Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-05 / 30. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP ŐSZUTÓ 1993. FEBRUÁR 5., PÉNTEK 7 Apajpuszta vonzásában Történelmi emlékidézo Az obsitos iskolamester Mindig új tervek érlelődnek A vonat nyögve araszol, néha megtorpan, a sípszó úgy szakad ki a mozdonyból, akár egy segélykiáltás. Aztán végleg megáll, a házmagasságú hótorlaszon nem tud áttömi, melyet az északi szél hordott a sínekre. Nehéz telek Ez a kis történet része egy életnek, Hlatki Miklós élte meg az ötvenes évek elején. A Pesten született fiatal tanárt 1952-ben nevezték ki Apajra a tanyai iskolába. Naponta ingázott, s már az első télen kemény ízelítőt kapott abból, milyen kegyetlen tud lenni a pusztai tél, s miként teszi próbára az embert a vidéki tanári sors, melyet ő addig csak Ily- lyés Gyula könyvéből ismert. — Úgy csöppentem Apajra, mint légy a tejbe, azelőtt soha nem jártam itt. Valójában, az eredményeim alapján mást érdemeltem volna, de akkoriban csak a káder gyerekeknek meg a vörös diplomásoknak osztogatták a városi, netán pesti katedrát. Tudomásul vettem, elfogadtam, teli ambícióval érkeztem Apajra. Az ingázás viszont megviselt, kivált télen. Más talán meghátrál, Hlat- ki Miklós maradt, kivált miután 1955-ben kapott egy la- kószobácskát, s az új iskola is elkészült. Addig összevont osztályokban szorongott a nyolcvan gyerek. — Az 1956—57-es tél ismét megtréfált. A forradalom után fűtőanyag nélkül maradtunk. A veszteglő vonatokat dézsmáltuk. Odahaza hideg volt, de az iskolában meleg, egy percig sem szünetelt a tanítás. Boldog évek A végleges honfoglalást házassága döntötte el, 1972-ben megnősült. A menyecske dömsödi volt, de Apajon dolgozott. — Maradtunk Apajon. Engem akkorra már úgy megfogott a puszta, a pipacs, a búzavirág, a szarkaláb meg a nyílt szívű pusztai emberek, hogy el sem tudtam volna képzelni az életemet máshol. Akkor már nem csak tanár, hanem igazgató is voltam. A feladataimhoz az is hozzátartozott, hogy beleszóljak a falut érintő dolgokba. Elsők közt emeltem szót például azért, hogy Apaj önállósuljon. Pont negyvenszer gyúlt lángra a pipacs és kéklett a búzavirág, amióta Hlatki Miklós kikerült a pusztára. A negyven év igaz, de a pipacs és búzavirág már kevésbé. — Evek óta nem láttam se egyiket, sem a másikat. A vegyszeres gyomirtás kipusztítja a puszta legszebb ékességét, a növény és állatvilágot. De hogy maradjon is valami, Hlatki Miklós hosszú évekig tartó munkával összegyűjtötte és megírta Apaj és környéke monográfiáját, melynek címe: A puszta krónikája. A 110 oldalas kézirat végére 1984-ben került pont. Kiadását a Kiskunsági Állami Gazdaság vállalta magára. de azóta sem került nyomdába, ma sincs Apajnak kinyomtatott, közkézen forgó monográfiája. Pihentető napok — Tudok a kéziratról, sőt olvastam is— mondja Hubay Adám polgármester. — Egy’s mást át kéne írni, kibővíteni a történelmet a rendszerváltásig. Ha Hlatki vállalja, én meg azt vállalom, kiszorítjuk a pénzt a kinyomtatáshoz. — Persze, hogy vállalom — mondja Hlatki Miklós. — Időm van bőven, 1988 óta nyugdíjas vagyok. Ami szintén csak részigazság. Apaj obsitos iskolamestere ma is dolgozik, a községi könyvtárat vezeti. Időtöltésként. M. Gy. O Biztató kutatási eredmények Gyógyítható érszűkület Biztató eredmények születtek egy régi, a magas vérnyomás kezelésére használt gyógyszer új hasznosításában: az érszűkületet okozó vérzsírlerakódások és egyben a szívinfarktus megelőzésével kapcsolatos kutatásokban. Kiderült ugyanis, hogy a kereskedelmi gyógyszerforgalomban Cardizem néven szereplő, a diltiazem nevű hatóanyagú gyógyszer napi orális használata a szívátülteté- ses betegeknél megelőzte a zsírlerakódást ereikben, szemben a Cardizemet nem szedő, újszíves kontrollcsoporttal. Az amerikai szaklapban megjelentett tanulmány szerzője, dr. John Schroeder, a kaliforniai Stanford Egyetem munkatársa elmondta: a Cardizem hasznos lehet az érszűkület előfordulásának csökkentésében több millió szív- és más betegségben — magas vérnyomásban, diabéteszben és magas koleszterolszintben — szenvedő betegek esetében. A Cardizem hatóanyaga lassítja az idegimpulzusokat a szívben és befolyásolja az izomösz- szehúzódásokat a kálciumio- nok áramlásának blokkolásával az izomsejtekben. A vizsgálatot azért végezték szívátültetéses betegeken, mert az ő esetükben a szívbetegségek igen gyorsan jelentkezhetnek, másoknál viszont ezen szív- és érbetegségek kifejlődése akár 50 évig is eltarthat. Statisztikai adatok szerint az évente mintegy 2000 szívátültetéses beteg felénél öt év leforgása alatt koszorúér-betegségek fejlődnek ki. Dr. Schroeder kifejtette, hogy a kutatást azért végezték Cardi- zemmel, mert hatóanyagának egyetlen mellékhatása a szívritmus átmeneti lassítása. Viszont szájon át szedhető és olcsó. Már nem a nagyszülők betegsége Mitől depressziós? Amerikai tudósok megállapítása szerint világszerte nő a depressziós megbetegedések száma, és egyre inkább a fiatalokat támadja meg. Némelyik országban a fiatalok háromszor gyakrabban betegednek meg depresszióban, mint nagyszüleik ugyanebben a korban. Eddig a nőknél gyakoribb volt a depresszió, mint a férfiaknál, most viszont egyre több közöttük a férfi, és a két nem megbetegedése közötti különbség kezd elmosódni. Noha a depresszió oka ismeretlen, egy nemzetközi szakértőcsoport megállapítása szerint nagymértékben felelősek a modem életkörülmények. Két súlyos esztendő A legújabb kori történelmünk két legsúlyosabb esztendejének eseményeit, személyes számadásként, Magyar- ország 1942—44 közötti miniszterelnöke, Kállay Miklós tollából két vaskos kötetben — csaknem 40 évvel a megjelenése után — vehette kézbe a magyar olvasó. Az Európa Kiadó és a História emlékirat sorozatában megjelent könyvből közlünk ismét egy részletet. MÓDSZERESEN igyekeztem megnyerni a kormányzót annak a gondolatnak, hogy a vezető katonai pozíciókból, elsősorban a kulcs- fontosságú helyekről emeljük ki a megbízhatatlan, vagyis teljesen német befolyás alatt álló magas rangú katonákat. Ez részint nyugdíjazásukkal, részint jelentéktelenebb pozíciókba való áthelyezésükkel történhetett. A kormányzó hajlott is erre, megvalósítani a dolgot azonban már nehezebb volt. A kormányzó maga elé rendelt tizenhét vezető tábornokot, előadást tartott nekik, esküjükre figyelmeztetve lehordta őket, a lojalitásukra apellált, de mindez nem sokat használt. Felszerelt, harcra kész haderőnk a keleti és a délkeleti országhatáron volt felállítva. A parancsnokok, Náday István tábornok és Veress Lajos tábornok teljesen megbízható, kormányzóhű és irányomban is lojális férfiak voltak. A másik két hadsereg parancsnoka már nem ilyen volt, ők viszont nem rendelkeztek ütőképes alakulatokkal. Abszolút megbízhatók, sőt kifejezetten németellenesek voltak a 2. Vkf. (kémelhárító) osztály vezetői Újszászy István tábornok és Kádár Gyula ezredes. (Sok más vezető katonatiszttel és politikussal együtt, akik aktívan ellenálltak a németeknek, illetve az angolok és amerikaiak felé orientálódtak, az oroszok később elhurcolták mindkettőjüket, miután sikerült kiszabadulniuk a németek fogságából, ahol kegyetlenül megkínozták őket.) TERMÉSZETESEN volt még sok tehetséges erő a vezérkarunkban, de ezek az urak mind valami csodálatos elbűvöltségben éltek, amely a német hadsereg iránti bámulattal kezdődött, majd lassanként a németektől való rettegéssé alakult át. Mindemögött az orosztól való halálos félelem húzódott meg. Nem kétséges, hogy ha az angolszász hadsereg jelenik meg közelünkben, és nem kell már félni az oroszoktól, a tisztek örömest álltak volna az angolszászok mellé, de minthogy minden politikai jugement nélkül ítélték meg a helyzetet, nem az ország távoli jövőjét és sorsát mérlegelték, hanem, mint professzionista katonákhoz illő, a térkép fölé hajolva gondolkoztak, csak azt látták, meg azt a veszélyt, amely ott volt a közelükben: az egyik oldalon a német, a másikon az orosz. Mentalitásukat tekintve természetes volt, hogy a németekhez húznak, s tőlük remélik a megmenekülést; de még ha látták is, akkor is jobbnak és becsületesebbnek tartották a vereséget a németek oldalán, mint a győzelmet az oroszokén, meg lévén győződve arról, hogy az orosz győzelemnél, akár velük vagyunk, akár ellenük, rosz- szabb semmi nem lehet. ISMÉTLEM, ezen azonban nem múlt semmi. Ha angolszász csapatok jelennek meg határainkon, a magyar hadsereg teljes egészében engedelmeskedett volna az államfőnek és a kormánynak, és egy puskalövés nélkül megadja magát, ha azt a parancsot kapja, vagy pedig átáll a szövetségesek oldalára. Az a vád, amelyet a hadseregünk ellen hangoztatni szoktak, hogy a legtovább tartott ki a németek mellett, csak annyiban igaz, hogy a legtovább harcolt a bolsevizmus ellen. A kérdésnek ez az egyedüli helyes megvilágítása, és az eseményeket csakis ebből az irányadó szempontból szabad megítélni. Ma már tudjuk, mert látjuk, hogy hadseregünk szereplése a háború végső fázisában nem jelentett sokat (azelőtt még kevésbé), egyetlen nappal sem hosz- szabbította meg a szövetségesek harcát, s nem nehezítette meg a győzelmüket. Talán az orosz előrenyomulást hátráltatta nagyon csekély mértékben, ez a szerepe azonban — ha mai szemmel nézzük, és történelmileg — nem is volt olyan káros, hiszen az orosz előrenyomulás nyugat felé úgyis gyorsabb volt, mint kívánatos lett volna. TAGADHATATLAN azonban az, hogy nekem sok bajom volt a tisztikar elvakultságával. Amikor a honvédelmi miniszter és a vezérkar elém terjesztette az 1944. évi katonai költségvetés tervezetét, egy hatéves katonai felszerelési programnak, egy nem tudom hány milliárdos hitelkeret igényével álltak elő. Visszadobtam az egészet, és kijelentettem, hogy minden kiadást vállalok, amely 1944 őszéig effektu- álódik, de egyetlen olyan befektetést sem engedek, amely hosszabb időre szól. Ilyen tételek voltak benne: szintetikus-benzinfinomító üzem, valamint bunagumiüzem építésének megkezdése, párhuzamosan a gyártási eljárások kidolgozásával, tekintve, hogy a németek sem az egyiknek, sem a másiknak a gyártási technológiáját nem adták át nekünk (ami egyébként jellemző a viszonyunkra). A légierőparancsnokság hat év alatt huszonnégy új repülőszázadot akart felállítani, és tizenkét új repülőteret létesíteni. Arra a kérdésemre, hogy őszre hány repülőszázadunk és hány repülőterünk lehet ebből készen, azt a választ kaptam Magyarosy Sándor tábornoktól, hogy egy sem, mert az egész repülőterv egységes koncepciót képez, azt nem lehet részletekben megvalósítani, ő erre nem is vállalkozik, inkább beadja a lemondását (amit meg is tett). MINDEZ jól jellemzi katonáink politikai rövidlátását; néha olyan benyomást tettek az emberre, mint a megszállottak. Az az állásfoglalásom, hogy tudniillik őszig minden eldől, s arra kell felkészülnünk, valóságos vihart keltett a vezérkarban, a defe- tizmusomat emlegették, felforrósodott a hangulat. A vezérkar főnöke ezért arra kért, hogy egy tiszti értekezleten, amelyen ezredestől fölfelé minden törzstiszt részt vesz, szóljak hozzájuk. Én azzal kezdtem a beszédemet, hogy elődeim azért csatlakoztak a tengelyhez, mert ettől várták védelmünket a bolsevizmus ellen, valamint területünk integritásának a helyreállítását München után, amikor úgy látszott, hogy Hitler kezében van Kelet- Európa sorsa, és a nyugati hatalmak láthatóan a szövetségeseiket, Romániát és Csehszlovákiát sem támogatták a németekkel szemben. A MAGYAR magatartás alapját tehát nem a német ügy szolgálata, hanem kizárólag az ország jogainak és érdekeinek biztosítása képezte. Ez ma is, és ez lesz a jövőben is a cél. Ha tehát azt látjuk, hogy a németek nem tudják megvédeni és biztosítani a magyar érdekeket, akkor nem az érdekeinket és nem a magyarságunkat kell feladnunk, hanem módot kell találnunk rá, hogy a Németország katonai helyzetének rosszabbodása ellenére is meg tudjuk védeni őket. Ez az adott pillanatban azt jelenti, hogy fel kell készülnünk rá, hogy saját erőnkre támaszkodva és minden erőnket összeszedve magunk védjük meg magunkat. Ennyi tartozik a katonákra. Minden más a politikai vezetők dolga, az ő döntéseiktől függ. (Folytatjuk)
