az ülés, mind az illendőség miatt, kutyáját valakinek magával vinni meg nem engedtetik. Jó készületű pipából megengedtetik a dohányzás, ha abban minden utasok megegyeznek. A helyek megváltoztatását a kocsi belsejében minden utasnak el kell szenvednie. Ki az utasok számára megérkezésükkor készenál- ló fölöstökből, ebédből és vacsorából részt venni nem akar, ezt a császári és királyi postakocsi expedíciójánál, ha az utazásra magát beíratja, meg kell jelentenie, különben a meghatározott áron evők közé vetetik föl. A fölöstököm két fin- dzsa kávéból áll, fehér kenyérrel. Az ebéd levesből, tehénhúsból mártással, vastagételből (főzelék) hússal, tésztásételből és pecsenyéből salátával áll. A vacsora leves, becsinált és pecsenye salátával. Az italt minden utas külön fizeti. Azon stációkban, melyekben a hálás történik, az utas egy tiszta ágyat kap szobával együtt, mely télen fűttetik. Az ételek fizetésénél a körülményekhez képest a summa néha több, néha kevesebb, de a különbség két ezüst krajcárnál soha sem több, mivel a vendégfogadóssal minden évnegyedben újra történik az alku. Fölöstökömre és vacsorára fél, ebédre egy és hálásra két óra van kiszabva. A lovak változtatása a stációkon legfeljebb 3-4 minutum időbe kerül, mivel a lovak már mindenütt készen állanak. Csak ha a szükség kívánja, állanak meg egyik vagy másik utas kívánságára útközben. Az első fedeles ülés a kalauz mellett csak olyan árú, Horváth pedig menet közben visszavonta a kérelmét. Ajánlom, tanulmányozzák a Munka Törvénykönyvét, és akkor rájönnek, hogy egy nyugdíjba vonulót felmondási idő illet meg, amely nem azonos kártérítéssel. Bazán Istvánnál a törvény hat hónapot, Horváth Miklósnál pedig nyolc hónapot ír elő. Mi ezeket az összegeket megfizettük, mert törvénytisztelő emberek vagyunk. Horváth Miklós részére még a 30. éves jubileumi jutalmat is kifizettük. Azt írják, hogy nem vagyok tárgyalóképes és szakmailag hozzáértő. Valószínű, erről mások másként vélekednek. A tények pontosan az ellenkezőjét bizonyítják, mert hozzáértés nélkül nem tudtam volna ilyen eredményesen vezetni az önkormányzatot. Az egyik levélírómmal ellentétben a technikusi oklevelemet én nem a Lenin Intézetben szereztem, ahol a legnagyobb dicsőség az egyházel- lenesség volt. Gondoljanak vissza, az elmúlt húsz évben mire használták fel az állam pénzét, ki törődött a sporttal, kultúrával, az iskolával? Ezek elhanyagolásáért most súlyos árat fizetünk, ugyanúgy mint az infrastuk- túra fejletlensége miatt. Azt állítják, 1992-ben nem volt falugyűlés. Tévednek, mert három alkalommal is tartottam. Az első márciusban volt, közösen a termelőszövetkezettel, mert az egyik napirendi pont a kárpótlási törvény ismertetése volt. Az utolsó mondatuk így hangzik: „De nem minden a pénz, az anyagi jólét. Ha csak egy embertársunkon is ejtünk lelki sebet, az bizony nehezen gyógyul.” Ez a megfogalmazás még egy papnak is becsületére válnék, s nekem címzik, pedig pontosan Önöknek szól, hiszen valamennyien oly ön- zőek, észre sem veszik, mikor és kin ejtettek sebet vagy sebeket. Sőt olyan is van Önök között, aki a tett- legességtől sem riadt vissza. Végezetül két dolgot engedjenek meg. 1. Az emberek nagy többsége nem úgy gondolkodik, ahogy Önök, éppen ezért jó volna felhagyni a struccpolitikával. 2. Amennyiben úgy látják, és ehhez kellő támogatást kapnak, vegyék kezükbe a falu irányítását és állítsák vissza azt a rendszert, amit úgy hívnak, hogy baza- nizmus. Tisztelettel: Tóth Tibor polgármester Hévízgyörk mint a kocsi belsejében levő üjés. A postil ionoknak semmi borravalót nem tartozik az utas adni. Az utazásért való fizetés a beírás taxájával, 10 krajcár ezüst pengőben együtt, valamint az ételért és hálásért való is minden routnál megláttathatik... Tisza Kálmánt leszavazzák Tisza Kálmánt, a hosszú ideje a miniszterelnöki tisztséget betöltő, tapasztalt politikust miniszterei 1890. március 8-án leszavazták. A kormányfő másnap —- vállalva a következményeket — benyújtotta lemondását. Tisza bukását az állampolgársági törvény, pontosabban Kossuth állampolgárságának ügye okozta. Az 1879. évi 50. törvény úgy rendelkezett, hogy a külföldön élő magvaarok csak akkor tarthatják meg állampolgárságukat, ha tíz éven belül, vagyis 1889. december 27-e előtt valamelyik osztrák—magyar külképviseletnél kérvényezik azt. Nyilvánvaló volt, hogy a kiegyezést, Ferenc József uralkodását el nem ismerő Kossuth Lajos ezt nem fogja megtenni. Tisza késznek mutatkozott a törvény módosítására, vagy olyan értelmezésére, hogy aki valamely település díszpolgára, automatikusan magyar állampolgárnak tekintendő. Tisza politikai ellenfelei az állampolgársági törvény elutasítását használták fel — Ferenc Józsefet tudva maguk mögött — a kormányfő megbuktatására. A miniszter- elnök nem is nagyon tehetett mást, hacsak nem akarta maga ellen fordítani az ország közvéleményét. Az 1880-as évek a Kossuth-kultusz kiterjedésének évei voltak. Különösen Pest vármegyében őrizték a kormányzó politikai hagyatékát. Cegléd város választópolgárai már 1876 végén levélben kérték fel: fogadja el képviselővé jelölését: „Felhasználjuk az első alkalmat arra, hogy (...) azon politika mellett tüntessünk, melyet Ön (...) magáénak vall. Ezen ok indüott bennünket, hogy az Ön nevét tűzzük zászlóinkra most, midőn új országgyűlési képviselő választására hivattunk fel.’’ Kossuth ugyan nem fogadta el a jelölést, de a város és a száműzött közötti kapcsolatok megélénkültek, melynek látványos jele volt a ceglédiek ún. „százas bizottságának” látogatása Turinhan Kossuthnál. Pogány György
