Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-27 / 49. szám
ÉS PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. FEBRUÁR 27., SZOMBAT 9 Számodra is van hely! Jézus mondja: „annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben!”(Lukács ev. 10201b) Fejfák, keresztek, sírkövek... Temetők faluról falura. Ahol ma házak magasodnak, valaha ott is temettek. Az egész Föld egy hatalmas temető. Feliratok és nevek,.. Festve, faragva, vésve... bádogra, fára, kőbe. Feketén vagy aranyozva. Ragyogva vagy megkopva. Nevek. A halál könyvelése, temetőnként. Pontos nyilvántartás. Felírva mind, aki megérkezett. Elkészítve a hely — a következőknek. Ebbe a könyvelésbe mindenki bekerül. Csak idő kérdése. Megrendültén búcsúzol attól, aki a legújabb sor a halál könyvelésében, s neve drága neked. Magad is egy név leszel csupán, talán nem is soká?... Hot? Fejfán? Kereszten? Grániton? Jézus arról beszél, hogy van egy másik nyilvántartás is. Az ÉLETE! Amíg azonban a halál nyilvántartásába mindenki bekerül, az Élet könyvébe bejegyeztetés nem mindenkié. De: e könyv még nem telt be, s nincs lezán’a. Be lehet irattatni abba. Hogy történik a bejegyzés oda? Figyeljünk rá: kiknek mondja Jézus, hogy „nevetek fel van írva” ? A tanítványainak! Vagyis: 1. Azoknak a mindenkoriaknak, akik—talán nehéz fordulatok, csalódások, sok harc, ellenállás, pálya- és gondolkodásmódosítások után — eljutottak vagy eljutnak keresztje alá azzal a mélységes döbbenettel, hogy érettem, helyettem, miattam kellett meghalnia az Isten Fiának! 2. Azoknak, akiknek feltámadott, halál felett győzelmes életéből adhat, mert elfogadják, s új életre születnek újjá általa. 3. Azoknak, akik úgy hisznek Benne, hogy Vele járnak. Hallótávolságban, tehát megszólíthatóan, figyelve Rá, tehát megbízhatóan követik Őt, s amit mond, megteszik. Kapcsolatuk a Mesterrel: életgyakorlat. Ismerik szavát s hallják kétezer év után is, hisz ugyanaz a Lélek, a Krisztus Lelke teszi személyessé, érthetővé, aktuálissá a régi igét. Annyira ismerik szavát, hogy idegent nem követnek. Akinek neve bejegyezve, az átéli folyamatosan számontar- tott voltát. „Ismeri az ÚR az övéit!", számon tartja őket, tudja dolgaikat, nem hagyja feljebb próbálni őket, mint eltűrhetik; Lelke gyümölcsözve szeretetet, örömet, békességet terem bennük. Ebben a bizonyosságban él az Isten gyermeke: Isten jól ismer engem, tudja dolgom, hordoz és tart erős keze. Ebben van biztonsága annak, aki beíratott az Élet könyvébe. És mert tudja, hogy ez az erős kéz a halálon is átvisz, a halállal szemben is reménysége van az Isten gyermekének. Van egy hely, egy sor számodra is Olvasóm, az Élet könyvében. Ne késd le ezt a helyet! Romlási Péter lelkipásztor Ráckeve A Don Bosco Nővérek Mogyoródon Onnan árad majd a fény A Segítő Szűz Mária leányai, a Don Bosco Nővérek nevet viselő női szerzetesrend eredeti karizmája azt vallja: kis helyen kell megtelepedni, kis közösségben kell elkezdeni a léleképítést, mert onnan majd kiárad a fény. Ezért is érkeztek meg négyen a rendből, még a múlt év utolsó hónapján. Mogyoródra, ahol az egykori bencés alapokra építkezve telepedtek meg. — Mogyoród olyan falu, amely sok reménnyel tölt el bennünket — mondja Itália nővér. — Ebben a meggyőződésemben erősített meg a Rómában székelő generális anyától kapott minapi levél is, melynek legfőbb gondolata is arra hívja fel a figyelmünket, hogy kis lépésekkel előre haladva az a küldetésünk, hogy kis központból kiindulva, onnan árasszunk fényt az emberekre. Négy nővér telepedett le. Mogyoródon. Házukat a „Vidámság otthonának” nevezték el, s e címhez méltóan gazdag, játékos, szórakoztató, s tartalmas programokkal várják-fogadják a kisiskolásokat. A szabadidejükben érkező gyerekeknek a nővérek gondos, szerető, türelmes és hozzáértő irányítása mellett a festészetbeni elmélyülésre nyílik lehetőségük, de például varrni is megtanulhatnak a lányok. — Mindezeknek az elfoglaltságoknak az az értelme — magyarázza a főnővér —, hogy miközben értelmes cselekedetekkel lefoglaljuk a gyermekeket, elvonjuk figyelmüket a bűnre vezető gondolattól is. A nővérek úgy érzik, hogy Mogyoródon — bár távolságot tartanak velük a helybéliek — befogadták őket, tisztelik a munkájukat. A fiatalok pedig eleve szívesen jönnek a foglalkozásokra. S ez utóbbi nemcsak az ifjú lelkek ápolása miatt fontos a nővéreknek, de maguk is jól tudják, a felnőttekben negyven év alatt kialudt tüzet csak a gyermekeken keresztül tudják újragyújtani. — A karizmánk lényege, hogy lépésenként haladunk előre — mutat körbe a „Vidámság otthonában” Itália nővér. — Ezek a játékok, az egyszerű, foglalkozásokat segítő eszközök is azt szolgálják, hogy kitágítsuk — immár itt, Mogyoródon is — Don Bosco hitvallását. A mi munkánk amolyan lélekmentés. Ezért a szaléziek nemcsak a fizikai értelemben vett szegényeket, de a lélekben elszegényedetteket is felkarolják. Főként utóbbiakat várjuk nevelőközösségeinkbe. Ezt a feladatot vállaltuk fel, s valósítjuk meg itt, e kis faluban, Mogyoródon is, ahol münkánkhoz nem remélt meny- nyiségű segítséget kapunk a település katolikusaitól és plébánosától. Mailár Éva Látogatóban Aszód evangélikus tiszteletesénél Szlovák hagyományú gyülekezet Detre János evangélikus tisz- teletes úr 1965-ben került a nagy múltú aszódi gyülekezet élére. A hagyományok vállalásával és erősítésével az elmúlt kedvezőtlen évtizedek ellenére sikerült a hitéletet töretlenül megőriznie. Detre Jánost januárban Pest megye esperesévé választották, de továbbra is Aszódon maradt kedves hívei körében. Milyen volt a hajdani gyülekezet és hogyan változott a majd három évtized alatt? — erről faggattuk a tiszteletes urat. — Az evangélikus vallást a szlovák betelepülők honosították meg Aszódon — kezdte a gyülekezet bemutatását Detre János. A mai gyülekezetei is szinte kizárólag e nemzetség tagjai alkotják. A hívek ragaszkodnak gyökereikhez, hagyományaikhoz. Ideér- kezése óta segíti őket múltjuk feltárásában és hagyományaik ápolásában, hiszen ez a gyülekezet legnagyobb összetartó ereje. Szerencséjére az egyházközségi évkönyvek hiánytalanul fennmaradtak, és kutatásaihoz bőséges anyagot talált a parókiával szomszédos levéltárban és Petőfi Múzeumban. Kitartó búvárkodásainak eredményeit Az Aszódi Evangélikus Leánynevelő története címen adta ki a Petőfi Múzeum 1991-ben. A Pest megyei evangélikus iskolák története című munkáját idén jelentetik meg. Detre János örömmel és részletesen mesél a helyi szlovákság múltjáról is. — A szervezett betelepítést a szlovák Podmanitzky gróf kezdte meg 1715-ben, aki a szintén szlovák Ostro- hitzky család vejeként került a birtokra. A betelepülés a nagyközség telítődéséig, a XIX. század elejéig tartott. A szülőfölddel való kapcsolat Ternyák Csaba püspök bemutatkozó miséje Esztergomban Dr. Ternyák Csabát — akit II. János Pál pápa január 6-án szentelt püspökké és nevezett ki esztergomi segédpüspökké — ünnepi szentmisén mutatta be a híveknek Pas- kai László bíboros, Esztergomban az elmúlt vasárnap ezzel érdekes módon megszakadt. Az 1945-ös lakosságcserekor például csak öt csonka család települt vissza Szlovákiába. Ennek okát Detre János a szlovákság elmagyarosodásá- ban látja. Aszód a Galga-men- te kereskedelmi központja volt, s mint ilyen, egyre több magyar katolikus betelepülőt vonzott. 1840-ben a nagyközségben 1222 szlovák evangélikus, 100 német református, 300 magyar katolikus és 600 zsidó élt. 1876-ra a magyarok száma 1044-re nőtt a változatVimola Károly felvétele lan számú szlovákkal szemben. A századfordulóra a magyarok kétszer, 1930-ra háromszor, ma négyszer annyian vannak, mint a szlovákok. Az elmagyarosodás egyébként nem erőszak hatására történt, hiszen a szlovákságnak mindig is biztosították az anyanyelvű iskolát, ügyintézést, istentiszteletet. Még Detre János elődje is szlovákul prédikált. Ezt a hagyományt a hívek hiányos nyelvismerete miatt kellett megszakítani. Maga a gyülekezeti élet azért továbbra is a szlovák hagyományok szerint zajlik. De mit is jelent ez? — kérdeztük. — A gyülekezet a Tranos- cius énekes- és imádságos- könyvet használja. Az azóta 150 kiadást megélt könyvet 1636-ban adta ki Tranoscius György Liptószentmiklóson. Abban az időben, amikor a szlovákságra erősen hatott a pietizmus. A Tranoscius könyv kegyességi irányzata nem a múltra, a dogmára, hanem az élő hitre épül. Nem a hitigazságokról folyó vitatko- zási hagyomány, hanem a melegség, a hithez való ragaszkodás fejeződik ki benne. Ez a könyv a tv megjelenése előtti időkben a családi esték központi szereplője volt. Hosszú énekeit együtt énekelték, s az élet valamennyi eseményéhez kapcsolódó imádságait együtt imádkozták. Ma a szép zsoltárok lelkes, szívből jövő éneklésével kapcsolódnak a hívek az istentiszteletbe. ■ Érezhető' volt-e a gyülekezetben, hogy vallásuk ápolásán keresztül a nemzetiségi hagyományaikat is ápolják? — Ez mindig is élő gyülekezet volt. Idejövetelemkor, 1965-ben a hívek 200 000 forintot (!) gyűjtöttek össze a parókia újjáépítésére. 1969-ben 350 000 forintot (!) adományoztak a templom restaurálására, és az ő pénzükből tudtuk a templomtetőt is felújítani. A település vezetőségének ellenséges magatartása dacára az elmúlt rendszerben is 50-60 gyerek járt az iskolai hittanra. Ma az iskolások 90 százaléka vesz részt a hittanórákon. A valláshoz való ragaszkodás szép bizonyítéka, hogy az elmúlt tíz évben két lelkészt adott a gyülekezet az egyháznak. ■ A rendszerváltozás óta jobban ápolják-e a kapcsolatot az egykori szülőfölddel? — Úgy érzem, a kapcsolattartás igénye végleg megszakadt. Testvérgyülekezeteink Finnországban vannak. A svéd lakosságú Mariehamn- sziget gyülekezetével 1989-ben vettük fel a kapcsolatot. Azóta kétszer jártunk kint, és kétszer láttuk vendégül őket. A helsinki gyülekezettel fiatalok csereutaztatásában állapodtunk meg. A finnek busszal érkeztek, a mieink repülővel utaztak hozzájuk 1991-ben. Nagyon fontosnak tartom ezeket a látogatásokat, hiszen általuk a világ nyílik ki öreg és fiatal előtt. Az utazások előtt sem a nyugati határt nem lépte át többségük, sem repülőgépen nem ült. Detre János végezetül még elmondja: Aszód újra szeretne részt vállalni a Pest megyében összesűrűsödő evangéli- kusság képzésében. 1993 végéig várhatóan visszakapják a gyülekezet volt általános iskoláját. Egykori kántorlakásukat is visszaigényelték ifjúsági centrum és vendégszobák céljára. Az országos evangélikus egyház pedig az 1980-ban megvásárolt Podma- nitzky-kastélyt szeretné visz- szakapni iskola és intemátus működtetésére. D. Veszelszky Sára
