Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-26 / 48. szám
_É PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 26., PÉNTEK 5 Sóskúti fórum Szövetségbe tömörültek a némedi gazdák Előnyt élvez az ősi juss Veszélyben a honi zöldségtermesztés Kérdések kereszttüzében Bogárdi Zoltán. Nemcsak jelmondatával, de tagjaival is jelen volt a Kisgazdapárt a fórumon Hancsovszki János felvétele Az agrárkérdésekben és földtörvényekben egyaránt jártas politikust, Bogárdi Zoltán (MDF) országgyűlési képviselőt Kummer János, Sóskút polgármestere hívta meg, a helyi, valamint a környező települések önkormányzata nevében arra kérve: ismertesse a földkiadó bizottságok működését és feladatát, illetve az 1993/2-es törvénnyel kapcsolatos tudnivalókat. Ez a törvény abból a meggondolásból született, hogy a tsz-ek ne tudjanak visszaélni a részaránytulajdonosok számára elkülönített földterületek kimérésével. A tavaly őszszel lezajlott érdekegyeztető viták során sok helyen pont azt sérelmezték az emberek, hogy a tagi jog alapján részaránytulajdonosok (a 20 és 30 AK-ra jogosultak) részére a legjobb területeket jelölte ki a tsz-vezetés, s ezzel az ősi jussra jogosultak hátrányos helyzetbe kerültek. Ennek ismeretében léptették érvénybe az 1993/2-es törvényt, mely kimondja: a részaránytulajdonosok földterületének kimérésére csakis a Földkiadó Bizottságok az illetékesek. Ennek első lépése a részaránytulajdonosi közgyűlés öszehívása, mely megválasztja a Földkiadó Bizottságot. Az összehívás jogát az illetékes önkormányzat jegyzője gyakorolja, ahová a tsz helyileg tartozik. A közgyűlést követően, március 24-éig bezárólag, formanyomtatványokon kell az igényt bejelenteni (az ön- kormányzatok titkárságán kapható), melyben az igénylő pontosan meghatározza a kérdéses parcella helyrajzi számát, valamint aranykoronában kifejezve a földhöz való jogát. Mindenkor elsőbbséget élveznek azok, akik beviteli vagy öröklés jogán kérik a részaránytulajdonukat, s ugyanez a sorrendiség vonatkozik annak megállapítására is, hogy kit illet meg bel-, illetve kültelki parcella. Magától értetődik, hogy a belterületi földek értéke idővel jóval magasabb lesz, ha a község fejlődik, vagy ha a községben ipari vagy kereskedelmi vállalkozás indul. Persze előfordulhat, hogy egyazon területre azonos joggal többen is pályáznak. Ebben az esetben sorshúzással dönt a Földkiadó Bizottság. Mint már fentebb jeleztük, ezeket az igényeket legkésőbb március 24-éig írásban kell jelezni. Akik ezt nem teszik meg, azok sem vesztik el tulajdonjogukat, részükre a bizottság jelöl ki területet, ám ez esetben utólagos panasznak nincs helye. Nagyon lényeges, hogy a február 26-ára meghirdetett részaránytulajdonos közgyűlésre minél több érdekelt elmenjen. A Földkimérő Bizottságot csak akkor lehet megválasztani, ha a részarány-tulajdonosok minimum egyharmada jelen van. Nyilván minden településnek érdeke, hogy legalább egy személlyel képviselve legyen az FB-ben. A közgyűlést — Sóskút, Zámor, Tárnok, Érd, Törökbálint, Budaörs, Diósd és a XI. kerület részarány-tulajdonosai részére — a MOM székházban tartják ma 12 órai kezdettel. (Bp. XI. kér., Csörsz utca 18. sz.) (-matula-) A HUMAN Oltóanyagtermelő és Gyógyszergyártó Rt. gödöllői és budapesti, változó munkahelyre felvesz deviza- é<s pénzügyi előadót A munkakör betöltésének feltétele: középfokú szakirányú végzettség, szakmai gyakorlat és legalább alapfokú angol- vagy németnyelv-ismeret. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a személyzeti vezetőnél, cím: Gödöllő, Táncsics Mihály u. 82., telefon: (28)-20-286; 133-0564. Nem tizenkét, de legalább nyolcvan dühös gazda gyűlt össze kedden este a némedi kultúrház termében. Egyrészt, hogy hangot adjanak panaszaiknak, másrészt hogy döntsenek belépésükről a Magyar Paraszt Szövetségbe. Alsónémedit Pest éléskamrájaként szokták emlegetni, szántóföldi zöldségtermelés terén az országos elsők közt van. Itt minden második gazda káposztát, kelkáposztát, burgonyát, répát, zellert, karalábét termel, tíztonnás mennyiségekben. A zöldségek termelésére befogott területek két hektárnál kezdődnek, ám van aki tízhektáros nagygazda. Egy közelmúltban megjelent tanulmány szerint a talaj, az éghajlat és a kitenyésztett fajok jóvoltából a némedi zöldségfélék minősége a legigényesebb nyugat-európai elvárásoknak is megfelel. Ennek ellenére ezek a termékek nem jutnak el a nyugati piacra, ellenben mind több nyugati zöldségféle árasztja el a hazai piacot. Tavaly ősszel a némediek nem tudták eladni a termékeiket, s jelenleg is nagy készletek vannak felhalmozva a pincékben. Ugyanakkor a nagybani zöldségpiacra egyre-másra érkeznek a holland, francia jelzésű kamionok, hegyekben áll a holland káposzta, kelkáposzta és répa — mert Magyarországon nincs védővám! Szarka Balázs némedi gazda a helyi zöldségtermelők hangadója. Már tavaly panasz- szal élt a F. M. felé, kérte a zöldségimport szabályozását. Az illetékes államtitkár levele szerint a behozatalt mennyiségi megkötöttségek szabályozzák. De ki ellenőrzi ezt? Szemtanúk szerint a határon ellenőrizetlenül lépnek be a zöldségszállító kamionok, mennyiségi nyilvántartás nincs. Ennek következtében néhány zöldség-nagykereskedő meggazdagszik, több száz termelő tönkremegy. — Ez ellen csak szervezett formában lehet fellépni — mondotta Szarka Balázs, s mint lehetőséget, a Magyar Paraszt Szövetségbe való belépést javasolta. A keddi alakuló gyűlésre a MPSZ főtitkárát. Deák Ferencet hívták meg, s mielőtt döntöttek volna a belépésről, meg- halgatták a vendég tájékoztatóját a szövetség eddigi munkájáról s a későbbi tervekről. Elöljáróban arról beszélt a Deák Ferenc: vámtörvényekből kell védőhálót szőni Kortól függetlenül 45 némedi gazda kérte felvételét a MPSZ-be vendég, hogy a zöldséginvázió nemcsak Pest megye gazdálkodóit sújtja, hasonló a helyzet az ország más régióiban is. Ez arra ösztönözte a termelőket, hogy lépjenek érdek- szövetségbe. Február 23-án Kecskeméten megalakult a Zöldségtermesztők Országos Szövetsége, s ebben nem kis része van a MPSZ-nek is. Miért jutott a helyzet idáig? Deák Ferenc egy hortobágyi mondást idézett: a magyar paraszt sunnyogj fajta, lapít, hagyja, hogy más kotorja ki a gesztenyét a tűzből. — Túl sokáig sunnyogtunk, s több más problémával együtt a zöldségimport felhője is fölénk tornyosult. Hagytuk Nyugat-Eu- rópa eladatlan zöldséghegyeit magunkra zúdítani, mely maga alá temeti a magyar termelőt. A magyar parasztról még az is elhangzott: nekik nem lehet felmondani, nem küldhetők el munkanélküli segélyre. — Parasztnak lenni életforma, s egyben rang a társadalomban — mondta a főtitkár. — Amit ha nem kapunk meg, alulról jövő szervezkedéssel magunknak kell megszereznünk. Hogy mi a rang? Pédául az, hogy végre ne gyereknek, hanem felnőtt állampolgárnak tekintsék a parasztot. Megkérdezése nélkül ne hozzanak olyan döntéseket, melyek kedvezőtlenek a számára. Ki kérdezte meg a magyar zöldségtermelőt, hogy szükség van-e az import zöldségre? Alighanem senki. — Védővámok nélkül halálra vagyunk ítélve — hangzott el többek részéről. Ennek szükségességét a főtitkár azokkal a drákói vámtörvényekkel igazolta, melyeket Nyugaton tapasztalt. — Finnország földrajzi fekvése aligha kedvez az almatermesztésnek, mint ahogy a föl- diepemek sem a svájci éghajlat. Ennek ellenére mindkettőt termesztik, méghozzá jelentős mennyiségben. És amíg abból van a hazai piacokon, addig egy szem import gyümölcs nem léphet át a határon. Deák Ferenc összehasonlítása a morálra is kiterjedt, nagy általánosságban érintette az adózó fegyelmet. Az állam csak a befizetett adókból gazdálkodhat, ebből vállalja fel — többek közt — egyes mező- gazdasági termékek dotálását. Csakhogy míg Nyugaton az adócsaló közmegvetés tárgya, addig nálunk az adócsalás sikknek számít. Ezt is tudatosítani kell az emberekben, ebben is szerep hárul a MPSZ-re. — Túl ezen sokat kell tanulni. Az elmúlt negyven év eltüntette a minden munkához értő parasztot. Az MPSZ kurzusok, tanfolyamok megszervezését vállaja, s erre a legjobb agrárszakembereket kéri fel. A tudás megszerzése — kivált a kezdő gazdálkodók esetében — a feltétéle annak, hogy megvessük lábunkat a hazai piacon, minőségileg és mennyiségileg bizonyítsuk, hogy nincs szükség külföldi zöldségre. A hozzászólások során felvetődtek olyan indítványok is, hogy a francia halászok példájára szervezzenek bojkottot a határnál s a nagybani zöldségpiacon. Deák Éerenc nyugalomra intette a heveskedőket. — Előbb próbáljuk meg békésen rendezni a dolgainkat, a törvényalkotók megnyerésével — mondta a főtitkár, a nagybani zöldségpiacon kialakult kaotikus állapotokkal kapcsolatban pedig közölte, enSzarka Balázs: szervezetten többre fogunk menni nek rendezését Demszky Gábor főpolgármestertől kérték. A többórás vita után 45 taggal megalakult a MPSZ alsó- némedi fiókszervezete, s Szarka Balázst választották meg elnöknek. Matula Gy. Oszkár Emberek Nem vagyunk egyformák. Van, akit az élet megvisel, belefárad a gondokba, másokat megacéloz, s még idős korukban is van erejük az újrakezdéshez. Burján Sándorné az utóbbiak közé tartozik, hetvenhét évesen akarja ott folytatni, ahol 1950-ben abbahagyta. — Szép tanyánk volt Csongrádban, Cserebökény mellett húzódtak az apám földjei. Ha behunyom a szememet, annyi év után is megjelenik előttem a piroscserepes ház, ablakában a muskátlik. Meg a két sor jegenye a tanyához vezető út mellett. Volt nekünk mindenünk. Ló, tehén, sertés, birka. Aztán egyszer csak nem lett semmink. Ötvenben kifosztottak, elvették mindenünket. Néhai Burján Sándor nem törődött a vagyonnal, móring nélkül is megkérte a csongrádi „kulákhajadont”. Pedig már nem volt fiatal Mari, ám annál szorgalmasabb és jó lelkű. Magában visszasírta a hazai tájat, idő kellett, míg megszokta Ócsát. Az otthonülős háziasszonykodást már kevésbé, elment a MÁV- hoz dolgozni. — Sok mindent csináltam, utoljára 17 évig ültem egyfolytában az ócsai állomás jegypénztárában. Tudja, mennyi nyugdíjjal kezdtem ’73-ban? Nevetni fog: 940 forintot kaptam. Ma, hetvenhét évesen 9525 forintot hoz a postás, de ebből sem én élek egyedül. Három gyerekem közül kettő munka nélkül maradt, ma is az én asztalomnál esznek. No, de most kézbe veszem a sorsukat. Ha az ipar nem tudja őket eltartani, eltart majd bennünket a föld. indulnak A cserebökényi birtokocskáért járó kártérítésből Mária néninek 376 ezer forint jutott, ebből akar magának, pontosabban két fiának új életet teremteni az ócsai határban. — Megyek a licitre. Kinéztem egy tízhektáros parcellát, azt akarom megvenni. Jó közepes föld. 18 aranykoronás. — Akarja vagy szeretné...? — Akarom! Nem fogom magamat hagyni, abban biztos lehet! Már azt is kiszámoltam, ami pénz megmarad, abból gépet veszek meg vetőmagot. Búzával, kukoricával, burgonyával kezdünk. Aztán, ha helyrerázódunk, lesz pénz újabb beruházáshoz, a föld egy részét befogom kertészetre, meg gyümölcsfát telepítek. Illendőségből nem kérdezem meg, vajon azokról a fákról ki szedi le az első termést. Igaz, ahogy özvegy Burján Sándornét elnézem, ő még tíz év múlva is azzal a konok eltökéltséggel küszködik majd a földjén, amivel az apja is küszködött a cserebökényi határban. Amitől lélekben soha nem szakadt el, s amiért cserébe Ócsán kárpótolták. Burjánná esete egy rég olvasott novellát juttat az eszembe, melyben Sütő András állított örök emléket a mezőségi emberek földszeretetének. Emberek indulnak — ez volt a novella címe. S ami benne van, mindig és mindenütt érvényes: a föld sze- retetét nem lehet az emberből kiölni. Burjánná és fiai most indulnak. Sok sikert az újrakezdéshez. M. O.
