Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 3., SZERDA Tévedett a főmufti Nincsenek zsoldosok Boszniában A bolgár belügyminisztéri­um sajtóközpontja cáfolta, hogy Bulgáriában önkénte­seket, illetve zsoldosokat to­borozhatnának Boszniába. A Zemedelszko Zname című szófiai lap keddi szá­ma szerint a belügyminiszté­rium alaposan ellenőrzi az erről szóló információkat. A kormányhivatal szerint hazugságnak bizonyultak a híresztelések, melyek sze­rint a bulgáriai muzulmá­nok a boszniai konfliktusba való beavatkozásra készü­lődnének. A bolgár zsoldosok állí­tólagos boszniai megjelené­sét az európai muzulmán szövetség megbízott veze­tője, Nedim Gendzsev, volt bolgár főmufti állítot­ta a hétfői és a keddi bol­gár sajtóban. A bolgár Földműves Népi Szövet­ség napilapja a bolgár biz­tonsági szolgálattól is azt a választ kapta, hogy semmit nem tudnak az állítólagos bolgár zsoldosokról. A lap kommentárjában felhívta a figyelmet arra, hogy egyelőre nem lehet biztonsággal megválaszolni a kérdést, hogy vajon ismét tudatos rémhírterjesztésről van-e szó, vagy az illetékes bolgár szervek nem tudnak semmit? Budapesten sérült meg Bolgár 56-os kártérítés Kétszázezer leva kártérítést ítélt meg egy várnai bíróság Georgi Melcsinnek, aki Ma­gyarországon sebesült meg az 1956-os harcokban. Az egykoron súlyosan megsebesült férfi tavaly kezdeményezett kártérítési pert a bolgár védelmi mi­nisztérium ellen. Melcsin azt állítja, hogy a bolgár hadsereg továbbképzésre a Szovjetunióba küldte, ahon­nan egy deszant tagjaként bevetették az 56-os magyar- országi harcokba. A félig vak és süket férfi szerint harckocsija aknára futott Budapest környékén. Egész­ségének súlyos megromlása miatt perelte kártérítésért a védelmi minisztériumot. A kormányhivatal szerint a ka­tonai archívumok nem tar­talmaznak olyan dokumen­tumokat, amelyek bizonyíta­nák, hogy 1956-ban Ma­gyarországon a szovjetek ol­dalán bolgár katonák, illet­ve alakulatok harcoltak vol­na. A várnai bíróság azon­ban elfogadta Melcsin bizo­nyítékait, egyebek között katonakönyvét, amelybe va­laha beírták, hogy egy de­szant tagjaként sebesült meg Magyarországon. Saj­tójelentések szerint az ítélet nem jogerős, a bolgár védel­mi minisztérium egy héten belül fellebezhet ellene. Farsangi meglepetés, vagy a kor­mánypárt legutóbbi országos gyű­lésének határozataira adott frap­páns ellenzéki válasz — nehéz el­dönteni, mindenesetre tény, hogy a Szabad Demokraták Szövetségé­nek most közzétett tizenöt pontja a régen várt konstruktív ellenzéki magatartást sugallja. Más kérdés, hogyan valósul meg mindez a gya­korlatban, miket fogad el ezekből a koalíció, a szándék mégis örven­detes. A párt elnöke mindenesetre kijelentette, hogy a javaslatok nem ütköznek a kormány alapvető érdekeivel, ám ettől függetlenül is megállapítha­tó, hogy részben az ország érdekeit szem előtt tartó, a jö­vőt figyelembe vevő építő javaslatokról van szó. Nem mondható el ugyanez e párt etikai bizottságának el­nökéről, aki az utóbbi napokban ismét az érdeklődés közép­pontjába került — pontosabban tette magát —, ám kevésbé az ország érdekeit szem előtt tartó, a jövőt figyelembe vevő témában. Ismert kijelentéséért az elmúlt héten a legenyhébb bírósági ítéletet, a dorgálást kapta, ám ez sem volt elég: a minap nemzetközi sajtóértekezletet hívott össze. Nem csupán memória kérdése, de az állandó és gyors változások miatt a magyar társadalom rég elfelejtette a tör­ténelembe majdan taxisblokádként jegyzendő szent zűrza­vart. Pontosabban elfelejtené, mert azóta állandó külső és belső kihívások jöttek — munkanélküliség, délvidéki hábo­rú —, melyek mellett eltörpül a Mercedes-proletárok hajda­ni lázadása. De nem tudja elfelejteni, mert akadnak, akik őrzik a lángot, napirenden tartják a témát. Sajtótájékoztató, zsúfolt terem, nagy érdeklődés. Egy hő­mérővel díszített televíziós műsorban elhangzott monda­tért, miszerint a belügyminiszter azt fontolgatta, hogy a tö­megbe lövet. Eltekinthetnénk attól az apróságtól, hogy a fe­Zűrzavar a Fehér Házban? Brit elégedetlenség Clintonnal Kohl a kisebbségi jogokért Helmut Kohl német kancellár kedden Strasbourgban, az Eu­rópa Tanács parlamenti köz­gyűlése előtt támogatta azt az elképzelést, hogy mihama­rabb fogadjanak el konvenci­ót a kisebbségi jogok védel­mében. Kohl először beszélt a strasbourgi testület előtt, s közölte: az egyéni emberi jo­gok védelme mellett egyre na­gyobb jelentőségre tesz szert kisebbségi jogok rögzítése és érvényesítése. Bonnban előzetesen ki­adott beszédében a német kan­cellár a történelmi tapasztalat alapján arra mutatott rá, hogy különböző nemzetiségek és etnikai csoportok együttélése egy államalakulatban csak ak­kor lehetséges, ha biztosítot­tak a kisebbségek jogai, a ki­sebbségek védelme. „Az egy­kori Jugoszláviában folyó há­ború, de a Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa más orszá­gaiban is lappangó konfliktu­sok világossá teszik: mily fon­tos egy ilyen védelem megte­remtése és hatékony ellenőr­zési mechanizmusok kidolgo­zása megelőző jelleggel” — közölte Kohl és a belső, vala­mint a külső béke szempontjá­ból elsődleges jelentőséget tu­lajdonított a kisebbségi jogok hatékony védelmének. „Csak így tudjuk biztosítani, hogy etnikai problémák — s a ve­lük gyakran összefüggő terü­leti problémák — ne oly mó­don oldódjanak meg, mint ko­rábban, rettenetes következ­ményekkel, ne úgy, ahogy most ezeket az egykori Jugo­szláviában, sajnos, ismét meg­próbálják megoldani” -— mondta Kohl. John Major brit kormányfő várhatóan még e hónapban találkozik Bili Clinton ame­rikai elnökkel, hogy meg­próbálják helyreállítani a két ország utóbbi hetekben meglazult különleges kap­csolatait. Ám Londonban nem titkolják, hogy a vi­szony lehűléséért az új ame­rikai vezetés hozzá nem ér­tését okolják. Miután az amerikai kor­mány egy héten belül két egyoldalú kereskedelmi in­tézkedést is tett az Európai Közösség ellen — védővá­mot vetett ki a közös piaci acéltermékekre és az EK-be­Levon Ter-Petroszján ör­mény elnök kedden bejelen­tette, hogy elfogadja mi­niszterelnöke, Hoszrov Arutjunján lemondását, aki megvonta támogatását az 1993-as költségvetés terve­zetétől. Az elnök az egész kormányt is meneszti, az új kabinet kinevezésére egy héten belül kerül sor. A világon szinte példa nélküli, hogy egy minisz­terelnök az utolsó pillanat­ban jelentse be, nem ért egyet a gazdasági program­mal — hangoztatta az el­nök. A kormányfő hétfőn este, a parlamenti vita so­rán tudatta, hogy számára a gazdasági program li cégeket kizárta bizonyos amerikai szövetségi megren­delésekből —, a brit kor­mány maga mellett tudhatja a közösséget. Leon Brittan, az EK-bizottság külgazdasá­gi kapcsolatokért felelős brit tagja elutasította az „egyoldalú amerikai zsaro­lást”, Douglas Hurd külügy­miniszter pedig azt mondta, hogy Európa „nem Ameri­ka kisinasa”. A The Times című lap kedden meg nem nevezett amerikai kommentátorokat idézve máris a Carter-féle zűrzavarhoz hasonlította Bili Clinton első tizenhárom egyes részei elfogadhatat­lanok. Örményország rendkívül súlyos gazdasági válságot él át, a minimumra korlátozó­dott a villamosáram- és gáz­ellátás, a lakások hitetlenek — jegyezte meg a Reuter. Meleg víz egyes térségek­ben már évek óta nem folyik a csapokból. A fűtőanyag és nyersanyagok hiánya miatt több száz gyárban leállt a ter­melés, a köztársaság vasúti összeköttetései megbénul­tak. A krízis legfőbb oka az Azerbajdzsánnal folyó, erő­forrásokat felemésztő hábo­rú, amely immár öt éve dúl a főlejf örmények lakta Kara- bah ellenőrzéséért. napját. — Clinton szemláto­mást elvesztette áttekintését a politikai programok fölött, mellékes ügyekre összponto­sít, miközben átabotában ösz- szeállított kormányzati csa­pata képtelen teljesíteni vá­lasztási ígéreteit. Közfelhá­borodást váltott ki a katoná­nak jelentkező homoszexuá­lisok jogainak erőltetésével, ám még a látóhatáron sincs gazdasági és egészségügyi csomagterve, pedig azt ígér­te, hogy ilyen törvényterve­zetek kongresszus elé ter­jesztésével kezdi elnökségét — sorolta Bili Clinton hibá­it a The Times kedden. Megszűnt a csehszlovák korona A cseh parlament képviselőhá­za kedden — zárt ülésen — el­fogadta a kormány törvényter­vezetét a csehszlovák koroná­nak, mint hivatalos fizetőesz­köznek a megszüntetéséről, és a cseh korona bevezetéséről. A törvény mellett a 200 tagú testület 173 tagja szava­zott. Hírek szerint vannak módo­sítások ahhoz a javaslatterve­zethez képest, amelyet szomba­ton közölt a Lidová Demokra- cie, című prágai lap, de egyelő­re nem ismeretesek további részletek. Távozik az örmény kormányfő VÉLEMÉNY Feszített húr, azon is túl hér hajú garázsmester műsoraiban mennyi csacskaság hangzik el, mégis felvetődik a kérdés: kinek az érdeke a jogi procedúra folytatása? Megjegyzem, hogy a privát saj­tótájékoztató ötlete már ismert s az utóbbi hónapokban gyakran előfordult. A lemondott tv-elnök exhibicizmusá- ban — melyet a sajtó legnagyobb része a demokrácia utol­só bástyájának vélt — szintén szenzációkra éhes budapesti és New York-i újságírók hada elé menekült. Hiába nevezte köztársasági elnökünk a demokrácia csú­csának a polgári engedetlenséget, most már bevallhatjuk, az akkori zűrzavarnak a csokornyakkendős vállalkozó sike­remberen kívül nem volt győztese. Ő a legkevésbé, hiszen — talán először — akkor rugaszkodott el a valóságtól s írói hevületében tábornoki feladatokat vélt megoldani. Hogy is volt? Egyik oldalon a hősök, a teát, kenyeret osztogató hétköznapi emberek, a Kossuth Lajos ceglédi be­szédét is felülmúló Erzsébet-hídi hordószónokok — jobbá­ra ezeket mutatta a képernyő —, míg a másik oldalon el­akadt mentőautók, kétségbeesett, mozgásukban korlátozott emberek. S hogy valami idilli is legyen, piknik a hídon, bi­ciklisták a tiszta levegőjű fővárosban. A demokrácia megmutatta igazi arcát, maszk nélkül. A miniszterelnök kórházban, az utcán teljes a tanácstalanság, s akkor a sikerember a kerékasztalnál érveivel elsöpör min­denkit, tehetetlen kormányt és ellenzéket egyaránt. A helyzet persze ennél bonyolultabb volt. Jakes víz­ágyúi, Grósz Károly szemöldöke még élő, közeli múltat sejtetett. Nem lehet véletlen azonban, hogy elkerülte a fi­gyelmet a Nyugat reagálása. A szabad demokráciák, Bécs- től San Franciscóig tíz perc alatt megoldották volna — mint ahogy hazájukban meg is tették — a problémát. Nem tudom, hogy mindenre érzékeny társadalmunk bizonyos esetekben miért nem veszi figyelembe mindezeket. Vissza­tetszést kelt, pedig a megoldás az lett volna, ha két taxit a Dunába löknek, s a többi bátor lázadó, milliókat érő autó­ját védendő, pucolt volna haza. A többi úgyis a tárgyalóasz­talnál dőlt volna el. Mindez persze csupán a folyamat keze­lésére vonatkozik, a lázadást kiváltó és szerencsétlenül meghozott áremelést nem menti. Az októberi hétvége régen a múlté lehetne, most azonban jogi és retorikai kísérleti nyúllá változott. Az elszánt képvise­lő nehezményezte az ítéletet és a Legfelsőbb Bírósághoz for­dul. Szerinte a mostani büntetőeljárás tétje az, hogy a parla­mentáris demokráciában hol húzza meg a jog azt a határt, ameddig a kormány működését bírálni lehet. Bizonyára is­meri a képviselő a közszolgálati rádió és televízió műsorait s feltételezem, hogy rendszeres újságolvasó. Ez esetben fe­lesleges a patikamérleg, a kormány személyenkénti vagy csoportos bírálatának nincs határa. Hogy mennyiben tartozik a kritikához egy konkrétan ki nem mondott, csupán vélt, vagy félrehallott mondat, az döntse el ki-ki saját maga. A képviselő azonban kész arra is, hogy kedvezőtlen döntés ese­tén a Strasbourgi Nemzetközi Bírósághoz fordul. Nem örülök túlzottan, hogy nemzetközi szervezeteket foglalkoztatunk. Hágában a bősi szörnyszülöttről, Stras- bourgban egy mondatról lesz szó. Az előbbi elkerülhetet­len, a múlt közös bűne, míg az utóbbi nem az. A különb­ség legalább akkora, mint a jövőt mutató tizenöt pont és a múltban halászó fenyegetés közötti eltérés. (Székely Ádám)

Next

/
Thumbnails
Contents