Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 3., SZERDA 7 * Érdi telefonjelentés Minden marad a régiben értékű társadalmi Olyan rémhírek terjedtek el Érden a lakoság körében, hogy baj van a telefonháló­zat telepítésével, s az is el­képzelhető, hogy emelkedni fog a hozzájárulás összege. Mindezt nyugodt lelkiis­merettel cáfolhatjuk meg. Aki tavaly a határidőig be­adta jelentkezését, idén de­cember 31-ig megkapja a vonalat az eredetileg megál­lapított áron — azaz har­mincezer forintért. Az viszont igaz, hogy a MATÁV alvállalkozója mi­nősíthetetlen munkát végez. Tevékenységi körüket a fe­leslegesen széttört burkola­tok, a helytelenül, balesetve­szélyesen „rendbe hozott” utak és megjelöletlen mun­kagödrök jelzik. A város vezetői felkeres­ték a MATÁV illetékeseit — mivel az alvállalkozóval nem állnak üzleti kapcsolat­ban —, s felhívták mind­ezekre a figyelmüket. Re­méljük, a jövőben sikerül majd elérniük, hogy gondo­sabb, körültekintőbb mun­kát végezzenek. Á. M. Milliós „Az elmúlt napokban hatá­rozott Fót önkormányzati képviselő-testülete az 1993. évi költségvetésről. Ponto­sabb adatokat e hét végén bocsátanak rendelkezésünk­re. De addig is érdemesnek tartom szóvá tenni az ülé­sen hosszas vitát kiváltó probléma(kört).” Tóth Sándor polgármes­ter beszámolójából kiderült, hogy a fóti önkormányzati testület lehetőségeihez mér­ten jól működik, és a hiá­nyosságok nem mindig az önkormányzaton múlnak. El­marasztalás a szakbizottsá­gokat érte. Egyes szakbizott­sági elnökök ezt az időhiány­nyal indokolták. A munkater­veket korábban kell ezután szétosztani, hogy ezek isme­retében kész, átgondolt ér­vekkel, megoldásokkal ülhes­senek asztalhoz. Ezután, ami hosszabb vitára adott okot, az a képviselő-testület üléseinek időpontja. Többen kifogásolták, hogy a délutá­ni 17 órai kezdés kései idő­pont. Az ülések néha éjsza­kába nyúlnak és emiatt fá­radtan kell meghozniuk a döntéseket. Az ülések kezdé­sének időpontját — többen — 14 órai kezdéssel látták megfelelőnek. Ez újabb vitát váltott ki. A 14 órai kezdés ütközik a testület képviselői­nek munkahelyi időpontjá­val. A munkahelyeken való idő előtti távozás a munka­hely elvesztését vonhatja maga után. Felmerült az el­vesztett munkaórák megtérí­tésének a kérdése is. Vélemé­nyek hangzottak el. A tapasz­talat azt bizonyítja, hogy a munkáltatónak nem annyira a pénzre, hanem a munka­erőre van szüksége — főleg ha szalagmunkában van al­kalmazva az illető képvise­lő. A másik érv, ami a mun­kaórák megtérítése ellen szólt, hogy a választások ide­jén ez a képviselő-testület in­gyen, társadalmi munkában vállalta a tisztséget—vállal­munka ta és ígérte. Ha fizetnie kell képviselőit az önkormányzat­nak, ez a lakosság rovására megy. Ez talán nemcsak Foton probléma. Milliós költségve­tésekről van szó az önkor­mányzatokban. Komoly munkára van szükség. A ké­tely lassan megfogalmazó­dik: lehet-e mindezt társa­dalmi munkával jól és becsü­letesen végezni? Vagy még a munka elején vagyunk, és hiányoznak a tapasztalatok, a struktúra nem eléggé kör­vonalazódott, de aztán — majd — fog ez menni, mint a karikacsapás? B. B. J. Nagyvonalúak, hét(!) ügyvéddel jönnek Agancsba vésett természet Piszkos úton szerzett vagyonok Az átlagpolgár sokat admi­nisztrál, ha hitelbe akar vá­sárolni. Először is kitölti a megfelelő nyomtatványt, melyen a munkáltatója iga­zolja a keresetét. Emellett még szüksége van kezesre is, aki jótáll érte, és ha nem tudja teljesíteni a köte­lezettségeit, akkor fizet he­lyette. Szóval kell a garan­cia, és ezen nem is lehet csodálkozni. Az viszont an­nál inkább meghökkentő, hogy nem mindenki tarto­zik ebbe a szigorúan ellen­őrizhető „átlagpolgár” ka­tegóriába. Olyanok is van­nak, akik 100—200 millió forintos (!) hitelekhez, vá­sárlási lehetőségekhez jut­nak, és amikor fizetésre ke­rülne a sor, bottal üthetik a nyomukat. Pelikán László alezredes, a Pest Megyei Rendőr-főka­pitányság osztályvezető-he­lyettese, rendőrségi főtaná­csos két esetet említ a közel­múltból. Hónapokig köröz­ték Héjjá Róbert százhalom­battai vállalkozót, aki több mint 200 millió forint érté­kű benzint és gázolajat vásá­rolt hitelbe a MÓL Rt. telep­helyein, azután eltűnt. Éz az úriember végül előke­rült, és jelenleg előzetes le­tartóztatásban van, de a ká­rosult cég azóta sem kapta meg a pénzét. Egy másik hasonló história főszereplő­je pedig dr. Hauk Tamás ügyvéd, aki nem adta alább 400 milliós sikkasztásnál. Nemzetközi körözést adtak ki a kézrekerítésére, egyelő­re eredménytelenül. Új helyzet — új törvény Pelikán László az ilyen és a kisebb volumenű, de jellegében hasonló esetek el­szaporodását összefüggésbe hozza azzal, hogy nem tart­ja elég szigorúnak a gazda­sági bűncselekmények elkö­vetőire kiszabott büntetése­ket. Összehasonlítva a né­metországi törvényekkel a hazaiakat, nálunk feleannyi ideig tartó szabadságvesz­téssel megússzák a csalók, a sikkasztok és egyéb szél­hámosok. Érthetetlennek tű­Pelikán László nem tartja elég szigorúnak a gazdasá­gi bűncselekmények elkö­vetőire kiszabott bünteté­seket. Hancsovszki János felvétele nik az is, hogy sokan közü­lük nem kerülnek előzetes letartóztatásba, és szabadlá­bon védekezhetnek. Igazán nem lehet csodálkoz­ni rajta, hogy a munka nél­kül, csalárd módon szerzett jövedelmek felháborítják az embereket. Főleg azokat, akik a most kialakuló társa­dalmi polarizáció során ro­hamosan szegényednek, és helyzetük rosszabbra fordu­lását összefüggésbe hozzák azzal, hogy mások gazda­godnak. Kérdés persze, hogy milyen módszerek­kel... Sok feljelentés érke­zik a rendőrségre gazdálko­dási témakörben, de az ügyek jelentős részében vé­gül a nyomozást megtagadó határozatot kell hozni. Az erkölcsi értékítélet nem min­dig egyenlő azzal, ami a pa­ragrafusok szerint büntethe­tő. Bár a parlament nagyon sok új törvényt alkotott, hiá­nyoznak olyanok, melyek a megváltozott gazdasági vi­szonyokra, a piacgazdaság­ra vonatkoznának. A jelen­leg hatályos 1978-as Btk. szerint vannak olyan cselek­mények, melyek nem bün­tethetők, annak ellenére, hogy munka nélkül szerzett jövedelemként óriási hasz­not hoznak. Ide tartozik, hogy a fede­zetlen váltók kibocsátásá­val egyik oldalon óriási ká­rokat okoznak, és ezáltal ki­alakul egy olyan láncolat, hogy „mindenki tartozik mindenkinek”. Nemegyszer a váltót elfogadó cég fize­tésképtelenné válik emiatt, és csődöt kell jelentenie. Ez­zel szemben a másik olda­lon hatalmas munka nélkül szerzett jövedelem keletke­zik. Nem vonhatók felelős­ségre jelenleg azok a válla­latok, melyek hónapról hó­napra levonják dolgozóik­tól a személyi jövedelem­adó-előleget, a munkaválla­lói járulékot, a társadalom- biztosítási járulékot, amit azután elmulasztanak befi­zetni. Horibilis összegekről van szó! Azután itt vannak az átalakuló termelőszövet­kezetek, melyeknél a volt vezetők esetenként érdeke- iknek megfelelően, jelentő­sen fel- vagy leértékelve vi­szik át a vagyont a kft.-be, az Rt.-be vagy más, új típu­sú társulásba. Nincs „hanyag kezelés”? Pelikán László álláspontja szerint nagy hiba volt, hogy az Alkotmánybíróság 1992. január 3-i döntésével a „ha­nyag kezelés” -t törölte a bűncselekmények közül. így nincs olyan paragrafus, melynek alapján el lehetne járni olyan ügyekben, ami­kor milliárdos nagyságren­dű károk keletkeznek azál­tal, hogy a bankok felelőtle­nül, kellő körültekintés nél- kiik helyeznek ki hiteleket. Egyik bank 800 millió forin­tos garanciát vállalt 4 má­sik által folyósított hitelre, és fedezetként nem létező részvényeket fogadott el. Mivel nem bizonyítható, hogy az ügyintéző szándé­kosan szegte meg a köteles­ségét, és a „hanyag keze­lés” ma már nem számít bűncselekménynek, nincs felelősségre vonás. (!) Visszaszorulóban van az áfával való visszaélés, bár egy ideig óriási munka nél­küli jövedelemre tettek szert a jogosulatlan áfa-visz- szaigénylők. Ezeknek az ügyeknek a felderítését ele­inte a jogbizonytalanság is nehezítette, ugyanis egyik hivatalos szerv adócsalás­nak, a másik pedig csalás­nak minősítette a bűncselek­ményt. A Pest Megyei Bíró­ság rövidesen tárgyalja Bartha András büntető ügyét, aki 114 millió forint összegű áfát igényelt visz- sza, és vett fel jogosulatla­nul az APEH-től. Cégek és bélyegzőik... Nehezen megfoghatók egyes „fantomcégek”, me­lyekben fiktív nevek szere­pelnek, sőt az is előfordult, hogy lopott személyi igazol­vánnyal alapítottak olyan kft.-t, melyet a Cégbírósá­gon szabályosan bejegyez­tek. Elterjedt a hamis bélyeg­zőre vásárlás. Egyik utóbbi esetben például a RAV1LL volt dolgozója a cég egyik partnerének a bélyegzőjét hamisítva csinált egy nagy bevásárlást. Csak a véletle­nen múlt, hogy lebukott, ugyanis a partner azon a na­pon ugyancsak jelentkezett áruért. Ez is mutatja, hogy nem mindig a jogszabályok hiá­nya okozza a visszaéléseket. Új jelenség, ami ellen a rendőrség nagy erővel vette fel á küzdelmet, hogy a bru­talitás, az ököljog bevonult a gazdasági életbe. Nem rit­kaság az, hogy üzleti érde­kek húzódnak meg életve­szélyes fenyegetések, sú­lyos testi sértések hátteré­ben. Ilyen a Maccabi Sport­egyesület pénzbehajtóinak az ügye is, akik megbízás­ból ütöttek, fenyegettek fegy­veresen. S hogyan viselkednek azok a multimilliomos üzlet­emberek, akik gyanúsított­ként megjelennek a rendőr­ségen? Pelikán László véle­ménye szerint nagyvonalú­nak akarnak látszani. Oly­kor nem kevesebb mint hét ügyvéd kíséretében jönnek a kihallgatásra. Vesztegetés­sel azonban még nem pró­bálkozott senki olyan formá­ban sem, hogy egyik-másik vizsgálót valamilyen jó ál­lás ígéretével megpróbálták volna elcsábítani. Gál Judit Erdészből lett csontfaragó Az erdőt járva hullajtott őz- és szarvasagancsokra ta­lált. Először csak unaloműzésből, saját szórakoztatásá­ra kezdett éles késével a faragásnak. Eleinte egyszerű motívumokat választott, s mikor már úgy érezte, egyre inkább ura az anyagnak, egyre bonyolultabb feladatok­ba kezdett. A nagyközönség előtt először 1980-ban mutatkozott be a sóskúti Németh János. Egy erdészeti találkozón ka­pott egy sátrat, amely előtt szinte egész nap sorban áll­tak az érdeklődők. Végül is minden tárgy elfogyott. Felfigyeltek rá a külkereskedők is, akik egyre több megrendelést hoztak. Egy idő után választania kellett, ami egy cseppet sem volt könnyű huszonkét éves er­dészmúlt után. De a két tevékenységet már nem végez­hette tovább párhuzamosan. A csontfaragás mellett döntött. Kezdetben nem volt könnyű. Ahhoz, hogy családjával meg tudjanak élni — ugyanis a hazai és a külföldi vevőkkel időbe került a kapcsolatfelvétel — tenyésztett nutriát, kertészetet léte­sített a telkén, ahol facsemetéket árult, de volt olyan időszaka is, amikor motoros fűrésszel járta a környé­ket, munkát keresve. Közben fejlesztette technikáját, barátaival egy, a kés­nél jóval hatékonyabb eszközt fejlesztettek ki. Egyre bonyolultabb figurák megformálására vállalkozott. Té­mája leginkább az erdő és a benne található vadak: a szarvas, az őz, a vaddisznó, a réce, a szalonka vagy a kutya. Erdó'si Ágnes felvétele Egy idő után aztán fellendült a vállalkozás. Egyre- másra hívták a különböző kiállításokra. Több osztrák, német és svájci ékszerész és kereskedő kötött vele szer­ződést faragványainak forgalmazására. Időközben meg kellett ismerkednie — könyveket, al­bumokat bújt, külföldi állatkerteket látogatott — olyan vadfajokkal is, amelyek hazánkban nem honosak. Erre azért volt szükség, mert a vevők igényelték az olyan da­rabokat, amelyek zergét, jávorszarvast, siket- és nyírfaj­dot, kőszáli kecskét ábrázoltak. Most már ott tart, hogy alig győzi teljesíteni a meg­rendeléseket. Árpási Mária

Next

/
Thumbnails
Contents