Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-27 / 49. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 27., SZOMBAT Magyar kezdeményezés Bécsi megbeszélés Bili Clinton elnök hivatalosan is bejelentette, hogy amerikai gépekről segélyszállítmányokat dobnak le a nélkülöző boszniai lakosságnak. Párhuzamosan az ENSZ Biztonsági Tanácsa — magyar kezdeményezésre — olyan állásfoglalást fogadott el, amely kimondja: felelősségre kell vonni azokat, akik akadályozzák a segélyszállítmányok célbajutását. Clinton rövid, írásos bejelentése, amely már napok óta várható volt, rámutatott: az amerikai kormány, egyetértésben az ENSZ illetékes szerveivel, repülőgépekről juttat majd ideiglenesen segélyt — élelmiszert és gyógyszert — Boszniának, hogy kiegészítsék a szárazföldi szállítmányokat. A segélyeket a szükségleteknek megfelelően dobják le, függetlenül a lakosság etnikai hovatartozásától, vallásástól. Az akcióban harci gépek nem vesznek részt. Washington meg kívánta nyugtatni a szerbeket, hogy nem csak a bosnyákokat segíti, bár valójában túlnyomó- részt az ő körülzárt, nehezen megközelíthető kelet-boszniai településeik vannak 10 hónapja ellátás nélkül. A bejelentés nem tért vissza azokra a korábbi amerikai nyilatkozatokra, hogy az akcióban más országok is részt vesznek. Ez arra utal, hogy a washingtoni felkérés ellenére nem akadtak — legalábbis eddig — jelentkezők. Dragomir Djokic, Kis-Jugoszlávia helyettes ENSZ- képviselője kijelentette: az akció kockázatos, mivel a harcok bármely résztvevője lelőhet amerikai gépet és nem tudják majd tisztázni a felelősség kérdését. * * * Az ENSZ Biztonsági Tanácsában a héten a magyar képviselő vetette fel, hogy lépjenek fel határozottabban az ENSZ szárazföldi segélyszállítmányainak feltartóztatása ellen. A testület csütörtökön behatóan tárgyalta a magyar szövegtervezetet, amelyhez egyebek között az Egyesült Államok fűzött javaslatokat. Az elfogadott nyilatkozat elítéli a szerb csapatokat a segélyszállítmányok feltartóztatásáért, és kimondja: e magatartás súlyosan akadályozza a helyzet rendezését és a béketárgyalásokat. Kanadai közreműködés Magyarország Kanadához fűződő kapcsolatai az igazságügy területén különösen szorosak; rendszeres, sokrétű küldöttség- és tapasztalatcsere jellemzi az együttműködést. Erről számolt be Balsai István igazságügyi miniszter e heti látogatása befejeztével. Balsai immár második kanadai útján tanácskozott kollégájával, Pierre Blais-ve\, találkozott Antonio Lamerrel, Kanada főbírójával, majd Ontario tartomány igazságügyi vezetőivel, valamint Joe Clark volt miniszterelnökkel. Az illetékes kanadai szakemberek többek között tájékoztatták a magyar vendégeket a kábítószerkereskedelemmel kapcsolatos pénzmosási akciók felderítésében szerzett tapasztalataikról. A magyar miniszter tapasztalatai szerint Brian Mulro- ney miniszterelnöknek a héten bejelentett visszavonulása, az idén várható választások semmiképp sem fogják befolyásolni a két ország kitűnő kapcsolatát. Mint azt Balsai elmondotta, Kanada jelentős segítséget ad fiatal magyar szakemberek képzéséhez a kereskedelmi jogban — ami természetesen a magyar befektetések, az Expo iránt érdeklődő kanadai gazdasági körök érdeke is. Az igazságügyi miniszter csütörtökön este a torontói magyarság képviselőivel találkozott, pénteken előadást tartott a kanadai — magyar kereskedelmi kamarában. A kétoldalú ipari együttműködésről és a két országban végbemenő privatizáció helyzetéről folytatott pénteken Bécs- ben megbeszélést Szabó Tamás tárca nélküli miniszter és Viktor Kiima, az osztrák állami tulajdonú gazdaság és közlekedés minisztere. Szabó Tamás a munkamegbeszélés után az ÖVM AG schwechati olajfinomítójába látogatott. Az állami tulajdonú osztrák konszern és a magyar MÓL Rt. tárgyalásokat kezdett az alsó-ausztriai Baumgarten és A csütörtökön hivatalba lépett Kim Jung Szám, dél-koreai elnök, pénteken ismertette kabinetje összetételét. A csaknem három évtizednyi katonai kormányzás utáni első civil államfő az előző kormányból senkit sem tartott meg miniszternek, s a 65 éves politikus reform- és gazdaságpolitikájának irányításához a tudományos élet jeles képviselőiből választott minisztereket. Az új dél-koreai elnök gyökeresen szakítani kíván a múlt hagyományaival, támogatja a demokratizálódást és nem tartja kizártnak, hogy Észak- és Dél-Korea még az évszázad vége előtt egyesülni fog. E politika jegyében jelölte ki még hétfőn miniszter- elnöknek Hvang In Szungot, Győr közötti földgázvezeték építéséről. Az osztrák minisztérium sajtószóvivőjének tájékoztatása szerint munkacsoport létesült a további tárgyalások folytatására. A pénteki megbeszélés napirendjén szerepelt még az az emlékirat, amelyben a két miniszter azt a szándékot rögzíti, hogy Ausztria és Magyar- ország együttműködik a know how átadás és az árpolitika terén, valamint támogatja a határon túlmutató gazdasági és innovációs parkok létesítését. valamint Han Van Szangot egyesítési miniszternek. Szakértői vélemény szerint Han Van Szang kinevezésével változás várható a két Korea kapcsolatában. A külügyminiszteri tárcát Han Szong Dzsu, a Korea Egyetem professzora, a politikatudomány doktora veszi át, a gazdaságtervezési minszteri posztra Li Kjung Sik üzletember kerül. A védelmi miniszter teendőit Kvon Jong Ha fogja ellátni. A régi rendszer teljes felszámolásának bizonyítékaként a belbiztonsági titkos- szolgálat élére is „civil”, egy egyetemi tanár került. Az új kormányban három nő is posztot vállalt, egyebek között a környezetvédelmi tárca élére is hölgy került. Áldozatkész jenkik Az amerikai szenátorok és képviselők készek arra, hogy jövőre az idei, 133 600 dolláros szinten befagyasszák jövedelmüket. Az AFP jelentése szerint a kongresszus tagjai egyéb kiadáscsökkentő intézkedéseket is kilátásba helyeztek, ezzel is kimutatván elkötelezettségüket Bili Clinton múlt héten bejelentett gazdasági programja iránt. Az egyhangúlag elfogadott határozatban a szenátus kiszolgáló személyzetének csökkentését is javasolja. A képviselőház személyzetének részletes leépítéséről szóló tervet már a múlt héten bejelentették. Ennek értelmében 1995-re a jelenlegi 34 650 munkahelyből 1400-at szüntetnének meg. 1997-ig 2,3 milliárd dollárról 1,98 milliárd dollárra kívánják csökkenteni továbbá az adminisztratív jellegű kiadásokat. Leépülő vámok Hétfőtől életbe lép a december 21-én Krakkóban aláírt közép-európai szabadkereskedelmi megállapodás. Az egyezmény értelmében Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyar- ország egymás közötti kereskedelmében az ipari termékeknél nyolc, a mezőgazdasági termékeknél öt év alatt fokozatosan leépülnek a vámok és a mennyiségi korlátok. A vámcsökkentés három lépcsőben történik. Az 1997-ig tartó második szakaszban a legtöbb iparcikkre megszűnnek a vámok. A lassító listára került érzékeny termékek esetében — textil-, kohászati termékek, járművek — a teljes vámlebontás 1995-től kezdődően 2001. január 1-jéig valósul meg. A magyar mezőgazdasági kivitel csaknem egynegyedét érinti március elsejétől a kedvezményes elbánás. Korea a változás útján VÉLEMÉNY munkakönyvek Az elmúlt héten újabb fejezetéhez / ,, érkezett a lemondott tv-elnök t majd egy éve tartó, szinte évszakokra bontható ügye. A maratoni meghallgatások, viták, alá nem írások, össztüzek és különműsorok, tüntetések és ellentüntetések után a jogi út, a paragrafusok és értelmezések hűvös ideje következik. A munkaügyi bíróság előtt persze minden kétséget kizáróan kijelen- \ ■ f tette, hogy továbbra is a Televízió elnökének tekinti magát — a jogi útvesztők azonban bonyolultabbak, s egy ilyen kiszólás vélhetően hatásosabb a Petőfi Csarnokban, mint a taláros bírák előtt. Ugyanakkor élcelődni sem tanácsos az ex-elnök sorsán, hiszen a minap fontos pert nyert egy napilap ellen: az Új Magyarországot megjelentető Publica Rt.-t elmarasztalták, mert az újság az elmúlt ősszel „kisstílű hazudozónak” és „betegesen gyűlölködőnek” nevezte. (Ismerős ez a büntetés, nemrég a belügyminisztert a tömegbe lövetés fontolgatásával vádoló ellenzéki honatya is ebben részesült, igaz, ő meg sem áll a nemzetközi bíróságig.) Épp a képviselő rokona írta egy remek cikkében 56-tal kapcsolatban (88-ban vagyunk. Kádár még él, most folyik az óvatos átértékelés), mintha meg kellene vizsgálni egy elefánt vörös vérsejtjeit, hogy tudományosan megállapítható legyen, valóban elefánttal van-e dolgunk, míg számára mint tudománytalan lény, az agyar és ormány elegendő bizonyíték. A helyzet hasonló. Ahogy 1956 az egész nemzet számára forradalom volt, s csak a vérbefojtás néhány haszonélvezője biggyesztette elé az „ellen” szócskát, ami aztán évtizedeken át megkövesedett s nemzedékekbe ivódott be —, ugyanúgy a nézők legtöbbjének, a vidéki lakosságnak, s a határon túli magyarságnak régen elege van ebből a cirkuszból, s megvan a véleménye, ha nem is jut el a nyilvánosságig. Ott ugyanis csak a demokrácia bajnokáról, a sajtószabadság védelmezőjéről, az autonómia Utolsó Mohikánjáról lehet olvasni. Most pedig a legújabb, gondolom millióSzabadság téri kát feszülten érdeklő kérdés: lemondásról, rendkívüli lemondásról vagy felmentési kérelemről van-e szó. E jogi formulákkal birkózzanak meg a szakemberek, nem meglepő, hogy az ellenzék és a sajtó legnagyobb része aggódó drukker ebben. Az elefánt azonban agyarral és ormánnyal számomra is az. Az alkalmatlanság — akár tv-elnökről, akár operaigazgatóról van szó — önmagában még nem jellemhiba, csupán helyzet. Közismert, bár mostanában elhallgatott tény, hogy első kinevezése előtt saját magát tartotta alkalmatlannak a vezetői posztra, és nemet mondott, most pedig körömszakadtáig ragaszkodik a pozíciójához s vezetői érdemeihez. Szellemes eszmefuttatás lehetne ennek kifejtése, amitől most eltekintünk. Egyik képernyős beszélgetésén szinte eufóriában, jó pontként közölte, hogy egyetlen egy embert sem bocsátott el (Pálffyt és Chrudinákot kivéve) az intézményből működése alatt. Egy-egy közlés súlyát nem mindig tartalma határozza meg, a környezet, a háttér és az alkalom szintén befolyásolhatja a mondanivalót. Hazánkban hatszázezer fölötti a munkanélküliek száma — ezt naponta halljuk, olvassuk —, ám mindezek előzményeiről, kiváltó okairól az őáltala, ővele és őbenne megtestesült közszolgálati televízió vajmi kevés tájékoztatást és magyarázatot adott. Azaz, mint köz- szolgálat, nem működött. Az éppen utcára került vagy ettől rettegő munkavállaló — s családja számára — édeskevés a politikai és közgazda- sági magyarázat. De annyit mindenki megérdemelne, hogy elmondanák, felvilágosítanák s ezzel némileg megnyugtatnák, hogy a munkanélküliség nemcsak távoli, rettentő világjelenség, hanem nálunk a rendszerváltozás egyenes következménye: nem az új rendszer hozta, hanem a régiből következik. Különösebb szociológiai tudományos felmérés nélkül is legalább három fajtája jól kivehető: az ágazati-térségi, a racionalizációs és a személyes. Az elsőhöz energiaköltséges, környezetszennyező és gazdaságtalan, jórészt eladhatatlan termékeket gyártó egységek tartoznak (bányászat, hohászat stb.). Szomorú, hogy évtizedeken át becsületesen dolgozó szakmunkások, kohászok, vájárok, lakatosok az áldozatai annak, hogy a szocializmus egykori fellegvárai idejuttatták az egyes ágazatokat. A másik csoportba azok tartoznak, akik az egyébként ésszerű vállalati leépítések miatt kerültek utcára. Ki ne emlékezne arra, hogy zsúfolt irodák, felduzzasztott adminisztráció dolgozott minden ^munkahelyen (ezt nevezték büszkén teljes foglalkoztatottságnak). Hogy egy adott munkát nyolc nő helyett kettő is el tudott volna végezni, a szocializmus, ahol az amber a legnagyobb érték, nem vette figyelembe. Egy közlekedési vállalat összlétszámában kevesebb volt a sofőr, egy nagy- zenekarnál pedig a zenész — ez nem zavart senkit. A harmadik kategória azért személyesebb, mert itt egyének kerültek versenyhelyzetbe. Ma már nem lehet K-telefono- kon, pártbizottsági ajánlásokra állást kapni. Különösen akkor nem, ha nincs szakértelem, nyelvtudás és adottság. De a vesztes hajlamos szakmai hiányosságai helyett újkeletű politikai okokat keresni önmaga mentségére. Ezek ismeretében valóban megható a volt tv-elnök vajszíve, hogy a kétségtelenül nagyszámú televíziós szakember mellett valamennyi SZTK-ügyintézőt, bérelszámolót, portást, szakszervezeti bizalmit, KISZ-összekötőt, üdülőfelelőst, gép- és gyorsírót megtartott. Ózd és Várpalota, az egész Szabolcs nem érdekes, a lényeg, hogy a Szabadság téren mindenki a helyén maradt. Ez is az ex-elnök változásra fogékony, menedzser-típusú vezetési stílusát bizonyítja. S hogy továbbra is a Televízió elnökének tekinti magát, nem csodálkozom. Jelentem, én Napóleon vagyok Korzikáról, a Bonaparte.
