Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. FEBRUÁR 1HÉTFŐ Diákpályamuvek Szent Lászlóról [/ Madách-idézés Vácott Adóm útját minden embernek végig kell járnia.Ezzel a mottónak szánt címmel tartotta megnyitó előadását Kerényi Ferenc irodalomtörténész pénteken, a Madách Imre születésének 170. évfordulója tiszteletére rendezett váci Madách-na- pok alkalmából. A Tragédia költőjének nevét viseli ebben a városban a művelődési központ, ahol a szintén róla elnevezett általános gimnázium, valamint a város és körzete szellemi erőit tömöríteni igyekvő Madách-kör együtt rendezte meg az eseménysorozatot. A bevezető előadás után, a középiskola diákjainak a Gödöllői Kerekasztal Társaság tagjai mutatták be nagy sikerrel a Fehérlófia című magyar monda ötletes színpadi feldolgozását. Ezután Németh Péter Mikola a Madách-kör ügyvezető elnöke átadta a Pest megyei középiskolák számára meghirA képzőművészeti tárlaton detett. Szent László-pályázat díjait. Gyarmati György történész, az Eötvös. Lóránd Tudományegyetem tanára mondotta: — Szent László szentté avatásának 800. évfordulója alkalmából néhány hónappal ezelőtt írtuk ki a pályázatot, amelyre nagyon jó színvonalú dolgozatok érkeztek be. Histográfiai- lag is értékes Forró Ágnesnek, a váci zenei szakközépiskola I. díjat nyert hallgatójának a munkája. Szent Lászlónak a magyar zeneirodalomban fennmaradt emlékét dolgozta fel — ami előzménytelen vállalkozás. A többieket is élvezet volt olvasni. Külön értéke volt a pályázatnak, hogy sok esetben a 16 éves szerző, önmagát is meg merte fogalmazni. Nem csak visszaidézte a szakiroda- lomból ismert dolgozatokat. Második díjas lett Valentics Klaudia, a váci Madách Gimnázium, harmadik Medgyesi Szilvia, a nagykőrösi Arany János Gimnázium, negyedik Dénes Tímea, a ráckevei Ady Endre Gimnázium tanulója. Az ötödik díjat kapta Lőrinci Krisztina vácszentlászlói, megosztva a hatodikat Bróda Balázs ráckevei, Bárkányi Ágota budakeszi középiskolás. A gimnázium könyvtárában délután Németh Péter Mikola, mint a Vácott megjelenő Ka- tedrális című folyóirat főszerkesztője, bemutatta a kiadvány önálló művekkel is jelentkező három szerzőjét. A festő-író Hortoványi Tamást, Kettős Tamást, és Kurdi Fehér János költőt. Valamennyien az iskola diákjai voltak. A kör újabb kiadványaként ezután a Metropolis árnyékában című váci könyv első kötetével ismerkedhettek meg a rendezvény résztvevői. Várakozáson felül sok, ösz- szesen 71 igen jó színvonalú pályamű, szőttes, kerámia, ak- varell, 11 valamivel szerényebb irodalmi munka érkezett a Pest megyei középiskolásoknak meghirdetett művészeti pályázatra. A képzőművészeti első díjas Katona Annamária, a második Vojtos Adám. Mindketten a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tanulói. A harmadik helyezett Váci Virág a Fóti Gimnázium és Szakközépiskola diákja. Az irodalmi kategóriában két díjat adtak át. I. díjas Sér a Bálint, szentendrei Móricz Zsig- mond Gimnázium tanulója, II. díjas Hezler Csilla, a váci Madách Gimnázium növendéke lett. A váci iskolában jövőre országos pályázat kiírását tervezik. K. T. I. A gödöllőiek Fehérlófia-e\őac tsának egyik pillanata (Erdősi Agnes felvételei) Vidám búcsúztató az Angelikában Volt egyszer egy sarokasztal... Városi elődöntő Gödöllőn Elindult a „Ki mit tud?” Az „Angelika Sarokasztal” utolsó irodalmi estjét természetesen Angelika napjára szervezte Szentpál Monika, a tőle megszokott kitűnő stílusérzékkel. Fodor András pedig vidám búcsúztatót mondott a „szellemi halott” fölött, hiszen „Miért is gyászolnánk a mindössze tizenkilenc éves hajadont”, kit születése óta szerettek, dajkáltak, s aki a „kérők” százai között is megmaradt „a költők szolgálóleányának”. Tény, hogy az irodalmi kerekasztalt ravatalra tették létrehozói és szervezői, a magyar irodalmi élet jelentékeny részének közreműködésével — az Angelika presszó gyönyörű barokk épületében. Jancsó Adrienne és Szentpál Monika mindenkit meghívott erre az estre, akik 1974 január 27-e (Angelika napja) óta vendégei voltak ezeknek a találkozásoknak. Az első években leginkább azokat kérték föl. akik akkoriban ritkán szerepelhettek a nyilvánosság előtt. Szóhoz juttatták a kevésbé ismert fiatalokat is — ezért lehetett az első est Kiss Annáé. Később egy-egy összefoglaló címmel indítottak sorozatot. Ilyen volt például a Kettős tükörben, amikor is idősebb írók általuk választott fiatalabbakkal tartottak közös estet. Vagy: Mi van a fiókban? címmel azokból a művekből hangzottak itt el részletek, amelyek nem (vagy még nem) jelenhettek meg — tiltott voltuk miatt. Mindez még az Irodalmi Színpadon történt, csak az intézmény színházzá alakulása idejétől nem vállalta tovább a „Sarokasztalt”, s így került az Angelika presszóba. Zivataros napjainkban azt ünnepeltük leginkább a búcsúzáskor, hogy itt mindenkor csak az irodalom szempontjai érvényesültek. Ennél az asztalnál minden író helyet foglalhatott, függetlenül rangjától, meggyőződésétől és világszeméletétől. Pontosabban rangját írói munkássága adta. Most, amikor a presszó összes terme zsúfolásig megtelt, kiderült, hogy valamennyi mégsem jöhetett el, hiszen kilencvennyolc költő, ötvenkilenc prózaíró és hatvanöt műfordító, irodalomtörténész mégsem férhetett volna el. A jelenlévők viszont életük mottóját kézírásukkal küldték meg az alkalomra Szentpál Mónikának — fellépésükkor ugyanis a mottót ő választotta ki mindenki számára az életmű egészéből. Előadóművészek olvasták föl az olyany- nyira jellemző sorokat, és az est végén, kötetbe foglalva, ki is osztották — a jelenlévőknek, hogy ne feledjék: volt egyszer (tizenkilenc évig) egy sarokasztal. ÓDY Hát ismét elkezdődött. Az országot majd előbb-utóbb izgalomba hozó eseménysor útnak indult. Most még szerények a körülmények, még nem emlegetünk neveket, de már pódiumra léptek akiknek a nevét majd megtanuljuk, s talán el sem felejtjük többé. Az elmúlt szombaton lezajlottak az 1993-as Ki mit tud első elődöntői. Gödöllőn a városi elődöntőt — hová nem csak helyből, de a környező településekről is érkeztek versenyzők — dr. Géme- si György, Gödöllő polgár- mestere nyitotta meg. Elmondta, hogyan vált a város az országos Ki mit tud egyik kezdeményezőjévé és anyagi támogatójává. Két évvel ezelőtt tett alapítványt Gödöllő abból a célból, hogy a tehetséggondozás folyamatos legyen, hogy a tehetségeknek további lehetőségeket nyújthasson. Jól emlékszem arra a két évvel ezelőtti Ki mit tudra mint gödöllői lakos és mint az irodalmi kategóriában — mert ilyen is volt — pályázókat elbíráló, zsűri egyik tagja. (Nemrég örömmel fedeztem fel lapunkban is annak a kislánynak a versét, akit írásos véleményemben első díjra javasoltam, s nyilván kollégáim is így tettek, mert valóban ő lett a nyertes.) Sikeres, jó hangulatú, szórakozásnak sem utolsó versengés volt. Peregtek a műsorszámok, váltogatták egymást a különböző műfajok a színpadon. A szombati elődöntőn még nem volt műfaji változatosság. Kezdetnek a vers és prózamondók követték egymást a színházterem meglehetősen néptelen nézőtere előtt. Találkozhattunk olyanokkal, akiket városi rendezvények amatőr közreműködőiként már ismerhettünk, s még többekkel, akik most először, talán iskolájuk vagy családjuk biztosítására vállalták a nyilvános, szereplést. Mondtak Petőfi-, Arany-, Ady-, József Attila-, Koszto- lányi-verset, s a ritkán idézett Reviczky Gyulától is egyet. Mondtak saját verset, mondtak komoly-komor, A Grassalkovich-kastély homlokzata vagy humoros prózát. Még nem melegedett be a „dolog”, még kicsi volt a tét. Eljutnak-e a március 6-ai területi elődöntőre — ennyi. Biztosan voltak, akik csak „túl akarták élni” a fellépést, de bizonyára voltak távolabbra tekintők is. És akadhatott olyan, aki szentül hisz abban, hogy ő lesz a győztes, végig, a legvégén is. Mi a jobb. melyik út vezet a sikerhez? Az-e, ha úgy indulok, nekem mindegy, vagy ha úgy: akarom és véghez is viszem? Igaz-e a mondás: a tehetség eget kér? Majd kiderül. Reméljük, sok okunk lesz az izgalomra, reméljük, lesz kiknek drukkolnunk. Már most is volt „közönségjelölt”. Akire azt mondta valaki — s bevallom, én is így éreztem —: ő volt a legjobb. Elindult. A Ki mit tud elindult. El a vita, a drukk, a lelkesedés. Nehéz anyagi helyzetünkben is jutott erre pénz. Mert bőven megtérül, amit rá- költenek. A végére mindnyájan nyertesek leszünk. Gazdagabbak olyanokkal, akik tudnak valamit. Nádudvari Anna * A vers-, próza-, mesemondás, szónoki beszéd kategóriában Kaposi László, Sándor, L. István és Máté Lajos által alkotott zsűri döntése szerint a gödöllői Hegyi Zoltán, Nagy Viktor és Suba László, a galgahévízi Darnyik Agnes, továbbá a túrái Pecze Tímea jutott tovább. A nap második részében a pop, rock, dzsessz és táncdal- kategória szereplői léptek színpadra. A zsűri — Victor Máté, Balázs Ferenc és Berki Tamás — a zenekarok közül a Be Bé Band, a Műcsarnok, s G pont, a Szódavíz és a Tantmm együtteseket juttatta tovább. A szólisták közül Bállá Tünde, Kun Anita, Juhász Bernadett és a Viri duó készülhet a következő megméretésre. A Ki mit tud Gödöllőn február 13-án folytatódik. Délután 3 órától a többi kategória résztvevőinek rendezik meg az előválogatót. B. G. Zenekari koncertsorozat A Pest Megyei Szimfonikus Zenekar Noseda Tibor vezényletével február 2-án megkezdi ifjúsági koncertsorozatát. A turné során megyénk 18 településén 20 koncertet adnak majd Bécsi muzsika címen. Műsorukon Haydn Üstdob-szimfóniája, Mozart A-dúr hegedűversenye és a Német-táncok, Schubert V. szimfóniája és Johann Strauss Pizzicatopolka című műve szerepel. Közreműködnek Rásonyi Leila és Perényi Eszter hegedűművészek. Macskássy Izolda tárlata Gyertyaszentelő ünnepe alkalmából avatja fel a festő, grafikus Macskássy Izolda tárlatát a nagykőrösi Arany János Művelődési Központ kiállítótermében Miklós János katolikus plébános. A holnap (február 2-án, délután 17 órakor) közönség elé kerülő alkotások európai hírű művész kezéből származnak. A marosvásárhelyi születésű, fazekascsaládból való Macskássy Izolda rendszeresen kiállít Ausztriában, állandó tárlata van Németországban, de bemutatkozott már a tengerentúlon is. Selyemre festett alkotásai, selyemkollázs képei február 21-ig tekinthetők meg — hétfő kivételével — naponta 10-től 18 óráig. A kiállított képek a helyszínen megvásárolhatók.
