Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-26 / 48. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 26., PENTEK Bukaresti látogatás Etnikai szeminárium La Repubblica Jeszenszky is nyilatkozott A kárpátaljai oktatásért A kárpátaljai magyar pedagógusok a megye vállalataihoz és lakosságához fordultak, kérve, hogy adományaikkal segítsék elő a magyar nyelv oktatásának felemelkedését. Az oktatási dolgozók szakmai érdekvédelmi szervezete, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség ugyanis úgy véli, hogy otthon, a Kárpátalján kell megteremteni az eredményes oktatás, a nevelés feltételeit és nem pedig az anyaországtól várni ezt. A felhívást az Ungváron megjelenő Kárpáti Igaz Szó közölte. Az alig egyéves múltra visz- szatekintő KMPSZ azt a célt tűzte maga elé, hogy európai színvonalra emeljék az anyanyelven folyó oktatást, újjászervezve, kiszélesítve, elmélyítve azt. Az állami oktatás mellett szorgalmazta a magán-, egyházi és vállalati iskolák megnyitását is. Ehhez, amint a felhívásában is leszögezi a KMPSZ, szükség van az itt élő magyarság összefogására, erkölcsi és anyagi támogatására. Állami támogatásra vajmi kevés az esély, hiszen az ukrán közoktatásügy egésze is rendkívül nagy anyagi és szellemi gondokkal küszködik. Háromnapos bukaresti látogatás után csütörtökön hazautazott Báthory János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalának alelnöke és Fre- tyán István főtanácsos. Részt vettek a Román Tudományos Akadémia és az Európai Etnikai Központ által az Európa Tanács és számos más külfölLevélben tájékoztatta Re- naud Vignalt, Franciaország bukaresti nagykövetét a kolozsvári Puntea nevű folyóirat szerkesztője, Octavi- an Bratila arról a helyzetről, amely Funar polgármesternek a külföldi himnuszok éneklésének tilalmára vonatkozó, a városi tanácsban az RMDSZ-képviselők tiltakozása ellenére pénteken keresztülerőszakolt határozatával állt elő Kolozsváron. A levél szövege a következő: „Hihetetlen helyzetről kell tájékoztatnom Önt, Nagykövet Úr! Van egy vádi intézmény képviselőinek részvételével rendezett etnikai szemináriumon, amelyen aktív szerepet vállaltak a bukaresti egyetem Hungarológiai Szakának oktatói is. Báthory János látogatást tett az RMDSZ-ben is, tájékoztatást adott a készülő magyar kisebbségi törvényről. ros, talán az egyedüli város a világon, egy latin országban, amely szellemi rokonsága révén frankofonnak tekinti magát, egy város, ahol a Marseillaise eléneklése tilos. Ez a város Kolozsvár. A tilalom szerzője a város nacionalista és kommunista polgármestere, Gheorghe Funar. Kérném, adja hírül népének, amelyet annyira szeretek, a frankofon népeknek, mély megdöbbenésemet e határozat nyomán, amely miatt szégyellnem kell, hogy e város polgára vagyok. Tisztelettel Octavian Bratila.” Találkozó Genfiben Andrej Kozirev orosz külügyminiszter csütörtökön megérkezett Genfbe, hogy új amerikai kollégájával, Warren Christopherrel kölcsönös bemutatkozó találkozón vegyen részt. Christopher, aki a napokban közel-keleti körúton járt, röviddel Kozirev után érkezett a svájci városba. Tiltakozás Kolozsváron 95 magyar értelmiségi szerdán nyilatkozatot adott közre a kolozsvári Szabadság napilapban, tiltakozva Gheorghe Funar egy éve tartó kolozsvári polgármesteri tevékenysége ellen. A politikai tisztséget nem viselő aláírók, többek között Csép Sándor, a román televízió kolozsvári magyar adásának főszerkesztője, Cs. Gyime- si Éva egyetemi tanár, Csiha Kálmán református püspök, író és költő, Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár költők, Páll Árpád színháztörténész, Sen- kálszky Endre színművész, Tompa Gábor, a kolozsvári állami magyar színház igazgatója, Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság főszerkesztője. Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter szerdán nyilatkozott az MTI tudósítójának a római La Repubblica előző napi cikkével kapcsolatban, amely szerint Magyarországon „előretörőben van a szélsőjobboldal”, és amelyben Csurka István azt nyilatkozta a lap különtudósítójának, hogy „a háború utáni európai határokat újra kellene tárgyalni”. — A szóban forgó cikk állításai pontatlanok, következtetései sokban tévesek — mondta a külügyminiszter, aki a cikk megjelenésekor hiVladimir Meciar szlovák kormányfő szerint a bősi erőművel kapcsolatos vitás kérdésekről a legfőbb politika szintjén, Magyarország és Szlovákia miniszterelnökeinek kellene tárgyalni. Úgy vélekedett, hogy miután a Cseh Köztársaság az erőmű jogutódlását teljes mértékben Szlovákiára hagyta, a kérdésnek a hágai vatalos római látogatáson tartózkodott. — Nevezetesen kétségesnek tartom, hogy a határmódosításra vonatkozó kijelentés az illető hangadó magyar politikus szájából valóban elhangzott. Magyarországon szélsőséges tömeg- mozgalom nincs és nincs is kialakulóban. Úgy gondolom, hogy a magyar külpolitika tettei jelentik a feleletet és garanciát erre. Ezt egyébként elmondtam a La Re- pubblicának is, és remélem, hogy a lap helyt ad más véleménynek is, nem csak Csurka Istvánt szólaltatja meg. nemzetközi bíróság elé terjesztéséről azonnal meg lehetne kezdeni a tárgyalásokat Magyarországgal. A szlovák kormányfő ugyanakkor közölte: a szlovák és a magyar álláspont közelítésére vonatkozóan új problémát lát abban, hogy a szlovák állásponthoz közelíteni kezdő magyar minisztereket leváltották. Kolozsvári levél A francia nagykövetnek Meciar Bősről VÉLEMÉNY Az Új Magyarország február 23-i számában, a Hitélet rovatban interjú jelent meg bizonyos Kárpáti Péterrel, a Scientology „egyház” ha- --X1' , zai exponensével. Az interjúalany .m ä. H1" fiatal ember, s ez beleillik a képbe, hiszen a szcientológus-dianetikus nemzetközi szervezet az úgynevezett „ifjúsági szekták” egyike, azo- ké a guru-központú „lelki” mozgalmaké, amelyek már az 1950-es évek óta élnek az ifjúság vágyakozásából valamilyen közösség után, a jólét és pazarlás csillogó, de dermesztőén hideg társadalmaiban. (Egyfajta „néma forradalom”, világméretekben.) Aki megért hetven évet és diákkorában a szekták szociográfiájával foglalkozott (a háború alatt), hamar kiismeri magát, és — például — régi ismerősként köszönti „Hit Gyülekezete” feliratú új ruhájukban az egykori pünkösdistákat a Damjanich utcából. Hanem hát „egy újszülöttnek minden »gnózis« új”, s az „újszülött”, kilépve a tudományosra tupírozott istentelen- ség (mondjuk magyarul az ateizmust) szellemi börtönéből, a szenzációkkal tele piacon csak úgy kapkodja a fejét a Krisna-' misztériumokat, szcientológiákat, próféciákat és egyéb szantálfa füstöket vagy szellemi marihuánákat kínáló pultok között. S lám, már maga is a pultok mögé áll, s lám, már magyarázza, amit félig sem tud! A Hubbard-horogra került ifjú tudós, például a „scio” szót igazságnak fordítja (Pósa Zoltán kollégám elhiszi neki), holott, ha tanult volna latinul, tudná, hogy azt jelenti: „tudok”. (De hát angol szakos, és hogyhogy nem volt neki gyanús a szó összefüggése a ,,science”-szel!) S ha egész nemzedéke előtt nem titkolták volna el az európai kultúrát a fogságba esett Magyarország szovjet közoktatási rendszerében, talán nem fogadná megvilágosodásként az „affinitás, realitás, kommunikáció” kolosszális közhelyét. Érdemes jobban megismerkedni a szcientológiával és Lafayette Ronald Hubbarddal, akiről Kárpáti Péter sem tudja, meghalt-e, mennybe ment, vagy egy millióiból vásárolt szigetecskén tölti öreg napjait Kurt von Rachen, René Lafayette, Frederick Engelhardt vagy ki tudja, milyen harminckettedik néven, hiszen a felsoroltak közül mindegyik volt már. Ha hinni lehet Friedrich-Wilhelm Haacknak, aki 1980-ban Münchenben könyvet jelentetett meg „Die neuen Jugendreligionen” címmel, L. R. Hubbard sci-fi szerző 1949-ben, egy amerikai írótanácskozáson, a következő halhatatlan kinyilatkoztatással lépett be a történelembe: „Marhaság volna egy pennyért akár csak egy szót is leírni. Ha valaki egymillió dollárt szeretne keresni, arra a legjobb módszer a saját vallásának megalapítása volna.” Miért nem kell nekünk a szcientológia? Dictum, factum — mint ezt azon a divatból kiment latin nyelven mondják, mely az angol nyelv szókincsének hatvan százalékát adja. Mert egy év múlva már nyilvánosság elé is lépett „Dianeti- ka — a lelki egészség tudománya” című művével. Ez olyan roppant jelentőségű volt, hogy a szcientológiai időszámítás kezdete lett; 1993, például: 43.A.D. (After Dianetics). Az elfogyott egymillió példány jövedelméből Hubbard „auditing” intézeteket hozott létre, amelyek Hubbard-módszerrel gyógyítottak depressziókat és neuraszténiákat. A módszer lényege: „önmagunkat, embertársainkat és környezetünket illetőleg magasabb tudati szintre emelkedni.” Csakhogy ez az emelkedés Svájcban, 12 és fél órában, 1979 szeptemberében 5000 frankba, 100 órában 34 400 frankba került. A „haladó dianetika” 12 és fél órája már 10 000 frankba. A „Scientology” fogalma egy „szponzorinak, Don Purcell olajmágnásnak köszönhető, aki Hubbard éles eszén is túljárt. Hubbard nem tudott ellenállni a csábító ajánlatnak, hogy a Kansas állambéli Wichitában pazar székházat kap, az olajtröszt hozzájárulásaként egy dianetikai alapítványhoz, a Whi- chita Poundationhoz. A székházban egy „komplex kezelés” 500 dollárba került, plusz Hubbard 100 dollárja egy előadásért. Hubbard lépre ment és minden jogot az alapítványra ruházott. Amikor rájött, hogy egyszerű alkalmazottá süllyedt, szakított Purcell-lel, de a jogok — a Dianetika névhasználat joga is — a Wichita Foundationnál maradtak. Mindez 1953-ban történt. Új varázsige után kellett nézni. F. W. Haack ennek a titkát is fölfedezte. Hubbard szorgalmasan kutatott és fölfedezte bizonyos A. Nordenholz szerzőnek Münchenben, 1934-ben megjelent könyvét: „Szcientológia, a tudás természetének és felhasználhatóságának tudománya.” Őt meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Még abban az évben, Arizonában, megalakult a Hubbard Association of Scientologists. Két év múlva már egy Scientology Clinic nyílt meg Londonban. Ugyanekkor, 1955-ben az USA-ban egyházként jegyzik be a szcientológiát, Columbiában megalakul a Founding Church of Scientology. A stuttgarti Aktion Bildungsinformation Hubbard saját kijelentésére hivatkozik, miszerint „a szcientológusok elsősorban adózási okokból nevezik magukat egyháznak". Miután a nyereségek átutalásának most már nem volt akadálya, Hubbard Londontól délre megvette a dzsaipuri maharadzsa egykori birtokát, Dél-Afrikában pedig Salisburyben vett egy villát. Csakhogy a brit hatóságok beutazási tilalmat rendeltek el vele szemben, Dél-Afrikában pedig csak látogatóvízummal tartózkodhatott. Ekkor székhelyét a nemzetközi vizekre tette át, megalapította a Sea Org nevű exkluzív tengeri szervezetet. Zászlóshajója egy ideig a Royal Scotsman nevet viselte, és támaszpontja Korfu volt; később Apollo névre keresztelték át és Sierra Leone lobogója alatt úszott. Fedélzetén tizenhét vállalat székelt és „Operation and Transport Corporation Ltd.” néven egyesült, egyfajta adófizetés-megtakarítási kikként, L. R. Hubbard védőszárnyai alatt. Az odüsszeuszi vállalkozás 1976-ig tartott; a szcientológia- vállalkozás ekkor partra szállt Floridában. Csakhogy ekkor már per folyt L. R. Hubbard ellen Franciaországban, csalás címén. Nem volt könnyű per, mert Hubbard nem jelent meg a bíróság előtt, s a Scientology egyháznak nem sikerült jogi képviselőt találni. Hubbardot távollétében elítélték. 1980 óta soha többé nem látta senki. Vajon azóta ki kezeli a híres „tizedeket”, melyek Hubbardnak jártak a világszerte befolyt jövedelmekből? Eladogatják-e még vajon a „Hubbard- E-Meter” gondolatolvasó-készüléket, amely a bőr elektromos ellenállását méri, és használója így következtet a páciens esetleges füllentésére? (Ára, eleinte, 800 márka volt.) 1981-ben föllépett ugyan utódként bizonyos Bill Franks, és Ronald DeWolf, Hubbard fia 1983-ban —- a Stuttgarter Zeitung értesülése szerint — pert indított a Scientology „egyház” 280 millió dolláros vagyonáért, ma nem lehet tudni, ki vezeti az üzletet. Lehet, hogy a jobb sorsra érdemes Kárpáti Péter többet tud erről. A magyar parlament pedig komolyan vitázik arról, hogy ennek a szédületes világcsalásnak adjon-e támogatást a magyar adófizetők pénzéből. Ó, Sancta Simplicitas! (A parlamentről lévén szó, restellem magyarul mondani.)
