Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-08 / 56. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP

KULTÚRA

1993. MÁRCIUS 8.. HÉTFŐ

Bábszínházi központ Dánszentmiklóson

Átrendeződő kulturális térkén

Undi S. Mariska: Labdázó gyermekek (vízfestmény)

Gyermekélet Pest megyében

A pályázat díjazottjai

Dánszentmiklós az elmúlt két évben a hazai bábszínházi élet egyik kis központjává nőtte ki magát. A művelődési ház a mikrotáj településein élő óvodások és kisiskolások számára egész évben bérletes előadásokat szervez a Budai Bábszínház közreműködésével. Király Józsefné, a ház igazgatóasszonya ezzel példaértékűen igazolja: átrendeződőben van az ország kulturális térképe. A település nagyságától függetlenül új központok ott alakulnak ki, ahol a közművelődés irányítóiban kellő akarat és elszántság munkál, és ez megfelelő szervezőkészséggel és a partnerek jó érzékű kiválasztásával párosul. Dánszentmiklós bábszínházi életéről a kéttagú Budai Bábszínház művészeivel, Kovács Klárával és Cs. Szabó Istvánnal beszélgettünk.

A gyermekszínészként ismertté vált Cs. Szabó István 1962-től 1974-ig, a bábszínház virágkorában volt a társulat színész-rendező tagja. A nyitott szellemiségű, kísérletező műhelyben a szakma csín- ját-bínját elsajátította, amelyet most kétszemélyes társulatában kamatoztat. Felesége, Kovács Klára sokrétű tapasztalatait az Astra együttes tagjaként szerezte. Az évek során olyan technikai berendezéseket gyűjtöttek össze, amelyek segítségével 6-8 bábszereplős előadásokat bárhol tudnak tartani.

A Dánszentmiklós népességéhez képest jelentősen túlméretezett művelődési házat az egykori Micsurin Tsz. elnöke építtette, mulatozás közben jött hirtelen ötletét beváltandó. A hatalmas tornacsarnok végében színháztermet alakítottak ki, emeletére 160 nézőt befogadó kamaratermet építtettek. Cs. Szabó István többször játszott itt. Az 1989-es átmeneti évben Király Józsefné komolyan aggódott a hatalmas ház jövőjéért. Ekkor született meg a bábcentrum kialakításának ötlete. Az igazgatónő a házba csábította a környező települések gyermekeit, akik eddig a fővárosba jártak bábelőadásra. Egy monori busztulajdonossal pedig szerződést kötött a gyermekek szállítására. A Budai Bábszínház azóta évi 27 előadást tart a házban, bérletenként 3 előadással. Ami azt jelenti, hogy kéthavonta 3 napon keresztül, napi 3-3 fellépést tartanak. S mert hallatlan sikerük van, s mert mind a gyerekek, mind a pedagógusok hálásak az előadásokért, minden remény megvan a jó hagyomány folytatására, sőt továbbfejlesztésére. De mivel is tudták meghódítani közönségüket — kérdeztük.

— Bérletsorozatunk kilenc meséből áll — mondta Cs. Szabó István. — Mi írtuk a meséket és a zenét is hozzá. A magunk erkölcsiségén és gondolatvilágán keresztül mutatjuk be azokat az élethelyzeteket, amelyeket a kisgyerekek átélnek. Mesélünk például a nagyszájúság, a túlzott mohóság, a környezetpusztítás miatt bajba került állatokról. Mesélünk a tüskés lelkű, magányos kisgyerekről, a szülők utáni vágyódásról és a honvágyról. El- játsszuk a szeretet szárnyán útra kelő erdőlakók történetét.

És bemutatjuk, hogyan kell, és hogyan nem lehet vendégségben viselkedni. A gyerekek közbekiáltásait hallva érezzük: jó úton járunk. S a pedagógusok hálásak, mert bábelőadásunkkal segítjük nevelő munkájukat. •

— Manapság gyakori a panasz: a kultúrára nem jut pénz. Miből tudja a művelődési ház fizetni az előadásokat?

— A szülők talán nem tudják, de mi tapasztaljuk: 4—6 és 6—8 éves kor a gyerekeknél a színházra nevelés időszaka. Ha ezt elmulasztjuk, pótolhatatlan károkat okozunk. Ezért minden áldozatra képesek vagyunk, hogy megnyerjük a gyerekeket a színház számára. Ami esetünkben azt jelenti, hogy fél honoráriumért játszunk. Ebben az esetben az üzemeltetési és a szállítási költségekkel együtt egy jegy 80 forintba kerül a szülőknek, úgy, hogy még a ház is nyer rajtuk valamelyest. Persze, ha pályázatainkat és Király Jó- zsefné pályázatait támogatásra méltónak fogadnák el az illetékesek, nem kellene anyagi áldozatokat hoznunk. Abban a reményben folytatjuk előadásainkat, hogy majdcsak felfigyelnek munkánk fontosságára. Addig pedig mecénásként vállaljuk a fellépést, és az anyagi veszteségekért a kultúrapártolás örömével kárpótoljuk magunkat.

Dr. Veszelszky Sára

Az 1992-ben meghirdetett Gyermekélet Pest megyében pályázatra, amelynek a megszervezését és lebonyolítását a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága vállalta, igen változatos és bőséges anyag érkezett. Több mint 200 oldal kézirat, 52 fotó, 4 videofilm, 2 kazetta hangzós anyag és több mint 100 játék. Különösen értékesnek vélte a zsűri a beküldött kottaanyagot.

A pályamunkák fele nemzetiségiek körében végzett gyűjtőmunka eredményeit összegzi. Örvendetes a fiatalok pályamunkáinak nagy aránya. A bíráló bizottság a következő pályázókat részesítette jutalomban:

I. díjat kapott:

Molnár Lajosné (Nagytarcsá- ról, A nagytarcsai gyermekek részvétele a téli ünnepkör szokásaiban című pályaműért.);

Szeltherné Winhardt Ildikó (Szigetújfalu, Kinderlieder, Reine, Spiele aus Ujfluch.);

Szilágyi Gáborné és Szilágyi Ágota (Túra, az általuk együttesen készített játékokért).

II. díjban részesült: Gaján Vilmos (Budakalász, a Nőve Leto c. videofilmért);

Gromon Andrásné (Pilisvö- rösvár. Advent — Karácsony

— Vízkereszt)

Kelemen Istvánná (Solymár, A gyermekélet folklóranyaga c. munkáért).

A III. díj nyertesei: Marton Gáborné (Nagyká- ta, Gyermekviselet Nagykátán és környékén c. pályaműért.) Könyvjutalomban részesültek:

A gyermekjátékok, gyermekmondókák Budaörsről c. munkáért Vinkovits Veronika (Honismereti Szakkör, Budaörs) és a szakkörvezető dr. Kovács Józsefné. A budaörsi Honismereti Szakkör tagjai: Túróczi Zsolt, Máté József, Polonyi Ildikó, Vágó Katalin, Pápay Virág, Horváth Anita, Tóth Ágnes, Kedves Krisztina.

Hasonlóan könyvjutalmat kaptak a tápiószőllősi Házi Árpád Általános Iskola tanulói is

— Dómok Tünde, Hajdú Szilvia, Mikus Zsuzsa, Czeróvsz- ki Sándor és Simonovics Anita. (B. Zs.)

Megújuló festőterem Sopronban

Megújul a Soproni Festőterem. Az Ikva-parti város egykor tekintélyes kiállítóhelyét évek óta kénytelenek nélkülözni a képzőművészek és a tárlatlátogatók. A műemlék jellegű épületet ugyanis kikezdte az idő. A legsürgetőbb feladat a tetőszerkezet rendbetétele, hogy az épület felső szintjén lévő bemutató- termet a beázások tovább ne károsítsák. A város a tervek szerint több mint 19 millió forintot költ a renoválásra, amelyhez 2 millióval járul hozzá az Országos Műemlékvédelmi Hivatal.

Előszólam a Kék szivárványhoz*

KÉP-ERNYŐ * KÉP-ERNYŐ A születéstől a borzalmakig

Ofella Sándor újabb kötettel lép a nyilvánosság elé. „A népdal közösségformáló és léleknemesítő ereje” az alcíme a Kék szivárványnak... Huszonegyné- hány esztendő előtti történéseket idéz benne. Vajon az egykor volt események számot tart- hatnak-e közérdeklődésre ma, egy merőben más szemléletű társadalomban? Egy olyan társadalomban, amelyben a piac- gazdaság felsejlő igézete mindent ködbe borít, aminek értéke számokkal ki nem fejezhető.

Meggyőződésem, hogy igen! De ha mégsem, annál fontosabb, hogy Ofella Sándor újabb kötete napvilágot látott. Mert soha többé vissza nem idézhető események krónikása szólal meg e lapokon. Egy olyan krónikás, aki maga is alakította az akkori eseményeket. S ha ma, a megélhetésért folytatott küzdelemben huszad- vagy hátrébbrangúvá sodródott is a lélekformálás, a belső érték építésének igénye, ez csak kényszerű átmenet lehet a teljesebb élet felé.

E könyv nélkül szegényebbek lennének az utánunk jövők. Nemcsak Tápiószecsőről, az Ofella-együttesről (én csak így nevezem), Gál Károlyné országos sikeréről, a Televízió máig ható Röpülj pávájáról szól, hanem hű krónikája annak, miként csodálkozott rá saját művészetére az ország. Hogy szívta magába és szűrte át lelkén azt, amit a népművészet nyújtott neki. A képernyőről szólott a nép annak a népnek, amely a képernyők előtt ült elbűvölten. Mint csepp vízben az óceán, úgy tárul fel a

szülőfalu-Szecsőben az egész nemzet! Ezért egyszeri és megismételhetetlen az, amit Ofella Sándor alkotott. Úgy is, mint Ofella Sándor, úgy is, mint a könyv szerzője.

Vajon nem él-e elfogultság bennem?

Nem is tagadom. Az ellenkezője lenne érthetetlen. Hisz e könyv életem legszebb szakaszát, az első Pávák idejét idézi... Ofella Sándorral is akkor, jó negyedszázada hozott össze a jósorsom. Kapcsolatunk azóta is állandó. Hol ötleteket hoz, hol az Asszonykórus méltatlankodását tolmácsolja, mert a Televízió megint nem vett részt az Együttes jubileumán! Hol meg csak egy kis beszélgetésre jön — látszólag! —, de aztán nem lehet nem kiérezni szavaiból a neheztelést, amikor elújságolja, miként zajlott le a lakodalom, meg az olaszok vendég- szereplése... Sajnálhatja is a Televízió, hogy nem vonult ki, mert ilyet másutt úgysem talál! Azután beszámol első könyve sorsáról, máskor adatokat kér e készülőben lévő könyvéhez az első Páváról. (Furdal is a lelkiismeret, hogy hónapokon át nem tudtam a kért adatokat rendelkezésére bocsátani, s emiatt talán a könyv nyomdába küldése is késett...)

Persze Sanyi bácsi csak kipréselte belőlem.

Igen, elfogult vagyok. Ez azonban semmit sem von le a könyv valódi, hézagpótló értékéből. Kívánom, hogy haszonnal és élvezettel forgassák e lapokat mindazok, akiknek fontos a népművészet, akik személyes ügyüknek tekintik a magyar népdalt, kultúrát. Akik a népművészet hazai „aranykoráról” szeretnének színes, élményt adó krónikát olvasni. Akik szembesülni kívánnak egy különös életet élő emberrel, aki 75 éves korán túl is tele van azzal a bizonyos hübrisz- szel... Lengvelfi Miklós

* Rövidesen megjelenik Ofella Sándor Kék szivárvány című kötete, amelyben a Tápió menti népzenevilág érdekes darabjaira, a magyar kórusmozgalom egyik — megyénket is érintő' — nevezetes korszakára pillanthat vissza az olvasó. A könyvbemutatóra március 14-én — ünnepi rendezvénysor keretében — kerül sor Tápiósze- csó'nx a művelődési házban. A fenti írást, a kötet „eló'szólamának” egy részletét ebből az alkalomból közöljük. (A szerk.)

A heti munkában és rohanásban megfáradt néző kikapcsolódásra vágyva ül le péntek esténként a képernyő elé. Lássuk csak, mit kínált számára a televízió ezen a napon? Hét órakor egy japán ismjeretterjesztő-film- sorozat első részét vehették Az élet születése címen. Egy órán keresztül mikroszkopikus felvételeket láthattunk a megtermékenyített petesejt, majd a belőle osztódó legkülönbözőbb sejtek felépítéséről és működéséről — alapos tudományos magyarázat kíséretében. A biológiában jártas iskolások számára — ha követni tudták a bonyolult ismertetéseket és jártasak a latin szak- kifejezésekben — még hasznos is lehetett a fejtágító. De az egyszerű néző megemészthetetlen ismeret-halmazt kapott, és a különböző mozgó alakzatok látványát, ami képi élménynek alig nevezhető.

Kicsit „snassz" volt Dallas „eleganciája” után az Operett böngésző, márcsak azért is, mert ennek a műfajnak a közönsége a csillogást és a szép külsőségeket szereti. A műsor színfoltjai Kubik Anna színművésznő kedves és érdekes bevezetői voltak a szürkécske zenei betétek előtt. A Közjáték Wittgenstein gondolatairól ezúttal is „közjáték” volt a kitűnő Panoráma és a profi késő esti film között. Wittgenstein olvasatban is nehezen emészthető gondolatait operettesen modoros előadásban hallhattuk. Zenei aláfestésként bármuzsika szólt. S mindeközben valami megmagyarázhatatlan képtársítás folytán egy döglődő nyúl, a zenétől eltérő ritmusban, putrik előtt táncoló cigányok, s egy pálmafák alatt fürdőző nő terelte el figyelmünket a klasz- szikus szövegről.

A filmértők tábora bizonyára ínyenckedett, a többiek, gondolom, sokkírozva bámulták a Számokba fojtva című késő esti filmet a szakma fenegyerekének, Greenaway-nek a rendezésében. A téren és időn kívül játszódó. meseszerűen feldolgozott filmben minden és mindenki a halálról és a szexualitásról beszélt — végsőkig illúziómne- tesen. S közben három nő magától értetődő természetességgel fojtotta vízbe hasznavehetetlenné vált férjét. Végsőkig nyomasztóan nem is maguk a tettek, hanem az emberi lét minden méltóságától megfosztott bemutatása hatott ránk. Borzadásunkat fokozta az ellentét és a léthelyzet — elállítóan gyönyörű környezet között, amelyet a festő-filmrendező Greenaway az események hátteréül fényképezett.

D. Veszelszky Sára

Budapesten a Petőfi Csarnok adott otthont szombaton az első alkalommal megrendezett Kaláka Folkfesztivál- nak. A zenei rendezvények mellett a képzőművészeti foglalkozásokon különböző régi mesterségeket is bemutattak. Zsúfolt ház előtt léptek fel az együttesek, a legnagyobb sikert talán a (képen látható) Kaláka együttes aratta.

Hancsovszki János felvétele